Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.
Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.

Értékelés: 

1. novella: „A szerelmesek”

Fumiko szeretne visszatérni a múltba, hogy tisztázza kapcsolatát Goro-val, a férfival, aki elutazott Amerikába. A novella olyan fontos témákat érint, mint az elmulasztott lehetőségek vagy a kimondatlan szavak fontossága. Az olvasó könnyen azonosulhat a történettel, hiszen Fumiko vívódásait bárki átélheti. A kávéházi szabályok bemutatása izgalmas, fokozatosan tárul fel a varázslat kerete. A lassú felvezetés nagyon szépen megalapozza a többi történet hangulatát. 

2. novella: "A házaspár"

Fusagi, az Alzheimer-kóros férj felesége szeretne-visszautazni a múltba, hogy újra éljen egy pillanatot. A novella olyan fontos témákat érint, mint a szeretet, a gondoskodás, valamint az emlékezet is a felejtés tragikuma. Megható és szívszorító történet, amely az idő múlásának elkerülhetetlenségét hangsúlyozza. Ez a novella nagyon jól megmutatta, hogy nem a múlt megváltoztatása a lényeg, hanem az újraélés és az érzelmi béke. Szerintem talán ez a legérzelmesebb mind közül.

3. novella: "A nővérek"

Hirai, aki eltávolodott családjától, találkozik elhunyt húgával. A történetben fontos szerepet játszik a bűntudat, a megbékélés, valamint a családi kötelékek jelentősége. A történet drámai csúcspontja az elengedésről szól, a történet karakterfejlődéssel erőteljes és hiteles ívet ír le. A novella jó a mutatja a kávézó misztikumának spirituális oldalát. Nekem ez a novella is nagyon a szívemhez nőtt, nagyon szerettem olvasni. 

4. novella: "Az anya és a gyermeke"

Kei, a kávézóban dolgozó nő, aki egészségügyi okokból nem élhet hosszú életet, találkozik a jövőben születendő gyermekével. A történet olyan fontos témákat hordoz magában, mint az anyaság, a jövő elfogadása, valamint az élet és a halál határán való lét. Szerintem mind közül ez a novella volt a legmélyebb is a legfilozófikusabb. Erősen ráirányítja a figyelmet arra, hogy jelen pillanat megélése a legfontosabb. A történet szimbolikus zárása olyan, mintha kelet az adna az egész történetnek. Nekem ez a novella is nagyon tetszett, szerintem egy méltó lezárás volt a kötetnek.

Fülszöveg:

Farkas Roni, tizenegyedikes gimnazista egy nap váratlanul névtelen üzenetet kap arról, hogy a fiú, akivel nemrég kezdtek alakulni a dolgai, éppen egy másik lánnyal tölti az estét. Roni azonnal véget vet a kapcsolatnak, azonban a küldő kiléte néhány nap elteltével sem hagyja nyugodni, ezért elhatározza, hogy megkeresi a Budapest szívében található, patinás múlttal rendelkező, hatalmas és nagy létszámú Deák Gimnázium tanulói között a segítőjét.

Roni kitartása hamarosan meghozza az eredményt, ami meglepetésére sokkal többről szól, mint gondolta volna, és nem várt döntés elé állítja a lányt – mert a Deákban mindig történik valami.

Értékelésem:

Leiner Laura: Mindig történik valami a Deákban című könyve idén került az olvasók kezébe. Műfailag az ifjúsági regény kategóriába tartozik, de ezt átlépve sok fiatal felnőtt és idősebbek is olvassák. A történet középpontjában a gimnáziumi élet, a barátságok, szerelmek és mindennapi drámák állnak. Bemutatja, hogy a fiatalok hogyan élik meg a hétköznapi helyzeteket, konfliktusokat, illetve hogyan formálódnak a kapcsolataik.

"Ismered a Deákot, mindig történik valami, azt hiszem, ezután rögtön Borbás tanárnő év végi leszámolása volt terítéken, aki ugye összesen harmincegy tanulót buktatott meg csak a tizedikes évfolyamakból. A DeákONline is beszámolt róla, „A nagy Mészárlás, avagy Borbálás” volt a cikk címe." - 105. oldal 

Főszereplőnk Farkas Roni a Deák gimnázium egyik tanulója, aki ugyan olyan átlagos, mint bármelyik másik diák. Mellékszereplők nem igazán vannak, hiszen akik azok, az idő múlásával főszereplők lesznek. A könyv stílusilag pörgős és olvasmányos, bár bevallom őszintén én a századik oldal előtt még azt hittem, hogy végig se olvasom ezt a könyvet. Bár lehet csak én vagyok így ezzel, de engem az ötven valahányadik vagy már nem tudom meddig nemigen győzött meg. Bár azt be kell vallani, hogy a könyv hitelesen adja vissza a mai kamaszok gondolkodásmódját és beszédstílusát. Laurától már megszokhattuk, hogy a könyveit sok humorral fűszerezi és meg kell mondjam, ez most se hiányzott. 

"De nem akartam, hogy tudják, ki vagyok, ezért úgy döntöttem, anonimitásba burkolózva segítek másokon, és elrejtve valódi kilétem. Mint példaképem, Bruce Wayne – mondta ki maga elé révedve.
– Ő nem a… – néztem félre elgondolkodva.
– De – biccentett Benedek. – Batman.
– Akkor jól rémlett – helyeseltem.
– Amúgy is sok közös van bennünk – folytatta Mirkó. – Kivéve, hogy nekem nincs jelmezem. És pénzem. És birtokom. És hűséges inasom. És égre vetülő hívójelem. És a szüleim is jól vannak szerencsére – gondolta át. – Jó, lehet még sincs bennünk annyi közös – állapította meg." - 77. oldal

A regény többek között hangsúlyt fektet a barátságra, az összetartásra és az önmagunk keresésének fontosságára. Valamint arra, hogy a hétköznapi dolgokból is fontos tanulságokat lehet levonni. A mai fiatalok, illetve az én korosztályom (20+ évesek) könnyen tud azonosulni a regénnyel, hiszen nagyon valósághű az ábrázolás. Saját véleményemként azonban azt mondanám, hogy nehezen indult be számomra a regény, de a továbbiakban annál élvezetesebb olvasmányt nyújtott. Szerettem a karaktereket, a nyomozásokat és mindent ami ebben a könyvben volt. Minden elfogultság nélkül állítom ezt. Nyilván megvannak a saját maga hibái, de melyik könyvnek nincsenek? Tehát bátran ajánlanám a 15+ korosztálynak, illetve attól felfelé is. A fiatalabbaknak szimplán azért nem, mert mivel egy gimis közegről van szó, nem biztos, hogy megértik azokat a problémákat, amik a könyvben felmerülnek. 

