Ana Könyvespolca: szeptember 2017

Fülszöveg:

Előbb a házasság. Aztán a válás. Utána minden nő csak önmagára számíthat…
A Minden nő önmagáért szórakoztató történet válásról és újrarandizásról a The Sunday Times bestseller szerző, Trisha Ashley tollából. Tökéletes olvasmány Katie Fforde és Carole Matthews rajongóinak, a vidéki táj és a romantikus, vidám cselekmény csodás nyári könyvvé teszik.
Miután Charlie-val a férje, Matt közli, hogy válni akar, a nőnek mindent elölről kell kezdenie. Így, közel a negyvenhez és hirtelen pénztelen szingliként, kénytelen visszatérni szülőhelyére, a yorkshire-i lápvidékre.
Elsőre igazi kihívásnak tűnik egy fedél alatt élni az apjával és különc testvéreivel, de Charlie hamarosan inkább üdítőnek találja új életét. Szingliként már nem kell festtetnie a haját, nem kell tökéletes feleségnek lennie és visszatérhet első szerelméhez: a festéshez.
De épp amikor úgy érzi, ismét gyökeret vert, találkozik a jóképű, mogorva színésszel, Mace Northszal, aki a szomszédba költözött, és a férfi több szempontból is összekuszálja Charlie életét…

És akkor lássuk a borítót:

Megrendelési link:

https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/trisha-ashley-miert-szeresselek-r-every-woman-for-herself-minden-no-onmagaert-7681

Moly:

https://moly.hu/konyvek/trisha-ashley-miert-szeresselek

Életrajz:

Trisha Ashley könnyed, szórakoztató, romantikus regényeket ír. Legutóbbi regénye, az A Christmas Cracker immár nyolcadszorra szerepel a The Sunday Times top tíz bestsellere között. Könyveit eddig kétszer jelölték Melissa Nathan-díjra , a Minde n nő önmagáért című művét pedig az olvasók választották be az elmúlt ötven év három legjobb romantikus könyve közé.

Ashley St. Helensben született, Nyugat-Lancashire-ben, és hiszi, hogy a nehéz helyzetekben mutatott jellegzetes lancashire-i sötét humora a walesi nagymamájától örökölt, kelta kreatív hajlamaival keresztezve teszik azzá, aki.

Öt regénye a vidéki Nyugat-Lancashire-ben, három pedig Walesben játszódik. Gyakran foglalko zik azzal a három fontos dologgal, amik az ő életében is jelentős szerepet játszanak: az étellel, a virágokkal és a barátsággal. Regényei végén ínycsiklandó receptekkel ajándékozza meg az olvasóit.

Jelenleg Észak-Walesben él egy nem túl megbízható múzsa és egy neurotikus border collie társaságában, akit a fia sózott rá.

Alapító tagja az NW Novelistas Inknek, egy tizenkét íróból álló csoportnak. Többen közülük sikerkönyvek szerzői, és rendszeresen találkoznak Észak-Walesben. Ezenkívül régóta tagja az angol Írószövetségnek valamint az Irodalmi Wales társaságnak .

Trishának saját weboldala van: www.trishaashley.com, ahol többet is megtudhatsz róla, feliratkozhatsz a hírlevelére és megnézheted könyveinek teljes listáját. Twitteren is megtalálható @trishaashley név alatt.

9/30/2017 No megjegyzés

Tegnap (szeptember 29.) és szeptember 27-én Sarah Andersen dedikáláson vehettek részt az olvasók. Maga az esemény az már ott elkezdődött, - még, ha csak nem is ténylegesen - hogy a Fumax Kiadó Facebook oldalára kirakta szeptember 26-án, hogy Sarah megérkezett. Na, már itt elkezdődött az izgulás, ahogy észrevettem, mindenki nagyon várta a dedikálást. Bár én sem voltam másképp.

Az első dedikálás napján, az-az 27-én kettő felé érkeztem, mivel nekem addig énekkarom volt (igen, lényegtelen infó, de azért megemlítem). Emiatt viszont futottam haza, hogy felvegyem a könyvet, mert a reggel nyolcas suliban elfogyasztott kávé miatt későn kapcsoltam, hogy "Ja, hogy a könyvet is kellett volna hoznom?!"

Na, sebaj. Szóval hazamentem, onnan pedig úgy futottam az Alexandrába, mint akit puskából lőttek ki. Akkor, amikor odaértem már elkezdődött a dedikálás, így egy "pici" sor volt, de nem nagyon aggódtam miatta. Ha egy Leiner Laura sort kiállok, akkor ez már meg se kottyan.

