Elijah kényszerből vállalja el az aktmodell szerepét egy mesterkurzuson.

Leonard Chambers, a sikeres festő ugyanis köztudottan seggfej.

Arrogáns, beképzelt és elviselhetetlen.

Mégis annyira vonzó, hogy Ely az első pillanatban beleszeret.

Csakhogy a férfi tartós kapcsolatban él, Elijah pedig rejtőzködik.

El kell titkolnia a másságát, mert a nevelt fia gyűlöli a melegeket.

Ráadásul mindketten mást akarnak: Leon futó kalandot, Ely életre szóló szerelmet.

Becca Prior új sorozatának első kötetében ismét helyet kap a romantika, a bizsergetően nyers erotika és a humor is.

A tanítvány sorozat és a Stockholm-szindróma szerzőjének új trilógiája is tartogat meglepetéseket.

Vélemény:

 Meg kell mondjam Becca Prior ezzel a könyvével is nagyot alkotott. A tanítvány sorozattól teljesen eltérő történetvilág, de mégis ugyan az, hiszen a szerző stílusa semmit sem változott. Ugyan az a szókimondó stílusa maradt meg Becca-nak, mint amit megismertem A tanítvány első és második részében, azonban ez a sorozat most nem feszeget tabu témákat, ezért is voltam rá kíváncsi. No meg azért is, mert a fülszöveg alapján kíváncsi voltam, milyen lesz belülről a történet. Mit ne mondjak... Többet kaptam, mint amire gondoltam volna. Tele volt a könyv meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. És a vége... Jaj... Azt hiszem elvonási tüneteim lettek már az utolsó fejezetnél, hiszen tudtam, hogy nincsen nálam a második rész. Jaj... Már msot szenvedek. Alig várom, hogy nekikezdjek a második résznek és belepillantsak a következő párosunk életébe.
 Maga a történet egy festőről és egy cipőboltos fiúról szól, aki a történet elején lesz a festő modellje. Leonard, a festő arról híres a köreiben, hogy a párját fűvel-fával (általában a modelljeivel) megcsalja. Ez alól Ely sem kivétel. Ám valamiért ő mégis más Leon számára, mint az eddigiek. Voltak pillanatok a regény olvasása közben, amikor egy-egy szereplőt fel tudtam volna négyelni annyira idegesített, de nem akartam a könyvön kitölteni a haragomat, hiszen nem saját példány (az valahova felszívódott).
 Miközben olvastam a regényt rájöttem, hogy nem szabad a pletykáknak és különféle mende-mondáknak hinni, hiszen lehet, hogy nem is olyan az ember, mint azt állítják róla. Erre egy nagyon jó példa volt számomra Leon, akit a média egy beképzelt, egoista, szexmániás egyénnek akar beállítani, ám Elijah-nak megmutatta a valódi énjét. Azt, hogy ő teljesen az ellentétje annak, amit állítanak róla.
 Pontosan ezért imádtam a jelenetet. Na meg persze az írónő folyamatosan ismertetett meg velem újabbnál újabb karaktereket, akiket még csak elképzelni sem tudtam volna. Ott van például Ink, aki egy nagyon érdekes, de annál izgalmasabbnak tűnő személyiség, no meg Russel. Russel volt a történet folyamán az a személy, aki ott volt Elijah mellett, ha szükség volt rá és mindig segített neki.
 Ám ami a két "új" karakteren kívül meglepett az Ely fogadott fia Heath volt. Tisztában voltam vele már a történet elején, hogy mi történt vele és hogy miért gyűlöli a melegeket, de valamiért mégsem tudtam megérteni. Csak akkor értettem meg igazán, amikor egy picivel bővebben megismerhettük a bántalmazásának cselekményeit. Onnantól kezdve (na jó, nem teljesen onnantól) pedig ő lett a kedvenc karakterem. Mekkorát fordult a kocka... Hihetetlen mi minden nem történt egy év alatt. Hiszen annyi időbe telt, míg elolvastam a követ, ám ez egy hosszabb történet lenne.
 Remélem mihamarabb a kezembe velehetem a másodikat. 

