Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?

 Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kaptam hozzá, hogy én is írjak egyet. Csak hobbi szinten a magam szórakoztatására. Aztán egy barátnőm feltette nekem a kérdést: nem gondolkodtál még a könyvkiadáson? Addig eszembe sem jutott, utána pedig az lett minden vágyam.

Hogyan született az első könyved?

 Az egész egy álommal kezdődött: megálmodtam az előszót. A lányt a kihallgatószobában, a nyomozót, aki ott ül az aktája felett. Aztán továbbgondoltam, és végül kikerekedett Az egyetlen menedék. Sokan olvasták mielőtt kiadattam, rengeteg tanácsot kaptam, amiért azóta is hálás vagyok. Nagyon szeretem Ana és Nate történetét, így nincs kizárva egy bővített kiadás.

 Az egyetlen menedék szándékosan egy részes lett, vagy esetleg a későbbiekben tervezel folytatást? (Avagy marad az, hogy bővített kiadást kapunk?)

 Direkt lett egy részes. Egyébként nem szeretem a folytatásos regényeket. Többet is olvastam már, köztük nagyon jókat, de nem a szívem csücskei. Így nem is nagyon tervezek folytatásos regényt. A negyedik történetemnél érzem azt, hogy abban több van. Talán az két részes lesz. 

Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább. Örülök, hogy az első részt túlélték a szereplők. Ki tudja, mi történne velük ezután. :D

 Szerintem a Mennem kell így jó, ahogy van. :) Az az ötleted, hogyan jött?

 Volt egy nem túl jó időszakom még két éve, amit szerettem volna magam mögött hagyni. Egy munkatársnőmmel Barcelonába utaztunk egy hosszú hétvégére, ami kellőképp helyretett. Akkor jutott eszembe, hogy ha tehetném, oda is költöznék. Aztán már azt gondoltam: meg is tehetem! Egy karakteren keresztül. Így született meg Bella.

Ő kezdetben egy nyápic volt, mert a saját érzéseim vetítettem ki rá, de szerencsére képes volt megerősíteni a saját személyiségét. Hiszen a munkája miatt nem lehet egy érzékeny picsa. Aztán a többi adott volt: kellett egy férfi főszereplő, aki pont olyan akaratos, mint ő. Ó, és persze nem hiányozhatott a tanulság sem. Hiszen sok emberrel azért találkozunk az életünk során, mert meg kell tanulnunk tőlük valamit. Erre Bella is rájött végül.

A következő regényedre mikor számíthatunk?

Október elején.

Röviden esetleg lehet valamit tudni róla?

 Ez egy pszichológiai thriller egy kis romantikával és erotikával. Nápolyban fog játszódni, ami szintén az egyik kedvenc városom, a főhősnő pedig a kissé flegma, kissé bunkó, de azért szerethető Sophia Santillo. Az ő történetét ismerhetjük meg: hogyan lett az, aki, és milyen titkokat őriz. Elég komoly témát boncolgat a regény, hiszen kitér a pszichopatákra (kik ők, miért viselkednek úgy, ahogy, mi áll a személyiségzavar hátterében), illetve a manipulációra és a Freud által boncolgatott elfojtásra is.

Miért pont pszichothriller?

 Mert szeretem ezt a műfajt. Horror, thriller, pszichothriller a kedvenc hármasom. Nálam egy sima romantikus művel nem lehet megugrani a lécet. Plusz akartam egy olyan könyvet, amely mindenkit átver. Ennyit elárulhatok róla. :)

Miket tervezel még a jövőben? 

 Két romantikus krimit még biztosan. A többit meg egyelőre még homály fedi.

Mit lehet rólad tudni? Milyen író is vagy te? 

 Olyan író vagyok, aki nem egyszerűen szórakoztatni akar, hanem tanulságot, erőt és kitartást adni az olvasóknak a karaktereken keresztül. Noha nem hétköznapi helyzetben vannak, mégis nagyon sok hasznos tanácsot fogalmaznak meg, amit az egész életre rá lehet húzni. Az írói énem alatt pedig egy olyan lány rejtőzik, aki sokáig nem tudta, kicsoda valójában. Évekig kerestem önmagam, ám az írás ebben is segített. Rájöttem, hogy szeretem a kihívásokat, az új kalandokat és az új tájakat.  Ezért, amikor tehetem, utazok.

Hova utazol szívesen?

Nagyjából bárhova. Olaszországot bármikor szívesen körbejárnám akár többször is.

Ha nem írsz, mivel foglalkozol szívesen?

 Szívesen olvasok, sorozatozok, utazom, ha van rá lehetőségem, vagy a párommal, illetve a családommal töltöm az időt.

Miből szoktál ihletet meríteni a történeteidhez?

 Nem szoktam "meríteni". Az általában jön magától. Egy város, egy helyzet, egy film, egy mondat, bármi ki tudja hozni.

Ha most azt mondanám, képzeld el magad tíz év múlva, hogyan látnád magad?

