Mindenki minden év végén elgondolkodik. Milyen volt az évem? Ezt a kérdést én is feltettem magamnak, pedig még van két nap az évből. Feltettem a kérdést és nem. Nem volt jó az évem. Se olvasás szempontjából, sem... Sem sehogy. Ám ennek egy részét már tavaly láttam. Reméltem, hogy a vége nem úgy fog alakulni, ahogy történt, de hát ez van.
Helló depresszió! 
 Az idei évem nagyjából jól kezdődött. Pont ennyire ért rosszul véget. Idegességgel, depresszióval, éheztetéssel karöltve. Az egész nyáron, júniusban kezdődött egy esküvővel (nem az enyémmel), onnantól pedig csak romlott minden. Egyre többet volt olyan, hogy nem volt kedvem olvasni, sőt egyáltalán semmihez. Ez pedig év vége előtt odáig fajult, amit az első sorokban leírtam.
 Olvasni mostmár csak utazás közben olvasok (remélem nem sokáig tart ez az állapot) és inkább az írásba temetkezem. Ugyanis olyat is szoktam. Idén belekeztem az eddig álltalam egyik legjobbnak tartott írásomba (pedig nagyon minimalista vagyok). Erről viszont nem akarok mesélni (ha titeket nem érdekel), mert nyilván nem erről szól a blog.
 Viszont még mindig azt gondolom, hogy még így is jól teljesìtettem könyvek terén. Jövőre igyekszem összekaparni magam. Elolvasott könyveim mind hozzátettek valamit az évemhez. Mosolyt, örömöt, boldogságot, sírást, nevetést. Vagy épp mindet egyszerre. Hisz egy könyv elolvasása előtt, soha nem tudtam, mire számíthatok.

 Szó szót követ: Nem szeretem az ilyen bejegyzéseket hosszúra húzni csak szeretném, ha tudnátok nagyjából, hogy mi zajlik velem. Jövőre tényleg aktívabb leszek, vagy ha mást nem, igyekszem.

Cammie ​Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt…

„Megfigyelési jelentés” 

A munkatársak egy sor felderítési akciót hajtottak végre, amelyek során a következő megfigyeléseket végezték: 

A célszemély: Josh Adamson Abrams, lakhelye 601 North Bellis Roseville, Virginia. 

A célszemély online aktivitásának átvizsgálása kimutatta, hogy rendszeresen e-mailezik Dillon Jones-szal, nickneve D’Man (ugyancsak a North Bellis Streeten) – leggyakrabban „tök baró” videojátékokkal, „ciki” filmekkel, „az én hülye” apámmal és iskolai feladatokkal kapcsolatban. 

Foglalkozása: másodikos a Roseville Gimnáziumban, ami a Harcos Kalózok otthona (de nyilvánvalóan nem harcolnak túl jól, hisz a további kutatások kimutatták, hogy a győzelem-vereség arányuk 0-3). 

Átlaga: 3,75. A célszemélynek, úgy tűnik, nehézségei akadnak a számolással és a famegmunkálással. (Ez kizárja a NSA kódtörő és a Szexi asztalos című otthon-átalakító tv-showban befutható karriert. NEM zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy dögösen néz ki szerszámövben.) 

Úgy tűnik, a célszemély kiváló angolból, földrajzból és állampolgári ismeretekből.

Ally Carter ifjúsági regénye egy átlagon felüli képességekkel rendelkező diáklányról szól, mely egy ezzel a könyvvel induló sorozat első kötete. A szerző nemrég fejezte be a nagysikerű sorozat ötödik kötetét. Az írónő izgalmas és titokzatos világba csábít, ahol sajátos, különleges szabályok szerint kell játszani annak, aki túl akarja élni a sulit. 

Cammie, a Kaméleon története világszerte elnyerte az olvasók rokonszenvét.

Vélemény:

