Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Ana Könyvespolca


 Tegnap szerencsém volt eljutni Sam Wilberry csoporttalálkozójára, amit gyanítom nem utoljára tartottunk, hisz a csapat nagyon élvezte. Új barátságok is szövődtek, az eddigiek pedig csak egy átlagos találkát ejtettek. 
 Amikor elindultam már majdnem felrobbantam, mert nem tudtam, merre kell menni. Google a barátunk - gondoltam. Addig nem is volt gond, míg le nem szálltam a hetes buszról. Innen hova? - fordult meg  fejemben a kérdés. Mázli, hogy tudtam segítséget kérni. El is irányítottak a helyre, ahol a teraszon keresgélve nem találtam meg a csapatot, így ráírtam Sam-re. Idézem az üzenetét: 

"Hátra nézz."
"Itt hátul."
"A székeknél."
"Előre gyere."

Odafordultam: "Jaaa". Tipikus szőkenő vagyok, amilyennek valójában hisznek "minket". Engem azonnal letámadtadtak a "Mit kérsz inni?" kérdéssel. Maradtam a kólánál, mert oké, hogy három hónap múlva tizennyolc vagyok, de nem iszok annyit. 
 Aztán megkaptam a novellát, ami elméletileg benne lesz a kötetben is, ezért nem olvasom el, de örülök, hogy megvan. Majd akkor. Sam a novellájából keveset nyomtatott, így nekem nem jutott. Viszont így se bánkódtam túl sokáig, mert amikor hazaértem, már fent volt a csoportba. Mondanom sem kell, hogy imádtam, de mázli, hogy nem volt a közelemben, amikor a végére értem. Nem tudom, mit csináltam volna. 
 Na, de vissza az eseményre. Mindenről szó esett. Larry-ről, Ariana (a Lélekcseppek kötet "vendégszerzője") novellájáról, írásáról, és stílusáról, Sam párjáról, a(z) One Directionról... Túl sok mindenről. Nem lehet egy bejegyzésben felsorolni, főleg nem ilyen hal aggyal. 
 Amikor elindultunk majdnem mindenki ugyanarra ment, így az út felét majdnem együtt tettük meg, aztán amikor elértük a buszról a négyes metrót, már csak négyen maradtunk. Onnan leszállva pedig még a többiek kitalálták, hogy üljünk le kajálni,
nekem meg volt időm, így maradtam, plusz ott volt egy karnyújtásnyira az egyes villamos. Csak az volt a poén, hogy amikor elindultunk írtam anyumnak, hogy elindultam, a Puskástól pedig szintén küldtem egy üzenetet, hogy leálltunk enni. Nem értette, mert számításai szerint már otthon kéne lennem. Bakker. Barátokkal mit csinál az ember? Beszélget. Nem?
 No, mindegy, beszélgettünk egy ideig, aztán elindultam haza és békében olvastam tovább. 
 Összességében tényleg nagyon jó volt, hiszen ezeken a találkozókon mindig egy nagyon jó csapat tud összegyülni. Akik valóban segítenek egymásnak, ha kell és a legfontosabb, hogy nagyon jól elvagyunk. Én csak őszintén remélem, hogy nem ez lesz az utolsó. Örültem, hogy megismertem Ariana-t egy picit közelebbről. Az írását is izgatottan várom. Na, de talán a megjelenésen majd talán jobban lehetőségem lesz erre, mint most. 
5/27/2018 1 megjegyzés
 Tegnap május 19.-én, szombaton voltam Leiner Laura dedikáló turnéjának utolsó állomásán az L&L Könyvesboltban. Röviden csak annyit mondanék, hogy nagyon élveztem, de szeretném azt is elmesélni, nekem, hogyan telt ez a nap.
 Már előző nap este be voltam parázva, hogy én ugyan, hogy fogok odatalálni. Ugyanis még nem jártam ott gyalog. Másnap a dedikálás napján pedig, amikor felkeltem anyuék elmagyarázták, hogy mennyit kell sétálnom, ha leszállok a villamosról.
 Egy óra előtt anyummal még elkezdtem nézni a királyi esküvőt, mert miért is ne, aztán egy óra hat perckor el is indultam.
 A Lehel térre (villamos végállomása) érve szerencsémre összefutottam három Leiner Laura-olvasóval és így nem voltam egyedül. A lányok amúgy nagyon kedvesek és aranyosak voltak. No aztán. Odaértünk a sorhoz és várakoztunk... Én pedig majd' megsültem. Picit sokat várakoztunk, mint általában minden Leiner Laura dedikáláson, így beszélgettem egy kicsit az ismerőseimmel. Azt ne kérdezzétek, miért nem olvastam. Talán azért, mert majd megsültem. Aztán hazafele meg majdnem rám szakadt az ég, de erről később. Miután végre odakerültem, hogy leültem Laurához már örültem, hogy végre jó idő van a boltban, mert szó szerint majdnem sült Laura lettem. Laura, mint mindig, most is nagyon aranyos volt. Élveztem, hogy végre megint eljutottam a dedikálására, mert ugyan most nem névre szólóan dedikált és ez csak egy kézírás a könyvben, de akkor is egy hatalmas élmény volt. Na, meg az is, hogy találkoztam az egyik instagrammos követőmmel Orsival, aki halál cuki volt. Jót beszélgettünk és együtt értetlenkedtünk a két soron, amit kialakítottak.
 A hazafelé megázós sztorim pedig csak annyi, hogy amikor jöttem hazafelé, éppen fordultam be a sarkon a ház felé, amikor elkezdett csöpögni az eső. Ami csak azért volt rossz, mert a kezemben volt a könyv. Ezt a problémát azonban hamar megoldottam, mert betettem a dzsekim alá, ami a karomon lógott. Ám még így is tettesével szedtem a lépteket. Végezetül pedig hazaértem és írtam a barátnőmnek, aki még mindig ott volt.
 Nehéz meló olvasónak lenni.😃
 A sorban tényleg nagyon jó volt a hangulat, még azok sem unatkoztak, akik egyedül mentek. Az ismeretlen tiniknek máris két közös pontjuk volt, ami elég is volt ahhoz, hogy beszélgetni tudjanak. Mi ez a kettő? Az olvasás és Leiner Laura. Pont elég ez a kettő és máris elérhető, hogy ne unatkozz a sorban. 
 Laurának sikerült egy olyan olvasótábort felépítenie, akik ha kell segítenek egymásnak és azonnal megtalálják a közös beszédtémát. A sorokban senki sem állt unottan és bambán, mindenki beszélgetett valakivel, akár telefonon, akár személyesen - de a többségre az utóbbi volt az igaz.
 Amikor én odamentem megnyugodtam, hogy "huh, sorra fogok kerülni", mert még mindig elevenen él az emlékezetemben a Szent Johanna Gimi befejező kötetének megjelenése. Az - bár nem Laura hibája volt - sok olvasót elkeserített, köztük engem is, de azóta már többször is találkoztam vele. Egyszeri eset volt, remélem nem fog megismétlődni. Maximum az a jó hangulat, ami tegnap volt. Nekem meg plusz két könyvvel nőtt a karácsonyi listám, amit már most elkezdtem írni.
5/20/2018 No megjegyzés
Miért döntöttél úgy, hogy megírod a női oldalt is?

