Azok után, amilyen véleményeket olvastam róla, és csillagozásokat láttam a könyvről a moly.hu-n a legrosszabb LOL könyvre számítottam, de rájöttem, hogy tévedtem. Jó, talán lehet, hogy nem a megszokott, mert négyszáz oldalnál rövidebb és nem olyan vicces, mint a többi, (mondom ezt úgy, hogy még csak két LOL könyvet olvastam ezen kívül) de minden könyvnek megvan a maga szépsége és én úgy vélem, hogy ezáltal Eliza és Cooper történetének is. 

 Maga a történet engem az elején nem nagyon kötött le, de aztán egyre jobban megfogott, ahogy jöttek az események. Nem nagyon volt benne szerelmi szál, amit eleinte hiányoltam a könyvből, hiszen én szeretem a romantikus tini történeteket, de talán ebbe a történetbe nem is kellett. 

 Mielőtt lezárnám a bejegyzést szeretném megköszönni a Móra kiadónak a könyvet, ugyanis nekik köszönhetem, hogy elolvashattam és részem lehetett ebben a történetben is, illetve, hogy megismerhettem Eliza-t, Coopert, Claricet, Marissa-t, és még sok más szereplőt. :) 

Kedvenc idézet: 

"– Na mindegy – folytatta Clarice –, a lényeg, hogy ebből támadt az ötletem. Hogy hogyan kerülj ki a bajból.
– Lopjunk el egy malacot? – kérdeztem.
– Neeeem! Dehogy!"

Borító:

Szerintem nem nagyon illik a történethez, de azon kívül szerintem egész jó lett. 

Fülszöveg:

Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében.
Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

Vélemény:

Nem is tudom, mit mondjak. Olyan volt, mint minden jó könyvnél: siettem, mert tudni akartam, hogy mi lesz a vége, de nem akartam az utolsó oldalára érni a könyvnek, mert fájt belegondolni abba, hogy ez az utolsó előtti rész. Nemsokára pedig jön az utolsó. :( De Laurának hála a jó égnek még lesznek könyvei és amilyen mázlink van, így csak egyre jobbakat várhatunk tőle.

 Na, akkor a cselekményről egy kicsit. Az elején még ugye benne van Tomi, akit annak, aki olvasta eddig a sorozatot nem kell bemutatnom, aki engem a kezdeteknél még nem irritált, de aztán egyre jobban kezdett.

 Nem tudom, hogy melyik Leiner Laura olvasó hogy van vele, de nekem ez és az első rész tetszett a legjobban, mert én valahogy nem csak a szerelmes szálat néztem ebben a sztoriban, hanem a szakmai részt is, így azon tépődök, hogy mi lesz Bexi karrierjével a következő részben. Remélem jól dönt. 

 Na, mindegy. A kedvenc szereplőm az egész sorozatban - különösen ebben a részben - Nagy Márk volt. Egoista "majom". Hiányozni fog, ha vége a sorozatnak, de legalább jön valaki a helyére. Hopp. Remélem ezt Márk nem olvassa, vagy kitekeri a nyakam. :D 

 Amikor belekezdtem a könyvbe egy ugyan olyan, mondhatni laza részre számítottam, mint az eddigiek, de nem. Ez sokkal jobb volt. A cselekmény, a poénok... De most komolyan. Én szinte minden második oldalon röhögtem, ha nem mindegyiken. Jó beszólások voltak. A másik kedvenc szereplőm pedig Lili volt. Tíz éves és olyan jó beszólásai voltak néha, hogy csak néztem, hogy egy tíz éves kisgyereknek, hogy lehet ilyen jó a humora. Ezek is csak könyvben történhetnek meg. Márkban viszont nem csalódtam. (SPOILER!!!) Tehát, amikor magával cipelte a szupermarkettből vagy honnan a karton-Nagy Márkot azon szétröhögtem magam. 

Balogh úrtól viszont agybajt kaptam. De komolyan. Ha nem szeretném úgy a könyveimet, mint a saját családtagjaimat, akkor nem tudom, hogy hányszor dobtam volna földhöz idegességemben. Szegény Bexit már tényleg megértettem, hogy fontolóra vette, amit ajánlottak neki. Remélem helyesen cselekszik és ott marad ahol (vagy aki mellett?) kell lennie.