"– Te játszottál már?
– Igen – feleltem. – Egyszer – tettem hozzá, és a vigyorukat látva mosolyogva bólintottam egyet, majd egy gondterhelt sóhajtással a számhoz emeltem a poharamat.
Úgy háromnegyed órája." - 441. oldal 

Rövid zárásként azt mondanám, hogy az első pár oldalt tekintve a könyv lendületes volt, a karakterek pedig szerethetőek. Gyengeségnek talán a nehéz kezdést mondanám, de ez tényleg csak az én olvasási élményem alapján, lehet más nem így fog vélekedni róla. Szóval: ha egy könnyed, szórakoztató ifjúsági regényt keresel, amely hűen tükrözi a kamaszok világát, ez a könyv neked szól. (Ja és ha mész a könyvesboltba, ne feledd, már megjelent a második része is).

A hegy nem ereszt.
És megbosszulja, ha nem tartod tiszteletben az akaratát.

Micah szenvedélyes hegymászó és boldog családapa, férjével két kisfiút nevelnek. Bár nyilvánvalóan aggódnak érte, támogatják legújabb Everest-expedíciójában is. Ez az út azonban másképp alakul, mint kéne. Bár Micah-nak sikerül, a csapatát ért tragédia feldúlja az életét.

Vajon lehetséges-e a visszatérés az Everestről, vagy Micah lelke örökre ottragadt a hófedte hegycsúcson?

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A FAIRBOOKS KIADÓNAK

Értékelésem:

   Sophie Anne: Everest című regénye idén került a könyvpiacra a FairBooks Kiadó gondozásában, és ha csak egy mondatot írnék a könyvről, annyi lenne: Megérte kiadni ezt a könyvet. Műfaját tekintve inkább romantikusnak mondanám mintsem drámának, bár az is volt benne bőven.

 Történetünk részletes visszaemlékezésekből áll, hiszen Micah a pszichiáterének számol be részletesen az Everesten történtekről, mely mondhatni úgy, megváltoztatta az életét. A történet fő szála Micah és az ő családja. Micah ugyanis imád hegyet mászni, ezúttal pedig megígéri férjének, hogy ez lesz az utolsó. Hiszen már két gyerekre kell vigyázniuk, akiknek ők jelentik az életet. Az egész könyv egy érzelmi hullámvasút, szinte minden fejezeten szétbőgtem a fejem. Tetszett, hogy Micah is meg akart gyógyulni, még ha ehhez az is kellett, hogy egy szakembernek teljesen elmesélje, mi is történt vele ott a helyen, illetve utána. Merthogy nem volt egyedül. A történet pont úgy zárult, ahogy én azt vártam, de mire eljutottam a végéig, addigra nem kevés zsepi ment a kukába.

 A történet amellett, hogy alaposan megsiratja az olvasót igen komoly témákat dolgoz fel. Ilyen például a depresszió, a PTSD, a gyász és ehhez hasonló komoly dolgok. Belőlem érzelmek sokaságát váltotta ki. Egyik pillanatban nevettem, aztán már a szememet töröltem a könnyektől.

 Nyelvezetileg könnyen olvasható, letisztult, de azért néhol szókimondó, ami nekem nagyon tetszett és szerintem pont ez kellett a történetnek. Hangulatilag viszont egy melankolikus, feszült történet tárult az olvasó elé. Ez pedig a lassabb tempójához tökéletesen illik. Legalábbis én nagyon szerettem. Ami nekem még nagyon tetszett, hogy a mesélés miatt néha ugrált a könyv a múlt és a jelen között, de úgy, hogy mindig lehetett érzékelni, hol tart a történet. 

 Micah a történet során hatalmas változáson ment keresztül és fogalmazhatni úgy, nagyon büszke voltam rá. Mellékszereplők közül aki kiemelhető az egyetlen ember, aki Micah-n kívül túlélte... Tényleg nem lehet ezt ép elmével kibírni. Szerintem az ő karaktere is teljesen valósághűre sikeredett. 

 Nehéz lenne egy-egy dolgot kiemelni a történetből, ami különösen tetszett. Az egész könyv úgy, ahogy van. A fiatal felnőtt korosztálynak ajánlanám, mert ők az a korosztály, akik már megértik azt, amiről ez a könyv szól és azt, amit üzenni akar. Bennem személy szerint hatalmas ürességet hagyott. Kitépte a lelkemet a könyv és eldobta. 

Mikor felkerül Budapestre, retteg attól, hogy el fog bukni, épp ezért jegyezte el a menyasszonyát: hogy ellen tudjon állni a kísértésnek.

De vajon amit érez, az tényleg bűn?

Először a szobatársával, Jocóval kialakuló kapcsolata üt rést a vágyai útjába épített falon, aztán megtudja Tamásról, az egyik egyetemi oktatójáról, hogy vallásos és meleg. Miközben vele egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Ádám lassan ráébred, hogy a fal mögött a szabadság várja.

Csakhogy a félelemtől és a szégyentől nem lehet ilyen könnyen megszabadulni, és elég egyetlen mondat, hogy Ádám törékeny lelki békéjét felborítsa, ez pedig beláthatatlan következményekkel jár.

Egy történet a hitről, ami túlélte az egyházat.
A szerelemről, amit nem lehet kiimádkozni.
És a szabadságról, amiért néha meg kell halni – legalább egyszer, hogy újra élni tudj.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A FAIRBOOKS KIADÓNAK  

Értékelésem:

 Erdőss Alex: Keresztre feszítve című könyve idén jelent meg és bevallom őszintén engem nagyon megfogott a fülszövegével, mert a regény amellett hogy vallási témájú, igen mély mondani valókat hordoz. Az én figyelmemet bevallom őszintén a fülszöveg azonnal felkeltette, aztán voltam olyan szerencsés, hogy el is tudtam olvasni. Bár mikor nekiálltam volt bennem egy olyan érzés a fülszöveg után, hogy a könyv hasonló lesz, mint az Imák Bobbyért című film. Nem tévedtem sokat.  

"– Félek – súgta Ádám. – De már nem a kárhozattól. Hanem attól, hogy nélküled kell léteznem." - 188. oldal 

 A könyv Ádámról szól egy meleg fiúról, aki egy mélyen vallásos család gyermeke. A fő motívumok a hit, szenvedés, a belső küzdelmek és a lelki útkeresés. Ám felmerül a kérdés: A szerző vajon mit akar átadni az olvasónak? Őszinte, tabu feszegető történet csodálatos köntösbe bújtatva.  

"[…] szerette volna hinni, hogy Isten olyan, amilyennek Tamás ismeri, hogy kegyes és megbocsátó, hogy minden teremtményét szereti, akkor is, ha bűnös, és nem olyan, amilyennek ő látta egész életében." - 182. oldal 

 A szerző stílusát inkább közvetlennek mondanám és nekem pont ezért is tetszett annyira. Olvasmányos és elgondolkodtató egyszerre. A könyv nagyon erősen kivesézi és mondhatni úgy, kiforgatja a bibliát, ami nekem nagyon tetszett a történet során. A könyv rövid fejezetekből áll, szóval, ha egyszerre nincs sok időd olvasni, akkor szerintem nagyon jó választás tud lenni (bár azért van egy két hosszabb fejezet is). A követhetőségével sincs probléma, nagyon könnyen le tudja kötni egy ember figyelmét.