 Mikor elkezdtem  a férfi oldalt, már akkor tudtam, hogy a női oldalt is meg fogom írni. Szerintem mint az életben is minden történetnek két oldala van, és ahhoz, hogy egy egész és kerek történetet kapjon az olvasó, illetve, hogy megértse, hogy mi miért történt, ahhoz mind a két főszereplőt meg kell hogy értse. Sok esetben a Harag ébredésében nem lehetett tudni, hogy Jess miért úgy viselkedik ahogy, miért hozott olyan döntéseket amiket meghozott, viszont a Halálos vonzódásban ezekre is fény derül.

Mivel ez egy tükörregénynek mondható, így az írásának a 90%-ban támaszkodnod kellett az első részre. Mennyire volt nehéz?

 Nagyon az volt. Nem engedhettem a fantáziámat szárnyalni, mert keretek közé voltam szorulva. Ha nem tükörregény lett volna, akkor azt hiszem egy teljesen más történet kerekedett volna ki a végére. Különösen arra kellett odafigyelnem, hogy ami mind a két könyvben szerepel azon ne nagyon változtassak, illetve Jess érzéseit írjam le és ne Nathanét. Erre a szerkesztőm is többször felhívta a figyelmem. Az volt a baj, hogy mikor ugyan azt a részt kellett megírnom a Halálos vonzódásba, mint ami már benne volt a Harag ébredésében, akkor elkezdtem hirtelen Nathan szemszögéből irni és nehéz volt nem vele azonosulnom. Ez tipikusan olyan volt számomra, mint amikor elkezdesz olvasni egy könyvet, akkor Te is beleképzeled magad valamelyik karakter személyébe. Nehéz utána szabadulni.

Mennyire volt nehéz megírni azokat a jeleneteket, amikor Jessicával valami szörnyűség történt?

Inkább azt volt nehéz megírni, hogy Jess miként éli meg. Szerintem nehezebb érzéseket leírni, mint kitalálni valami olyan dolgot, amit senkinek sem kívánnék.

 Mi játszódott le benned, amikor leraktad az utolsó pontot?

Őszintén? Nagyon sokáig hiányoztak a karakterek, és nehéz volt elengednem őket. Bár ez minden könyvem után így volt. Itt talán azért volt egy picit mégis más, mert  nem egy szokványos véget kellett megírnom. Itt nincs Happy and mikor leteszed a könyvet.

Ha már felhoztad a "nincs happy and" témát. Írtál valaha olyan történetet, aminek happy and volt a vége?

Igazából az összes regényem végét szerettem, mert szerintem mindegyiknek meg volt a maga szépsége.

Jessica személyisége mennyire hasonlít rád?

 Azt hiszem semennyire. Ha mondhatom két teljesen különböző személyiségek vagyunk. Nehéz is volt megírni és átélni a kényességét, az elkényeztetett viselkedését. Nem arról van szó, én is feláldoznám magam a szeretteimért, de én azért rafkósabb vagyok :) Velem nem lehetett volna olyan dolgokat megtenni, amit Jessel igen.

Jessnek az egyész törtenete már akkor kialakult benned, amikor Nathan szemszögét írtad, vagy az csak később jött? Gondolok itt az apjára, meg a múltjára.

 A múltja csak később jött, ahogy elkezdtem írni a kéziratot. Az apja már megvolt a Harag ébredésénél is.

Igen, megvolt valóban, csak nem olyan részletesen, mint ahogy Jess szemszögéből láthatjuk. Az apjához való viszonyulását ugye már az első részben is leírtad. Miért döntöttél úgy, hogy Jessnek meg kell tudnia az igazat?

Igazából Mikor Jess apja a bíróságra kerül, a lány akkor tudja meg az igazat Nathanról. Nyilván a levél azért kellett, hogy Nathan leirhasson minden olyan dolgot, amit el akart mondani Jessnek, de félt attól, hogy úgy sem hallgatta volna meg őt. Tehát igazából maga a történet hozta úgy, hogy megtudta, nem én akartam.

A következő regényed milyen témában fog íródni?

 Igazából szerintem a romantikus kaland regények közé fog tartozni, ami a múltban játszódik.

Lehet már tudni róla, mikor fog megjelenni?

 Ha minden igaz, akkor Október és november közt, de ez nem csak rajtam múlik.

Miről fog szólni?

 Az 1820-as években, Angliában játszódik, ahol feltűnik egy idegen lány. Többet nem szeretnék róla elárulni. A regényben kiderül, hogy ki is ez a lány igazából, hogy honnan jött, és természetesen mi lesz vele és a szerelmével.

Milyen céllal jött az írás az életedbe?

A férjem mondta, hogy próbáljam meg. Ha már kész a kézirat, akkor ne az asztalfiókban tartsam. Igy elküldtem többek között az Álomgyár Kiadónak is, ahonnan aztán Péter (kiadóvezető//Tulajdonos) megkeresett.

 Miért álnéven kezdtél írni?

 Mert ameddig csak lehetett, titokban akartam tartani. Leginkább a családom előtt. A szüleim csak akkor tudták meg, hogy az Egy igaz szerelem története című regényt én írtam, mikor megjelent. Meg akartam őket lepni, ami azt hiszem sikerült is. :)  Illetve nem akartam, hogy ne írónőként  gondoljanak rám az ismerőseim, mert attól, hogy ezt a szakmát választottam, ugyan az az ember maradtam. Aztán a férjem egyszer azt mondta, hogy  "miért ne tudhatná meg mindenki, hogy Te vagy Katie Francoise? Legyél rá büszke és ne titkold!" Végül beláttam, hogy igaza van és " felvállaltam".  Mára már a saját Facebook oldalamon is ki van írva ez a név.

