Annie: Nekem a 2013-as évbe rakták bele a könyvemet úgy, hogy '14-ben jelent meg. Annyit csináltak az én könyvemnél, hogy úgy volt a szerzői oldalam (én csináltam marketing anyagot, meg mindent) június 4-ig nyomtam. Gyakorlatilag csak letöltötték a képeket és az Álomgyár Kiadó oldalán használták fel úgy, hogy meg sem említettek. A könyvbemutatóm után megkeresett a kiadó vezetője, hogy jó lenne, ha egy pár idézetet kigyűjtenék a könyvből. Én elolvastam a nyomdakész könyvet és gyakorlatilag akkor jöttem rá, hogy én egy naplóregényt írtam. Tehát nekem abban a könyvben a 2006-os évem van benne a könyvbe és hiányoznak naplóbejegyzések. Tulajdonképpen nekem mostohagyerek lett az első könyvem, aminek nagyon nagy örömnek kéne lennie. A három főbb szerzőjükkel törődnek, a többivel nem nagyon.

Nóra: De hát Borsa mindenhol ott van.

Annie: Mert egy dekorativ nő...

Laci: Na, azért túlzások nem kellenek. 

Nóra: De most nézd meg Lakatos Leventét. Milyen jó pasi nem?

Én: Anyum ezzel kérdezget, hogy hogyan tud ennyire jól írni a nőkről. Mert én bevallom még csak a Barbibébit olvastam, amit kb. a negyedik oldalon abbahagytam, mert nekem ez picit túlzottan erotikus volt.

Nóra: Igen, mert ő ebben utazik.

Laci: Megtalálta a közönségét.

Nóra: Ő is a Szürke ötven árnyalata után futott be a legjobban.

Laci: Csodálkozol rajta?

Én: Benne vagyok a csoportjába és ott azt látom, hogy nagyon szeretik a könyveit. Jó, bevallom. Az idézetek alapján, amiket közzétesz tényleg jól ír.

Nóra: Én csak egy novelláját olvastam. Nem ír rosszul, de azóta megy neki ilyen jól, hogy a Szürke ötven árnyalata befutott.

Én: Van még pár ilyen író egyébként. Például Leiner Laura, aki a táskámban van jelenleg. (mármint a könyve :D).

Nóra: Neki szerencséje volt. Én azt olvastam róla, hogy ő beküldte a könyvét a Ciceróhoz és azonnal felkapták. Mert akkor éppen olyan volt az irodában, hogy csak ránéztek és milyen jó, akkor adjuk ki.

Én: Jó, mondjuk az Sz.J.G.-vel nagyon jól befutott.

Következő kérdés: Mi kell ahhoz, hogy a kézirat eljuthasson az olvasókhoz?

Nóra: Kiadó. Marketing.

Laci: A kéziratom ne jusson el az olvasóhoz.

Én: A kéziratból lesz a könyv, tehát a kéziratod fog eljutni az olvasókhoz A5 méretben, borítóval, kijavítva.

Nóra: Ha a saját tapasztalataidat nézed, többnyire te veszed meg azért, hogy eljusson másokhoz.

Én: Én is így vagyok a saját - állítólagos - könyvemmel. Mindenki mondja, hogy marketing kell, meg miért nem hirdetem. Azért, mert ez nem az a változat, amit én akartam, hogy megjelenjen.

Nóra: Mióta blogolsz?

Én: '15 óta.

Nóra: És ez hogyan jött neked?

Én: Nem tudom. Igazából '15-ben indítottam a blogot, de akkor még csak két bejegyzésem került fel az egyik a "köszöntő" volt, ahol leírtam a blognak a lényegét, a második pedig Leiner Laura: Bábel c. könyvéről egy ajánló. Utána lelankadt egy kicsit és '16-ban kezdtem újra komolyabban blogolni. Felkerestem kiadókat ugye recenziók miatt. Most már ott tartok, hogy kb. húsz olvasatlan könyvem van még a polcon. Ha nem több.

Nóra: Volt, ami nagyon nem tetszett? Annyira, hogy nem is mertél róla írni?

Én: Volt. Kettő is. Illetve írtam róla csak elég negatív volt az egyik könyvről (Paulo Coelho: A kém) a kritikám, így miután a kiadó azt mondta, hogy köszönjük szépen nem, azután le is szedtem, mert azt a bejegyzést úgy írtam meg, hogy csak az első negyven oldalát olvastam el.

Következő téma: Mennyit és milyen rendszerességgel kell írni?

Laci: Kezdjük ott, hogy nincs olyan, hogy kell. Soha nem ülők úgy a gép elé, hogy "nekem márpedig írnom kell". Próbálkoztam vele és nem.

Én: Úgy vagyok vele, hogy egy kezdő szerző, vagy akár egy szerző akkor írjon, amikor ihlete van. Jó, nekem mindig van, mert a vázlatfüzetem a közepéig van már tele, de az most lényegtelen.

Nóra: Az is előfordul nálam, hogy "Na jó, akkor most leülök". Van olyan, amikor leülök és csak írok, de ez nyilván ritka.

Annie: Én ismerek olyan írót, aki minden reggel és este két-két órát ír. Viszont ő minden nap.

Én: Igen, de közben legalább gondolkodik azon, hogy mit szeretne leírni.

Laci: Én pont a gondolataim miatt szoktam magammal jegyzetfüzetet vinni, mert ha pont út közben jut eszembe valami legalább le tudjam írni.

Következő téma: Mitől lesz valaki jó író?

Nóra: Egy író nem tudja azt mondani magáról, hogy jó.

Laci: Mondjuk én egoista vagyok és elmondom magamról, hogy jó író vagyok.

Én: Azt, hogy valaki jó író azt nem mi döntjük el, hanem az olvasók. Én is számtalan interjúmban lenyilatkoztam már, hogy én nem mondom magamra, hogy jó író vagyok. Döntsék majd el az olvasók.

Nóra: Nem is szabad, mert akkor már egy képet adsz magadról az olvasónak. Nemrég beszélgettem egy csajjal, elolvastam egy novelláját. Majdnem eret vágtam magamon, annyira rossz volt. Amikor leírtam a véleményem róla és azt írta, hogy "hát igen, itt kicsit kevés volt a lehetőség arra, hogy kifejtse jól a témát, de amúgy van neki három regénye és mind szuper." És csak nézetem, mert nem tudtam elhinni, hogy egy ember, egy kezdő szerző ilyen képet ad magáról.

Én: Én éppen ezért nem kérem ki anyukám véleményét, mert bár főszerkesztőként dolgozott és mellette nem egy könyve jelent meg, mégis az anyám és elfogult velem kapcsolatban.

Következő téma: Tanítható-e az írás?

Én: Hát nem.

Nóra: Nem tanítható, de tanulható.

Laci: Vannak olyanok, hogy ilyen, meg olyan írói tanfolyam. Egyik sem ér semmit.

Nóra: Én azért azt nem mondanám, mert vannak ilyen könyvek és nem egy jó tanács van benne.

Laci: Igen, csak vannak olyanok, amik annyira hiteltelenek. Ki van jóba a N.K.-szel? - kérdezi félve.

Én: Nem nagyon szívlelem.

Laci: Remek. Szóval. Neki vannak olyan könyvei, hogy így írjál, meg úgy írjál. Tanfolyamokat csinál, hasonló. De vannak neki regényei, amiket nagyon csúnyán lehordanak az emberek.

Nóra: Én nem olvastam K.-nek egy könyvét se, de abban biztos vagyok, hogy amit csinál, azt jól csinálja. A marketing remekül megy neki.