"– Látnod kéne most a mosolyodat – szólt lágyan Péter. – És nem lennének többé kétségeid." - 168. oldal 

 Nagyon sok rész volt, ami engem nagyon meghatott, aki látta instán a posztomat az tudja, mennyit jelöltem benne. Szerintem ez a könyv felkerült az éves kedvenceim közé. Nekem a könyv személy szerint elgondolkodtató kérdéseket adott és ez nagyon jó volt, hiszen nyomot hagyott bennem az, amit olvastam.  

"– Mit súg a szíved?
– A szívem éppen meg van bolondulva, és legszívesebben most azonnal felhívná, miközben az eszem azt mondja, hogy Ádámnak időre van szüksége." - 168. oldal 

 Szerintem érdemes elolvasni, ha szereted a sírós, romantikus történeteket. Mert nekem a lelkemet kitépte. Pont ezért is ajánlanám mindenkinek. Szó szerint. Pont azért ajánlanám, mert mindenkinek szól. Csak így tudjuk megérteni egy ember belső világát. 

Málna egy átlagos középiskolás lány. Volt. Amíg csak egy nagy csalódás után már semmi más nem érdekli, csak az, hogy mit mutat a mérleg. Egy idő után nem fontosak sem a barátok, sem a suli, csakis a kalóriák és a dekagrammok. Óriási, bő, fekete cuccokban jár, és folyton fázik. Pulcsiban alszik.
Bencze Blanka még maga is az érettségi előtt áll, pontosan látja korosztályának problémáit, beszéli a nyelvüket, ezért is lett első regénye a Rólad – Neked Könyvek első darabja. Fanyar humorral, pontosan ábrázolja az anorexiát, a testképzavart, a családokban tátongó űrt, miközben mesélő stílusa magával ragad, és talán a végén mégis minden elindul valamerre jó felé.

Véleményem: 

Bencze Blanka Pulcsiban alszom című könyve 2018-ban jelent meg, majd mindezek után két utánnyomásra is került sor. A regény maga az ifjúsági regény kategóriába tartozik, amiből bár én már rég kinőttem, most azonban azért választottam mégis ezt, mert a könyvnek egy nagyon fontos téma áll a középpontjában, amely nem más, mint az egyik leghalálosabb evészavar, az anorexia. 

"Ha elmondanám, mi zajlik bennem, kiröhögne mindenki." - 48. oldal

Maga a könyv Málnáról egy gimnazista lányról szól, aki egy nap meglátja a legjobb barátnőjét a pasijánál kicsit félreérthetetlen szituációban és Málna ennek hatására teljesen összeomlik. Beleesik az evészavar spiráljába és a történet során az ezzel való megküzdését követhetjük nyomon. Azonban számomra nem volt túl valid ez ez egész, de majd lentebb kifejtem. Málna megismerkedik egy osztálytársával, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, azonban barátságnál több nemigen lesz köztük. Vagy mégis? Segít Málnának megküzdeni magával és a démonaival, persze ezt már csak gondolom, mert nem igazán volt kifejtve a regényben. 

"A serdülő kor szar, és felnőni szívás." - 11. oldal

A főszereplőnél számomra tetszett az, hogy nem a tiniregényekben megszokott hisztis főhőst kaptuk, hanem egy kicsivel talpraesettebb lányt. Legalábbis én így láttam, elfogadom, ha valakinek más a véleménye. A mellékszereplők is jól ki voltak dolgozva ahhoz képest, hogy a szerző első regényéről beszélhetünk. Én az elején teljes mértékben tudtam azonosulni Málnával, hiszen 70%-ban hasonlókon megyek keresztül, mint ő. 

"Túlságosan ragaszkodunk ezekhez a régi bevett szokásokhoz. Ha szülinap van, akkor torta is van, ha húsvét van, akkor sonka és kalács, ha karácsony, akkor bejgli. A lényeg, hogy mindig a zabálás legyen a központban. Elég elszomorító, hogy mindenkinek az életében ennyire központban van az étkezés. Az evést nem energiaszerzésre kéne használnunk? Most meg ott tartunk, hogy konkrètan minden ünnepünket egy bizonyos ételhez fűzzük. Néha azt kívánom, bárcsak egyfajta étel létezne, valami teljesen semleges ízű, mint például a víz, és abból mindenki egyénileg tudná, hogy mennyit kell ennie, amikor éhes. Akkor nem lenne ez az egész molekuláris gasztronómia, vagy mi a szösz, és az elhízás sem lenne népbetegség." - 126. oldal

A regény nyelvezete teljesen átadja, hogy a szerző sem sokkal idősebb a főszereplőnél, teljesen jól eltalált nyelvezettel lett megalkotva a történet, ami nekem nagyon tetszett és így még inkább átjött az egész, könnyen olvashatóvá tette. Maga a hangulat az elején egy kicsit nyomottabb a témája és Málna küzdelmei miatt, azonban ez nem úgy lett megalkotva, ahogy én azt vártam. 

"Nem számít, milyen a stílusod, hogy néz ki az arcod, egy a lényeg: minél alacsonyabb legyen a BMI-d. Jelenleg az életem csak a számokról szól, szerintem az élet matematika. Sajnos egyikben sem vagyok jó, nagyon sokszor érzem úgy, hogy haszontalan vagyok. Én nem sportolok, nem tudok énekelni, hangszeren sem játszom, és ötletem sincs, mi lesz velem a jövőben. Ha megkérdezné valaki, mi szeretnék lenni, ha felnövök, azonnal rávágnám rezzenéstelen arccal, hogy vékony." - 10. oldal 

A történet üzenete valamilyen szinten átjön, de nem úgy, ahogy szerintem a szerző akarta, hiszen magának a könyvnek szerintem az lett volna a fő üzenete, hogy ha ezzel a betegséggel küzdesz is, nem vagy egyedül, azonban engem inkább triggerelt a könyv, nem is kicsit. Nem kevés számot említett benne a szerző, ami szerintem egy anorexiával vagy bármilyen más evészavarral küzdőnek nem éppen jó. De beáldoztam magam, elolvastam. Azt nem mondom, hogy nem zuhantam még mélyebbre az evészavaromban, de hát ez van. Számomra viszont nem hagyott nagyon semmi tanulságot a könyv, lehet, hogy más másképp lesz. 

"Teljesen egyedül érzem magam. Egy dolog maradt, amit tudok kontrollálni az életemben: az éhezés. Én ebben vagyok jó, meg a fogyásban." - 6. oldal 

A regény nyelvezete teljesen átadja, hogy a szerző sem sokkal idősebb a főszereplőnél, teljesen jól eltalált nyelvezettel lett megalkotva a történet, ami nekem nagyon tetszett és így még inkább átjött az egész, könnyen olvashatóvá tette. Maga a hangulat az elején egy kicsit nyomottabb a témája és Málna küzdelmei miatt, azonban ez nem úgy lett megalkotva, ahogy én azt vártam.

Személyes véleményként viszont rengeteg mindent tudnék hozni és most érkeztem el az értékelésem azon pontjához, hogy ezeket leírjam, mint ahogy azt ígértem fentebb. Számomra azért nem volt túl valid, mert ugye Málna megismerkedett ezzel a sráccal, oké. Megtudhattuk, hogy ez a srác vegán és huss el is kezdett „felszívódni” az anorexia, vagyis nem teljesen, de hogy nem azt a vonalat vitte, amivel kezdte. Valamint nekem hiányzott az, hogy nem ismertük meg Málna belső világát. Az anorexiások általában szabályok szerint élnek, vannak fear- és comfort foodjaink, de Málnánál ezt valahogy hiányoltam. Hogy nem volt leírva mit érez és gondol. Pedig az igen fontos momentuma lett volna a könyvnek. Illetve számomra az sem volt valid, hogy fél év alatt lefutott ez az egész. Oké. Nem mindenki jut el a kórházig, de a történet egész elején azt olvashatjuk, hogy a belső „irányítója” parancsolgat neki, aztán ez is eltűnik egyről a kettőre. Nekem ez nem áll össze. Ajánlanám azoknak, akik valamennyire szeretnék megérteni egy anorexiás belső világát, azonban nem ajánlom azoknak, akik evészavarral küzdenek, hiszen nagyon triggerelő és SOOOK benne a szám. 

Pulcsiban aludni NEM MENŐ.

 A család szerint én mindig is visszahúzódó gyerek voltam (én csak a felsős éveimtől tudok nyilatkozni, mert azelőtt nem emlékszem semmire), 12 évesen azonban anyukám el akarta velem kezdeni megszerettetni az olvasást. Az első könyv egy szerintem alig kétszázon felül lévő tinilányoknak szóló regény volt. A borítója megvan, de a címére nem emlékszem, azt tudom, hogy több kötetes. Az nemigen tetszett, így anyám vett egy másikat, ez már azért vastagabb volt, ha jól emlékszem, olyan 500 körüli oldalszámmal. Dalok Paulának volt a címe. Nagyon éltem, mert spanyol volt a főszereplője és akörül nagyon spanyol mániás voltam (bár ez még a mai napig kitart, nem tagadom)

 Ezt ha jól emlékszem majdnem végig elolvastam, nem tudom, miért hagytam félbe. Majd jött a Szent Johanna Gimi és onnan nem volt megállás. Onnantól kezdve faltam a könyveket és most itt vagyok több, mint 10 évvel később egy blogot vezetve. Bár az olvasási zsánereim megváltoztak és én magam is, de attól még ugyanaz a kisgyerek megmaradt bennem és nem felejtettem el, kinek köszönhetem az olvasás szeretetét.

 Bár azt meg kell mondjam, míg mások a Harry Potterrel szerették meg az olvasást, nekem azt a mai napig nem lehet a kezembe adni.

 Neked mi volt az a könyv, amivel megszeretted az olvasást? 

Megtörténhet, hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki.

Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes.

Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben.

Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés.

Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.

Értékelésem: 

Ashey Poston könyve egy könnyed, időutazós történet. Ez a könyv műfaját tekintve inkább a mágikus realizmus kategóriába sorolható, de valahogy mégis kiemelkedik onnan. Egy olyan történetet foghattam a kezemben, ami egy könnyed, érzelmes, időcsavaros történet, ami egyaránt foglalkozik a gyásszal, reménnyel és a szerelemmel is. 

"A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak." - 307.oldal 

Clementine egy kiadó sajtósaként dolgozik, közben azonban gyászolja a nagynénjét, aki váratlanul elhunyt, majd örököl tőle egy különleges lakást. A lakás ugyanis egy időhurkot rejt, amelyben a főhős a múltban élő férfival találkozik – pont hét évvel eltérő idősíkban. A történet során több kulcsszimbólum is fellelhető, ilyenek például a idő, az emlékek, a gyász feldolgozása és az újrakezdés is. Ezek olyan témák, amikről kell beszélni. 

"Szerintem – mondta végül, gondosan megválogatva a szavait – semmi sem tart örökké. Sem a jó, sem a rossz. Ezért kell keresni a boldogság forrását, és a lehető legtovább ott kell maradni." - 294.oldal

A főhősünk kezdetben pragmatikus, menekülésként használja a munkáját, azonban idővel rájön, hogy ez nem a jó út és ideje lenne hallgatnia a szívére is és nem csak a karrierjének élni. Erre pedig egy váratlan ajándék döbbenti rá. Iwan pedig egy lelkes, szenvedélyes, szakácsként éli mindennapjait, rajong a citromos pitéért, jelenléte pedig lehetőséget ad Clementine-nak az önfeltárásra és a gyász feldolgozására. Clementine pedig ekkor szembesül a változás lehetőségével. De vajon él is az alkalommal?

"Ki mondja meg, mikor dolgoztál már érte eleget? Ha akarsz valamit, meg kell próbálnod. Te vagy önmagad legfőbb szövetségese." - 177.oldal 

Könnyed, romantikus, mégis megható, időnként nosztalgikus vagy melankólikus történetet tarthat az olvasó a kezében, amivel a mágikus realisztikus elemekkel együtt megtartják az egyensúlyt. Felépítése átlátható, jól struktúrált, nincsenek túlzóan bonyolult cselekményszálak – összeszedett és könnyed olvasmány. A kiadói közeg pedig egy hiteles keretet biztosított a történet számára realisztikus munkahelyi és személyes elemekkel megtűzdelve. 

"A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak. Az is előfordul, hogy parányi dolgokban velünk maradnak. Egy musicalről őrzött emlékben. A parfümjük illatában. Az eső neszeiben, a kalandvágy viszketésében, a reptérterminálok közötti határvonalak iránt ébredő sóvárgásban." - 304. oldal 

A gyász és a veszteség kezelése Clementine részéről hitelesen lett ábrázolva. Gyásza reális és megindító, az új lakás öröklése kapcsán azonban új perspektívába kerültek a nagynénjével kapcsolatos emléke. A főhősünk megtanul elengedni, bízni, elengedni a múltat – ez azonban egy nagyon mély érzelmi utazást biztosított számára. A regény megkérdőjelezi, hogy az idő múlása akadály vagy próba a szerelem számára, ami szerintem egy nagyon szép szál lett a történet során. 

"Élvezd az esőt! Soha nem tudhatod, lesz-e rá több alkalom." - 249. oldal 

Az időcsavaros, romantikus történet izgalmas, friss alapot ad a történet számára. A karakterek jól kidolgozottak, szerethetőek, Clementine különösen empatizálható, Iwan pedig egy izgalmas, energikus figura. A történetben van fájdalom, de a remény kárpótolja az olvasót, lírai, romantikus és érzékeny egyszerre. 