 Tehát egyszer talán a saját neved alatt fogod már írni a regényeidet?

 Szerintem nem. Mindenki ezzel a névvel ismert meg, már nem változtatok rajta.

 Írás terén mik a terveid a jövőben?

 Amíg az látom, hogy az emberek szeretik a regényeimet, (függetlenül attól, hogy szoktam kapni negatív kritikát) az  biztos, hogy nem fogom abbahagyni. Nagyon sok olyan történet van a fejemben, amiket egy nap szeretnék viszont látni a boltokban könyv formájában.

 Mit üzensz a már meglévő, illetve a leendő olvasóidnak?
 Először is szeretném megköszönni, hogy a mai világban MEGVESZIK a könyveket (és nem csak az enyémeket) nem pedig illegálisan szerzik be. Köszönöm a támogatásukat és a bizalmukat felém, mert olvassák a történeteimet. Remélem soha nem fogok nekik csalódást okozni! Akik pedig még csak most kacérkodnak a gondolattal, hogy valamelyik regényemmel megismerkedjenek azt üzenem, hogy hajrá, nehogy lemaradjanak egy jó kis történetről! 
5/18/2018 No megjegyzés
Fülszöveg: 

Mire ​képes egy nő a szerelméért? 
Jessica gyönyörű, de kibírhatatlan természetű, elkényeztetett fiatal nő, aki gazdag apja jóvoltából burokban nevelkedett. Amikor az apja vállalatánál kezd el dolgozni, megismerkedik az új alkalmazottal, a jóképű Lukassal, aki a sofőrje lesz. Jessica viselkedése eleinte taszítja a fiút, de aztán mégis beleszeret a lányba. 
Szerelmüknek rengeteg akadályt kell legyőznie: kiderül, hogy Lukas valójában nem is Lukas, és a lány apja sem az, akinek egész életében hitte. Ahogy egyre több titokról hull le a lepel, úgy bonyolódik Jessica élete is. Megismeri Lucas titkait, mégsem tud lemondani róla, és ez a végzete felé sodorja a törékeny lányt. Jessica feláldozza magát a szerelemért, és nagyon súlyos árat fizet érte. Vajon megéri? 
Katie Francoise erotikában és izgalmakban bővelkedő regénye Jessica szemszögéből mutatja be az olvasóknak, hogy a nő mire képes a férfi szerelméért. Választ kapunk arra is, hogy a titkok meddig maradhatnak titkok, és megbocsáthatóak-e egyáltalán. Az írónő eddig megjelent sikerkönyvei: Egy igaz szerelem története és az Utolsó. Esély, Bosszú. A harag ébredése. 


KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
 AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Vélemény: 

Az írónőnek ezzel a regényével megint sikerült nagyot alkotnia, hiszen, mint az előzőt, ezt is imádtam. Valamennyivel az elsőt jobban szerettem, de mind a kettő a szívemhez nőtt. Nekem jobban bejött Nathan oldala, de Jessica szemszögét sem volt szörnyű olvasni. Azok után, hogy én mire számítottam. A fülszövegből egyenesen arra számítottam, hogy végig a hisztis oldalát kapjuk meg, amikor "egyedül van". Hát ehhez képest nem jöttek be a sejtéseim. Maga a történet lebilincselő volt, fogva tartott és nem eresztett. Azt akarta, hogy olvassam és ne tegyem le. Tegnap kiraktam egy olyan írást a Facebook oldalamra, ahol elmeséltem, miszerint amikor anyum nekiállt vasalni, én elkezdtem olvasni és másfél óra után csak annyit hallottam, hogy anyum kérte, tegyem el a vasalt cuccot. Én ránéztem az oldalszámra és majdnem elájultam. Közel száz oldalt sikerült egy ültő helyemben elolvasnom. Vigyázzatok ezzel a könyvvel. Elkezded és onnantól kezdve magával ránt, mint egy kutya a gazdáját. Annyi különbséggel, hogy a kutyát el tudod engedni, a könyvet meg... Azt is el tudod, csak nem akarod. Amikor a vége felé közeledtem szó szerint izgultam, hogy vajon happy end lesz-e a vége, pedig az első kötetből következtetve tudhatom a választ, hiszen a szereplőknek minden egyes lépésére emlékeztem. Nikolára, Nathan kényszerből elkövetett hazugságára, Jessica sírig tartó szerelmére, amit Nathan iránt érzett... Mindenre. A történet röviden arról szól, aki esetleg nem olvasta volna a férfi szemszöget, hogy van egy lány Jessica Scott, aki egy gazdagnak mondható családban él. Kiskorában meghalt az édesanyja rákban, mi pedig komolyabban ott kapcsolódunk be a történetbe, ha jól vettem észre, amikor már tizennyolc körül van. Akkor jön meg az életébe Nathan Bergen, akit az egész család akkor még Lukas-nak ismert. Innentől pedig gondolom kitaláltátok, hogy szépen lassan eljutunk a szerelmi részekig, amiből nem feltétlen lesz jó a végére, de nem akarok semmilyen titkot elmondani. Bízzatok a jóban. Azt sosem árt. Lényegében én majdnemhogy nyolcvan százalékban tudtam azonosulni a karakterével. Nem szívesen mentem volna hozzá feleségül. Persze ő sem tudhatta, ki ő valójában és azt sem, milyen igazából. Viszont én kockáztattam volna Jessica helyében és egy olyan pillanatban, amikor nincs itthon felhívom a rendőrséget és kérem, hogy várják meg. Nem csináltam volna végig azt, amit ő. Nyilván abban is van valami ráció, hogy ő ezt így csinálta, de nem teljesen értek vele egyet. Én ezzel a kötettel is száz százalékig meg voltam elégedve. Az írónő nagyon ért hozzá, hogy kell szerethető karaktereket írni. Ami viszont a vége felé már kezdett idegesíteni az, az volt (nem cselekményben, hanem korrektúrában), hogy volt, amikor ragokat lehagytak a szavak végéről, volt, amikor egy-két betű hiányzott (bár azt betudtam gépelési hibának), de ami nagyon idegesített az a párbeszédeknél kihagyott egy két gondolatjel volt. Sokszor csak néztem, hogy "Most mi van?". Összességében viszont tényleg egy nagyon szépen összeszedett és megírt regényt adott ki a kezéből (és a fejéből) az írónő. Fantasztikusan fogalmaz. Imádtam minden egyes sorát. Egy valamire viszont még kíváncsi lennék. Esetleg egy másik kötet az Jessica apjának a szemszögéből. Kíváncsi lennék az ő gondolkodásmódjára is. Viszont anélkül is tökéletes ez az egész történet, ahogy van. Bár Jessicát azért sajnáltam a végén. Megérdemelte volna a boldogságot. <---- Itt spoiler található. A bal egér nyomva tartásával húzd jobbra, ha már olvastad ezt, vagy az első részt. 