Kedvenc szereplő:

Márk

Kedvenc idézet: 

"– Jó, mert csak arról van szó, hogy ő a volt barátod, akinek írtál egy rakás számot, aki megnyerte a műsort, amit én elbuktam, aki folyamatosan versenyez velem, és akiről ma azt hallottam, hogy olyan rohadt nagy volt a szerelem köztetek… De miért érdekelne? – nevetett lazán.
– Tudod, milyen aranyos vagy, amikor féltékeny vagy? – mosolyogtam rá."

Kedvenc jelenet:

Amikor Balogh nyaralójában kimennek a partra beszélgetni (Márk és Beki) kettesben.

Borító: 

Nem túlzottan értem, hogy miért épp violinkulcs van rajta, de nagyon megörültem, amikor megláttam, mert nem sokkal előbb tetoválták a csuklómra ezt a mintát.

Kicsit röviden a könyvről:

Író: Leiner Laura

Oldalszám: 446.oldal

Kiadó: L&L Kiadó
Kiadás ideje: 2016 október 14. Péntek

A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.

Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.

Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Vélemény:

Hát nem is tudom, mit mondhatnék. Sok olyan meglepetést tartogatott nekem ez a könyv, amire nem is számítottam, és olyanokat is, amire számíthattam volna, de mivel hülye voltam, így tettem meg. Na, de mindegy. Lényeg, hogy jó vége lett. Bár ezt valahogy gondoltam, csak azt nem, hogy MIÉRT lesz jó vége. A történetben Lena számomra egy nagyon szimpatikus ember volt és Zoe, a barátnője is egy tipikusan olyan lány, akit szerintem mindenki elfogadna magának. Victorral már más a helyzet, őt valamiért csak a kilencedik fejezet körül kedveltem meg, minek nem tudom, mi volt az oka. Na, és persze ott volt Alex. Nem tudom, ki, hogy van vele, de én elfogadnám. Lena is ezt tette, hála a jó égnek.

A történetről még annyit, hogy sok nem várt fordulat volt, emiatt is imádtam meg, pedig nem szerettem a fantasyt, de mostmár egy kicsit jóban vagyok vele, de még mindig nem a kedvencem. Amikor elkezdtem olvasni nagy izgalommal indultam neki, minden nap éjjel kettőig maradtam fent olvasni, annyira lekötött (de győzött a fárattság). Amikor viszont befejeztem örültem, hogy ott van a polcomon a második része és nemsokára nekikezdhetek, csak előbb kiolvasok még egy Leiner Laura könyvet.

Kedvenc karakter: Lena, mert sok mindent képes leküzdeni.

Kedvenc jelenet: Amikor (SPOILER) összejönnek Zoe testvérével.

Kedvenc idézet: 

"– Egyetértek – bólintottam, és átkulcsoltam a derekát. – Legalább lesz időm, hogy újra megkedveltessem veled a házasság gondolatát.
– Asszony, ha így nézel rám, már most beadom a derekam! – csóválta meg a fejét.
– Akkor gyere vissza az ágyba! – Hátráltam, és húztam magammal őt is."

Borító: 

Nem igazán értem, hogy miért egy levél van ott, de valamennyire már kezdem összeszedni az agyamban a gondolatfoszlányokat.

Néhány fontos infó a könyvről:
Írta: Helena Silencce
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Terjedelem: 356 oldal

Tegnap - október 12-én - Tolvaly Ferenc, A Zsolnay-kód című könyvének bemutatóján jártam, ami inkább

 Maga az esemény 19:00-tól 21:00-ig tartott, aminek az utolsó fél órájában természetesen mindenki dedikáltathatta a saját példányát, beszélgethetett a szerzővel, valamint a Zsolnay-család egyik tagjával, aki ott volt az eseményen (vagyis gondolom, hogy ő volt, mert nem mentem oda hozzá). Tolvaly Ferenc, a szerző, nagyon kedves volt, a sajtósokkal interjút is készített, így rám is jutott öt perce. 

Fülszöveg: 

Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében.

Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

A Valahol a Bexi-sorozat ötödik kötete.