"Az ember nem szokta megjegyezni a jelentéktelen részleteket, hisz nem gondolja, hogy utoljára hallja valakinek a hangját, utoljára látja a mosolyát, utoljára érzi az illatát." - 195. oldal 

Egyes olvasók egyszerűnek találják a cselekményt, hiányolják a kompromittáltabb történetvezetést én azonban úgy vagyok vele, hogy nem hiányzik. Ennek a történetnek nem ez kellett. Aki ilyen történetet akar olvasni, annak csak azt tudom mondani, hogy ez nem az ő könyve. A második fele a történetnek azonban meg kell említenem, hogy nekem fura volt, hiszen a férfi és a két különböző időbeli verziójával való párhuzamos ismerkedés kicsit zavaros volt számomra. Ám az értékelésem végéhez közeledve ténylegesen csak azt tudom mondani, hogy ha valaki nem kedveli a mágikus realizmust vagy a könnyed romantikus történeteket, akkor ez nem az ő történetük.

"Ha akarsz valamit, meg kell próbálnod. Te vagy önmagad legfőbb szövetségese." - 180. oldal 

Összegzés képpen annyit írnék, hogy egy karakterközpontú, könnyed, romantikus történetet kapott az olvasó egy kis időutazós szállal feltúrbózva. Azonban a vicces témák mellett előkerülnek a komolyak is, mint a gyász, az önismeret, a változás. Szóval ajánlom mindazoknak, akik szeretik a finom csavarokkal rendelkező történeteket nem kevés humorral.

„A testem az enyém. Akkor miért mondja Mondjo folyton azt, hogy én az övé vagyok?”

Lili tizenöt éves. Lili tízéves kora óta Anna is. Lili nem akarta, hogy Anna beleköltözzön, és egyre jobban fojtogatja ez a kettősség. Emiatt gúnyolta ki és dobta Octave-ot, a jó fej, helyes Octave-ot, akivel pedig olyan jól érzi magát. Emiatt már Émilie-vel, a legjobb barátnőjével sem találja meg a közös hangot. Lili soha nem lehet már olyan, mint egy átlagos tizenöt éves lány, aki az első randiról ábrándozik.

Lilinek beszélnie kellene, mert szétfeszíti ez a titok. De hogyan? De kinek? Létezik számára tér és idő a feketén túl? Eljön valaha a pillanat, mikor fény fakad a sötétségből?

Összeszoruló gyomorral és ökölbe szoruló kézzel olvassuk Lili történetét. Egyszerre dermesztő és dühítő, de talán segít az áldozatoknak, akik itt vannak közöttünk, és eddig nem mertek beszélni.

Vedd a kezedbe ezt a könyvet!
Aztán döntsd el, a kezébe adod-e valakinek!
Jöjjön el a fény a feketén túl!

Értékelésem: 

Claire Castillon francia szerző, első regénye a Túl a feketén (2024, Könyvmolyképző), ami egy igen komoly témával, a pedofílával foglalkozik. A könyv mondhatni egy fél napos olvasmány vagy ha nincs időd befejezni egyik nap, másnap befejezed a másikat, hiszen a maga 152 oldalával nem mondható egy hosszú regénynek, inkább egy hosszú novellának. 

A történetünk főszereplője Lili, aki 15 éves, de a 10 éves kora óta egy másik személyiséggel, Annával kell osztoznia testén. Ezt azonban az édesanyjának párja Mondjo kényszerítette rá. A történetet lili belső monológ formájában mesélni el. A traumát, a kettősség kialakulását és folyamatos szorításen, amely akadályozza lili kapcsolatát a kortársaival, barátnőjével és az önazonosságát. A történet kulccsalemei a félelem, titkolózás és a szidentitás kettőssége, hiszen a történetben Mondjo nem engedi, sőt még meg is fenyegeti Lilit, hogy ha elmondja az édesanyjának, akkor megöli magát. Ez pedig egy akkor 10 éves kislánynak, aki mindent elhisz és fülig szerelmes a felnőtt férfiba, igen megrendítő és félelmetes, így persze hogy betartja a kérést, nem feltételezve hátsó szándékot mögötte. Ez azonban egy agresszív függősség ábrázolása, ami szerintem igen jól sikerült a történelem során.

Hatásos, intenzív pszichológiai belső monológ, my minimális párbeszéddel, belső céllal működik. A szöveg tömör, feszültség keltő, olykor megrázó és szelíden brutális. A történet során nincsenek hagyományos cselekmény voltak, nincs feloldás, ingyen dráma inkább identitásdrámává válik, az önazonosság állandó küzdelemmé.

Amikor én a fülszöveget először elolvastam, először azt hittem, hogy ez egy disszociatív identitászavarral élő lánynak a története, így nem is volt kérdés hogy beszerzem, hiszem mostanában nagyon érdekelnek a pszichológiai témával foglalkozó regények. Nem szakkönyvek. Regények. Amikor azonban elkezdtem olvasni a történetet Lili és "Anna" kettőssége ennyire folytogatóbb volt, ahogy közeledtem a végéhez, sőt lehet hogy én értelmeztem félre, de a végén volt azt hittem két olyan jelenet, ahol mintha Annát tényleges személyként láttam volna megjelenülni, mindezt Lilin belül. Nagyon sok mondott ragadt meg engem a történet során, bár a könyvben, amiket instagramon láttatok szeretleket, azok inkább azokat a részeket tartalmazzák, amit nagyon traumatizáltak. Engem. De hogy pár ilyen mondatot említsek:

"Kinek mondjam el, mi történik velem? Kinek mondjam el, hogy rámomlanak a házunk falai?"

"A fejemben újrakezdődik a pingpong: és mi van, ha Mondjo igazat mond? Ha anyád börtönbe küldik a titkunk miatt? És apát is? És én nevelő szülőkhöz kerülök? Legalább távol leszek Mondjótól. Szabad nem szeretnem már? Szabad nem akartam már hozzámenni? Szabad jobban kedvvel nem egy velem egykorú fiút?"

 Ez csak két mondat, de engem mélyen megrázott. Hiszen olyan mögöttes tartalmakkal bír, ami... Nem normális. Most jöhetnénk azzal, hogy "de akkor mi a normális?". Hát a pedofília nem az. Lili belső küzdelme nagyon is átjött, számomra a inkább szorongató érzést keltett mintsem felszabadítót, hiszen ebben semmi felszabadító nem volt. Hiszen a végén már ténylegesen akarat ellenére volt egy olyan börtönbe kényszerítve, amit... Amit ő nem akart. A végén viszont valahol egy picit felszabadultam a cselekmények miatt, de lehet, hogy én értelmeztem félre, nem tudom hogy ott mi történt... Ha az amit gondolok, akkor viszont annak nagyon is örülök.