Kedvenc idézet(ek): 

"Aztán ahogy erre a vibráló, bimbózó kis találkozásra gondoltam, eszembe jutott, hogy Lukasszal nem is olyan rég még itt csókolóztunk, de azóta színét sem láttam. Tudom, hogy szabadnapos, nem számíthattam a felbukkanására, mégis valahogy hiányzott." 

77. oldal 

 "– Most szólítom az egyetlen áldozatát ennek a történetnek. Akinek kisfiúként végig kellett néznie, ahogy az apját elhurcolják. Aki árván maradt a világban és egyedül kellett felnőnie. Aki kiváló ember lett, aki céltudatos és kitartó. Tanúnak hívom Tom Bergen fiát, Nathan Bergent." 

138. oldal 

"– Szeretetből bármire képes az ember. Szerelemből titkolózunk, hazudunk, akár még gyilkolunk is. Elviselünk bármit a szeretett félért – feleltem neki, és reméltem, hogy érti, mit akarok mondani." 

254. oldal 

"– Tudod, vannak olyan helyzetek, amikor nem tehetsz mást, mint beletörődsz a sorsodba (…)" 

257. oldal 

Kedvenc karakter(ek): 

Nathan: Mint az első részben, itt is nagyjából ugyan azt tudom mondani. Sőt. Nem változott egyáltalán a véleményem, pedig egy év különbséggel olvastam a két kötetet. 

Unszimpatikus karakter(ek): 

"Daniel": Az elejétől fogva nem volt nekem szimpatikus már az első kötetben sem, de így, hogy közelebbről megismertük, végképp nem. Kedvenc jelenet(ek): Leginkább azokat a jeleneteket szerettem, amik Nathannal közösek voltak. Mint az első részben is. Borító:
5/16/2018 No megjegyzés

Sam Wilberry – akiről már sokat hallhattatok a blogomon – két szerzőtársával együtt meglepetéssel készült az Olvasóknak, melyről korábban szintén beszámoltam Nektek – legalábbis a tervről. Azóta már kiderült, mi is ez. Jól működtek a megérző-képességeim, hiszen egy novelláskötetről van szó, amely nyárra várható, pontosabban a megjelenés dátuma június 11.
 Számtalan novella és vers megtalalható benne, amely LMBTQ témában íródott. A szerzők izgatottan várják az olvasói reakciókat, a kiadvány a Szivárványálom könyvek sorozat bemutatkozó kötete, Sam Wilberry, Tira Nael & Betty Forester alkotása. 

Fülszövege:


Kedves Olvasó!

A Szivárványálom könyvek sorozat első 
kötetét tartod a kezedben. 

Ezt a verses- és novelláskötetet azért találtuk ki, 
hogy egy kicsit megismerkedhess szerzőinkkel,
 és az első regényeiket úgy tudd a kezedbe venni, 
hogy már találkoztál a nevükkel 
és a stílusukba is betekintést nyertél.
Reméljük, elnyeri tetszésed ez a kis kedvcsináló,
és a továbbiakban is bizalmat szavazol 
a kiadványainknak.

A kötetben olvashattok egy bónusznovellát
Hajnal Kittitől is.

MEGRENDELÉS (most megjelenés előtt kedvezményes áron, mindössze 2080 forintért megvásárolható az alábbi linkre kattintva): 

LÉLEKCSEPPEK megrendelés, kattints ide!

5/15/2018 No megjegyzés


Fülszöveg:

Mi történik, ha a fiú, aki életre szóló sérülést okozott, a legközelibb bizalmasoddá válik?
Minden megváltozott, amikor Caleb Becker részegen jött el egy buliból, beült a volán mögé, és elütötte Maggie Armstrongot. Maggie még hónapokig tartó fájdalmas gyógytorna után is sántít. A társasági élete nulla, a külföldi tanulmányi ösztöndíját pedig visszavonták – pedig elmenekülhetett volna a kíváncsi tekintetek elől.
Caleb egy évet töltött a fiatalkorúak börtönében, és most szabad… Már ha lehet szabadságról beszélni a felügyelője meg az egész város állandó figyelmétől kísérve. Azt hitte, jó lesz hazatérni, ám a családja és a volt barátnője is idegennek tűnik.
Caleb és Maggie kívülállók. Beskatulyázták őket „bűnözőnek” és „nyominak”. Aztán kiderül, mi történt valójában a baleset éjszakáján, és ettől megint minden megváltozik. Sötét és gyötrelmes út ez Caleb és Maggie számára, akik meglepő helyről merítenek kitartást és erőt: egymásból.

Rendeld meg INNEN
Tedd kívánságlistára ITT

No és akkor lássuk a borítót:




Az írónőről:  

Simone Elkeles Chicago környékén született és nevelkedett. Pszichológiából diplomázott az Illinois-i Egyetemen, mesterfokozatát az ipari létesítmények munkakörülményeinek vizsgálatából szerezte a chicagói Loyola Egyetemen. Édesapja halála utána átvette családi vállalkozásuk vezetését, majd a cég eladását követően, 1999-től a családjának szentelte magát. Anyaként kezdett fiatal felnőtteknek szóló és történelmi regényeket írni. Műveivel számos díjat bezsebelt. Szereti az érzelmes történeteket, amik megérintik az olvasókat. Simone imád kommunikálni az olvasóival. A simoneelkeles.com-on elérheted.


5/13/2018 No megjegyzés


Fülszöveg: 

„– Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?

Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom.

– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”

Vlad új srác a suliban. Ha ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét, elbűvölő mosolyát.

De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát.

Lou, a szép szőke Lou is ott van közöttük, csakhogy vele kapcsolatban Vlad többre vágyik, mint egyszerű barátságra…

Egy friss hangú, szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.

Rendeld meg INNEN
Tedd kívánságlistára ITT

A szerzőkről:


A regény kétszerzős: Séverine Vidal és Manu Causse „négykezeséből” született.

Séverine Vidal eredetileg tanárként dolgozott, de 2011 óta kizárólag az írásból él, illetve írásművészeti műhelyeket vezet. Ifjúsági és gyerekregények, képregények, mesekönyvek jelennek meg a neve alatt. Művei számos díjat nyertek, többet közülük külföldön is kiadtak.