Na, de kanyarodjunk is vissza. Amikor feljutottam a kávézó szintjére és megláttam Sarah-t (mondanám, hogy írónő, de az nem lenne teljesen igaz) és egy enyhén csúnya, de abban a pillanatban szépnek vett káromkodás futott át az agyamon. Felértem, megláttam és ez az "aztak***a" pillanat. :D De most komolyan. Nem? Ti nem ezt gondoltátok volna?

Amikor odamentem hozzá és leültem elé megkérdezte a nevem, én pedig először megmondtam, aztán viszont leírtam a lapra, amire a neveket írták, mint ahogy a külföldi szerzőknél szokás.

Miután dedikáltattam a könyvemet (akkor még csak a Felnőni kiábrándító volt meg) csináltam vele egy gyors közös képet, de még ott maradtam a végéig és beszélgettem Petiékkel. Ugyanis Sarah-val nem igazán értettem szót. De már megvan az új angol tanulási motivációm. 😃

Második nap (mármint tegnap) pedig szintén ez volt. Majdnem. A suliba ugyanúgy szakmai napom volt, (ami lényegében annyit jelent, hogy csak az adott szakmával kapcsolatos óráim voltak) így aztán csak délben tudtam elindulni és déli 12 után pár perccel meg is érkeztem az Alexandrához, ahol szerencsémre egyrészt kevesen voltak, másrészt pedig még nem kezdődött a dedikálás. Amikor bementem már jó volt a hangulat.

Itt pedig jön az, hogy már megint hol a fészkes francba hagytam a könyvem. Válasz: Drága Holló-Vaskó Péternél volt, ugyanis az előző dedikáláson könyörögtem neki, hogy hozzon egyet, mert még el vagyok maradva egy könyvvel nekik. Vagyis gyakorlatilag hárommal, ha azt vesszük, hogy a Nem vagyok sorozatgyilkos egy trilógia. Mint kiderült Peti már előre dedikáltatta nekem, ráadásul a blogos nevemre, aminek nagyon örültem.

Most biztos azt mondjátok, hogy "De hát akkor miért álltál sorba?" Válaszom: Mert szerettem volna arról a dedikálásról is egy közös képet. Ami picit viccesen nézhetett ki külső szemlélőként, mert gyakorlatilag átöleltem Sarah-t. A facebook oldalamon minden esetre majd csekkoljátok a képet.

A végén pedig, amikor már mindenki elment a srácok (és Sarah is) pálinkáztak egyet, na meg a drága írónő aláírt még egy pár példányt a könyvesboltnak. Ez után pedig elindultunk hazafelé. A könyvesbolt elől két részre szakadtunk. Egyik csapat ment a metró irányába, a másik pedig pont az ellenkezőbe. Peti, Sarah két Fumaxos munkatárs, akiknek megőrzöm most az inkognitóját, meg én. A metróba leérve odaértünk az ellenőrökhöz, ahol van az a kis jegylyukasztó izé. Peti elkezdett neki valamit magyarázni, de gondolom azt, hogy mit is csináljon. Betette a jegyet a lyukasztóba, majd amikor kivette olyan fejet vágott, hogy szegényen mindenki jóízűen kacagott. Viszont tényleg nem rosszból. Ez után pedig én tőlük is elváltam, ezzel pedig véget ért a két napos dedikálás.

Meg kell, hogy mondjam, tényleg nagyon jól éreztem magam. Sarah tényleg nagyon kedves volt. A könyvesbolt előtt a kemény magot (mármint akik elváltak tőlünk, akik ugye Anna volt két ott dolgozó lánnyal együtt.) egyesével megölelte. (Na meg engem is, de az már nem érdekes. 😃). Összességében: FANTASZTIKUS VOLT! 😍Remélem még lesz alkalmam találkozni vele.

Amit még meg szeretnék jegyezni, azok a statisztikai adatok.

Szeptember 27.: Belsős adatok szerint 260 körül voltak csak a dedikálók.

Szeptember 29.: Ugyan úgy itt is.

De egy biztos. Jóval ötszáz fölött voltak teljes egészében, kísérőkkel együtt. Talán még az ezret is meghaladtuk.

9/30/2017 No megjegyzés

Fülszöveg:

Baleset volt – ám örökre megváltoztatta az életüket. Tavaly nyáron négy halálra rémült barát kétségbeesett esküt tett, hogy eltemetik szörnyű titkukat. Vannak azonban titkok, amiket nem lehet eltemetni, és valaki megtudta, mi történt aznap. Valaki, aki bosszút akar.

Idén nyáron eljön a rettegés ideje...

