Én mielőtt a kötetek megjelentek volna, közel sem gondoltam volna, hogy dupla könyvet fognak az olvasók a kezükbe venni. Hiszen nem egy, hanem két regénye jelent meg az írónőnek, mégpedig a Festett testek sorozat két záró kötete. Fantasztikus volt ismét találkozni az íróval és nevetni - még annak ellenére is, amilyen kedvvel odamentem.
Hiába tudtam, hogy nem tudom megvenni a könyveket, akkor is elmentem, mert amilyen lelkiállapotban vagyok, ez csak jót tesz. Vagyis azt hittem. A bemutató után két napig bőgtem, a szobatársaim pedig semmit sem értettek. De nem is akartam, hogy megértsék, hiszen ez az én harcom volt a saját lelkemmel, ami még mindig tart, ezt pedig írás formájában próbálom kiadni magamból.
Mikor odaértem, halkan helyetfoglaltam a leghátsó sorban, hiszen tizenöt perc késés után már nem nagyon találtam előrébb helyet és nem is akartam megzavarni a bemutatót. Egészen addig sikerült is ez a tervem, míg a pisilési inger (amit a kollégiumtól a helyszínig tartogattam) le nem győzött. Ugyanis a terem elejében volt a mosdó, így muszáj volt előresétálnom. Az írónő persze azonnal kiszúrt és kezdvesen köszöntött és mondta, hogy foglaljak helyet. A szünetig a mosdó bejáratából figyeltem az előadást egy másik lánnyal együtt, aztán pedig elvittem dedikáltatni az egyik ismerősömmel a most olvasott könyvemet: A tanítvány második részét.
A bemutató után még négyen elmentünk mekizni, ami nagyon jól esett, hiszen elfelejtettem elhozni a kollégiumban a hétvégi vacsorámat, így kaja nélkül voltam. Másnap viszont az nem nagyon zavart, hiszen V-tech-vel a fülemben elkeztem egy új történetet az egyik számnak és a rám telepedett depressziónak köszönhetően. Azóta pedig megint álarcban járok. Mint mindig. Viszont a bemutató legalább jó volt, élvezetes és vicces.
Hálás vagyok, hogy itt vannak nekem.