Manu Causse eredetileg ugyancsak tanár, de több mint egy évtizede ő is írással keresi a kenyerét: regények mellett novellákat és színdarabokat is ír. Toulouse-ban él a családjával, feleségével és négy gyermekével.
5/12/2018 No megjegyzés
 "Mindenkinek jár egy első szerelem." - olvashatjuk a filmnek a plakátján. Nos. Meg kell, hogy mondjam nektek, pozitívan csalódtam ebben a filmben. Minden benne volt - szerintem -, ami lényegesnek mondható. Legalábbis én azt vettem észre, hogy a filmnek a kilencven százaléka tükrözte a könyv cselekményét. Egyedül a végéről hiányoltam azt a jelenetet, ami a könyvben az egyik kedvencem volt. Spoiler nélkül csak úgy fogalmazok: A fordított napot. Bár ezt kárpótolta az a jelenet, amikor Simon és Blue találkoztak. Az mindent vitt.
 Én komolyan megmondom - szégyen, vagy nem -, hogy majdnem sírtam azon a jeleneten. Annyira imádom. Nagyon jól megcsinálták a filmet. Ez még a - bocsánat a káromkodásért, nem cenzúrázok - szar címért. A film után viszont elkezdtem gondolkodni, melyik a jobb. A könyv, vagy a film. Aztán rájöttem, hogy nekem ugyan annyira tetszettek, azon kívül, hogy talán két jelenet volt, aminél majdnem felkiáltottam, hogy "de a könyvben nem is így volt", viszont végül nem tettem. Kicsit hülyének néztek volna. Bár ahogy elnéztem, a társaság kilencven százaléka olvasta a könyvet, úgyhogy megértettek volna. Na, sebaj. Jobb ez így.
 Maga a film tökéletesen bemutatja a comig out előtti időszakot, amin egy melegnek, biszexuálisnak stb.-nek át kell mennie. Mindenkinek csak épp a heteróknak nem. Épp ezért tartom a film egyik legfontosabb kérdésének a következőt:

Miért a heteró az alap beállítottság?
A heteróknak miért nem kell coming outolniuk?

 Amikor beültem a terembe már alig vártam, hogy kezdődjön. Aztán elkezdődött a visszaszámlálás és elkezdődött a film. Onnantól kezdve le sem vettem a szemem a vászonról. Amikor megjött a film híre, én nagyon kételkedtem abba, hogy ez valóban jó film lesz. Mindezt a cím miatt. De most már azt betudom egy sima tévedésnek. Bár afelett még mindig nem hunyok szemet, hogy semmi köze az eredeti címhez.
 Minden jelenetét imádtam, egyedül az elején, amikor Simon szülei szóvá tették, hogy valamelyik kedvenc színészük meleg.
Innentől egy pici spoiler:
Csak azt nem értem, hogy amikor Simon elmondta az anyjának, akkor ő már valamit sejtett. Akkor miért nem állította le a családját? De lehet, hogy ez csak az én fejemben fordult meg.
Spoiler vége.
A pillanat, amikor Simon rájön, mit ís írt Blue-nak
A húgát pedig egyszerűen imádtam. Szegényt nagyon sajnáltam, amikor az a jelenet volt, hogy
Simon leveleit kirakták a sulis oldalra. Apropó sulis oldal. Ha már itt tartunk. Az apróságokra is figyeljetek, ha nézitek a filmet. Gondolok itt Simon e-mail címére. A mozi óta csak egy kérdés jár a fejembe: Miért? Ha megnézitek a filmet, majd rájöttök. Lehetséges, hogy csak én vagyok ilyen hülye, hogy ilyeneken fennakadok, de ez zavarta a szemem. Viszont mint mondtam, mindent kárpótolt a vége, amit fantasztikusan megcsináltak.
 Én viszont rájöttem valamire. Nagyon-nagyon gyorsan újra kell olvasnom a könyvet.
 Benne vagyok egy csoportba, ahol megkérdeztem, ki látta már a filmet és kinek, hogy tetszett. Hála a jó égnek, aki eddig látta, mind egy véleményen volt velem. Mindenki imádta - eddig -, amit nem is csodálok, hiszen, mint említettem, fantasztikusan végigvezeti, hogy mit kell egy meleg embernek (főleg, ha tinédzser) átélnie a coming out előtt. Simonon is látszott, hogy feszeng (én se voltam jobb előtte, ugyan olyan voltam, mint ő).
 Az apa-/anya-fia kapcsolat nagyon jól meg volt írva, bár ez a könyvben sem volt máshogy. Jó volt látni, hogy nem írták át azt a részt, hanem úgy hagyták, ahogy volt. Szerettem azt a jelenetet. Hogy Simon szülei szó nélkül elfogadták.
 Az, hogy Nick Robinsonnak, a Simont alakító színésznek ugyan az volt a magyar hangja, mint a Minden, mindenben Olly-é az pedig egy külön boldogság volt. Vagyis nekem. Viszont szerintem másnak is. 
 Utolsó szóként csak annyit mondanék nektek: Tényleg megéri megnézni a filmet. Én is féltem, milyen lesz, amikor megláttam a címet, viszont, amikor kijött a magyar feliratos trailer, akkor mondtam azt, hogy "talán nem lesz mégse olyan rossz, mint gondoltam". Nos hát, szerintem kivehettétek a véleményemből, hogy ez a kérdés milyen irányba fordult el. Az meg a másik kérdés, hogy hallomásból ítélve sok hozzám hasonló embert bátorít a coming outra. Bátran nézzétek meg. Nem fogtok csalódni. Zsepit viszont vigyetek. Természetesen csak a röhögés mellé. Na jó! Picit a sírás mellé is, ha olyan vagy, mint én és minden kis dolgon elérzékenyülsz.

Ui.: Én szóltam. :D
5/12/2018 No megjegyzés


Fülszöveg: 

Emlékeztetőül magamnak: 
A szerelem türelmes. A szerelem kedves.
A szerelem nem dicsekszik, nem henceg.
A szerelemben nincs arrogancia.
Sohasem durva, nyers vagy illetlen - nem öncélú.
A szerelmet nem könnyű felforgatni. 
A szerelem nem kövezi meg a rosszat. 
A szerelem bízik, remél és mindent kibír. 
A szerelem sohasem évül el. 
Küzdeni fogok érte. 
A tolvaj


No és lássuk a borítót:
Rendeld innen
Tedd a kívánság/várólistára! Itt



A szerzőről:

Tarryn Fisher, New York Times és USA Today sikerkönyves szerző. Lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús-vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóot azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
5/11/2018 No megjegyzés

Fülszöveg:

Cammie ​Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt…

„Megfigyelési jelentés” 
A munkatársak egy sor felderítési akciót hajtottak végre, amelyek során a következő megfigyeléseket végezték: 
A célszemély: Josh Adamson Abrams, lakhelye 601 North Bellis Roseville, Virginia. 
A célszemély online aktivitásának átvizsgálása kimutatta, hogy rendszeresen e-mailezik Dillon Jones-szal, nickneve D’Man (ugyancsak a North Bellis Streeten) – leggyakrabban „tök baró” videojátékokkal, „ciki” filmekkel, „az én hülye” apámmal és iskolai feladatokkal kapcsolatban. 
Foglalkozása: másodikos a Roseville Gimnáziumban, ami a Harcos Kalózok otthona (de nyilvánvalóan nem harcolnak túl jól, hisz a további kutatások kimutatták, hogy a győzelem-vereség arányuk 0-3). 
Átlaga: 3,75. A célszemélynek, úgy tűnik, nehézségei akadnak a számolással és a famegmunkálással. (Ez kizárja a NSA kódtörő és a Szexi asztalos című otthon-átalakító tv-showban befutható karriert. NEM zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy dögösen néz ki szerszámövben.) 
Úgy tűnik, a célszemély kiváló angolból, földrajzból és állampolgári ismeretekből.

Ally Carter ifjúsági regénye egy átlagon felüli képességekkel rendelkező diáklányról szól, mely egy ezzel a könyvvel induló sorozat első kötete. A szerző nemrég fejezte be a nagysikerű sorozat ötödik kötetét. Az írónő izgalmas és titokzatos világba csábít, ahol sajátos, különleges szabályok szerint kell játszani annak, aki túl akarja élni a sulit. 
Cammie, a Kaméleon története világszerte elnyerte az olvasók rokonszenvét.

Vélemény:

 Másodszorra olvastam a regényt és annak ellenére, hogy minden oldalnak minden egyes másodpercnyi cselekményére emlékeztem, hatalmas élmény volt olvasni. Hozzám nőtt ez a könyv és nem tud elengedni. Fantasztikus, kicsit sem sablonos tini sztori. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor még Budapest belvárosában, a hetedik kerületben laktunk és lementem anyummal a postára. Ott pedig, amíg ő feladta a levelet én nézegettem a könyveket és... Rátaláltam erre a csodára. Első látásra szerelem volt. A cím hosszúsága először kicsit megriasztott, de elolvastam a fülszöveget. Aztán hazajött velem. Természetesen akkor még abban a fázisban volt anyám, hogy tudni akarta, mit olvasok, így először ő olvasta el, aztán én. Mondanom sem kell, neki is nagyon tetszett. Emlékszem, amikor megkérdeztem, hogy milyen cselekménynél tart a könyvben, ő pedig olyan szavakat használt, mint Tit.Műv., VO., satöbbi, én pedig nem értettem. Jól sejtem, hogy most te is úgy nézel a képernyőre, mintha kínai szöveget olvasnál? Aztán amikor már elolvastam, mindent értettem. Amikor pedig az első rész végére értem, örömmel szereztük be a második részt. Utána pedig valahogy úgy éreztem, hogy befejezetlen maradt a sztori, de sajnos nem tudtuk beszerezni a többi kötetét, mert a kiadó megszűnt. Most jutottam el odáig, hogy próbálom pdf-ben (tudom, csúnya dolog, én se szívesen teszem, de nem tudok külföldről rendelni) a harmadik részét angolul, így legalább abban is fejlődök.
 A történetben ott kapcsolódunk be, hogy Cammie Morgan a másodikos félévi szünet utáni első napja van az akadémián. Végig egy olyan lánynak ismerjük meg, aki láthatatlan. Ám egy nap betoppan egy titokzatos fiú. Juj, hogy ott mik voltak. Élveztem azokat a jeleneteket, ám én mégis az iskolával és a Cammie-val kapcsolatos leírásokat élveztem a legjobban. Így összetéve, pedig imádtam a kötetet. Imádtam, amikor az életéről, vagy az apjáról mesélt, vagy a régi emlékeiről. Nem is egy olyan rész volt, ahol majdnem folytak a könnyeim. Tudom, túl érzékeny lélek vagyok. 
 Szerintem megér egy próbát, olvasd el, hátha megtetszik. Nem bánod meg. Csak tudjál angolul. A második rész ennél is jobb.

Kedvenc idézet(ek):

"Persze, ezek a tapasztalatok nagyszerű a Világ Országai (VO) tanárrá tették, de a legjobb, amit Smith tanár úr hozzátett a Gallagher Akadémiához, az a várakozás és találgatás minden évben, hogy vajon milyen arcot ölt fel, hogy élvezze a nyári szünetét. Nőként még nem jött vissza, de ez talán csak idő kérdése."

13. oldal

"– Ebben a szakmában, ha fegyverre van szükség, akkor talán már túl késő, hogy bármi hasznát vegye. – Úgy tűnt, egy kevés levegő kisurrant Mick jól formált testéből. – De van ennek előnye is – folytatta. – Talán azzal együtt temetik el. Feltéve persze, ha egyáltalán eltemetik.
Az arcom vörösen izott. Könnyes lett a szemem. Még mielőtt tudtam volna, mi történik, a torkom annyira összeszorult, hogy alig kaptam levegőt, Joe Solomon pedig engem figyelt. Aztán, amint a pillantásunk összemapcsolódott, félrenézett.
– Aki szerencsés, az hazajön, még ha csak dobozban is."

22. oldal

"A fülbevalókat tapogattam a zsebemben. Hirtelen világos lett, a könnyek miért azt az éjszakát választották.
– Te jó ég! – mondtam aznap éjjel már sokadszor, bár most valami egészen más okból.
Továbbosontam a folyosón, és végül becsusszantam egy üres osztályterem ablakülésébe. Valami azt súgta nekem, hogy az univerzum nem bír el egyszerre két síró Morgant. Úgyhogy csak ültem sztoikus nyugalommal, hagytam, hogy most anya legyen kicsit gyenge, és én legyek erős.
Nem mozdultam. Csak vártam a hajnalt. Az iskola csendes volt körülöttem, hagytam, hogy a némaság lecsendesítse a szívverésem, álom nélküli transzba ringasson. A sötét ablakban a tükörképemet bámultam, és azt suttogtam:
– Boldog szülinapot, apa!"