Mire ​képes egy nő a szerelméért? 

Jessica gyönyörű, de kibírhatatlan természetű, elkényeztetett fiatal nő, aki gazdag apja jóvoltából burokban nevelkedett. Amikor az apja vállalatánál kezd el dolgozni, megismerkedik az új alkalmazottal, a jóképű Lukassal, aki a sofőrje lesz. Jessica viselkedése eleinte taszítja a fiút, de aztán mégis beleszeret a lányba. 

Szerelmüknek rengeteg akadályt kell legyőznie: kiderül, hogy Lukas valójában nem is Lukas, és a lány apja sem az, akinek egész életében hitte. Ahogy egyre több titokról hull le a lepel, úgy bonyolódik Jessica élete is. Megismeri Lucas titkait, mégsem tud lemondani róla, és ez a végzete felé sodorja a törékeny lányt. Jessica feláldozza magát a szerelemért, és nagyon súlyos árat fizet érte. Vajon megéri? 

Katie Francoise erotikában és izgalmakban bővelkedő regénye Jessica szemszögéből mutatja be az olvasóknak, hogy a nő mire képes a férfi szerelméért. Választ kapunk arra is, hogy a titkok meddig maradhatnak titkok, és megbocsáthatóak-e egyáltalán. Az írónő eddig megjelent sikerkönyvei: Egy igaz szerelem története és az Utolsó. Esély, Bosszú. A harag ébredése. 

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Az írónőnek ezzel a regényével megint sikerült nagyot alkotnia, hiszen, mint az előzőt, ezt is imádtam. Valamennyivel az elsőt jobban szerettem, de mind a kettő a szívemhez nőtt. Nekem jobban bejött Nathan oldala, de Jessica szemszögét sem volt szörnyű olvasni. Azok után, hogy én mire számítottam. A fülszövegből egyenesen arra számítottam, hogy végig a hisztis oldalát kapjuk meg, amikor "egyedül van". Hát ehhez képest nem jöttek be a sejtéseim. Maga a történet lebilincselő volt, fogva tartott és nem eresztett. Azt akarta, hogy olvassam és ne tegyem le. Tegnap kiraktam egy olyan írást a Facebook oldalamra, ahol elmeséltem, miszerint amikor anyum nekiállt vasalni, én elkezdtem olvasni és másfél óra után csak annyit hallottam, hogy anyum kérte, tegyem el a vasalt cuccot. Én ránéztem az oldalszámra és majdnem elájultam. Közel száz oldalt sikerült egy ültő helyemben elolvasnom. Vigyázzatok ezzel a könyvvel. Elkezded és onnantól kezdve magával ránt, mint egy kutya a gazdáját. Annyi különbséggel, hogy a kutyát el tudod engedni, a könyvet meg... Azt is el tudod, csak nem akarod. Amikor a vége felé közeledtem szó szerint izgultam, hogy vajon happy end lesz-e a vége, pedig az első kötetből következtetve tudhatom a választ, hiszen a szereplőknek minden egyes lépésére emlékeztem. Nikolára, Nathan kényszerből elkövetett hazugságára, Jessica sírig tartó szerelmére, amit Nathan iránt érzett... Mindenre. A történet röviden arról szól, aki esetleg nem olvasta volna a férfi szemszöget, hogy van egy lány Jessica Scott, aki egy gazdagnak mondható családban él. Kiskorában meghalt az édesanyja rákban, mi pedig komolyabban ott kapcsolódunk be a történetbe, ha jól vettem észre, amikor már tizennyolc körül van. Akkor jön meg az életébe Nathan Bergen, akit az egész család akkor még Lukas-nak ismert. Innentől pedig gondolom kitaláltátok, hogy szépen lassan eljutunk a szerelmi részekig, amiből nem feltétlen lesz jó a végére, de nem akarok semmilyen titkot elmondani. Bízzatok a jóban. Azt sosem árt. Lényegében én majdnemhogy nyolcvan százalékban tudtam azonosulni a karakterével. Nem szívesen mentem volna hozzá feleségül. Persze ő sem tudhatta, ki ő valójában és azt sem, milyen igazából. Viszont én kockáztattam volna Jessica helyében és egy olyan pillanatban, amikor nincs itthon felhívom a rendőrséget és kérem, hogy várják meg. Nem csináltam volna végig azt, amit ő. Nyilván abban is van valami ráció, hogy ő ezt így csinálta, de nem teljesen értek vele egyet. Én ezzel a kötettel is száz százalékig meg voltam elégedve. Az írónő nagyon ért hozzá, hogy kell szerethető karaktereket írni. Ami viszont a vége felé már kezdett idegesíteni az, az volt (nem cselekményben, hanem korrektúrában), hogy volt, amikor ragokat lehagytak a szavak végéről, volt, amikor egy-két betű hiányzott (bár azt betudtam gépelési hibának), de ami nagyon idegesített az a párbeszédeknél kihagyott egy két gondolatjel volt. Sokszor csak néztem, hogy "Most mi van?". Összességében viszont tényleg egy nagyon szépen összeszedett és megírt regényt adott ki a kezéből (és a fejéből) az írónő. Fantasztikusan fogalmaz. Imádtam minden egyes sorát. Egy valamire viszont még kíváncsi lennék. Esetleg egy másik kötet az Jessica apjának a szemszögéből. Kíváncsi lennék az ő gondolkodásmódjára is. Viszont anélkül is tökéletes ez az egész történet, ahogy van. Bár Jessicát azért sajnáltam a végén. Megérdemelte volna a boldogságot. <---- Itt spoiler található. A bal egér nyomva tartásával húzd jobbra, ha már olvastad ezt, vagy az első részt. 