És akkor lássuk a borítót:

Rendeld elő ITT

Tedd kívánság és/vagy várólistára ITT

A szerző életrajza:

Lois Duncan több mint ötven könyvet írt, amelyek között gyerekeknek szóló képeskönyvtől versesköteten és YA regényeken át felnőtteknek szóló, valós eseményeken alapuló történetek is vannak. Fiataloknak szóló thrillerei által vált igazán ismertté; melyek számtalan olvasói díjat arattak le.

Lois a Pennsylvania állambeli Philadelphiában született, és a Florida állambeli Sarasotában nőtt fel.

Már kora gyerekkorában tudta, hogy író akar lenni. Tíz éves volt, amikor elküldte az első írását egy újságnak, tizenhárom, amikor először nyomtatásba került egy története. Középiskolai évei alatt rendszeresen jelentek meg írásai a fiatalok magazinjaiban, leggyakrabban a Seventeenben.

Felnőttként az Új-Mexikó állambeli Albuquerque-be költözött, ahol az állami egyetem újságírás szakának oktatója lett – emellett több magazinban továbbra is megjelentek írásai. Hat regényéből (Summer of Fear; Killing Mr. Griffin; Gallows Hilll; Ransom; Don't look behind you; Stranger with My Face) televíziós változat készült. A Tudom, mi tettél tavaly nyáron és a Kutyaszálló pedig a mozikban aratott sikert.

Habár a fiatalok többnyire a thrillerei miatt ismerik, a felnőttek inkább a Who Killed My Daughter? című könyv szerzőjeként, amely Kaitlyn Arquette, Lois legfiatalabb lánya meggyilkolásának történetét dolgozza fel. Kait szívfacsaró története a televízióba is eljutott, az Unsolved Mysteries, a Good Morning America, a Larry King Live, a Sally Jessy Raphael és az Inside Edition műsorokba. A család máig folytatja a nyomozást a lezáratlan ügyben, amelynek teljes dokumentációja megtalálható a kaitarquette.arquettes.com webcímen.

Lois és a férje, Don Arquette jelenleg a Florida állambeli Sarasotában élnek öt gyermekükkel. Lois weboldala a loisduncan.arquettes.com címen található meg.

Sötét folyosók fülszöveg

Valami van ezzel a hellyel… valami…

Kit nem találta a megfelelő szót, ezért inkább elhallgatott. Az épület közeledett, közeledett, végül csaknem rájuk borult. És akkor eszébe jutott a szó, amit keresett.

Gonosz.

Amikor Kit Gordy meglátja Blackwood Hall magas kapuját, csak az jár a fejében: ez a hely gonosz. A fenyegető épület borzongató félelemmel tölti el. Ahogy azonban kialakul Kit napirendje, igyekszik figyelmen kívül hagyni a pletykákat, miszerint a drága és elit bentlakásos iskolát szellemek járják.

Ám az osztálytársai különös, idegen tehetségek tanújelét adják. Furcsa álmok kísértik, hangokat hall, a családjának és barátainak írott levelei elvesznek – és mindenre árnyat borít az őket körbeölelő varázs.

Tedd kívánság és/vagy várólistára ITT

Rendeld meg a könyvet ITT

9/24/2017 No megjegyzés

Fülszöveg:

Anthony Jonathan Edwards egy a harmincas évei elején járó fiatal építész, aki az apja cégénél dolgozik, meglehetősen szabad szájú, nem veti meg az alkoholt és imádja a nőket, akik többnyire egyetlen éjszakára ejtik rabul. A szex ugyanolyan fontos számára, mint másnak a víz vagy a levegő, de érzelmileg képtelen kötődni. Egy nap teljesen váratlanul betoppan az életébe valaki, aki fenekestül forgatja fel Tony életét és romba dönti eddigi jövőképét. Múltbéli kalandos élete hamar visszaüt, amiért nagy árat kell fizetnie.

Vélemény:

