Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…
Véleményem:
Vélemény... HOGY MI A VÉLEMÉNYEM??? Kérem a második részt. Most komolyan. Kíváncsi vagyok, mit képes még belerakni az írónő ebbe a történetbe. Összességében tényleg egy nagyon összerakott regény tele váratlan fordulatokkal és rettentő sok izgalommal. Imádtam a történetet az első betűtől kezdve az utolsóig. Egyetlen pillanatra sem untatott.
"Az ember mindig azoknak a véleményétől és ítéletétől tart a legjobban, akiket szeret." - 115. oldal
Ezt a könyvet eredetileg az Almás pite readathlonra terveztem, de nem sikerült abban az idősávban befejezni, de sebaj, így is jó volt. Fő, hogy élvezzem a történetet. Bár szerintem ezt a könyvet még aznap befejeztem volna, ha elmenekültem volna egy lakatlan szigetre. Vitt magával a történet és nem akart elereszteni. Mindenáron tudni akartam, hogy mi lesz a következő és az azt követő oldalon, míg az utolsó lapig nem érek. Ott pedig csak egyet akartam tudni: Hova mennek? Nem volt függővége, de a történet annyira jól meg lett írva, hogy nehéz volt elereszteni. Főleg Igort és Alaskát. Annyira a szívemhez nőtt az a két hülye, hogy az hihetetlen.
"Ismét rádöbbentem, hogy ezek a Blankenschwifték egy külön állatfaj. Gyönyörű faj, de kiszámíthatatlan és életveszélyes." - 39. oldal
Az egyetlen, aki a kezdetektől gyanús volt, az Chen személyében testesült meg. Az elején más szerintem még nem gondolta volna, hogy ő bármennyire is gonosz lehet. Én sejtettem, hogy nem komplett a pasi. Kíváncsi voltam arra, hogy ez mikor derül ki és... Mire kiderült már arra eszméltem, hogy az utolsó lapra értem. Szóval becsuktam a könyvet és csak tátogtam, mint egy hal. Szerintem a végén nevetségesebben festhettem, mint az elején, mikor Igor leugrott a tizenötödikről Alaska ablakába.
"Neki volt egy piros
szemüvege, nekem meg egy színes zoknim, amúgy talpig feketébe
burkolóztunk. Úgy őriztük ezeket a színes foltokat a ruhatárunkban, mint
a kifecseghetetlen titkokat. Pedig mennyi titok lappangott még azokon a
zoknikon túl! Mi ketten is titkok voltunk. Ahogy a kirakatok üvegében
őrült táncot lejtő Adorian, vagy az én lopott másodperceim. Elvesztünk
az éjszakai fények között. Láthatatlanok voltunk." - 140. oldal
De sajnos a második rész beszerzésével várnom kell még... Nem tudom meddig. Remélem csak karácsonyig, viszont akkor jön a másodikkal a harmadik is. Ha még nem olvastad, akkor nagyon ajánlom, hogy szerezd be. Vagyis csak akkor, ha szeretnél egy rettentő izgalmas világba csöppenni, ami magával ránt téged is.