Kedvenc idézet(ek): 

"Aztán ahogy erre a vibráló, bimbózó kis találkozásra gondoltam, eszembe jutott, hogy Lukasszal nem is olyan rég még itt csókolóztunk, de azóta színét sem láttam. Tudom, hogy szabadnapos, nem számíthattam a felbukkanására, mégis valahogy hiányzott." 

77. oldal 

 "– Most szólítom az egyetlen áldozatát ennek a történetnek. Akinek kisfiúként végig kellett néznie, ahogy az apját elhurcolják. Aki árván maradt a világban és egyedül kellett felnőnie. Aki kiváló ember lett, aki céltudatos és kitartó. Tanúnak hívom Tom Bergen fiát, Nathan Bergent." 

138. oldal 

"– Szeretetből bármire képes az ember. Szerelemből titkolózunk, hazudunk, akár még gyilkolunk is. Elviselünk bármit a szeretett félért – feleltem neki, és reméltem, hogy érti, mit akarok mondani." 

254. oldal 

"– Tudod, vannak olyan helyzetek, amikor nem tehetsz mást, mint beletörődsz a sorsodba (…)" 

257. oldal 

Kedvenc karakter(ek): 

Nathan: Mint az első részben, itt is nagyjából ugyan azt tudom mondani. Sőt. Nem változott egyáltalán a véleményem, pedig egy év különbséggel olvastam a két kötetet. 

Unszimpatikus karakter(ek): 

"Daniel": Az elejétől fogva nem volt nekem szimpatikus már az első kötetben sem, de így, hogy közelebbről megismertük, végképp nem. Kedvenc jelenet(ek): Leginkább azokat a jeleneteket szerettem, amik Nathannal közösek voltak. Mint az első részben is. Borító:

Nálad hogyan jött az írás?

Általános iskolában kezdtem. Már akkor is nagyon sokat olvastam, de mindig úgy éreztem, hiányzik valami a könyvekből. Úgy értem, hogy aminek tetszett a romantika vonala, abban nem volt elég izgalom stb. Ezért kezdtem el írni. Olyan történetet akartam, amibe benne van minden, amit én szeretek. Aztán annyira megszerettem, hogy nem tudtam abbahagyni.

És hogy jött az első regényed ötlete?

Megálmodtam az előszó töredékét. Aztán napokig azon agyaltam, és végül kiírtam magamból. Utána egy kicsit lenyugodtam, de jött az ötlet, hogy felépíthetnék köré egy történetet. Én azt szoktam mondani, hogy nem véletlenül történnek velünk bizonyos dolgok. És az álom sem volt véletlen.