195.-196.oldal

"Bexnek, bár az apja sok ezer kilóméterre volt innen, még van esély, hogy visszakapja. Ki vagyok én, hogy ezt idő előtt elvegyem tőle? Én mit nem adnék néhány plusz óráért…"

198. oldal

"– Igen, kölyök. Elvesztettem apádat, és tudtam, hogy vissza kell vonulnom a terepről…
– Kellett valami munka? – próbáltam befejezni helyette.
Elhallgatott.
– Haza kellett jönnöm."

248. oldal

Kedvenc karakter(ek):

Cammie: Hihetetlen, milyen erős személyiség. Na, meg ravasz.

Zach... Upsz, asszem előre szaladtam. Ő csak a második részben van...

Kedvenc jelenet(ek):

Ér azt mondani, hogy az egész könyv? Ha nem, akkor úgy fogalmazok, hogy főleg azok a részek, ahol a suli történetéről mesél.

Borító:

Az alak egyből megfogott a borítón, na meg a skótkockás gerinc. Mai napig oda meg vissza vagyok érte. 
5/10/2018 No megjegyzés


Fülszöveg: 

Volt egyszer egy lány. 
És egy fiú. 
Meg egy ablak. 

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz? A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.


No és lássuk a borítót:
Rendeld innen
Tedd a kívánság/várólistádra itt!



A szerzőről: 


Kirsty Moseley bevallása szerint a férje, Lee a legnagyobb támogatója, és úgy érzi, a bátorítása nélkül ma nem tartana ott, ahol. 2005-ben született meg közös fiúk, akit a legjobb dolognak tart, ami valaha történt vele.

2012-ben jelent meg Amerikában magánkiadásban az első regénye, az Álmaim őrzője, azóta pedig sorra érkeznek a sikeres könyvei, immáron nagy kiadóknál, és világszerte egyaránt.
5/10/2018 No megjegyzés


Fülszöveg:

A huszonegy éves Gwendolyn izgatottan várja, hogy Londonba érkezve újra találkozhasson a jóképű és megnyerő Mr. Colinnal, és arról álmodozik, hogy hamarosan a férfi felesége lesz. Apja azonban egy másik, előkelőbb fiatalembert jelöl ki a számára.
Gwendolyn eltökéli, hogy kitart Mr. Colin mellett, akár megszökni is kész a férfival, ezzel azonban veszélybe sodorja saját becsületét.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK A 
LEHETŐSÉGET AZ ELŐOLVASÁSRA.

Vélemény:

 Maga a regény több érzést is kiváltott belőlem. Volt, ahol dühös voltam, volt ahol boldog, volt, mikor a kettő egyszerre... Viszont soha sem ültem fapofával a képernyő előtt, miközben olvastam. Tomcsik Nórinál ez az egyik, amihez a legjobban ért.
 Mint A változások kora első részében, itt is imádtam a stílusát, valamint ahogy fogalmaz. Egyszerűen megunhatatlan. Alig várom, hogy nekikezdjek a második részének. Ha már a második résznél tartunk, akkor viszont kanyarodjunk vissza a kisregényhez. Ugye ez a regény A változások korának egy ilyen előzmény kisregény szerű írása. Röhej, de ha nem mondták volna, akkor én erre csak a végén jövök rá, amikor is felbukkant egy nagy Valaki, aki a kötetekben fontos szerepet játszik (nem, nem a férjem az - aki Henry névre hallgat). 
 A kötet ott kezdődik, hogy a család női tagjai egy hintóban ülnek és beszélgetnek. Minden családtagot más érdekel. A főszereplőnk és drága testvére teljesen más világ, ahogy észrevettem. Míg Gwendolyn egy olyan lány, aki a szabadságra és az igaz szerelemre vágyik, ami ebben a korban nem sok embernek adatott meg. A testvére Susanne pedig egy tipikus könyvmoly. Mind a két karaktert imádtam. Az anyjukat már annál kevésbé. Mindezt csak azért, mert a nagyobbik lányán akarta jóvátettetni azt, amit a férje nem jól csinált.
 Charles-t egyszerűen imádtam az első pillanattól kezdve, bár az elején még voltak apróbb fenntartásaim ezzel a házassággal kapcsolatban, de a végére egy gyönyörű idilli képet kaptam róluk. Egyet mondok: Én biztos nem éltem volna ebben a korban. Nem nagyon szeretem, ha valakire ráerőltetnek valamit. Ebben a korban pedig egy elég fontos dolgot erőltetnek az emberre. Ezzel kapcsolatban pedig az egyik kedvenc mondatom az anyjától, hogy (és ez nem spoiler, mert nincs benne semmi olyan, plusz nem tudom pontosan idézni-) "Kezdetekben én sem szerettem apádat, de idővel megszerettem." Itt kezdtem el azon gondolkodni, hogy óvjam a telefonom, vagy vágjam neki a falnak. Nem hittem el, hogy egy anya hogy lehetett ilyen a 19. században. Ráadásul úgy, hogy egy romantikus lelkű lánnyal beszélt.

Kedvenc idézet(ek):

"– Ha az ember olyan családba születik, mint mi, akkor az érdek mindig előbbre valóbb lesz az érzelmeknél."

53. oldal

"Ezt a különös hóbortot unokája is megörökölte. Nem múlt el úgy utazás, hogy ne vett volna meg egy-két kötetet, de az is előfordult, hogy eredeti nyelven rendelte meg őket. Azt persze tudta, hogy két élet sem lenne elég ahhoz, hogy csupán a felét elolvassa a gyűjteménynek, de ezzel nem is sokat foglalkozott. Szerette végigjáratni ujjait a könyvek gerincén, felcsapni egyet és beleszagolni, csak nézi őket a mennyezetig érő roskadozó polcokon, és bízni abban, hogy mindenre választ találna itt, ha akarna."

58. oldal

"Felesleges felbolygatni olyasmit, amin már nem lehet változtatni."

86. oldal

"Egy nővér épp pakolászott, az orvos Lady Catherine-nel váltott néhány szót, és Gwendolyn... Gwendolyn ott feküdt fejét a felpolcolt párnákon pihentetve, kipirult, izzadságtól csillogó arccal és
szebb volt, mint valaha. Amikor Charles megpillantotta a karjában alvó gyermeket, elállt a lélegzete."

136. oldal

Kedvenc karakter(ek):

A két testvért nagyon szerettem. Mind a kettőt másért. Mégis Gwendolint éreztem magamhoz közelebb.

