A ​tizenöt éves Vivien beleszeret Valterba, az új szomszéd fiúba, aki gyönyörű szemével, verseivel és szavaival hódítja meg a lányt. Édesanyja, amint megtudja, hogy lánya kivel találkozik, eltiltja tőle. Vivien semmit sem ért, addig a percig, amíg meg nem tudja a szörnyű igazságot. 

„– Miért nem barátkozhatok Valterrel? 

– Aki bókol, és rózsát ad, az nem barátkozni akar – jegyezte meg szúrósan. Én lesütöttem a szememet. Anyám tovább folytatta, nyugodtabb hangon. 

– Azért Vivi, mert a fiú nem hozzád való. Valter egészen máshogy látja a világot, mint mi! 

Ebből egy kukkot sem értettem. Ennek így nem volt értelme. Nincs is egyforma ember a világon. Mindenki egy picit más, de ettől még nem rossz. Anyám biztosan látta az arcomon, hogy nem győzött meg, ezért folytatta. 

– Hogy fogalmazzak neked… – sóhajtott. 

Kezdett egy kicsit megrémíteni. Valamit elhallgat előlem…” 

Izgalmas, lebilincselő, megrázó, szerelmi történet! 

„Mikor a szőke hercegemről ábrándoztam, nem pont egy problémás gyermekkorral megáldott bűnözőt képzeltem el.”

Vélemény: 

 A regény egy olyan fordulatokkal és vicces jelenetekkel meg tarkított írás, amit azt hiszem, soha nem feledek. Vagy legalábbis mindig nyoma lesz bennem. Valter rosszfiús viselkedése és Vivien lázadó személyisége mindig is velem lesz a továbbiakban. Ezzel a regénnyel nem csak egy új olvasmányt kaptam, hanem itt mondtam azt, hogy ha életre lehetne kelteni a szereplőket, itt biztos megtenném. Vivienben megtaláltam a tizenöt éves énemet. A lázadó és a szófogadatlan kislányt. Vivien hasonlóan viselkedett a könyvben mint én a valóságban. Kivéve hogy nekem nem volt Valterem.
 A Valte és Vivien nem csak egy átlagos olvasmány volt, minden sora hozzáadott valamit a történethez. Hol sírtam, hol nevettem, hol pedig a kettőt egyszerre, ám egy percre sem hagyott unatkozni a regény. Minden sorával izgalmat vitt a történetbe.
 Egy szónak is száz a vége: Köszönöm az írónőnek, hogy lehetőséget adott eme csodás történet olvasására. Soha nem fogom elfelejteni.
 Mindig is ott lesz velem mostmár Vivien, na meg Valter is. Na, meg persze a drága Gáborunk, akit te Valter magyarhangjának hívsz és amikor átküldted a verseket, vagy fél órát sírtam.

Sírjatok velem ti is ide kattintva

ÚTMUTATÓ: Az utolsó tíz oldalhoz készíts be zsepit.

Kedvenc idézet(ek):

"Már nem nézett, hanem csak a levegőbe bámult mérgesek. Mintha feldühítették volna valamivel. Bárcsak eltörölhetném a bánatát."

1.: Hogy jött a Tükörlelkek ötlete? 

Már nem emlékszem pontosan, mikor történt, hogy elkezdtem kidolgozni a főbb karaktereket, de annyit tudok, hogy először csak Krisztit szerettem volna egyetlen főszereplőként, akinek igazából senki nem ismeri a magánéletét, de mindenkinek van valamilyen előfeltételezése róla. Aztán rájöttem, hogy az előítéleteket akkor tudom a legjobban bemutatni, ha az eredetileg mellékszereplőnek tervezett Orsit azonos pozícióba emelem Krisztivel. Innen már "könnyű" volt, alakult a sztori hangulata, amiben a magyar kisvárosi gimis életet szerettem volna bemutatni, és a magyar fiatalok gondolkodásmódját, felvázolni a lehetőségeiket, a szülőkkel, a tanárokkal való kapcsolatukat. Persze nem szabad ennyire általánosítanom, ez még mindig csupán két kiragadott karakter élete. Próbálkozom puhatolózni a témában, megérteni és megírni a fiatalok nehézségeit, változásait, problémáit.

2.: Hány részesre tervezed? 

Két része lesz.  

3.: Miért pont Krisztiről és Orsiról írsz? 

Mármint miért pont erről a két szereplőről? A suli kedvence és a suli balhés csaja - szükségem volt két, első benyomásra teljesen eltérő szereplőre. Az előítéletek így hasítanak a legmélyebbre. 

4.: Miért pont Tükörlelkek lett a címe? 

Ezt rábízom az olvasóra. Mindenki máshogy értelmezi, és szerintem pont ez a szép benne. 

5.: Vikit miért melegnek alkottad meg? 

Miért ne? 

6.: Melyik karakterrel tudsz azonosulni a történet írása során? 

Az írási folyamat lényegében arról szól, hogy valamilyen szinten mindegyik karakterrel azonosulnom kell, csak így lesznek hitelesek a szereplők és a viselkedésük. Próbáltam kidolgozni a saját stílusukat, a saját szóhasználatukat, és figyelnem kellett rá, hogy ne keverjem a kettőt - nem egyszerű feladat, de annál izgalmasabb. Orsiban és Krisztiben is van belőlem, megpróbáltam apró-cseprő dolgokat belecsempészni magamból a sztoriba. Orsi angol tudása, a zenei ízlése, Kriszti tanulásmániája, a lányok makacssága például ilyenek.  

7.: Ki inspirál az írásban?