Küzdelem és remény.
Néha olyan döntések elé állít az élet, ahol csak vesztes lehetsz.
Ha gyáva vagy, elveszíthetsz valakit, aki mindennél többet jelent számodra.
Vagy küzdhetsz…
Küzdhetsz a világ ellen, a nehezebb utat választva…
A harcot egyedül vívod, társad csupán a remény.
A remény, ami mindig elkísér, bármit is sodorjon eléd az élet.
Bíznod kell és szeretni…
Mert élni csak szeretve érdemes.
Vannak szerelmek, amik az égben
köttetnek, és bármennyire szeretnéd elhitetni magaddal, hogy minden a te döntéseden múlik, az élet megtanít rá, hogy vannak kivételek.
Lewis és Harry története folytatódik…
Mielőtt elkezdeném leírni a véleményemet szeretnék elmondani pár dolgot. Vagyis inkább azt, miért nem volt bejegyzés ilyen sokáig és miért nem hallottatok rólam semmit. Ha most én nagyon nagy kör vonalakban szeretném elmesélni, akkor egészen kisiskolás koromtól kéne kezdenem, ám most nem fogom megtenni. Mikor édesanyám tavaly nyáron házasságot kötött a párjával nagyon kibuktam. Nem kedveltem és még most sem kedvelem a pasit, ebből adodtak azok a gondok, melyek miatt én most nem voltam elérhető. Röviden összefoglalva ennyi
lenne a probléma:
Novemberben elköltöztem kollégiumba, aztán evészavaraim lettek, majd visszajönnek múltbéli problémáim, melyekről nem szeretnék most beszélni. Aztán pedig egy közel öt hetes pszichiátriai "kezelésnek" vetettem alá magam. Ott még láthattatok belőlem valamit, hiszen meghoztam nektek a Stockholm szindróma értékelésem. Aztán pedig, mikor kikerültem onnan saját magam folytattam a gyógyulást, mivel úgy láttam, nem sokat segített az ott töltött idő.
Vélemény:
Maga a történet most sem volt újdonság, hiszen az írónő ugyan azt a hangulatot hozta, mint az első részben. Ám ebben a kötetben most nem az erotika, hanem inkább az elválás, a másik hiánya és a távkapcsolat kapott főbb szerepet. Legalábbis az elején. Hiszen ebben a történetben egy tanár-diák viszonyról beszélünk, melyben az egyikük még fiatalkorú. A történet elején egyik drága főhősünk Lewis úgy dönt, hogy nem bírja tovább a társa nélkül, így aztán beszél a barátjával, hogy nem vállalhatná-e el ezt az évet az iskolában. Így történik az, hogy a történet közepétől már kapunk valamennyi erotikát és szenvedélyt a történetbe. Egészen addig, míg meg nem érkezik egy zavaró tényező, aki a bonyodalmat szüli. Egy nő, aki szerelmes Lewis-ba. Aki nem adja fel, hogy megszerezze őt. Ennek ellenére viszont örülök, hogy boldog véget kapott a történet (no spoiler).
A karakterfejlődés a történet folyamán erősen érezhető, hiszen Harry, akinek az elején a csajok csak játékszerek voltak, most érző lényként bánt Jordannel. Itt láttam igazán, mennyit is számít az, ha a megfelelő ember van mellettünk.
Azonban hozzátenném, hogy ha nagyon érzékeny vagy, (értem ez alatt, hogy minden apróságon képes vagy sírni) akkor ne olvasd el éjjel egykor az utolsó fejezezet, hanem hagyd másnapra. Én elkövettem azt a "hibát", hogy éjjel egykor befejeztem a könyvet és vissza kellett fognom magam, hogy ne bőgjek, mert már aludt az egész család.
Kedvenc idézet:
Mielőtt elkezdeném leírni a véleményemet szeretnék elmondani pár dolgot. Vagyis inkább azt, miért nem volt bejegyzés ilyen sokáig és miért nem hallottatok rólam semmit. Ha most én nagyon nagy kör vonalakban szeretném elmesélni, akkor egészen kisiskolás koromtól kéne kezdenem, ám most nem fogom megtenni. Mikor édesanyám tavaly nyáron házasságot kötött a párjával nagyon kibuktam. Nem kedveltem és még most sem kedvelem a pasit, ebből adodtak azok a gondok, melyek miatt én most nem voltam elérhető. Röviden összefoglalva ennyi
Novemberben elköltöztem kollégiumba, aztán evészavaraim lettek, majd visszajönnek múltbéli problémáim, melyekről nem szeretnék most beszélni. Aztán pedig egy közel öt hetes pszichiátriai "kezelésnek" vetettem alá magam. Ott még láthattatok belőlem valamit, hiszen meghoztam nektek a Stockholm szindróma értékelésem. Aztán pedig, mikor kikerültem onnan saját magam folytattam a gyógyulást, mivel úgy láttam, nem sokat segített az ott töltött idő.
Vélemény:
Maga a történet most sem volt újdonság, hiszen az írónő ugyan azt a hangulatot hozta, mint az első részben. Ám ebben a kötetben most nem az erotika, hanem inkább az elválás, a másik hiánya és a távkapcsolat kapott főbb szerepet. Legalábbis az elején. Hiszen ebben a történetben egy tanár-diák viszonyról beszélünk, melyben az egyikük még fiatalkorú. A történet elején egyik drága főhősünk Lewis úgy dönt, hogy nem bírja tovább a társa nélkül, így aztán beszél a barátjával, hogy nem vállalhatná-e el ezt az évet az iskolában. Így történik az, hogy a történet közepétől már kapunk valamennyi erotikát és szenvedélyt a történetbe. Egészen addig, míg meg nem érkezik egy zavaró tényező, aki a bonyodalmat szüli. Egy nő, aki szerelmes Lewis-ba. Aki nem adja fel, hogy megszerezze őt. Ennek ellenére viszont örülök, hogy boldog véget kapott a történet (no spoiler).
A karakterfejlődés a történet folyamán erősen érezhető, hiszen Harry, akinek az elején a csajok csak játékszerek voltak, most érző lényként bánt Jordannel. Itt láttam igazán, mennyit is számít az, ha a megfelelő ember van mellettünk.
Azonban hozzátenném, hogy ha nagyon érzékeny vagy, (értem ez alatt, hogy minden apróságon képes vagy sírni) akkor ne olvasd el éjjel egykor az utolsó fejezezet, hanem hagyd másnapra. Én elkövettem azt a "hibát", hogy éjjel egykor befejeztem a könyvet és vissza kellett fognom magam, hogy ne bőgjek, mert már aludt az egész család.
Kedvenc idézet:
"A barna szemek végigfutottak rajtam, fel és le, majd még egyszer. Szinte éreztem, ahogy feltérképezi minden vonásomat és az egész testemet. Kiegyenesedtem, és kicsit felhúztam a szemöldököm. Ez a kihívó magatartás még a múltból maradt, de most hasznát vettem, mert egyébként eléggé berezeltem. Jordan kijjebb lépett, behúzta maga mögött az ajtót, és körülnézett a folyosón. Kezdtem kíváncsi lenni, miz művel, de mire megkérdezhettem volna, már újabb lépést tett felém, és olyan közel hajolt, hogy azt hittem, meg akar csókolni. Enyhén hátrahőköltem, mire halkan felkuncogott...
- Te meleg vagy..."
478.oldal