Részlet:

 "8 héttel ezelőtt

 A tegnapi napon Kemese Fanni és Helena Silence a Pólus centerben lévő Könyvmoly store-ban beszélgetett olvasóival, különböző témákról, mint például, hogy melyik könyv volt az, ami megnevettetett minket, vagy mitől függ, hogy egy írónak mennyire vicces a könyve és ebből adódóan mit várhatnak az olvasók a következő könyvnél, ha például nem egy első könyves szerzőről beszélgetünk. Helena és Fanni nagyon jól elbeszélgetett az olvasóival, ráadásul még meg is lepett minket a két szerző. Mindenki, aki jelen volt kapott két kézirat félét. Az egyik Helenának gondolom egy másik története, a másik pedig Kemese Fanni A napszemű Pippa Kenn című trilógiájának előzménye, ezekről pedig ha szeretnétek be is számolok a blogon. A két szerző tényleg nagyon kedves volt és látszik, hogy tényleg törődnek az olvasóikkal, mert én már találkoztam olyannal is, akik szépen szólva letojták az ő művét olvasó embereket. 

 A dedikáláson minden olvasó kérdezhetett egyet az adott témában, amit Helena és Fanni felírtak és arról beszélgettünk és bár ez így kicsit unalmasnak hangzik, de épp ellenkezőleg. Ez így nagyon jó volt, mert legalább nem állt be semmilyen kínos csend, hogy senki nem tud semmit mondani, hanem mindenki kimondta azt, amit a témával kapcsolatban gondolt. Helena, Fanni és a jelen lévő olvasók is. :) 

 Egyszerűen imádtam és örültem, hogy találkozhattam azzal az íróval, akinek sikerült velem megszerettetnie a fantasy-t, még akkor is, ha ebben a két kötetbe csak egy minimális szál van. 

 A furcsa számomra az volt, hogy amikor odamentem, Helenához, akkor egyből köszönt, hogy Szia Laura! pedig még nem is találkoztunk, mert ha Leiner Laurához mentem volna író-olvasó találkozóra, akkor megérteném, hiszen ő már a nevemet se kérdezi meg. Viszont Helenán meglepődtem, aztán rájöttem, hogy valószínűleg onnan ismert fel, mert indulás előtt írtam rá facebookon. :D 

 Fanniról pedig csak annyit mondanék, hogy bár még nem olvastam a könyveit, viszont most már tudom, hogy bátran nekikezdhetek, hiszen, ha egy szerző ilyen kedves, akkor baj már nem lehet a könyvvel se. :) Csak azt még nem sikerült megkaparintanom. De ami késik, nem múlik. Viszont ARRRRRG!!!! Leszpoilerezték az utolsó részt. Ez nagyon nem tetszett, de nem is nagyon haragudtam, mert ha azt nézzük, akkor a Szent Johanna Gimit is így olvastam ki. Tudtam, hogy Reni és Cortez össze fog jönni. Mégis kíváncsi voltam a történetre. :) 

 A beszélgetés után mindenki dedikáltatta a saját kötetét azzal a szerzővel, akiét éppen magával hozta. Mondanom sem kell én két baromi vastag (Helena Silence: Enigma, Ezüsthíd) bepakoltam egy apró táskába. :D Viszont a két "kéziratnak", amit kaptam nagyon örültem. Az egyik ugye Fanni Pippa Kenn-trilógiájának előzménytörténete, amit akkor is elolvashatsz, ha még nem olvastad a trilógia eddig megjelent két részét. :) Én se teszek másképp, bár azokról szerintem nem lesz vélemény a blogon, mert nem túl sok értelme lenne, hiszen nyolc, illetve tizenöt oldalasak. Mivel még nem olvastam az Ezüsthidat, csak az Enigmát, ezért nekem ez kicsit rossz volt, hogy egy szálat a sokból lelőttek, hiszen egy könyv akkor jó igazán, ha nem tudod a végét. Nem igaz? 

Ti olvastátok már a négy könyv közül valamelyiket? Ha igen, akkor várjátok a lányok következő köteteit? :) Ahogy értesültem, Helenának nem idén fog megjelenni a következő könyve, de megígérte, hogy biztosan lesz következő, ami viszont már ugye nem Léna életéről fog szólni, mint ezt gondolhatjuk is. De akkor vajon mi lesz? Nekem se árult el semmit, úgyhogy együtt izgulok veletek.

Még egyszer köszönöm a mai napot a szerzőknek. :)

Ezt a képet csak Helena feje miatt. :D