Fülszöveg:

Barátság, szerelem, csalódás, reménykedés, megmérettetések – a tizenhárom éves Feltser lányok története tovább folytatódik. A hetedikesek második féléve izgalmasan alakul, az osztályfarsang botrányba fullad, Zita és Marci kapcsolata váratlan fordulatot vesz, és felbukkan egy új osztálytárs, Vili. Luca sokáig önmaga előtt sem meri beismerni, hogy talán többet érez az új fiú iránt, mint barátság. A Feltser szülők eközben továbbra is külön élnek, a biztos családi fészket válságok remegtetik meg. De lehet, hogy a megpróbáltatások és nehézségek az olyannyira különböző lelkületű lányokat kicsit közelebb hozzák egymáshoz?

Vélemény:

 Juj. Megmondom őszintén: az első résszel semmi bajom nem volt, csak a betűtipus volt nekem kicsit para. A második résztől viszont a hajamat téptem és alig vártam, hogy a végére érjek.
 Engedjétek meg, hogy felsoroljam, mi is volt vele a bajom:
1. Az írónő még mindig nem jött rá arra, hogy nem 16-17 évesekről ír, hanem azt folytatja, amit 14 (azt hiszem akkor kezdte el írni) évesen elkezdett és nem vette észre, hogy már kinőtt ebből. Ezáltal pedig egy 14 éves karakterre aggatja azokat a tulajodnságokat, amik a 16-17 évesekre jellemzőek.
2. Helyesírás: Volt benne egy-két olyan helyesírási hiba, ami majd' kiszúrta a szemem.
És ezt úgy mondom, hogy már nem egy kezdő íróról van szó. Vagyid annyira nem kezdő. A történet maga tetszett, csak épp ott a baj: Nincs jól megírva. Ha Vanda normálisan kidolgozta volna a karaktereket és a cselekményt, akkor ezzel nem lenne semmi gond. Bár azt bevallom, hogy Zita karakterét imádtam.

Kedvenc karakter:

Zita. Zitában, valahogy felfedeztem azt a főszereplőt, akit én eddig kerestem a könyvekben. Vad, szabályszegő, nem érdeklik mások. Bár sokak szerint én is hasonló vagyok.

Kedvenc jelenet:

Amikor április elsején egymásnak öröznek be. Azon azért jókat röhögtem.

Ugye mind tudjátok, hogy hamarosan itt az április? És mit jelent ez? Úgy bizony. A 2017-es évi NEMZETI KÖNYVFESZTIVÁLT!!! 

 Na már most. Tudom, hogy addig még van egy kis idő (közel egy hónap), de én már most összeírtam magamnak, hogy a két KMK-s zsákbamacskán kívül milyen könyveket szeretnék beszerezni.

Na, akkor lássuk:

Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

Csendes Nóra: Zápor utca

„A szemed becsukhatod, hogy ne lásd, amit nem akarsz látni, de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni.”

Néha a szerelem dönt helyetted

Fülszöveg: 

Vélemény: 