A második hamarosan megjelenő regényed mennyiben tér el az elsőtől?

Az első egy romantikus krimi, ahol egy nyomozás és a szerelmi szál áll a középpontban. A második regényemben is ott vannak ezek a vonalak, de nem olyan intenzíven. Inkább a szerelmi szál, önmagunk megtalálása és az akció a meghatározó. Ebben sokkal több a városleírás is, a turistacsalogató helyek bemutatása. Több hangsúlyt fektettem a tanácsokra is. Ha az olvasó jól figyel, levonhatja belőle a maga tanulságát úgy, hogy az számára is hasznos lehet.

Mi alapján találod ki, hogy melyik városban játszódjanak a történetek? Barcelóna például, hogy jött a Mennem kellben?

Az egyetlen menedéknél nem fektettem túl nagy hangsúlyt a városra. Aztán megtanultam, mennyire fontos. Azért lett Barcelona mert közel áll a szívemhez. Volt egy rossz időszakom, és én is ugyanazt csináltam, mint a főhősnő: repülőre ültem. Én ugyan csak három napot voltam akkor a városban (másodjára jártam ott), de hatalmas felüdülés volt és nagyon sokat segített. Akkor nekem a menekülést jelentette, így egyértelmű volt, hogy Bellának is azt jelenti.

Tanultad is a nyelvet? Mert ugye sokszor írsz spanyol kifejezéseket a történetbe.

Nem :) Utánanéztem. Angolul tudok csak, és egy kicsit olaszul.

Továbbiakban milyen vonalon szeretnél maradni írás terén?

Fogalmam sincs. Eléggé csapongó vagyok minden téren. Nem szeretek egy vonalat követni, és kiszámíthatatlan az ízlésem. A harmadik, már készülő történet sokkal keményebb lesz, mint a korábbi kettő. Nagyon szeretem ezt a horror, pszichothriller zsánereket, úgyhogy nagy álmom, hogy ebben a műfajban ki tudjak teljesedni. De soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap. :)

Az a történet mennyire állt már össze a fejedben?

A történetek akkor állnak össze teljesen, amikor leteszem a pontot a végükre. Nagyon sokszor van, hogy eltervezek valamit, de valahogy nem úgy alakul.

Jelen esetben van egy alap elképzelésem, de szeretem, amikor a történet alakítja magát. Sosem volt abból gondom, hogy nem rendelkeztem konkrét tervvel. Szeretem, ha a képernyőn spontán alakulnak a dolgok.

Egyelőre megvan a főszereplő, a város, az első nagy találkozás és a fő probléma. Ennyi.

Mekkora terjedelemre tervezed?

Egy minimum karakterszámot szoktam magamnak belőni, ami általában 450 000 leütés, szóközökkel együtt. Ezt is a második történetnél vezettem be, és ott működött. Túl is léptem. Itt is ez a cél.

Írás terén nagyjából már megvalósítottad gondolom a céljaidat. Na, de a regényírással vannak komoly terveid vagy az csak hobbi?

Á, mindig van hova fejlődni. Minden nap azon vagyok, hogy tanuljak valami újat. Nagyon szeretek történeteket kitalálni, és persze örülnék, ha komolyabban is foglalkozhatnék vele, de nem ez a legfőbb terv. Ha hobbi marad, akkor az marad. Nekem az a lényeg, hogy élvezzem és szeressem csinálni. Az pedig megvan.

Benned és a Mennem kell főszereplőjében, Bellában mennyi közös van?

Hm, ez jó kérdés. Lássuk csak. Túl sok közös nincs. Újságíróként dolgozom, de nem olyan rovatban, ahol ő. Emellett nagyon szeretek utazni, jártam Barcelónában, jártam Nápolyban és a Vezúvon is, ahogy ő. Az ő életét is meghatározza az írás, ahogy az enyém, és ő is túl sokat gondolkodik, ahogy én. :D

Tehát te nem keresed a bajt, ahogy ő. :D A történet végét szándékosan ilyen rózsaszínre álmodtad meg?

Nem, én nem keresem xD

Igen. Az egyetlen menedék vége kicsit homályosra sikeredett, hogy ne mondjak túl sokat. Persze, ha az olvasó továbbgondolja, egyértelmű, de nekem úgy tűnik, hogy sokan nem akarnak gondolkodni. Így ennek teljesen nyilvánvaló és romantikus véget akartam írni.

Ami még a legjobban érdekel és ki szerettelek volna kérdezni ezzel kapcsolatban, az a drága testvérpárosunk a könyvben Eric és Christopher. Nekik miért adtál ilyen fajta szerepet a könyvben? Mármint a műkincs kereakedelemre gondolok.

Nem akartam, hogy Eric az a rosszfiú legyen, akit a nő majd megváltoztat. Nem akartam, hogy megváltozzon. Mégis akartam egy olyan férfikaraktert bele, aki benne van a piszkos ügyekben, és ez hatással van valahogy Eric-re. Így jött a testvérpár ötlete. Meg hát kellett valaki, aki egy kicsit megkavarja a... kulimászt. A műkincs kereskedelem pedig onnan jött, hogy nem akartam drogot. Nagyon sok könyvben erről olvasni, és inkább más vizekre eveztem. Műkincs kereskedelemről még nem olvastam (persze biztos vannak ilyen történetek is), ezért esett erre választásom.

A kutatómunka, hogy zajlott?

Ha kutatómunkát végzek, inkább külföldi oldalakat keresek meg az adott témával kapcsolatban. Jelen esetben néhány dolognak utána kellett néznem a városról és a műkincs kereskedelemről is. Ez mindig hosszadalmas, mert szeretem több oldalról is körüljárni az adott infót. Sajnos nem mindenhol lehet megbízható adatokat találni.

Mikorra várható a Mennem kell megjelenése?

Tavaszra szeretném, de pontos dátum még nincs. Egyelőre ott tart a folyamat, hogy hamarosan átjavítom még egyszer a kéziratot, majd keresek egy szerkesztőt.

Azoktól akik megveszik a könyved mennyire szokták visszajelzést kapni?

Olyan 70%-ban azért érkeznek visszajelzések. Van, hogy a szüleimen keresztül (sokan vették meg a faluból, ahol lakom), volt olyan, hogy leszólítottak a boltban, mikor hazamentem a szüleimhez, molyon jeleztek vissza néhányan, de sokan szoktak üzenetet is írni.

Tehát majdnem mindenki visszajelzést ad, aki elolvasta. Mit üzensz az olvasóidnak, illetve azoknak az embereknek, akik gondolkodnak az eddig megjelent és a jővőben megjelenő regényeid beszerzésében?

Ez nekem hatalmas lépés volt, így az élmény is óriási. Ezért hálás vagyok minden jelenlegi és jövőbeli olvasómnak. Azért hoztam létre a saját csoportomat is, hogy minél jobban megismerhessem őket, megismerhessük egymást. Köszönöm tehát nektek a sok elismerést, a gratulációkat és az érdeklődést. Ezekkel mind boldogságot csempésztek a napjaimba.

Mi történik velem? Feladom a legbecsesebb kincsemet azért, hogy egy rejtélyes idegen pofátlan módon belerángasson az angyalok és boszorkányok titokzatos világába. Abba a világba, amitől szülőanyám – mesterien szőtt hazugságokkal – egész életemben próbált távol tartani. Nem elég, hogy hibát hibára halmozok, felrúgva ezzel az egész korábbi életemet, még menekülnöm is kell, nem beszélve a felderítésre váró családi titkokról, melyek az életemet vagy a halálomat jelenthetik. Engem persze a szerelem sokkal jobban érdekel. De vajon ki lesz az igazi? Az, aki megszerezte a testem vagy az, aki fogva tartja a lelkem? A nevem Catherine Elwood, habár már ebben sem lehetek teljesen biztos.

Vélemény: 

ELŐZETES FIGYELMEZTETÉS!

A könyv hátulján ott egy 18-as karika. Bár ha bírod az erotikát, akkor nem szóltam.

