Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.
Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.

Értékelés: 

1. novella: „A szerelmesek”

Fumiko szeretne visszatérni a múltba, hogy tisztázza kapcsolatát Goro-val, a férfival, aki elutazott Amerikába. A novella olyan fontos témákat érint, mint az elmulasztott lehetőségek vagy a kimondatlan szavak fontossága. Az olvasó könnyen azonosulhat a történettel, hiszen Fumiko vívódásait bárki átélheti. A kávéházi szabályok bemutatása izgalmas, fokozatosan tárul fel a varázslat kerete. A lassú felvezetés nagyon szépen megalapozza a többi történet hangulatát. 

2. novella: "A házaspár"

Fusagi, az Alzheimer-kóros férj felesége szeretne-visszautazni a múltba, hogy újra éljen egy pillanatot. A novella olyan fontos témákat érint, mint a szeretet, a gondoskodás, valamint az emlékezet is a felejtés tragikuma. Megható és szívszorító történet, amely az idő múlásának elkerülhetetlenségét hangsúlyozza. Ez a novella nagyon jól megmutatta, hogy nem a múlt megváltoztatása a lényeg, hanem az újraélés és az érzelmi béke. Szerintem talán ez a legérzelmesebb mind közül.

3. novella: "A nővérek"

Hirai, aki eltávolodott családjától, találkozik elhunyt húgával. A történetben fontos szerepet játszik a bűntudat, a megbékélés, valamint a családi kötelékek jelentősége. A történet drámai csúcspontja az elengedésről szól, a történet karakterfejlődéssel erőteljes és hiteles ívet ír le. A novella jó a mutatja a kávézó misztikumának spirituális oldalát. Nekem ez a novella is nagyon a szívemhez nőtt, nagyon szerettem olvasni. 

4. novella: "Az anya és a gyermeke"

Kei, a kávézóban dolgozó nő, aki egészségügyi okokból nem élhet hosszú életet, találkozik a jövőben születendő gyermekével. A történet olyan fontos témákat hordoz magában, mint az anyaság, a jövő elfogadása, valamint az élet és a halál határán való lét. Szerintem mind közül ez a novella volt a legmélyebb is a legfilozófikusabb. Erősen ráirányítja a figyelmet arra, hogy jelen pillanat megélése a legfontosabb. A történet szimbolikus zárása olyan, mintha kelet az adna az egész történetnek. Nekem ez a novella is nagyon tetszett, szerintem egy méltó lezárás volt a kötetnek.

Fülszöveg:

Farkas Roni, tizenegyedikes gimnazista egy nap váratlanul névtelen üzenetet kap arról, hogy a fiú, akivel nemrég kezdtek alakulni a dolgai, éppen egy másik lánnyal tölti az estét. Roni azonnal véget vet a kapcsolatnak, azonban a küldő kiléte néhány nap elteltével sem hagyja nyugodni, ezért elhatározza, hogy megkeresi a Budapest szívében található, patinás múlttal rendelkező, hatalmas és nagy létszámú Deák Gimnázium tanulói között a segítőjét.

Roni kitartása hamarosan meghozza az eredményt, ami meglepetésére sokkal többről szól, mint gondolta volna, és nem várt döntés elé állítja a lányt – mert a Deákban mindig történik valami.

Értékelésem:

Leiner Laura: Mindig történik valami a Deákban című könyve idén került az olvasók kezébe. Műfailag az ifjúsági regény kategóriába tartozik, de ezt átlépve sok fiatal felnőtt és idősebbek is olvassák. A történet középpontjában a gimnáziumi élet, a barátságok, szerelmek és mindennapi drámák állnak. Bemutatja, hogy a fiatalok hogyan élik meg a hétköznapi helyzeteket, konfliktusokat, illetve hogyan formálódnak a kapcsolataik.

"Ismered a Deákot, mindig történik valami, azt hiszem, ezután rögtön Borbás tanárnő év végi leszámolása volt terítéken, aki ugye összesen harmincegy tanulót buktatott meg csak a tizedikes évfolyamakból. A DeákONline is beszámolt róla, „A nagy Mészárlás, avagy Borbálás” volt a cikk címe." - 105. oldal 

Főszereplőnk Farkas Roni a Deák gimnázium egyik tanulója, aki ugyan olyan átlagos, mint bármelyik másik diák. Mellékszereplők nem igazán vannak, hiszen akik azok, az idő múlásával főszereplők lesznek. A könyv stílusilag pörgős és olvasmányos, bár bevallom őszintén én a századik oldal előtt még azt hittem, hogy végig se olvasom ezt a könyvet. Bár lehet csak én vagyok így ezzel, de engem az ötven valahányadik vagy már nem tudom meddig nemigen győzött meg. Bár azt be kell vallani, hogy a könyv hitelesen adja vissza a mai kamaszok gondolkodásmódját és beszédstílusát. Laurától már megszokhattuk, hogy a könyveit sok humorral fűszerezi és meg kell mondjam, ez most se hiányzott. 

"De nem akartam, hogy tudják, ki vagyok, ezért úgy döntöttem, anonimitásba burkolózva segítek másokon, és elrejtve valódi kilétem. Mint példaképem, Bruce Wayne – mondta ki maga elé révedve.
– Ő nem a… – néztem félre elgondolkodva.
– De – biccentett Benedek. – Batman.
– Akkor jól rémlett – helyeseltem.
– Amúgy is sok közös van bennünk – folytatta Mirkó. – Kivéve, hogy nekem nincs jelmezem. És pénzem. És birtokom. És hűséges inasom. És égre vetülő hívójelem. És a szüleim is jól vannak szerencsére – gondolta át. – Jó, lehet még sincs bennünk annyi közös – állapította meg." - 77. oldal

A regény többek között hangsúlyt fektet a barátságra, az összetartásra és az önmagunk keresésének fontosságára. Valamint arra, hogy a hétköznapi dolgokból is fontos tanulságokat lehet levonni. A mai fiatalok, illetve az én korosztályom (20+ évesek) könnyen tud azonosulni a regénnyel, hiszen nagyon valósághű az ábrázolás. Saját véleményemként azonban azt mondanám, hogy nehezen indult be számomra a regény, de a továbbiakban annál élvezetesebb olvasmányt nyújtott. Szerettem a karaktereket, a nyomozásokat és mindent ami ebben a könyvben volt. Minden elfogultság nélkül állítom ezt. Nyilván megvannak a saját maga hibái, de melyik könyvnek nincsenek? Tehát bátran ajánlanám a 15+ korosztálynak, illetve attól felfelé is. A fiatalabbaknak szimplán azért nem, mert mivel egy gimis közegről van szó, nem biztos, hogy megértik azokat a problémákat, amik a könyvben felmerülnek. 

"– Te játszottál már?
– Igen – feleltem. – Egyszer – tettem hozzá, és a vigyorukat látva mosolyogva bólintottam egyet, majd egy gondterhelt sóhajtással a számhoz emeltem a poharamat.
Úgy háromnegyed órája." - 441. oldal 

Rövid zárásként azt mondanám, hogy az első pár oldalt tekintve a könyv lendületes volt, a karakterek pedig szerethetőek. Gyengeségnek talán a nehéz kezdést mondanám, de ez tényleg csak az én olvasási élményem alapján, lehet más nem így fog vélekedni róla. Szóval: ha egy könnyed, szórakoztató ifjúsági regényt keresel, amely hűen tükrözi a kamaszok világát, ez a könyv neked szól. (Ja és ha mész a könyvesboltba, ne feledd, már megjelent a második része is).

Fülszöveg:

ALVIN FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Értékelésem:

Darvas Petra író, már több könyvet tudhat maga mögött, ez azonban mégis más, hiszen egy komoly problémára, az ADHD-ra hívja fel a figyelmet, amit sokan összekevernek a hiperaktivitással. A könyv témájában igen egyedülálló, hiszen még nem olvastam ilyen könyvet. Figyelmet és empátiát vár az olvasótól, ugyanakkor segítő szándékot is nyújthat, ha egy olvasó esetleg hasonló dolgokat észlel magán. Az én figyelmemet is hamar felkeltette ez a regény, hiszen kíváncsi voltam, hogy az ADHD-ról miként lehet megírni egy regény. Biztosíthatlak, fantasztikusan. Ugyanis nem elég, hogy erre a témára felhívja a figyelmet, de még egy apró romantikus szálat is belefűz az olvasó. 

"Attól, hogy másnak is nehéz, még nem számít kisebbnek a te nehézséged." - 291. oldal 

A könyv fő témája az ADHD, de emellett foglalkozik a tényleges tiniként érintő problémákkal, mint a szerelem, a tanulás, a barátok stb. Ez a könyv az ADHD-val élőknek támaszt, a laikusok számára pedig információt nyújthat. Hiszen ténylegesen bemutatja, hogy milyen egy ezzel élő fiatal aki az élete. Én személy szerint mindenkinek ajánlom, mert hacsak egy kicsit is, de mindenki felfedezheti benne saját magát, hiszen minden karakterben megtalálható valaki. Ha nem én, akkor a legjobb barátom vagy akárki más, akire ráismer az olvasó a történet során. Rám személy szerint nem gyakorolt különösebb hatást, bár az tény, hogy informatív volt a könyv, mert van ADHD-s ismerősöm, illetve a párom pszichiátere mesélt a páromnak néhány dolgot erről az állapotról, így pedig még érdekesebb volt olvasni. Mint említettem, ez a könyv mindenkinek szól. Legyél tini, felnőtt, idősebb korosztály. Bár az idősebb korosztály ezeket nemigen tudja hova tenni, mert ők csak azt tudják hangoztatni, hogy "a mi időnkben még nem voltak ilyenek" (megsúgom, de, voltak csak nem volt rájuk figyelve és emiatt szenved a mostani generáció. Köszi, puszi.)

"– Én csak normális akarok lenni.
– Normális vagy. Már ha létezik ilyen." - 218. oldal

 Szerintem a könyvhöz azért valamennyire nem árt tisztában lenni az ADHD fogalmával még ha nem is egy kifejezett szakkönyvről beszélünk, hiszen normál esetben az ember csak elkönyveli ezt az állapotot annak, hogy valaki hiperaktív. Nem. Nem feltétlen csak arról lehet szó. A könyv nyelvezete laza, barátságos, olvasmányos és remek kikapcsolódást nyújtó, legalábbis engem nagyon kikapcsolt olvasás közben. Ha nem olvastam volna el a végén az írói utószót és nem tudtam volna meg, hogy a szerző maga is ADHD-s akkor azt hittem volna, hogy csak rettentően jó kutatómunkát végzett, de így már mindent értek. Szerintem nagyszerűen meg lett írva. 

"Nem menthetik fel azt, aki bántotta őket csak azért, mert megértik." - 209. oldal 

A könyv már a témájától is különleges, hiszen én még a magyar könyvpiacon nem láttam olyan regényt, ami ezzel foglalkozna. Vagy csak én voltam elég figyelmetlen, de akkor szóljatok. Petra rettentően jól megírta a történetet. Barátságos karakterek, jó történetfelépítés és kicsit sem unalmas történet. Egyetlen, ami zavart benne, az a könyvnek a mérete volt. A könyv mint említettem, szerintem egyedülálló eddig a magyar piacon, pont ezért is ad újat az olvasóknak, informálja és kikapcsolja őket. 

"Nemcsak annak kell segítség, akinek mentális problémája van, hanem azoknak is, akik miatta sérültek." - 209. oldal

Összegzés képpen nekem egy fantasztikus élményt nyújtott a könyv, örültem, hogy a kezembe vehettem és el tudtam olvasni, hiszen valahol szükségem volt erre a történetre. Pedig nem vagyok ADHD-s. Pont ezért is mondom, hogy nem csak ADHD-sok találhatják benne meg magukat és azt, amire nekik éppen akkor szükségük van. Bátran olvasd el te is, hidd el nem fogsz csalódni. 

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.

Fülszöveg: 

A  ​vámpírkirály meghalt…

Szóval most menekülnöm kell a mániákus utódja elől, méghozzá egy súlyosan sebesült vámpírherceggel, akit etetni kell, és egy szobalánnyal, aki totál bele van zúgva. És én még azt hittem, hogy nincs rosszabb a szüreti játéknál…