 NEM! NEM, NEM, NEM ÉS NEM!!! HOGY LEHET... Hogy lehet így vége egy könyvnek?
 Az eleje nem indul rózsásan, a közepe fantasztikus a vége pedig... Kész vége. Meghaltam.
 A végére teljesen megértettem, hogy miért a rázós könyvek kategóriájába sorolták. Nem csak azért, mert a testvérszerelem témáját boncolgatja. Nem csak azért, amilyen a főszereplő családnak az élete. Hanem a vége miatt is.
 Én őszintén, minden hazugság nélkül megmondom, hogy éjjel háromkor ott bőgtem a konyhában, amikor befejeztem. Nem bírtam tovább. Fantasztikusan lett megírva ez a regény, csak gratulálni tudok az írónőnek. 🙂 Az volt az érdekes, hogy én sokszor nem is úgy tekintettem rájuk, mint egy olyan családra, akit elhagyott az anyjuk, mert minden nap a sárga földig issza magát. Nem, hanem egy olyanra, ahol van egy kamaszgyerek (természetesen Kit) és két kisebb (Tiffin és Willa), na meg a szülők (Lochan és Maya).
 Én magam két szóval tudnám jellemezni a könyvet: érzelmi hullámvasút.
A karakterfejlődés is hatalmas volt, de ez főleg Lochenen látszott meg, aki egy félénk fiúból lett normális beszélő (nem antiszociális) ember. A végén pedig megkaptam azt a választ, amit az elején kerestem. Miért lett ilyen Lochan? Hát azért, mert valami sokk érte. Mint ahogy a rendőr kapitányságon is.
 Hallottam néhány olyat, hogy nem tetszett nekik a regény, meg ilyenek. Az szerintem azért volt, mert nem megfelelő idegállapotban olvasták. Én viszont pont beletaláltam. Pont akkor olvastam, amikor a legnagyobb katyvaszok borították be az életemet. És így teljesen át tudtam érezni a történetet.
 A másik, amin még meglepődtem, hogy ennek a regénynek a családi háttere az elmenne pszichológia tankönyvnek. De nem? Ha a tragédiákat nézzük: az alkoholista anyát, aki inkább lelép a stricijéhez, csak ne kelljen otthon lennie. Az öt "árván" maradt kisgyereket. A két "felnőttet. Szerintem egy pszichológusnak is nagyon sok kérdés merül fel a fejében a könyv olvasása közben. Na, még egy gyereknek.
 Egyszerűen nem tudom hova rakni ezt a könyvet. Baromi nagy igazságokat mond ki a regény. Hogy sok ilyen helyzet van, mégsem vállalják fel, pont a törvények miatt.
 Jó vérfertőzés. Bevallom, nekem sem tetszik a gondolat, meg most így leírva kicsit lesokkolódtam. De akkor is. Tetszik, nem tetszik, ez is egyfajta szerelem. Ugyanúgy, ahogy a homoszexualitás. Az is egyfajta tabutéma a mai világban. De azt végképp nem értem miért.
 Nekem a történetben az anya szerepe (és gondolom mindenki másnak is). Annyiban volt jelentős, hogy volt egy anyjuk, aki hébe-hóba adott nekik pénzt, hogy ne haljanak éhen. Ennyiben ki is merült. Ezzel az írónő azt is bemutatta a gyerekeknek, hogy milyen egy igazán rossz szülő. Olyan, aki nem törődik a gyerekeivel. Hogy a sorsára hagyja őket.
 Bevallom, hogy amikor elkezdtem olvasni a történetet úgy voltam vele, hogy ez a történet is (mint mindegyik) kiszámítható lesz és happy end. Aha. A nagy fenét. A történet olvasása közben két véglet volt előttem a jó és a rossz. És én mindig a rosszra gondoltam, de még annál is rosszabb lett. Én mondjuk arra sem számítottam, hogy az anyjuk annyira be fog rúgni, hogy képes lesz Lochan fejéhez vágni, hogy csak azért dolgozik, hogy a "nem kívánt gyerekeit" ellássa.

A fiú szereplőnk karakterében vettem észre először azt, hogy elkezd valamit érezni a húga iránt, aztán nemsokára Mayában is felfedeztem ugyan ezt.

Gondolom, hogy mindenki, aki nem olvasta még ezt a regényt úgy van vele, hogy csak azt látja, hogy mi a témája ennek a regénynek. De nem. Ebben sokkal több van, mint maga a témaválasztás. Sokkal több. Érzelem és pszichológia.

Kedvenc idézetek: 

Kedvenc szereplő(k):

Lochan, mert... Egyrészt azért, mert egy két ponton felfedeztem benne az általam megalkotott fiú főszereplőt, másodrészt pedig azért, hogy így kiáll a családjáért.

Kedvenc jelenetek: 

Borító: 

Szerintem pontosan jelképezi a történetet. Mármint az, hogy nincs semmi más a borítón, csak egy szögesdrótból alkotott szív. Ennél jobb borítót szerintem nem lehetett volna találni. Letisztult, mégis kifejezi a történet lényegét. A tiltott és kimondhatatlan szerelmet.

Extra: 

 A testvér szerelemre vonatkozó törvények a btk-ban: 

Jennifer L. Armentrout – Oblivion 3. – Feledés

Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem. Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.

Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.

Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.

Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat.