Fülszöveg:

“Nem csak egy Univerzumban létezünk, hanem mi magunk is azok vagyunk.”

Édesanyja váratlan halála kifordítja a négy sarkából Aaron világát. A fiú létrehoz egy blogot, ahol kiírhatja a fájdalmát, ahol önmaga lehet, és szép lassan felépül egy olyan közösség, akiknek mindent elmondhat.

Lehet-e az írott szó valódi gyógyír? Milyen út vezet az önmegvalósításig?

A blogbejegyzéseken keresztül Aaron lelke legyezőként nyílik ki, és mutatja meg az érzéseit, a gyászt, a félelmeket, a kimondatlan titkokat. És amikor rátalál a boldogság, csak egyetlen feladata van: megőrizni azt.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 Egy újabb csodát köszönhetünk a szerzőnek. Rövid volt, lehetett volna még tovább írni, sőt lehetett volna máshogy írni, de nem. Így volt jó, így volt tökéletes. Sam Wilberry az új könyvében egy átlagos tizenöt éves kisfiú útját mutatja be. Azt, hogyan bírkózik meg a gyásszal, a halál gondolatával, hogyan talál rá újra a szerelem és a többi ehhez társuló dolog.
 Az elején, mikor Aaron apja közli a fiaval, hogy hozzájuk költözik az új barátnője rettenetesen tudtam utálni. Mármint az apját. Hiszen én úgy gondolom, nem csak oda kellett volna lökni neki, hanem beszélni vele erről. Hiszen az apa naponta tanúja
volt annak, hogy a fia két év elteltével is milyen nehezen viseli az édesanyja halálát. Teljesen meg tudtam érteni Aaront még akkor is, ha ez egy fajta lázadás volt nála.
 Nekem volt egy pár olyan momentum a könyvben, mikor a Kszi, Simon című film, valamint a Simon és a homo sapiens-lobbi című könyv jutott eszembe. Hiszen Aaron és Tony szintén a neten ismerkedtek meg.
 Élveztem olvasni, bár véleményem szerint lehetett volna hosszabb. Azonban ez ebben a kivitelezésben - értem ezalatt a blogbejegyzéses formát - nem volt lehetséges. Szerintem, ha tényleges fejezetre lett volna bontva a könyv, akkor jobban ki lehetett volna dolgozni. Jobban le lehetett volna írni Aaron életét, azt, hogy ő hogyan küzd meg a gyásszal, lehetett volna visszaemlékezéseket írni. Ez blog formában azonban nem lett volna valósághű, hiszen az ember nem szívesen osztja meg az egész életét az interneten.
 A szerző bemutatta, hogyan jön rá egy tinédzser arra, hogy ő más. Röviden, de szépen leírta az olvasóknak az érzéseket, érzelmeket, röviden: egy tinédzser lelkivilágát. Jó volt újra tizenöt éves kisgyereknek lenni, akkor is, ha ehhez egy fiú bőrébe "kellett" bújnom.
 A naplóforma - avagy a könyvhöz hűen blogforma - közel sem áll messze tőlem, hiszen egy ideig én is olyan formában írtam a történeteimet. Vannak dolgok, amiket így lehet a legjobban leírni, viszont a naplóforma nem egy túl nagy terjedelmű. Vagyis én még nem túlzottan láttam olyat, hogy egy naplóbejegyzés tíz-tizenöt oldal.
 Szeretettel és nagy izgalommal várom a szerző további műveit, illetve ha késznek érzem rá magam, elolvasom a Rush című kötetét is. Az is egy külön történet, hogy azt miért nem szeretném elkezdeni, de arról se most, sem később nem szeretnék bővebben írni.

Kedvenc idézetek: 

"Ha valaki megérint, felkavar és megmozgatja a lelkivilágod és a szíved, az apró tulajdonságok felröppennek, és bátran hírdetik: ez vagyok én, csak ez. Nem tudsz fiú helyett lányt szeretni. Sem fordítva. A szeretet néha olyan hírtelen történik, hogy nem lehet rendszerbe foglalni, sem keretek közé szorítani."


"Tudatosan eldöntheted, hogy ma piros pulcsit veszel fel az amúgy kétszer szebb kék helyett, amelyik a kedvenced, de nem árt a változatosság. Tudatosan eldöntheted, hogy heti egyetlen tábla csokoládét eszel, nem pedig napi egyet. Dönthetsz a hajad színéről, a cipődről és a ruháidról, de nem dönthetsz arról, ami úgy alakul ki, hogy rejtett tudományát te magad sem ismered egészen."


"Meleg vagyok. Ez miért nem eredendően elfogadott? Miért vannak olyanok, akik gyűlölik? Miért vetik meg a szeretet sokszínűségét?"


"Az internet a huszonegyedik század heroinja."


"Másnak lenni nem bűn – szabadság."


"Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy megvan mindened, hanem hogy veled vannak azok, akik számítanak."