M. G. Brown-al

  Őszintén megmondva elsőnek, amikor instagrammon megláttam a füldzöveget és a borítót, egyből megtetszett. Aztán elkezdtem olvasni és keresni benne, hogy hol a fantasy. A szerző segítségével pedig előbb megtaláltam, minthogy odaértem volna.
 A történetről szólva: A történettel semmi gond nem volt. De könyörgöm. Tördelés. A margók közti különbség bántotta a szememet. Na meg a néhai elütések, és a ritkán, de előforduló nevek előtti "a" betű.
 De összességében tényleg nagyon imádtam a történetet, a karakterek szimpatikusak voltak, kivéve kettő, őket viszont néha ki tudtam volna vágni az ablakon. De könyörgöm. A főszeplő, hogy lehetett ennyire... Áh... Inkább hagyjuk.
 Amikor az utolsó egy fejezetet olvastam közben épp a szerzővel beszélgettem és már annyira kíváncsivá tett, hogy mi lesz a folytatás, hogy aztán mesélt is egy két dolgot. Mondanom sem kell, örültem, mint majom a banánnak.

 A történetről röviden annyit mesélnél, hogy ugye van a főszereplő lányunk Catherine, akit a szülei beraktak egy vallásos, bentlakásos iskolában. Később ki is derül, milyen szándékkal, de ezt hagyjuk, ha elovasod, megtudod.
 Catherine megismerkedik az egyik kimenőjén egy sráccal, Daviddel, akit rögtön az igaziban, hisz, de rá kellett jönnie, hogy nem minden csak a rózsaszín köd.
 Ez után fellázad és hamar meg is lépi azt a döntést, amin már rég gondolkodott.

 A könyvben nem kevés, de nem is sok erotikus jelenet van, ami nekem különösen bejött. (SPOILER -->) Kivéve az, amikor David kvázi megerőszakolta Catherine-t. Fiú, akkor nagyon utáltam.

Ennél többet nem nagyon szeretnék mondani a regényből. Ha szeretnétek ti is egy példányt keressétek meg molyon a könyvet és menjetek rá a "molyok eladó könyvei"-re a könyv adatlapján, vagy keressétek meg a kiadó (Underground Kiadó) oldalát.

Kedvenc idézetek:

Kedvenc szereplő: 

 Daniele: Mert egy kedves, aranyos fiúnak tűnt ebből a kis részből, amíg benne volt az első részben és megismerhettem.

Borító:  

Egyszerűen imádom. Nem csak azért, mert fekete. Az egyszerűsége is fantasztikus. Nincs rajta más, csak rózsaszirmok és a cím. Ez pedig épp elég.

NYEREMÉNYJÁTÉK!!

 Négy szerencsés nyertes megnyerhet egy az író által dedikált könyvjelzőt. Ehhez nem kell mást tenned, mint:

1. Lájkolni a Facebook oldalának (Az információ részben megtalálod)
2. Ha olvastad megírod, hogy melyik volt a kedvenc idézetek, karaktered, ha nem, akkor azt, hogy szimpatikus-e a történet, és ha igen, miért.
3. Kommentben írd meg, hogy teljesítetted.
4. A Facebook oldalára írd meg a címét, ahová küldhetem. 

JÁTÉK VÉGE: Október 23.

Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is?
Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apját pedig megölték, amiért bosszút esküszik még kisgyerekként. Felnőve a CIA munkatársa lesz, és beépített ügynökként megkapja élete legfontosabb megbízatását: egy családnál kezd dolgozni sofőrként, ahol a családfő a maffia tagja, és mint később kiderül, Nathan apjának halálához is köze van. Egyenesnek tűnik az út a bosszúja kivitelezésében, egyetlen problémát Jessica felbukkanása jelenti, Nathan esküdt ellenségének elviselhetetlen természetű, de őrjítően vonzó lánya.
Nathannak és Jessicának rengeteg akadályt kell leküzdeniük ahhoz, hogy együtt lehessenek, a sors mégis elválasztja őket egymástól.
Minden titkukra fény derül, Nathan elveszíti élete értelmét, a szerelmét és a hitét is. Van innen visszaút?