Ha korosztálynak kellene ajánlanom, akkor én maradnék a borítón feltüntetett 13 éves korosztályt, hiszen én úgy gondolom hogy azaz a korosztály ahol már érti az ember az ilyeneket és ezeknek a súlyosságát. Remélem. Viszont az biztos, hogy aki esetleg elolvassa és hasonló problémákkal küzd, menedéket találhatsz a történet sorai között és esetleg erőt meríthet ahhoz, hogy később lépéseket tegyen. Kérlek tegyétek meg.

Pszichológiai szempontból ez az egész nagyon szeretett, hiszen ennek a traumának egyfajta személyiségbontó hatása van, disszociáció és identitás zavar formájában - Anna mint túlélő "énrész", Lili mint elnyomott én. A történet során azonban megjelenik a grooming és érzelmi/pszichés abúzus dinamikája: Mondjo manipulációja, Lili elszigetelése, identitásának átformálása. A kötet beszél az önrendelkezésért folytatott, csendes harcról, arról, hogy egy fiatal lány belső harca hogyan válik láthatóvá a legbelsőbb, önmagával folytatott párbeszédben.

A könyv elmondhatjuk, hogy rendkívül intenzív pszichológiai ábrázolással bír, amely mélyen bevonja az olvasót. A szerző merész témaválasztása (pedofilia, identitás kettőssége, abúzus) is igen felkeltheti az olvasó figyelmét, hiszen nem mindennapi témák, főleg így egyben nem. A stílus erős érzelmi töltést ad: kevesebb szó, több súly. A történet során nincsen szokásos cselekmény-ív vagy megoldás, ez azonban nem "mesekönyv"ha nem egy belső feloldás nélküli történet.

Szűken, de célozgat a történet arra, hogy inkább a fiatal olvasókhoz szól, de a mélysége inkább felnőtt értelmezést igényel.

Összességében annyit mondanék, hogy a történet egy tömör, hatásos, szívszorító olvasmány, amely hosszabb rezonál, és a képeken túl is gondolkodásra késztet. Inkább ajánlanám 13+ korosztálynak, akik érdeklődnek összességében annyit a pszichológiai mélységek iránt vagy traumát éltek át, valamint segítő szakmában dolgozóknak és az áldozatok szüleinek.

Nem ajánlott: érzékeny, erősen traumatikus témákra nem kész olvasóknak.

Váratlan ​vendég

Budapest, belváros, egy régi bérház

Mit rejt magában? Mi történt itt 1956-ban? A forradalom hogyan változtatta meg az emberek életét?

Lenke, a házmester lánya szerelmes Búzás Sanyiba, egy ügyvéd fiába. Sanyi azonban Juditért, az operettprimadonnáért rajong. Judit kihasználja a helyzetet, és úgy keveri a kártyákat, ahogy neki a leginkább kedvező. A primadonnának ugyanis van egy titkos szeretője, aki nem igazán kedveli őt.

Búzásék a forradalom hatására nyugatra menekülnek, és Amerikában kezdenek új életet. Sanyiból kiváló építész lesz. Judit azonban itthon, magányosan öregszik meg, ami nem tesz jót az idegeinek. Lenke pedig elvállalja a ház gondnokságát.

A három sors a jelenben ismét összekapcsolódik. De vajon ötven év távlatából számít-e már, ki kit jelentett fel annak idején? Régi sebek szakadnak fel, és sok, eddig megmagyarázhatatlan titokra derül fény.

R. Kelényi Angelika eddig kiadatlan kisregényéből megtudhatjuk, hogy a történelem nem hagyja megválaszolatlanul a soha el nem évülő kérdéseket, és nem engedi feledésbe merülni az egykori bűnöket.

Bécsi keringő

Gyilkos irigység és szenvedélyes szerelem a 19. századi Bécs forgatagában

1866 októberében véget ér a porosz–osztrák–olasz háború. Laurentino Marcetti bárónak ugyan semmi köze nem volt a harcokhoz, mégis meglepődik, amikor egy régi osztrák ismerőse látogatja meg római otthonában, hisz a háború a személyes kapcsolatokra is rányomta a bélyegét.

Joseph Winter újságíró arra kéri a bárót, hogy utazzon Bécsbe, és védje meg a makacs és önfejű Lisa Rosent, aki apja halála után úgy döntött, egyedül, férfisegítség nélkül kívánja vezetni divatszalonját. Marcetti soha nem vállalna el egy ilyen bagatell megbízatást, de most mégis igent mond, mert ott él a nő, Nella Rivera, akit képtelen kiverni a fejéből.

Lisa nemcsak azzal vívja ki konkurensei ellenszenvét, hogy nő létére önállóan vállalkozik, hanem pimasz és rebellis ötletével is. Egyedülálló terve sikeresnek bizonyul, a szalonját igen sokan látogatják, míg a nagy hírű szabóságok vendégköre megcsappan. Lisa sikere gyilkos indulatokat szül. A lány nem sejti, hogy a báró titokban segíti és védelmezi. Akár egy testőr, akire nem vágyott, de nagyobb szüksége van rá, mint gondolná.

Az utazásnak cseppet sem kedvez a politikai helyzet, Rosen kisasszony ügye is bonyolultabb, mint képzelte, és a Nellával való találkozása sem úgy sikerül, mint várta. Laurentino Marcettit azonban kemény fából faragták, nem hátrál meg a kihívások elől, sőt… a kihívások éltetik.

R. Kelényi Angelika befejezetlen történelmi-romantikus regénye élvezetes történetben jeleníti meg a 19. századi Bécs izgalmas, színpompás világát.

KÖSZÖNÖM AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Értékelésem: 

 R. Kelényi Angelika neve mára összeforrt a női krimik és a történelmi romantikus regények világával. Hiszen nem két kötetet írt, melyek az ezredforduló előtt játszódnak. Habár személy szerint én azokat nem olvastam, mégis nagyra értékelem a munkásságát, hiszen nem kevés fantasztikus könyvet hagyott maga után. Ez a regény a Mária Terézia-sorozat egyik kötete, ami ötvözi a történelmi hitelességet az izgalmas cselekményekkel. Az első benyomásom borító(k) és cím(ek) alapján az, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom. Hiszen nem csak a borítójával, de szokatlan külsejével is magára vonta a figyelmet. Hiszen ez a kötet mivel két kisregényt tartalmaz, így ahhoz hogy a másikat olvasni tudjuk meg kell fordítanunk a könyvet. Fejjel lefelé. A fülszövegeket azonban csak akkor olvastam el, mikor már a kezemben volt a könyv. Igen, ez néha rossz szokásom, de nem csak a recenziós példányoknál. 

"Mindenért fizetni kell, vagy így, vagy úgy, de a világ megvásárolható." - 120. oldal - Váratlan vendég 

A történetünk főhőse Anna és Mária Terézia a 18.században Bécs császári udvarán. Habár a történet során inkább Anna nézőpontját és gondolatait követhetjük végig. Gyilkosság vagy valami titokzatos esemény történt a kastélyban? 