Hű. Tartalmas év van mögöttem. Ám sajnos közel sem olvasás szempontjából. Olvasás terén épphogy az ellenkezője. Viszont, hogy több mindent megértsetek, miért is tüntem el, mesélek nektek egy picit. Ugorjunk vissza 2018 novemberére. Igen, minden ott kezdődött egy családi vitával, melynek következtében elköltöztem kollégiumba. Akkor kezdődött az, hogy nem nagyon olvastam. Aztán márciusban elvonultam egy kicsit az egész világ elől, ahol azonban még több ürülék ömlött a nyakamba. 

 Az az időszak összesen hat hétig tartott. Abban az időszakban összesen egy értékelést hoztam nektek, ha jól emlékszem (Becca Prior: Stockholm szindróma). Ez az időszak nem igazán tett jót a blognak. 

 Olvasás szempontjából mostmár a helyemen vagyok, azonban remélem, hogy a jövő évem pozitívabb lesz. Mind olvasás, mind magánélet szempontjából. Hiszen ez az év mindennek mondható volt csak jónak nem. Köszönhentően egy pár embernek. 

 Az egyetlen, amit köszönök ennek az évnek, hogy találkoztam azzal a két személlyel, akik az életemet mentették meg. Tudom, hogy ez így hülyén hangzik, hiszen két énekesről beszélünk, de így van. Jövőre pedig szintén egy velük való találkozással kezdem az évet. 

 Tehát ez az év tartogatott jó, rosszat,  ám az utóbbiból nagyon sokat. Sok-sok könnyet, annál kevesebb nevetést, na meg persze amikor már jól voltam, akkor rengeteg olvasással töltött percet. 

 Ám ennek ellenére egész jól állok így év végére, ha a moly.hu olvasási adataimat nézzük, amely így néz ki:

2018

Elolvasott könyvek száma: 21

Elolvasott oldalak száma: 5695

2019:

Elolvasott könyvek száma: 18

Elolvasott oldalak száma: 6161

Azonban megnyugtatlak titeket: idén év végén kaptam egy jó hírt, mely, ha tényleg úgy lesz, ahogy mondták, akkor vége az eddigi borzalmaknak és én is vissza tudok zökkenni a rendes kerékvágásba.

Találkozunk 2020-ban. 

"A thousand years, a thousand miles

Across the world just to see you smile

You've been away for way too long

I need your love just to keep me strong."

Bars and Melody - Thoursand Years

Fülszöveg:

PABLO ESCOBAR TÖRTÉNETE ANNAK AZ ASSZONYNAK A TOLLÁBÓL, AKI A LEGKÖZELEBB ÁLLT HOZZÁ. 

Egy fiatal nő élete, aki a világ egyik legértékesebb műkincsgyűjteményét mondhatta magáénak, éd szolgák hada leste a szavát, aki a világ egyik leggazdagabb asszonya volt, aki túlélt egy bombamerényletet, és aki hosszú évekig a saját, a férje és a gyermekei életéért rettegett...

Victoria Eugenia Henao tizenhárom évesen ismerte meg a nála több mint tíz évvel idősebb Pablo Escobart, minden idők talán leggazdagabb, leghatalmasabb és legellentmondásosabb drogbáróját. 

Tizenöt volt, amikor elszökött vele, és a felesége lett. Közismert hűtlensége, és kegyetlensége dacára a következő tizenhat esztendőben, egészen a férfi haláláig mellette maradt. 

Arra próbálta ösztönözni a férjét, hogy kössön békét az ellenségeivel, és adja fel magát. Pablo halála után elképesztő bátorsággal küzdve a túlélésért, sikerült megváltania a saját és a gyermekei életét és a szabadságát, a cali kartell vezetőivel megegyezést kötve. 

Vélemény:

 Ha nagyon jellemeznem kellene ezt a könyvet, akkor leginkább azt tudnám mondani, hogy bárcsak egy jól megírt thriller lenne. Ám sajnos nem az. Ez az egész egy hús-vér nőről szól, aki pár napja ott állt tőlem pár centire. Aki leírta a küzdelmeit. Le merte írni. Hihetetlen volt olvasni. Igaz, folyamatosan ugrált az időben, (legalábbis a könyv első felében) de egyáltalán nem volt zavaró. Sőt, kifejezetten izgalmas volt.
 Bemutatta azt, hogy miért nem jó csak azért hozzámenni egy férfihoz, mert elhalmoz ajándékokkal és mert szereted. Mrs. Escobar tükrör tartott a mai tinilányok elé és megmutatta azt, hogy ilyen is van.
  Elmesélte az összes "kalandját". Hogy hogyan menekült egyik helyről a másikra, hogyan toloncolták ki egyes országokból, hogyan bírkózott meg az "új életével", ami a férje halála után következett.
 Hihetetlen, milyen nehéz élete volt. Mégis le tudta írni és példát mutatni. Avagy másképp fogalmazva: megmutatni, hogy ilyen is van.

Jó tanulság. Az egyszer biztos. 