 Hú, ez jó kérdés. Sosem gondolkodtam még ezen. A jövő annyira kiszámíthatatlan, és a legváratlanabb dolgokat tudja produkálni. Inkább annyit mondok: remélem, hogy tíz év múlva már sikeresnek mondhatom magam az élet minden területén. Bár nekem már az is nagyon nagy szó, amit idáig elértem. Hálás vagyok minden jó dologért, ami velem történt, de főleg a kitartásomért.

Mit tanácsolsz a kezdő íróknak, illetve mit üzensz az olvasóidnak?

 A kezdő íróknak azt tanácsolom, hogy csak akkor kezdjenek bele ebbe, ha elég tökösek és kitartóak. Nem egyszerű boldogulni, befutni, de kitartással minden álmuk valóra válhat. Ellenkező esetben csalódni fognak.
Az olvasóimnak pedig azt üzenem, hogy tartsák nyitva a szemüket, amikor a harmadik regényt olvassák. 

A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, perzselő szenvedélyről szól, sajátos formában. A vonzalom, az önmarcangolás, a beismerés és a beteljesülés fázisait mindkét főszereplő szemszögéből láthatja az olvasó, betekintést nyerve abba, mi játszódik le egy fiatal fiú lelkében, aki ráébred, hiába futott eddig a lányok után, most mégis egy férfi iránt táplál eddig soha nem tapasztalt, olthatatlan vágyat.

A tanítvány tabukat döntöget, kendőzetlenül tárja az olvasó elé a szexuális beteljesülés legintimebb részleteit is, de bebizonyítja, a szerelem azonos neműek között is lehet ugyanolyan elsöprő, mint férfi és nő között. A szerző az elsőkönyves Becca Prior, aki nem megbotránkoztatni, hanem szórakoztatni szeretné olvasóit, és elvinni egy olyan világba, amely ugyan rengeteg embert érdekel, mégis nagyon ritkán merünk beszélni, sőt olvasni is róla.

Véleményem: 


 Sokan csak egy szóval szokták jellemezni ezt a regénysorozatot, amivel az első rész elolvasása után egyet is értek. De kicsit sem bánom, hogy a kezembe került és elolvastam (közel másfél évvel, miután hallottam róla). Ez a szó, amivel a regényt jellemzik, nem más mint a: pornóregény.
 Igen. Tényleg az. Viszont jó. tehát nem olyan, mint például az árnyalat-trilógia (amit még nem olvastam, de nagyjából tömény erotikára számítok), ahol csak a szexről olvasunk (ismerőseim mondataiból következtetek). Tény és való, hogy Becca részletes leírásokat ad nekünk mindenről, (szó szerint MINDENRŐL) viszont olyan szinten, hogy aki elolvassa a regényt az élvezze is (a többségnél ez így is van).
 Nekem már az elején leesett, hogy ez a regény valószínűleg egy Larry fanfiction szerű írás, bár ez aligha volt hatással arra, hogy olvasom, vagy nem, de öröm volt egy ilyet olvasni. Hiszen én most csöppentem bele a(z) One Direction korszakba (és nem akarok kiszakadni).
 Természetesen ennek a regénynek is megvannak a hibái, amiket most nem sorolnék fel, annak ellenére, hogy nincs belőle sok. (bár azt a hibát csak lehet, hogy én érzem, de nekem néhol picit érdekes volt a fogalmazás és voltak olyan mondatok is, amik akárhányszor olvastam, nem álltak össze) Egy a lényeg: izgalmas volt a cselekmény. Izgalmas volt olvasni a karakterek fejlődését és azt, hogyan alakul a kettőjük kapcsolata.
 Maga a cselekmény egy 17 éves gimnazista srác életét mutatja be. Harry Miles a nagy nőcsábász. Aha. Akkor, hogy kerül a professzor... SPOILERESŐ!! Na jó, nem. :D
 Az egyetlen, amit nem értettem, az-az, hogy hogyan ZH-zhatnak, amikor még csak 11.-es gimnazisták. Bár nem tudom, hogy ez külföldön, hogy működik, de amikor ezt olvastam, a szemöldököm tett egy kört a plafonra, majd vissza.
 Na, de mégis. Hogyan került oda Lewis (nem Louis). Nem árulok el spoilert azzal, ha elmondom: ott fog tanítani az iskolában. A regény végig izgalmas, az írónő egy percig sem hagyott unatkozni, Annyira tetszett az első, hogy örülök, amiért jövő hónap 15.-én lesz a születésnapom, hiszen így be tudom szerezni a második részt és valahova besuvasztani a listába (Listarombolás. Bocsi.)
 A szereplők olyanok voltak, hogy egyikkel sem találtam a közös hangot teljesen. Harry-vel és Lewis-sel is csak egy közös pontom volt. Hogy mégis mi az? KÁVÉÉÉ!!!
 Apropó kávé. Használati utasítás a könyv olvasásához: NE olvasd evés közben (bár nem tudom ki az az elvetemült, aki rajtam kívül olvas evés közben). Illetve, ha zavar, hogy megbámulnak, akkor SE orvosi rendelőben, SE tömegközlekedésen.