 Másodszorra olvastam a regényt és annak ellenére, hogy minden oldalnak minden egyes másodpercnyi cselekményére emlékeztem, hatalmas élmény volt olvasni. Hozzám nőtt ez a könyv és nem tud elengedni. Fantasztikus, kicsit sem sablonos tini sztori. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor még Budapest belvárosában, a hetedik kerületben laktunk és lementem anyummal a postára. Ott pedig, amíg ő feladta a levelet én nézegettem a könyveket és... Rátaláltam erre a csodára. Első látásra szerelem volt. A cím hosszúsága először kicsit megriasztott, de elolvastam a fülszöveget. Aztán hazajött velem. Természetesen akkor még abban a fázisban volt anyám, hogy tudni akarta, mit olvasok, így először ő olvasta el, aztán én. Mondanom sem kell, neki is nagyon tetszett. Emlékszem, amikor megkérdeztem, hogy milyen cselekménynél tart a könyvben, ő pedig olyan szavakat használt, mint Tit.Műv., VO., satöbbi, én pedig nem értettem. Jól sejtem, hogy most te is úgy nézel a képernyőre, mintha kínai szöveget olvasnál? Aztán amikor már elolvastam, mindent értettem. Amikor pedig az első rész végére értem, örömmel szereztük be a második részt. Utána pedig valahogy úgy éreztem, hogy befejezetlen maradt a sztori, de sajnos nem tudtuk beszerezni a többi kötetét, mert a kiadó megszűnt. Most jutottam el odáig, hogy próbálom pdf-ben (tudom, csúnya dolog, én se szívesen teszem, de nem tudok külföldről rendelni) a harmadik részét angolul, így legalább abban is fejlődök.
 A történetben ott kapcsolódunk be, hogy Cammie Morgan a másodikos félévi szünet utáni első napja van az akadémián. Végig egy olyan lánynak ismerjük meg, aki láthatatlan. Ám egy nap betoppan egy titokzatos fiú. Juj, hogy ott mik voltak. Élveztem azokat a jeleneteket, ám én mégis az iskolával és a Cammie-val kapcsolatos leírásokat élveztem a legjobban. Így összetéve, pedig imádtam a kötetet. Imádtam, amikor az életéről, vagy az apjáról mesélt, vagy a régi emlékeiről. Nem is egy olyan rész volt, ahol majdnem folytak a könnyeim. Tudom, túl érzékeny lélek vagyok. 
 Szerintem megér egy próbát, olvasd el, hátha megtetszik. Nem bánod meg. Csak tudjál angolul. A második rész ennél is jobb.

Kedvenc idézet(ek):

"Persze, ezek a tapasztalatok nagyszerű a Világ Országai (VO) tanárrá tették, de a legjobb, amit Smith tanár úr hozzátett a Gallagher Akadémiához, az a várakozás és találgatás minden évben, hogy vajon milyen arcot ölt fel, hogy élvezze a nyári szünetét. Nőként még nem jött vissza, de ez talán csak idő kérdése."


"– Ebben a szakmában, ha fegyverre van szükség, akkor talán már túl késő, hogy bármi hasznát vegye. – Úgy tűnt, egy kevés levegő kisurrant Mick jól formált testéből. – De van ennek előnye is – folytatta. – Talán azzal együtt temetik el. Feltéve persze, ha egyáltalán eltemetik.
Az arcom vörösen izott. Könnyes lett a szemem. Még mielőtt tudtam volna, mi történik, a torkom annyira összeszorult, hogy alig kaptam levegőt, Joe Solomon pedig engem figyelt. Aztán, amint a pillantásunk összemapcsolódott, félrenézett.
– Aki szerencsés, az hazajön, még ha csak dobozban is."


"A fülbevalókat tapogattam a zsebemben. Hirtelen világos lett, a könnyek miért azt az éjszakát választották.
– Te jó ég! – mondtam aznap éjjel már sokadszor, bár most valami egészen más okból.
Továbbosontam a folyosón, és végül becsusszantam egy üres osztályterem ablakülésébe. Valami azt súgta nekem, hogy az univerzum nem bír el egyszerre két síró Morgant. Úgyhogy csak ültem sztoikus nyugalommal, hagytam, hogy most anya legyen kicsit gyenge, és én legyek erős.
Nem mozdultam. Csak vártam a hajnalt. Az iskola csendes volt körülöttem, hagytam, hogy a némaság lecsendesítse a szívverésem, álom nélküli transzba ringasson. A sötét ablakban a tükörképemet bámultam, és azt suttogtam:
– Boldog szülinapot, apa!"


"Bexnek, bár az apja sok ezer kilóméterre volt innen, még van esély, hogy visszakapja. Ki vagyok én, hogy ezt idő előtt elvegyem tőle? Én mit nem adnék néhány plusz óráért…"


"– Igen, kölyök. Elvesztettem apádat, és tudtam, hogy vissza kell vonulnom a terepről…
– Kellett valami munka? – próbáltam befejezni helyette.
Elhallgatott.
– Haza kellett jönnöm."


Kedvenc karakter(ek):

Cammie: Hihetetlen, milyen erős személyiség. Na, meg ravasz.

Zach... Upsz, asszem előre szaladtam. Ő csak a második részben van...

Kedvenc jelenet(ek):

Ér azt mondani, hogy az egész könyv? Ha nem, akkor úgy fogalmazok, hogy főleg azok a részek, ahol a suli történetéről mesél.

Borító:

Az alak egyből megfogott a borítón, na meg a skótkockás gerinc. Mai napig oda meg vissza vagyok érte. 