Unszimpatikus karakter(ek):

Az elején még Lady Catherine váltott ki belőlem ellenszenvet azzal, amit az értékelésben is említettem, de ahogy a vége felé haladtunk, egyre jobban kezdett elpárologni. Aki a végéig maradt az "ellenszenves" kategóriában, mindvégig Mr. Robert Colin volt. Utáltam. Már attól kezdve, amikor felbukkant. Egyszerűen nem tudtam szeretni.

Kedvenc jelenet(ek):

A vége volt, ami igazán tetszett, de nem igazán tudnék kiválasztani egy jelenetet.

Borító: 

Nagyon tetszik a színvilág és az alak megformálása is. Az eddigi borítókhoz hasonlóan ez is elnyerte a tetszésemet. 
5/09/2018 No megjegyzés

 Facebookon megtalálható egy oldal, a Szivárványálom könyvek, amit nemrég alapított három szerző. (Sam Wilberry, Tira Nael & Betty Forester).
A kiadó úgy döntött, indít egy titkos projektet, melyről még az Olvasók se tudnak sok mindent. Ebben a projektben az mWave kiadónak az eddigi három szerzője, azaz Sam Wilberry, Tira Nael és Betty Forester fog részt venni.
Sam elszórt infómorzsáiból kiszűrve jövőhét péntekre – azaz május 11-re – tervezik a titokzatos projekt leleplezését. Addig pedig visszaszámlálás indul, ami alatt meglepetésekkel fognak elhalmozni minket – ami összesen hat nap, tehát majdnem egy teljes hét. 
 Amikor megláttam, azonnal elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mi lehet az. Ám nem erre szokták azt mondani, hogy "aki kíváncsi, hamar megöregszik"? Én csak a sejtéseimre támaszkodhatok egyelőre, amíg ki nem derül, hogy mi is lesz ez pontosan. Az én sejtésem pedig a novellaírás körül forog, mert Sam a bejegyzésében ezt is elárulta. De bármi is lesz az, engem ismerve imádni fogom. Sam és Tira stílusát már valamennyire ismerem, Bettyét kevésbé, de valahogy mégis jók a megérzéseim. 

Tehát, foglaljuk össze a lényeget: Sam Wilberry május tizenegyedikéig minden nap – vagy majdnem minden nap – (erről még nyilatkozni sem tudok) közzétesz az olvasóknak valamilyen apró meglepetést a projekttel kapcsolatban, 11.-én pedig robban a bomba és fény derül a nagy titokra!
Addig is egy mindenkit foglalkoztató kérdés: Mi lesz az?
Hozzászólásban akár leírhatjátok a véleményeteket, vagy az elképzeléseiteket a projekttel kapcsolatosan! 
5/06/2018 No megjegyzés


Fülszöveg:

„Örökkön-örökké”-bonbon!

Drew-t és Jennyt éveken át irigyelték a barátaik zabolátlan szexuális életük miatt… illetve, dehogyis! Leginkább hányni tudtak volna miattuk.

Két gyerek mellett, túlhajszolt életük során most először, Drew és Jenny nem találja a közös hangot a hálószobában. Drew semmitől sem riad vissza, hogy egykor szenvedélyes feleségét újra becserkéssze, Jenny pedig bármit megtenne, hogy végre átaludhassa az éjszakát.

Carter és Claire, Jim és Liz minduntalan (és hasztalanul) a tanácsaikkal bombázzák a sorsával elégedetlen párt, mert szeretnék, ha rendbe jönne a régebben boldog Drew és Jenny élete.

Vajon a Csokoládéimádók harmadik, befejező részében megtalálják a kiveszni látszó tüzet a házasságukból, vagy a helyzetük még annál is kényesebb, mint amikor Jenny mézzel öntötte le Drew-t, aki egy fára ragasztotta

Kövesd a történetüket és dobd fel a napod!

No és akkor lássuk a borítót:
Rendeld innen: 

>>> https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/tara-sivec-nyugok-es-nyalanksagok-csokoladeimadok-3-7745

Tedd a kívánság/várólistádra!

>>> https://moly.hu/konyvek/tara-sivec-nyugok-es-nyalanksagok


A szerzőről:

Az USA Today bestseller írónő Tara Sivec saját magát édesanyaként, sofőrként, cselédként, kisrendű szakácsként, bébiszitterként és a szarkazmus szakértőjeként írja le. Ohióban lakik férjével, és két gyermekével. Várakozással tekint arra a napra, amikor mindhárman felnőnek, és kiköltöznek.

A humoros New Adult témában alkotó írónőtől itthon a Csokoládéimádók sorozat jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál.
5/03/2018 No megjegyzés
Newer Posts
Older Posts

Most olvasom:



Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Álomgyár Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó B. E. Belle Bakos R. Laura Bálint Erika Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna bestseller Betty Forester Borsa Brown Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Dawn Silver Dream válogatás Erdőss Alex filmajánló Fumax Kiadó Gabo Könyvkiadó Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence interjú Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L.J. Wesley L&L Leiner Laura LMBT LOL Ludányi Bettina Maxim Könyvkiadó Papp Dóra R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor recenzió Sam Wilberry Sebők Aida szerelem Szivárványálom könyvek sorozat szórakoztató Tira Nael történelmi regény Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna

Blog Archive

  • ►  2023 (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ▼  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ▼  május (14)
      • Szivárvánnyal álmodtam: három csodás óra a Szivárv...
      • Hatalmas sorok: tinik százai álltak sorba, hogy Le...
      • "Nagyon sokáig hiányoztak a karakterek, és nehéz v...
      • Katie Françoise: Halálos vonzódás (Bosszú 2.)
      • LÉLEKCSEPPEK: a legújabb LMBTQ kötet
      • BORÍTÓLELEPLEZÉS: Simone Elkeles - Kiűzetés a Para...
      • BORÍTÓLELEPLEZÉS: Séverine Vidal, Manu Causse: Bic...
      • FILMAJÁNLÓ: "Mindenkinek jár egy első szerelem" - ...
      • BORÍTÓLELEPLEZÉS: Tarryn Fisher - Thief - Tolvaj (...
      • Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kel...
      • BORÍTÓLELEPLEZÉS: Kirsty Moseley - Álmaim őrzője
      • ELŐOLVASÁS: Tomcsik Nóra - A baronet lánya
      • Titkos projekttel készülnek a Szivárványálom könyv...
      • BORÍTÓLELEPLEZÉS: Tara Sivec - Nyűgök ​és nyalánks...
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates