Aaron Walsh feltörekvő író, szeret új dolgokat megismerni, és világot járni. Kivéve, ha éppen egy újabb könyvön dolgozik, olyankor igyekszik elbújni mások szeme elől. Ugyan nem így tervezte, egy véletlen folytán ezúttal amishok között talál menedéket. Elegendő egyetlen napot eltöltenie a falujukban, hogy érezze, írni akar róluk. Meg akarja ismerni őket. Tudni akarja, miért élnek ilyen elszigetelten, ennyire régimódin. Arra viszont nem számít, hogy egy igéző szempár, és annak tüzes gazdája teljesen felborítja az életét. Végül az válik a legfőbb céljává, hogy megfejtse Noah-t, mert biztos benne, hogy az egyszerű életet élő srác súlyos titkokat cipel. Aaron pedig túl kíváncsi ahhoz, hogy ezt annyiban hagyja.

Véleményem: 

 Sok mindent el lehet mondani erről a regényről csak azt nem, hogy rossz. Engem egy teljes hullámvasúton vezetett végig, ami aztán hirtelen véget ért, engem pedig a földhöz vágott. Ilyen volt ez a könyv. Sokszor sírtam, sokszor nevettem. De ilyen egy jó könyv, nem igaz? Akkor jó, ha érzelmeket vált ki belőlünk. Sophie Anne első regénye pedig ezt bizonyítja. Nálam pedig ennek a regénynek nagy jelentősége van. Hiszen nagyon jól tudjátok, hogy én mindig jobban figyelek az első könyves szerzőkre, mert ott sok minden kiderül. No, de hogyan is láttam a regényt? (azon kívül, hogy a szívemet kitépte).  

"Most, hogy megérkeztem, a szerelvényem pedig lelassít, már le tudok ugrani róla,még mielőtt teljesne megáll. Körbenézni, hol vagyok éppen. Hová is érkeztem? Milyen szerelem ez? Harcolthatok-e társ nélkül, egyedül egy szerelemért? Esik az eső? Vagy tavasz van és a nap miatt hunyorognom kell? A madarak énekét hallom? Mi ez a hely, ahol vagyok, és van-e innen vonat, ami visszavisz oda, ahonnan jöttem vagy csak egyirányú jegyem volt? Segítségre lesz szükségem, hogy megválaszoljam ezeket a kérdéseket." - 287. oldal

 Az elején még nem gondoltam semmire. Aaron híres író. Mondom oké, de vajon hogyan kötődnek össze a szálak? Aaron lerobban, az amish falu egyik családja pedig befogadja. Itt már kezdett egy-két gondolat a felszínre törni, de még itt se volt teljesen tiszta. Aaron meglátja Noah-t. Na, itt már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Ez a regény tele van titkokkal és olyan kérdésekkel, amikre az olvasó választ szeretne kapni és vagy megkapja vagy nem. De... Mi van, ha nem? Hol a második rész?

Egyáltalán lesz folytatás? (én már tudom a választ).

 Sok-sok üresen hagyott kérdőjel maradt bennem, ami igenis válaszra vár. Mi lesz Noah-val. Mi az a nagy titok, ami miatt olyan döntést kényszerült meghozni, ami ekkora hatással volt az életére? A könyv azonban egy nagyon fontos kérdést tesz fel számunkra: Mi történik akkor, ha egy amish faluban kiderül valakiről, hogy meleg? Meg is kaptam rá a választ és igen elszomorító. Mintha az őskorban lennénk. Az egész könyv alatt éreztem, hogy Noah és az anyja nagyon nem oda valók. Nem ott kéne lenniük. Leginkább Noah-nak nem. Joy szereti a férjét. Ez rendben van. De Noah... Ő miért... Basszus annyi bennem a kérdés. 

Kíváncsi vagyok: Ti olvastátok? Ha igen, akkor mi a véleményetek a regényről? Ha nem: Tervezitek elolvasni?

„Néma buborékok szállnak az ég felé. Ezernyi színárnyalat rezeg bennük, pedig átlátszóak. Nem hazudnak, mégis megmutatják, mi minden rejlik bennük, ha jó irányból nézed őket. Csupasz, színekbe öltözött, illékony illúziók.”

Hisszük, hogy az emberi sokszínűség végtelen.
Ebben a kötetben megpróbáltuk a szivárvány minél több színét felvonultatni, a témákat és az LMBTQ+ betűit tekintve is. Egyaránt szerepelnek benne könnyed hangvételű és komolyabb írások, így mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebbet.

Akadnak történelmi ihletésűek, például két lány szerelme a háborús Magyarországon, vagy egy előkerült napló két férfi tiltott szerelméről a deportálások árnyékában. Jelenkori történeteink pedig leginkább a coming out, az ismerkedés, a kapcsolati válság, a szülőkkel való viszony, valamint a transzneműség témáit járják körbe.

Véleményem: 

Ez a kötet egytől egyig olyan novellákat tartalmaz, mely mind-mind ugyan olyan kölönleges. Mindegyik történetben megvan a szép. Ám mégis mindenki tud kedvencet, kedvenceket választani. Hiszen ez a kötet nem csak az LMBTQ mozaikszó M betűjét vette célba, hanem a B és a T betűt is. Például egyenesen nagy kedvencem lett Sam Wilberry két novellája a Valódi nő és a Hervadt virágok. Mert ebben a két novellájában érintette a transzneműeket. A megfogalmazása pedig gyönyörű volt. 

 Erdős Alex két novellája közül a Szivárványos esernyő tetszett nagyon. Amilyen egyszerű, olyan barátságos és egyedi volt. Pedig csak egy sétát írt le a szerző a novellájában. Egy egyszerű pride felvonulást, ahol elkezdett szakadni az eső.

 Hajnal Kitti négy novellája közül több kedvencem is akad, mégis mind más ok miatt. A legnagyobb kedvencem azonban mégis a Bögrék című novellája volt. Olyan szép. A történet egy látszólag gyűjtögető mániás srácról szól, aki megszállottan gyűjtögeti a bögréket és egyet sem hajlandó kidobni, pedig már egy egész konyhaszekrény azzal van tele. Mikor ezt a párja a fejére olvassa, elmegy (a párja) addig pedig ő egy olyan lépést tesz meg, amire nem számítottam és olvasás közben tátogtam, mint a kishal. Megható volt és tanulságos. Ne a felszínről ítéljünk. Nézzünk a dolgok mögé.

 Ebben a kötetben azonban egy új szerzőt is köszönthettek az olvasók Sophie Anne személyében, akinek ebben a kötetben két novellája volt olvasható. Az egyik az Otto volt. Az Ottoval kapcsolatban felhívnám minden leendő olvasó figyelmét, hogy LEGALÁBB EGY CSOMAG SZÁZAS PAPÍR ZSEBKENDŐ SZÜKSÉGES AZ OLVASÁSHOZ! A másik novellája az Első randi pedig az Amish bibliának egyfajta előnovellája. No, de visszatérve az Ottora. Zsepi. Soook zsepi. Tényleg. Nem vagyok sírós típus, de ide kell. Főleg az utolsó oldalakhoz. Szívet tépő volt olvasni. Mondjuk én személy szerint szívesen elolvasnám a naplórészeket egy történetbe foglalva, ami kifejezetten róluk szól és arról, hogyan élték meg a munkatábort, ahova szimplán azért küldték őket, mert melegek.  

Tira Nael novellája a Negyvenkét hónap egy laza történet...nek indul. Ez a történet bemutatja, hogy mi van, mikor a szerelem már nem olyan mint régen. Illetve mi van akkor mikor egy halálos betegség kapujában döntésre kényszerülsz: Vagy éled az utolsó hónapjaidat hazugságban csak azért, hogy megóvd a családod vagy lépsz egy lépést és boldogan éled le azokat a hónapokat. Te melyik mellett döntenél? Vajon a főszereplő, hogy döntött? 

Betty Forester novellája pedig egy laza bulit ír le, ahol a főszereplő elmegy a barátnőjével egy buliba és összefut az exével illetve az exe párjával, akit szintén ismer. Aranyos és bájos történet, örömmel olvastam. Simán el tudnék képzelni belőle egy könyvet (ha valamiről lemaradtam valaki sikítson).