1. Honnan jött a könyv ötlete? 

Egy olyan történetet akartam írni, amely arról szól, hogy milyen nehéz, ha az ember „kissé hibás egyedként” nő fel; mennyire nehéz beilleszkednie az úgymond „tökéletesnek” látott társai közé. Főleg akkor, ha nem veszi észre, hogy ők nem azt várják el tőle, hogy más legyen, mint amilyen, ők így is szeretik, elfogadják, s tulajdonképpen ő a saját boldogságának a legnagyobb gátja.

2. A saját életedből is merítettél dolgokat? 

Annának nagyon sok mindent kölcsönadtam önmagamból, és egy párhuzamos valóságban lehet, hogy én lennék ő, de mindketten más-más rögös úton jutottunk el önmagunk elfogadásához. Hiszem, hogy amíg ez be nem következik, addig a szeretetet sem tudjuk elfogadni másoktól, mert ehhez előbb önmagunkat kell megszeretnünk. 

3. Én úgy vettem észre, hogy mindenkinek - vagy sokaknak - Maxim lett a kedvence. Az ő származása honnan jött?  

Gyerekkorom nagy részét nagymamámnál töltöttem Munkácson. Attól függetlenül, hogy magyar család voltunk, a barátaim között voltak ukrán és orosz származású gyerekek. Az életemben meghatározó szerepük volt, így szerettem volna, ha legalább egy karakteremben visszaköszönnek. 

4. Lesz második része a könyvnek? 

A szó szoros értelmében második rész nem lesz, mivel Anna a következő könyvemben már csak mellékszereplő lesz. A főszereplő Maxim lesz, aki megmutatja majd, hogy mi rejtőzik a szívdöglesztő, és laza felszín alatt. 

5. Anna miért lett ilyen visszahúzódó?

A sorozatos tragédiák megtörték, és az újabb sorscsapások ellen úgy próbált védekezni, hogy elbújt a tüskékkel borított csigaházában.

6. A történet megírásának folyamatáról mesélnél egy kicsit? 

Folyamatról nem igazán lehet beszélni, mivel főállásban dolgozok egy multinál, így amikor éjszakánként volt még erőm harcolni az álommanók ellen, akkor leültem a géphez és írtam.

7. Magadról mesélnél? 

Valamikor réges régen olyan voltam, mint Anna, de a kellő számú pofon az élettől helyre billentette a fogaskerekeket az agyamban. A pofonokon kívül ehhez kellett egy csodálatos, támogató társ, és egy kutya is, aki tükröt tartott elém, keményen megmutatta milyen is vagyok, min kell változtatnom. 

8. Mik a további terveid könyvek terén? 

Az írás az, amit igazán szeretek, és ezért mindenképp folytatni szeretném.

Te ​megérdemelnéd a második esélyt?

Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út 

Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog. 

Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?

Vélemény:

 Minden volt ebbe a könyvbe, ami kellett. szerelem, bánat, boldogság, vicc, barátok. Tünde egy olyan könyvet írt elsőnek, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Szívem szerint kötelezővé tenném az iskolákban. :)
 A történet hullámként suhant át rajtam. Félbe is kellett hagynom, mert érzelmileg a földre vitt a harmadik rész után. A szereplőket imádtam, a cselekmények fantasztikusak voltak és egyáltalán nem az volt a vége, amire számítottam.
 A történtről kicsit röviden csak annyit mesélnék nektek, hogy van egy lány, aki egy baleset miatt a fél oldalára lebénult, de valamennyire helyrehozták, de még így is sok nehézséggel kell szembenéznie.
 De itt nincs ám végé Anna ugye az a fajta lány, aki nem fogadja el azt az érzést, hogy szerelem, egészen addig, amíg bele nem megy, a kapcsolatba egy fiúval, aminek végül nem lesz túl jó vége. Aztán... Itt sok minden van. Túl sok minden és nagyon kevés oldalban. De hála a jó égnek lesz folytatása. Juppi!

Kedvenc idézet: 

"– Ha mindenki megbocsájtott neki, lesmárolhatom?"
Megjegyzésem az idézethez: Szeretlek Maxim. 😀

Kedvenc karakter: 

Maxim 💝 Ki más? És az, hogy miért ő... Erre csak annyit tudok mondani, hogy olvassátok el és majd meglátjátok, mert nagyon nehéz elmagyarázni, hogy én miért szeretem. Lehet, hogy te pont más miatt fogod szeretni. Röviden, tömören: hülye és vicces.

Kedvenc jelenet: 

Nem tudnék kiemelni egy jelenetet, mert az egész könyv egy hatalmas nagy kincs.

Borító: 

Először nem nagyon értettem, mi köze a könyvhöz (bár most se nagyon), de megfogott annyira, hogy elolvassam a fülszöveget és hazahozzam a többi gyermekem közé. És nem bántam meg.

 Ezzel az első regénnyel az írónő olyan élményt adott az olvasóknak, melyet nehezen lehet elfelejteni. Imádtam a regény minden egyes sorát.