Vélemény:

Hogy megmondják az őszintén, én már akkor imádtam ezt a könyvet, mikor még a kezemben sem volt. Mikor megláttam molyon, hogy megjelenik egy új Álomgyáras könyv azonnal utánanéztem. A témája azonnal megfogott. Én imádom a kémes, nyomozós történeteket (kivéve egyet, de azt hagyjuk). Ezt a történetet egyszerűen nem tudtam nem imádni. Annyi fordulat volt benne (például, hogy valójában kicsoda is Daniel), annyi váratlan fordulat, hogy kész csoda is lenne, ha nem szerettem volna bele ennyire ebbe a regénybe. Nem lehetne megoldani, hogy valamilyen módon legyen folytatása és ne csak két része legyen?
  Azt viszont meg kell mondjam, nem irígylem Nathan-t. Egyrészt, mert elvesztette élete szerelmét. (SPOILER!) Másrészt pedig, mert a baleset után nem dolgozhatott terepen, ami egy olyan kémnek, akit oda helyeznek ki, a legnagyobb kínzás.
  Őszintén szólva, azért is imádtam ezt a történetet, mert humoros, mégis szomorú és komoly volt. Imádtam a szereplőket, a fordulatokat, az izgalmat, és minden mást, amit az írónő ebbe belerakott.
 A két főhőst Nathan-t és Jessica-t különösen szerettem, de a férfi karakter picit közelebb állt hozzám. Nem csak a munkája miatt (😀), hanem amiatt is, mert nem adta fel, akármilyen akadály is került a bosszúja és közé.

SPOILER!

Bár az őszintén szólva meglepett, amikor kiderült, hogy Daniele valójában Nikola, ráadásul a testvére, akiről nem is tudott. Plusz még az is lesokkolt, hogy nem az az apja, akit eddig annak hitt. 

A történetről csak annyit, hogy ugye van a férfi főszereplőnk Nathan, akinek elég tragikus volt a gyerekkora, mert az anyja elhagyta őt, az apja pedig hamis vádak miatt börtönbe került, ahol sajnos meg is hal. Nathan pedig nevelőintézetének kerül, de mivel a tanulmányi eredményei kiválóak, így kiveszik az intézetből a tanárai és tovább tanulhat a katonai iskolában.
 Pár évvel később pedig kap egy megbízatást a CIA-nál, hogy kapja el az egyik család apját, aki gyilkos, viszont nincs ellene bizonyíték. Így ál-szeményazonossággal be is férkőzik a család bizalmába. Viszont a család egyszem lányával kicsit összemelegednek és lesz ott egy és más.
Kedvenc idézet (ek):

"Azt hiszem, ebben a pillanatban megváltozik a véleményem róla. Olyan szép a mosolya, hogy egyből levesz a lábamról."


"Most először látom a rémületét és a törékenységét. Eddig fel sem tűnt, mennyire sérülékeny, és hogy amit mutat, a ridegség és a keménység, az csak álca."

"Tudom, hogy a végzet nem létezik. Hogy mit hagyunk hátra, azt a döntéseink határozzák meg. A sorsunkat magunk írjuk, bár az enyémet már akkor megírták, mikor még gyerek voltam…"
Kedvenc jelenet:

Amikor Jessica bemegy Nathan szobájába, miközben jelentést ír és... Több van ott, mint beszélgetés. :D
Amikor Nathan a virágba megy kifizetni a rózsákat, amiket Jessica sírjához rendelt minden másnapra (idézetet is megtaláljátok a bejegyzésben).

Borító:

Őszintén szólva a borítón szereplő szereplők kinézete felől van egy kis kötekedni valóm, mert egy huszonhárom éves férfit valahogy nem így képzeltem el és ebből kiindulva Jessica karakterét sem. Viszont ez magánvélemény, amúgy tényleg ez a borító is fantasztikus. :)

Fülszöveg:

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Tipikus tündérmese. Cinder és Ella története nem más, mint egy modern tündérmese varázslók, sárkányok,

manók, trollok és mindenféle mesebeli szereplők. Ez egy modern tündérmese a való világban, csak éppen nem hercegek és hercegnők vannak benne, hanem átlagos emberek.

RÖVIDEN A TÖRTÉNETRŐL:

 Két főszereplője van a történetnek Cinder (Brian Oliver) és Ella (Ellamara Rodríguez). A történet tragikusan kezdődik, ugyanis Ella elveszti imádott édesanyját és az apjához kell költöznie, akit tíz éve nem látott. Annak az új családjába való beilleszkedés nem lesz egy sétagalopp. Vagy azt hitted? Neeem. Attól, hogy ez egy tündérmese, még közel se tökéletes minden. 

 Amikor Ella kikerül a kórházból csak egy ember tartja benne a lelket, ő pedig Cinder, az-az Brian Oliver, akivel három éve ismerkedett össze a blogján, de még egyszer sem találkoztak. Bár nehéz is lenne. Hogy miért? Nem szeretnék spoilerezni. Derítsd ki a történetből.

 Én ezt a történetet csak ajánlani tudom, mert lehet rajta sírni is, és nevetni is. Ezért is imádtam a történetet. Emlékszem, hogy csak azért kezdtem bele, mert sokan ajánlották, hogy olvassam el, mert jó. Na és most, hogy állunk? Ez lett a kedvenc könyvem. Imádom. Amikor befejeztem alig tudtam elhinni. Nem akartam letenni a könyvet. Mindenhol olvastam. A metrón, a villamoson, a vonaton, a suliba... Minden helyen, amit el tudtok képzelni (kivéve Azt).

 Na, most akkor egy kicsit részletesebben a főbb szereplőkről:

ELLAMARA RODRÍGUEZ:

Ella egy olyan lány volt gondolom a balesete előtt, aki kiállt magáért, de azért törékeny is volt, mint mindenki. Viszont a baleset után a törékeny oldala átvette az uralmat és csak Cinder Tudta benne tartani a lelket és elérni, hogy ne ártson magának, valamint, hogy fogadja el magát olyannak, amilyen. Nagyon megkedveltem Ella karakterét. Van mit tanulni tőle. Bevállalnám az életét (még akkor is, ha úgy megsérülök).

BRIAN OLIVER (CINDER): 

Briant Először Cinder458 néven ismerjük meg és nem derül ki az első fejezetben, hogy kicsoda is valójában. De aztán szép lassan minden napvilágot lát, Ella is rájön, hogy ki is az a személy, akivel már három éve e-mailezik. Egy egoista, szépfiú, aki ráadásul könyvmoly és azokat szereti, amiket Ella. ÁÁÁÁ! Nem az esete. Kicsit se.

JENNIFER:

Jennifer Ella apjának új felesége, akivel együtt kapott két lányt is. Jennifert én egy kedves nőnek tartom. Csinos, vékony, és ráadásul modellként dolgozik, ami mint tudjuk sok lánynak az álma.

ANASTASIA:

Az igazi boszorka. Ő az a története, aki egyáltalán nem próbál békét kötni Ellával, hiába is próbálkozik. Anastasia egy makacs, öntelt, mondhatni anyuci pénzén élő kislány, aki senkit nem fogad el, aki egy kicsit is más, mint ő vagy a barátai.

MR.COLEMAN: 

Mr. Coleman Jennnifer férje, Anastasia és Juliette nevelőapja, és Ella vér szerinti  apukája. Ő olyan férfi, aki mindent megtesz a családjáért és igyekszik mindent megadni neki. Csak éppen nem a saját lányának, amíg oda nem kényszerül az új családhoz.

JULIETTE: 

Juliette és Anastasia olyan, mint két tojás. Csak a kettő közül Juliette az érett és Anastasia a záp. Juliette az elején pont olyan, mint a nővére, de egyre jobban kezd megbékélni Ellával és a végére már szinte a legjobb barátok lesznek.

KAYLEE SUMMERS: 

Tipikus díva, aki mindenért hisztizik és bele van zúgva Brianba. Spoiler-mentesen nem tudnék hozzá ennél többet fűzni.