Az elsőkönyves szerzők nálam mindig nagy figyelmet szentelnek, hiszen általában az embernél az a könyv dönti el, hogy fog-e továbbiakban is olvasni a szerzőtől. Legalábbis nálam így van. Mimi Taylor könyvénél sem volt ez másképp. De nem csalódtam. Örültem, hogy elolvastam, még akkor is, ha nem a saját példányomként kaptam a könyvet, hanem utazókönyvként jött hozzám. Élveztem minden egyes sorát, a karaktereket egyszerűen imádtam (volt egy-kettő akit nem, de róluk lejjebb). Maga a cselekmény először nekem kicsit furcsa volt, annak ellenére is, hogy mostanában inkább erotikus könyveket olvasok. Furcsa volt egy olyan a harmincas éveiben járó férfiról olvasni, aki csak eszközként használja a nőket, aztán egyszer csak bombarobbanás szerűen megváltozik minden körülötte.
Megismer egy lányt, Amy-t, akiért tényleg úgy érzi az első pillanattól kezdve, hogy érdemes küzdeni. Jól érzi. Pont ezért nem adja fel. Még úgy se, hogy az élet és Amy is akadályok elé állítják. Küzd azért, hogy boldog legyen és megkapja az igaz szerelmet. Hogy ne legyen az a f*szfej, aki eddig egész életében volt egy r***c miatt.
A cselekményről picit röviden annyit, hogy ugye Tony egy épitkezési vállalatnál dolgozik, egyszer pedig elmegy bulizni, ahol találkozik ezzel a bizonyos Amy-vel. Először sajnos elutasítja, de Tony nem adja fel és küzd érte. Melynek aztán megvannak az eredményei. Amy beavatja szép lassan a titkaiba, elárulja, hogy van egy lánya, aki mindennél fontosabb neki, és ő csak akkor jön össze egy férfival, ha őt a lánya is elfogadja. Ezzel viszont egyáltalán nincs gond. Amy lánya Lucy azonnal megkedveli Tonyt.

Kedvenc idézet(ek):

„Hogy bírtam megdugni ezt a piszkafát?”

60. oldal

"Kiderült, hogy Mrs. Martin a születésemtől kezdve végig kísérte a sorsokat, ezért ismert meg olyan könnyen. Neki persze fel sem tűnt, hogy az egész étterem azt hallgatta, amit ő, az unokáit túlharsogva mesélt a születések körülményeiről. Persze minden apró részletre kiterjedően, anyám hüvelyének kitágulásától kezdve a fütyim méretéig és színéig."

136. oldal

"– Az orvos azt mondta, ha minden eredményed jó lesz, akkor holnap hazavihetlek! – Amy felsóhajtott. Az ágyban feküdtem, félig ülő helyzetben. Fejét a mellkasomra hajtotta én meg a hajával babráltam. Csak néhány perce jött vissza a zuhanyzásból, frissen mosott hajából áradt az édes vaníliaillat. Ujjammal beletúrtam a selymes fürtökbe, míg ő az ujjbegyével a pólóm alatt a hasamat cirógatta. Odakint hideg volt, de az ablakon beszűrődött a decemberi nap tompa fénye.
– Hm – jött a válasz.
– Ennyi? Hm? Én már alig várom, hogy hazavihesselek, te meg elintézed egy egyszerű hümmögéssel?
– Hm… – éreztem a mellkasomon a vigyorát, de ő ezt nem tudta. Hát úgy gondoltam kiugrasztom a nyulat a bokorból.
– De akár itt is hagyhatlak… – megvontam a vállam és próbáltam olyan hangot megütni, mintha már cseppet sem érdekelne, melyik megoldást választja. Önök szerint mi volt a válasz? Úgy van!
– Hm… – „hát jó, szóval most ezt a játékot játszuk?”, gondoltam és feltettem azt a kérdést, amire biztosan felkapja a fejét.
– Hozzám jössz feleségül?
– Hm! – na, igen, nem épp erre a válaszra számítottam.
– Hm! – feleltem, aztán megköszörültem a torkom."

211-212. oldal

"– Mi a helyzet Diane-nel?
– Ő meghalt! Amikor elindultál felé, hogy megölesd magad, Max nem várt, azonnal meghúzta a ravaszt!
– De hát hol az ördögnek volt? Én azt hittem egyedül vagyok.
– Azt hiszem az egyik szemközti épület tetején.
– De hát akkor meg hogyan…?
– Max mesterlövész fiam! A legjobbak egyike, sosem mondta neked? – megrázták a fejem. A legjobb haverok voltunk, de tényleg soha nem mondta. Tudtam, hogy nagyon kemény és hosszú kiképzés volt, de sohasem beszélt róla. Ha rákérdeztem, mindig sikeresen elterelte valamivel a figyelmemet. És most megmentette az életünket.
– Hol van most?
– Az ajtóban toporog, és már alig várja, hogy szétrúgd a mogyoróit!
– Na, de anya! – anyám megvonta a vállát.
– Ezt ő mondta nekem! (…)"

270.-271.oldal

Kedvenc karakter(ek):

Amy:

Hihetetlen karakter. Erős, bátor, és a gyerekkorában történtek ellenére sem rogyott össze. Nem úgy, mint a testvére, aki a drog vígaszába menekült.

Max:

Nincs nagy szerepe a történetben. De amit a végén tett az... Hát fogalmazhatunk úgy, hogy csodálatos. Pici spoiler: Tudom, az nem csodálatos, hogy meglőtte Tony-t, de az viszont igen, hogy ezzel mit és kiket adott vissza neki. Hacsak egy kis időre is.

Kedvenc jelenet:

- Pici spoiler: -

Amikor a végén találkozik az apjával, aki akkor már két hónapja halott és a meg nem született lányával. Bár azt nem értem, hogy ott hogy írhatta le tizenkét-tizenhárom évesnek, mikor akkor még csak kisgyerek lehetett maximum.

Borító:

Nem túlzottan értem a borítót, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen lökött. Ettől elvonatkoztatva viszont tetszik.

9/23/2017 No megjegyzés

9/19/2017 No megjegyzés

9/18/2017 13 megjegyzés

Forrás: Becca Prior Facebook oldala

Akik ismerik az írónőt, vagy követik valamelyik netes platformon, ők biztosan tudják, mi volt tegnap. Azon kívül, hogy az Olvsás éjszakája.

Most pedig jöjjön a sztori, hogy én hogyan is kerültem oda, hiszen még nem olvastam egy regényét se. De már vagy fél éve tervezem elolvasni A tanítvány c. regény sorozatát, aminek mint megtudhattam, már dolgozik a befejező, az-az a negyedik kötetén.

Az egész bemutató a Szent István két.-n volt, ami számomra még egy ismeretlen környék volt, ugyanis életemben nem jártam ott. De most azt is felfedeztem. Amikor megtaláltam a helyet bementem, csakhogy az egyetlen bökkenő ott volt, hogy az előtérbe már nem volt hely. Viszont a férfi, aki fogadta a vendégeket mondta nekünk, (mert összesen ketten nem tudtunk már leülni) hogy üljünk be oda, ahol a beszélgetés lesz.

Bár akkor én még udvariasan nemet mondtam, mert vadásztam ismerősök után. Például ott volt Szörpi is, akiről már meséltem nektek Sam Wilberry Cage című könyvének bemutatójáról írt eseménybeszámolómban.

Amikor elkezdődött a bemutató ami nagyjából annyi volt, hogy amikor még csak a gyülekezés volt, akkor fel kellett írni nekünk kérdéseket, amiket a beszélgetés alkalmával Ádám (a képen bal oldalt) kiválogatta a legjobb kérdéseket. Ezeket pedig felolvasta a kérdéseket, Becca pedig választ is adott rájuk. Így történt, hogy egy csomó mindent megtudhattunk a könyvekről. Na meg persze a Festett testekről is kiderült egy és más. Például, hogy a borítón lévő modellnek csak "kölcsönözték" a kockáit, amikor pedig meglátta a borítót azt mondta, hogy vesz egy bérletet a konditerembe. 😂

Lényeg annyi, hogy nagyon sokat röhögünk és sok mindent megtudhattunk Beccáról és a könyvekről. A végén pedig mindenkinek alkalma nyílt arra, hogy dedikáltassa a könyvet, amit beszerzett. Mint mindig, most is elmondom nektek: Soha ne menjetek úgy könyvbemutatóra, hogy nincs nálatok pénz.

Miután pedig dedikálta a könyveket és beszélt az olvasóival pár szót kimehettünk az előtérbe enni egy pár falatot.

9/17/2017 1 megjegyzés

9/15/2017 No megjegyzés

Köszönöm a kihívást a Lap-lap után bloggerének, Annának.

1. Legjobb film - Legjobb könyv (ever)

Először nem értettem ezt a kérdést, de aztán rájöttem. Hát... Legszívesebben ide az új kedvencemet mondanám, ami a Cage lenne (Sam Wilberry), de én annak vagyok a híve, hogy a könyv sokszor jobb, mint a film és van amelyiknél azt kívánjuk, bárcsak ne láttuk volna. Mondom ezt személy szerint én, aki életében hat könyvadaptációt látott (Twilight+Minden, minden).

2. Legjobb rendező - Legjobb író számodra az utóbbi egy évben, vagy összességében

Mivel filmekben nem vagyok otthon, mert nem sok filmet nézek, így csak szerzőt tudok mondani. Azok pedig ők:

Baráth Vikrória
Sam Wilberry
Anne L. Green

3. Legjobb férfi és női főszereplő - legjobban megformált, leghitelesebb, Hozzád legközelebb álló szereplők bármely könyvben

Ha egoista akarnék lenni, akkor a saját regényem főszereplőit mondanám, de mivel nem vagyok az, így az Enigma című regényből Lena-t mondanám. Őt nagyon megkedveltem. Férfi szereplőkről pedig nálam kétes a válasz. Az egyik Sam Wilberry: Cage című regényéből Harry, a másik pedig Rácz-Stefán Tibor: Túl szép c. művéből Olivér. Mind a két karaktert ugyanannyira imádtam.

4. Legjobb forgatókönyv - Legjobb cselekmény

Forgatókönyvnek egyértelműen (saját könyvadaptációs tudásomból merítve) a Minden, minden rendezőjét mondanám, mert annak ellenére, hogy nem lett pont ugyan olyan, mint a könyv és kivágták néhány klassz jelenetet és a vége se pont úgy lett megcsinálta, ahogy a könyvben volt, csak gratulálni tudok, mert amúgy én még mindig azt mondom, hogy érdemes megnézni a filmet.

5. Legjobb látványtervezés / díszlet - Legjobb világépítés (fantasy, sci-fi inkább)

Fantasy és sci-fi filmet nem szoktam nézni, így ehhez ismét csak könyvekkel tudok hozzászólni.
Ami nekem felépítésileg leginkább tetszett az L. J. Weley: Egy űrállomás-takarító naplója c. regény volt az, ami nagyon tetszett és az is, amit most olvasok, bár annak még nagyon az elején járok. Ez pedig nem más, mint a. M. Aranth: Oculus c. regénye.

6. Legjobb nem angol / amerikai eredetű könyv

M. G. Brown: Kavargó rózsaszírmok. Az igaz, hogy az írónő nem magyar néven ír, de magyar és fantasztikusan sikeredett az első regénye.

Az én jelöltjeim:

Molyrágta sorok
Könyvmolyok Világa
Könyves pillanatok

9/12/2017 No megjegyzés

Fülszöveg:

Hanna, a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfelefett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túlélték az iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémák viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás...

És akkor lássuk a borítót:

Rendeld meg ITT

Tedd kívánság és/vagy várólistára ITT

Idézetek:

„– Oda a hamburgerünk, Nyuszi. Miattad várhatunk.

Talált, süllyedt. Egészen férfias a hangja, annak ellenére, hogy vele egykorú lehet. Bugyiszaggató az orgánuma, és ezzel valószínűleg tisztában is van, mert van képe felnevetni, hogy újra megvillantsa.

Ültében is látszik, hogy langaléta alkat. Elég soványnak tűnik, vélhetően nem tart a haverjával kondizni, bár semmi szüksége rá. Nem minden az izmos test, az arca, a hangja, a magabiztossága is éppen elég veszélyessé tehet egy fiút.”

„Túlontúl nehéz a banángeneráció tagjának lenni.

Kívül sárga, belül fehér.

Az emberek kínainak látják, hiszen kívülről az is. Elvárják, hogy ugyanolyanok legyenek a szokásai, feleljen meg a sztereotípiáknak. Nem veszik figyelembe, hogy ő magyar.

Az országban született, egy magyar asszony nevelte fel, csak magyar barátai és haverjai vannak, magyarul álmodik és gondolkodik. Csak a külseje más. Ha bántják, leginkább ezért teszik.

Talán ezért is utálom a szüleimet. Az átkozott génjeik – gondolja Xiara, és keserű epeként tör fel benne a harag.”

„Áron atlétája nem sok teret hagy a képzeletnek, pontosan látszik a konditeremben töltött órák végeredménye. Dávid kissé elpirul, mire Áron gőgösen elmosolyodik.

– Ezt soha nem fogom megunni. Imádom, hogy majd megdöglesz értem – súgja olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.

Dávid szíve hevesebben ver, Áron hangja, a pimaszsága mögött megbúvó kedvesség, a látványa, az illata, a tudat, hogy mellette ülhet, minden mást elnyom. A félelmet, a fájdalmat, az éhséget, a lelkiismeret-furdalást.

Nem marad más, csak a lángoló szerelem és az a pár, felemelő pillanat, amíg elhiheti, hogy az élet csodaszép is lehet.”

Életrajz:

Rácz-Stefán Tibor 1988-ban született, foglalkozása szerint marketing asszisztens.

Első regénye "Fogadj el!" címmel 2014-ben látott napvilágot a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A könyv többek között az iskolai terror és a közösségi média veszélyeire kívánja felhívni a figyelmet. 2015-ben jelent meg a Rubin Pöttyös könyvek között második műve, a Túl szép, amiben két fiú szerelmének a történetét meséli el.

A Mikrofonpróba a szerző első Vörös Pöttyös regénye, részben folytatása a Fogadj el!-nek, részben új történet, önmagában is tökéletesen érthető.

A szerző szabadidejében rengeteget olvas és szereti a sorozatokat is, amikről szívesen értekezik a blogján.

Elérhetőségek:

Szerzői weboldal megtekinthető ITT

Facebook megtekinthető ITT

Instagram megtekinthető ITT

Könyvmolyképző Márkabolt elérhető ITT

9/09/2017 No megjegyzés

9/07/2017 No megjegyzés

Fülszöveg:

Egy jó kis mozizás nem árt, igaz?!

Car szinte minden pillanatot megragad, hogy a folyamatosan otthonülő,
begyepesedett meleg barátját kirángassa a négy fal fogságából. Louis
Richardson eléggé zárkózott. Amolyan jó fiú. Szereti a jazzt, a forró kakaót,
a Disney meséket… Egyszóval mindent, ami kissé eltér a megszokottól.

Egy bizonyos este azonban mindent felforgat…

A mozivásznon a tökéletes férfi mintaképe jelenik meg előtte.
Mr. Adams tehetsége felülmúlhatatlan. Vajon akkor is érdeklődni
fog Lou, ha megismeri Harry életét? Mi az igazság?

Egy leplezetlenül erotikus regény, amit érdemes elolvasni,
ha egy kis kikapcsolódásra vágysz.

A kötet a szerző első regénye.

Vélemény:

Mivel a történet mondhatni három részből áll, így gondoltam, én is elosztom. Viszont a két novellából csak egyet értékelek. Nos.

1. Novella: A behódolt

Ez a novella nekem őszintén nagyon tetszett, bár semmi köze nincs a regényhez, mégis elnyerte a tetszésem. Az történet lényegében arról szól, hogy van egy a harmincas éveiben járó pasas Ricardo, akinek van egy... Hát, nem is tudom, hogy hívnám... Talán a rabszolga a legjobb szó. Szóval van egy rabszolgának, aki tulajdonképpen csak arra szóltál, hogy a vágyait teljesítse.
Többet nem mondok erről, mert akkor az egészet elmesélném. Még talán annyit, hogy ahogy kivettem a történetből Nicolas (a rabszolga) 15 éves volt, amikor megismerte a férfit.

Kedvenc idézetek a novellából:

"- Egy álszent világában nem túl jó őszintének lenni, Nick. Nem támogatom, hogy felvállalt, sőt... Szerintem... - sóhajtott egy nagyot, és a kezével meglátogatta a kivasalt, szőke fürtjeit, amelyek mézkönnyűen olvadtak szét az ujjai között. - Szerintem rácezedheted magad, hogy a lányokat szeresd.
- Ez ostobaság! Nem így megy, anya - védekezett Nick, mire a nő eltátotta a száját, és valami gúnyos beszóláson gondolkodott, de egyetlen találó mondat se ötlött a fejébe. Inkább csak hallgatott, szó nélkül bámulta a fiát, aki vette a bátorságot - a személyes félelmeit félretéve -, hogy megnyíljon neki. - Melegnek lenni egyáltalán nem leányálom, sőt, meg kell találni a megfelelő társadalmi réteget, ahol elfogadnak, megbecsülnek és tisztelnek. Azt hiszed, én választottam? Hogy mindez az én "szórakozását" szolgálja? Hogy ez egy rejtett vágyam volt? Koránt sem!"

A regényről:

Atya. Úr. Isten. Mikor jön a második rész? Remélem mihamarabb, mert én megőrülök, hogy ez lett a vége. De miért???
Na jó. Összességében, mint kivehetzétek ebből a két sorból egyszerűen imádtam a regényt. Imádtam a szereplőket, az író stílusát, az írás módját és magát a történetet.
Én alapból szeretem az ilyen regényeket, úgyhogy, amikor megkeresett és rákérdezett, hogy lenne-e kedvem elolvasni az első két fejezetet és elmondta, milyen a témája... Gondolkodás nélkül igent mondtam. És nem bántam meg. Ahogy azt sem, hogy megvettem és elolvastam a teljeset. Alig várom a következő (és ha jól tudom, egyben utolsó) részét a regénynek.)
Maga az író a bemutatón említette, hogy az ő életéből pár dolog visszaköszön a sorok között a könyvben. Azt hiszem én megtaláltam mindent, és teljesen megértem. Át tudtam élni a regény és ezzel egy fantasztikus élménnyel gazdagodtak. Ráadásul egy első könyves író fantáziájából.
Bátran mondhatom, hogy nem ez lesz az utolsó regény, amit olvasok tőle.
Korábban még nem ismertem az írásait, de most szerintem fel fogom kutatni őket.
Konkrétan miközben olvastam a regényt a közepe felé olyan érzésem volt, mintha egy nagyon jó Harry Styles fanfictiont olvasnék. Valahol benne is maradt egyszer Louis Tomlison-nak a neve. Azon mondjuk nagyot nevettem. De jó értelembe, félre ne értsétek. :)
Őszintén, én nem voltam One Direction fan és ma is csak egyszer-kétszer hallgatom Harry-t, de nem utálom. Viszont szerintem ha ez a könyv olyan tizennégy évesen került volna a kezembe (természetesen nem ilyen szókimondó fogalmazással), akkor lehet, hogy megváltozott volna előbb a véleményem és nem mentem volna anyám véleménye után.
Na, mindegy is. Összességében: HOL A MÁSODIK RÉSZ?

Kedvenc idézet(ek):

"A délután javarésze elrepült az olvasással. A szavak mindig mentsvárat nyújtottak számomra, és a legédesebb kikapcsolódást ígérték."

54. oldal

"– Mindig ennyire önfejű vagy? – lépett közelebb, és amikor tiltakozni akartam, finoman a számra simította a tenyerét, és így szólt: – Vigyázz magadra, Louis! – kacsintott rá, rám, aztán felállt és szó nélkül kisétált a teremből."

60. oldal

"– Harry nagyon jól nyomja. De rájöttem, miért olyan sikeres… Folyamatosan ösztönöznöd kell magadat. Ha valamiben jó vagy, akkor csináld, csináld, csináld. Tanulj, tapasztalj, fejlődj. Ez mindennek a kulcsa! – merengett Zayn."

67. oldal

"– Gyere ide – suttogta.
– Mi van? – kérdeztem, mert nevetségesnem tűnt a mondandója, hiszen éppen le voltam kötözve.
– Nem neked mondtam, Lou.
– Hanem?
– Majd kiderül, cicus. Aki túl kíváncsi, hamar megöregszik. – Valaki megérintette a nyakát. Merőben más volt, mint Zayné. Az ő újjai kicsit érdekek, és a simogatásai inkább durvák voltak, mint ellazítóak. Az idegen ujjai puhán simultak a bőrömre, és finoman, lassan húzta végig rajtam a tenyerét. Korábban csak egyvalaki érintett ekkora gondoskodással, óvatos odafigyeléssel, de ő nem lehet. Ő nem."

78. oldal

"Ki mondhatja el magáról, hogy egy világhírű színész arcába élvezett? Nos, nem sokan."

106. oldal

"Amikor be volt kötve a szemem, és nem tudtam, hogy ő. Amikor lassan megfordítottam a fejem, és megláttam őt… Őt, a zöldszemű, göndör srácot, aki csibészesen nézett le rám, én pedig csak rémülten, sokkosan viszonoztam a gyöngéd pillantást, hiszen meglepett voltam."

132. oldal

"– Bolond vagy, Lou – morogta. – Ő… csak játszadozik veled. Miért? Miért érdekel ennyire?

– Magam sem tudom, de a vonzódás nem döntés kérdése.
– Hanem?
– Csak jön, és elsöpör minden mást. Megváltoztatja az életedet, új érzéseket ad, és valami olyan csodálatosat, amiről korábban sosem hitted volna, hogy a tiéd lehet…"

154. oldal

"Ott, a tengernyi tömeg előtt lágy, szűkös csókot hintettem az eszméletlen Louis ajkára, és megfogadtam, bármit is sodorjon elém az élet, kitartóan ápolni fogom az én védtelen angyalomat…"

173. oldal

Kedvenc karakter(ek):

Harry:

Imádtam a karakterét, a viselkedését és azt, hogy bepillantást nyerhettünk a valódi énjébe is. Abba, hogy valójában mit is jelent neki Louis.

Legjobban utált karakter:

Carolin:

Az elején még színpatikus volt, de... Ha elolvassátok, akkor rájöttök, hogy nekem a végén miért nem volt színpatikus.

SPOILER RÉSZ - DÜHÖNGŐ, A FENT EMLÍTETT SZEMÉLY MIATT!

Nem hiszem el. Nem fér a fejembe, hogy miért volt ilyen a végén. Miért nem volt képes magába fojtani továbbra is az érzéseit és kussban maradni??? Akkor talán ő is életben maradhatott volna. Mondjuk legalább Shawny figyelmeztette Harryt (tényleg, neki honnan volt meg Harry száma?), aki oda tudott menni. Kicsit későn, de odament.

9/03/2017 No megjegyzés

Most olvasom:

Üdv itt!

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

Címkék

Blog Archive