"– Minden háború kegyetlen, de amikor honfitársak ölik egymást, annál nincs borzalmasabb." - 113. oldal - Váratlan vendég 

 Szerintem a kornak az ábrázolása teljesen hiteles volt. Én magam is meglepődtem azon, mennyire szerettem olvasni ezt a két rövidke történetet. A leírások nekem nagyon tetszettek, a történelmi és fiktív elemekhez való viszonyulásomhoz a történet során pedig én magam is meglepődtem.  

"Magában már többször megállapította, egy férfit a hatalom tesz vonzóvá, nem a szépsége." - 98. oldal - Bécsi keringő

 A történet nyelvezete nem riasztott el, hiszen nem úgy volt megírva, mint a legtöbb történelmi romantikus és nem vette át az adott kornak a kommunikációs stílusát. Ennek én személy szerint örültem, bár biztos vagyok benne, hogy van, aki ellentétesen gondolja és örült volna neki. A történet úgy van megírva, hogy az olvasó teljesen beleélhesse magát, amit külön élveztem, hiszen emiatt sem volt nyögvenyelős olvasni a történeteket. A regény tempója kellemes, egyenletes és fokozatosan halad a vége felé. Nem siet, nem is csiga lassú. Pont kellemesen halad A-ból B-be.

"Olvasni szeretett volna, romantikus lányregtényeket, de nemigen voltak könyvek a lakásban, hiszen Mamó alig értette a betűket. Lenke pedig nem tudott könyvet venni, miután semmiféle pénzzel nem rendelkezett. Bár néha kuncsorgott egyikért-másikért, Mamó csak nagy ritkán engedélyezte a vásárlást. Kidobott pénznek tekintette az irodalmat, úgy gondolta, hogy az életben semmi haszna nem vehető. Ami otthon volt, azokat Lenke már régen kiolvasta, sőt, némelyiket többször is – szinte kívülről fújta a szerelmes részeket." - 24. oldal - Váratlan vendég 

A karakterábrázolások nekem teljesen átjöttek, nyílván egy olyan embernek, aki otthon van a történelemben (és nem utálja, mint én) ő jobban átlátja az egésznek a történelmi logikai vonalát. Nekem azonban teljesen hitelesnek tűnt. Már amennyire laikusként annak tűnhet. A mellékszereplők azonban nekem kidolgozatlannak és lényegtelennek tűntek, de ez lehet, hogy csak az én meglátásom. 

"A világon a legnagyobb udvariatlanságnak tartotta megváratni valakit." - 45. oldal - Váratlan vendég 

A rejtélyek a történetben nekem nagyon átjöttek, nem voltak sablonosak és egyhangúak. A feszültségkeltés fokozatos, semmi hirtelenség nincs benne, aminek külön örültem, hiszen szerintem nem illett volna a regényhez. Persze megvannak azok a regények, amelyekbe illik, de ez nem az volt. A szerelmi dinamika is nagyon átjött nekem, bár az egy történelmi regényben szerintem másodlagos, ám mivel történelmi romantikusról beszélünk, így kicsit lényegesebb, mint általában. Ugyanúgy, ahogy fantasztikusan van megírva az érzelmi vonzalom témája is.

"– Ebben a mai világban, már senkiben sem bízhat az ember!" - 6. oldal - Váratlan vendég 

A történetet erős női főhős jellemzi, legalábbis nekem ez jön le, a hangulatteremtés nekem nagyon tetszett és a történet egész leírása sem utolsó. A műfaji elemek kellő kiegyensúlyozottsággal keverednek, nem volt összecsapva a regény, minden a helyén volt.

"– Tudja, a kéz a legnagyobb árulónk. Mindent megmutat, rajta vannak az élet nyomai, és nem lehet őket eltüntetni." - 106. oldal - Bécsi keringő 

 Ezt a regényt elsősorban a történelmi romantikusok kedvelőinek ajánlanám, azonban bárki más is olvashatja szerintem, ha nyitott az új dolgokra. Nekem teljesen pozitív csalódás volt ez a két történet, hiszen nem számítottam rá, hogy ennyire magával ragadnak (habár az egyik jobban tetszett, mint a másik, de ezzel nincs semmi baj).

„Megdöbbent, ​felkavar, magához láncol.” – Anarchia Könyvblog

Fülszöveg:

ALVIN FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Értékelésem:

Darvas Petra író, már több könyvet tudhat maga mögött, ez azonban mégis más, hiszen egy komoly problémára, az ADHD-ra hívja fel a figyelmet, amit sokan összekevernek a hiperaktivitással. A könyv témájában igen egyedülálló, hiszen még nem olvastam ilyen könyvet. Figyelmet és empátiát vár az olvasótól, ugyanakkor segítő szándékot is nyújthat, ha egy olvasó esetleg hasonló dolgokat észlel magán. Az én figyelmemet is hamar felkeltette ez a regény, hiszen kíváncsi voltam, hogy az ADHD-ról miként lehet megírni egy regény. Biztosíthatlak, fantasztikusan. Ugyanis nem elég, hogy erre a témára felhívja a figyelmet, de még egy apró romantikus szálat is belefűz az olvasó. 

"Attól, hogy másnak is nehéz, még nem számít kisebbnek a te nehézséged." - 291. oldal 

A könyv fő témája az ADHD, de emellett foglalkozik a tényleges tiniként érintő problémákkal, mint a szerelem, a tanulás, a barátok stb. Ez a könyv az ADHD-val élőknek támaszt, a laikusok számára pedig információt nyújthat. Hiszen ténylegesen bemutatja, hogy milyen egy ezzel élő fiatal aki az élete. Én személy szerint mindenkinek ajánlom, mert hacsak egy kicsit is, de mindenki felfedezheti benne saját magát, hiszen minden karakterben megtalálható valaki. Ha nem én, akkor a legjobb barátom vagy akárki más, akire ráismer az olvasó a történet során. Rám személy szerint nem gyakorolt különösebb hatást, bár az tény, hogy informatív volt a könyv, mert van ADHD-s ismerősöm, illetve a párom pszichiátere mesélt a páromnak néhány dolgot erről az állapotról, így pedig még érdekesebb volt olvasni. Mint említettem, ez a könyv mindenkinek szól. Legyél tini, felnőtt, idősebb korosztály. Bár az idősebb korosztály ezeket nemigen tudja hova tenni, mert ők csak azt tudják hangoztatni, hogy "a mi időnkben még nem voltak ilyenek" (megsúgom, de, voltak csak nem volt rájuk figyelve és emiatt szenved a mostani generáció. Köszi, puszi.)

"– Én csak normális akarok lenni.
– Normális vagy. Már ha létezik ilyen." - 218. oldal

 Szerintem a könyvhöz azért valamennyire nem árt tisztában lenni az ADHD fogalmával még ha nem is egy kifejezett szakkönyvről beszélünk, hiszen normál esetben az ember csak elkönyveli ezt az állapotot annak, hogy valaki hiperaktív. Nem. Nem feltétlen csak arról lehet szó. A könyv nyelvezete laza, barátságos, olvasmányos és remek kikapcsolódást nyújtó, legalábbis engem nagyon kikapcsolt olvasás közben. Ha nem olvastam volna el a végén az írói utószót és nem tudtam volna meg, hogy a szerző maga is ADHD-s akkor azt hittem volna, hogy csak rettentően jó kutatómunkát végzett, de így már mindent értek. Szerintem nagyszerűen meg lett írva. 

"Nem menthetik fel azt, aki bántotta őket csak azért, mert megértik." - 209. oldal 

A könyv már a témájától is különleges, hiszen én még a magyar könyvpiacon nem láttam olyan regényt, ami ezzel foglalkozna. Vagy csak én voltam elég figyelmetlen, de akkor szóljatok. Petra rettentően jól megírta a történetet. Barátságos karakterek, jó történetfelépítés és kicsit sem unalmas történet. Egyetlen, ami zavart benne, az a könyvnek a mérete volt. A könyv mint említettem, szerintem egyedülálló eddig a magyar piacon, pont ezért is ad újat az olvasóknak, informálja és kikapcsolja őket. 

"Nemcsak annak kell segítség, akinek mentális problémája van, hanem azoknak is, akik miatta sérültek." - 209. oldal

Összegzés képpen nekem egy fantasztikus élményt nyújtott a könyv, örültem, hogy a kezembe vehettem és el tudtam olvasni, hiszen valahol szükségem volt erre a történetre. Pedig nem vagyok ADHD-s. Pont ezért is mondom, hogy nem csak ADHD-sok találhatják benne meg magukat és azt, amire nekik éppen akkor szükségük van. Bátran olvasd el te is, hidd el nem fogsz csalódni. 

Fülszöveg:

A fájdalomból erő fakad

Kiliána

Betörtek az érintetlen szigetünkre, fegyverekkel támadtak ránk. Alakváltókat fogtak el, köztük engem is. Elraboltak. Bezártak. Kínoztak.

Soha többet nem fogom felvenni az emberi alakomat!

Egy alakváltó párduc kiszabadít. Vagy újra foglyul ejt? Nem tudom, mit akar tőlem. De ő is vágyik rám…

Meg kell szöknöm!

Ezel

Németország hegyes-völgyes tájai kedveznek a Szövetségnek. A levegő remek, az emberek befogadnak minket. Leginkább azért, mert fogalmuk sincs róla, hogy bármikor átváltozhatunk egy vadállattá.

Békében élünk, ameddig a kígyó alakváltók vezére hergelni nem kezd minket. Az a baj a csúszómászókkal, hogy végtelenül alattomosak.

Viszont a nagymacskák imádnak játszani, akár velük is.

A kígyóvezérnek van egy „ékszere”, akit kiszabadítok egy sötét pincéből. Ezzel akarom provokálni. De arra nem számítok, hogy egy gyönyörű, viszont elvadult jaguár alakváltót mentek meg, aki nem hajlandó felvenni az emberi formáját. Pedig válaszokra van szükségem tőle.

Ráadásul a bennem élő párduc azonnal reagál rá: meg akarom szerezni magamnak!

Emma ZR első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent, gyönyörű éldekorált könyve egy szenvedéllyel túlfűtött fantasy.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Értékelés:

Emma ZR az Álomgyár egyik új szerzője, aki a Megtörve című könyvével mutatkozott be a kiadónál. A könyv műfajában inkább fantasy, vagyis urban fantasy, hangulata pedig inkább lassú, de pont azért élvezetes és izgalmas. Szenvedéllyel túlfűtött fantasy, alakváltós, misztikus hangulatú történet. Kiliána egy a sok fogságba esett alak váltó közül, azonban az ő története azért is különleges, mert ő magasan mindennapi. Hiszen a haját, hogy a jaguárok "általános" színét viselné, a természet fehér bundával áldott a meg. Kiliánat a fogva tartója rendszeresen kínozta és bántalmazta, ezért amikor Ezel kiszabadítja, sok nehézségen kell keresztül menniük, mire oda jutnak, ahol a végén tartanak. 

"Ha két rezgés összekötődik, az élet nem választhatja el, te az enyém, én a tiéd.” - 7. oldal 

Kiliána karaktere nagyszerűen felvázolta a sérültséget, a traumatizáltsángot és mind azt ami ezzel jár. Ez a történet nem csupán fantasy hanem egy olyan történet, ami felhívja az emberi - vagy állati - traumákra és sérelmekre a figyelmet, ugyanis ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kiliána egy fájdalommal és kiszolgáltatottsággal küzdő főhös, aki visszanyerheti erejét: a párduc belső ösztönei szimbolikus szerepel bírnak a történet során. Ezzel szemben Ezel a kígyó alakváltók vezetője erővel és árulása a fenyeget. Ugyanis végig azt hallgatjuk a történet során, hogy Ezel ki akarja magának sajátítani Kiliánát, míg Kiliánától csak a végén hallhatjuk ugyan ezeket a szavakat. A történet egy csomó szenvedélyes leírással van megtűzdelve, borzongást keltő atmoszférával. A hangulata és a nyelvezete nekem nagyon bejött, imádtam minden sorát, aki látta a csillagozásomat molyon, megkérdőjelezheti ezt a mondatomat, hiszen három és fél csillagot adtam a történetre. Ez azonban csak azért történt, mert Ezelt nagyon nem bírtam a történet elején-közepén, valamint az elején nekem ténylegesen nagyon lassan akart beindulni. Annak ellenére viszont egy nagyszerű olvasási élményt nyújtott, nem bántam meg, hogy a kezembe vettem. (Na meg hangulatom se nagyon volt akkor a fantasy-hez)

"Változik a világ, mi is váltottunk, talán ez a jövőnk, olyanok leszünk, mint az emberek. Érdekekre alapozott kapcsolatokat kötünk." - 131.oldal 

Nekem személy szerinte ténylegesen nagyon tetszett, a történet egyedi világgal bír, erős karakterekkel, izgalmas intrikákkal, érzékletes stílussal. Egyes olvasók számára azonban túzsófolt lehet a mitológiai felépítés, vagy a romantikus feszültség dominanciája. Ezt a történetet főleg az alakváltós, dark fantasy-t kedvelőknek ajánlom, hiszen ők találhatják meg benne a számukra megfelelő történetet. A Megtörve egy erős vizuális és érzelmi hatású fantasy, amelyben a fájdalomból erő válik, és az identitás kérdése izgalmasan bontakozik ki. Ajánlott mint azoknak, akik szeretik, ha a fantázia mély érzelmi alapokra épül és egyedi megjelenésű könyvet tarthatnak a kezükben. 

"Senki nem akar elveszteni olyat, aki fontos számára. Ezért nem veszítik el egymást sohasem a társak: meghalnak a másikkal" - 359.oldal