Sziasztok! K.A. Hikari bloggertársam (Írásaim Tárháza blog) találtam ezt a Book Tag-et. Karácsony közeledtével gondoltam megcsinálom. 

Ha leesik az első hó - Hozz egy téli borítót!

Szurovecz Kitti - Hópelyhek a válladon című könyvének borítója.

A Mikulás puttyonya - Mi lapult az idei Mikulás-zsákodban avagy a csizmácskádban?

Sajnos egy nagy mikuláscsokin kívül semmi. A könyvet karácsonyra tartogatják. 

"Az égig vitte a szél az édes éneket, a Grincs szíve hallotta, s nőtt három méretet." - Melyik a kedvenc karácsonyi könyved?

Kifejezetten kedvenc karácsonyi témájú könyvem nincs. Olyan sem, amit karácsonykor mindenképp elolvasok. Filmből viszont van: Reszkessetek betörők.

Narancsos forrócsoki - Egy könyv, amely megmelengeti a szívedet

Mostanában egyre több ilyen van. Sajnos/nem sajnos nem tudnék választani közülük. Még akkor sem, ha akarnék. 

Homanus - Egy könyv, amely összetöri a szívedet

Hayden Moore: Üvegkalitka. Azóta is a darabokat rakosgatom össze.

Ragyogó csillagszóró - Melyik az a könyv, ami a legsötétebb éjszakát is beragyogja a fényével?

Nem tudnék hírtelen ilyen könyvet mondani. 

Christmast gift - Melyik könyvet szeretnéd a leginkább megtalálni a karácsonyfa alatt?

Amit tudom, hogy megkapok:
Leiner Laura: Mindig karácsony

Köszönöm a kihívást. Én azonban nem hívnék ki senkit ugyan úgy, ahogy Hikari sem tette. Ha van kedved vidd, de csakis megjelöléssel. 

Fülszöveg: 

Hayden Moore, a Csendkirály szerzőjének újabb kötetében egy amerikai kisváros látszólagos nyugalmába repít minket. Egy világba, ahol mindenki templomba jár, és mosolyogva feszít az ünneplőruhájában, egészen addig, amíg otthon magára nem csukja az ajtót. 

David egy olyan családban él, ahol az erőszak és a vallás remekül megfér egymás mellett. Egyetlen mentsvára Corey, aki szelíd szeretettel, kitartó gondoskodással és őszinte barátsággal ajándékozza meg. 

 A gyermekkor azonban gyorsan véget ér, és szembe kell nézni az újabb nehézségekkel. A kamaszodó Davidnak egyre keményebb csatákat kell megvívnia bigott, zsarnok apjával, aki agresszióval próbálja helyes úton tartani a fiait. 

A két kamasz barátságát átszínezi az idő, de David nehezen vallja be magának is, hogy immár mélyebb érzéseket táplál Corey iránt. Vajon szembe mer-e szállni az értékrenddel, amit beléneveltek az évek alatt? Vajon legyőzi-e önmagát és ezzel együtt basáskodó apját, hogy egy utolsó harcban a saját boldogsága legyen a tét? 

"Egy olyan utazás, ahol végig érzed a nehéz terhet, amit a válladon cipelsz, de amit soha nem akarnál letenni egyetlen pillanatra sem. Minden szó, minden gondolat mélyebbre vezet, és te önként sétálsz bele a sötétségbe, mert a remény ott munkál benned, hogy valahol vár rád a fény." - Becca Prior

Vélemény: 


 Hullámvasút. Nem más ez a könyv, mint egy kib*ott hullámvasút. Egyszer minden rendben, aztán maga a pokol, majd újra szép és jó a világ. A szerző bemutatta két olyan fiúnak az életét, akik teljesen különböznek, mégis egymásnak teremtette őket a sors.
 A történet kezdetekor nagyon nehéz volt összeraknom, hogy most ki kinek a kicsodája és kinek milyen színű a bőre és a haja. Pedig nem szokott ilyen lenni. Ám a könyv negyedére minden tiszta volt.
 Corey és David élete akkor került egy vágányra, mikor David a szomszédba látogatott. Mert látni akart valakit, aki már nem volt ott. Aztán jött Corey. Ez a könyv bemutatta az olvasóknak, milyen is meleg fiúként végigélni a családon belüli erőszakot. Milyen az, mikor az apád már csak azért bánt, amiért mást szeretsz, mint ami eltér az ő normáitól.
 Bemutatja David küzdelmét, saját maga elfogadását, a coming outot, de emellett azt, hogy nem minden családban jó és nem minden család színes. Én nem egyszer bőgtem a könyvön. Ha azt nézzük, nálam is ez áll fent, hiszen én a nevelőapám miatt költöztem kollégiumba. Ő ugyanúgy nem fogad el, mint David-ot az apja. Ezért is sírtam el magam a 241.oldalon. Minden lejátszódott a szemem előtt és nem bírtam tovább tartani magam.
 Azonban tényleg egy csodás könyvnek lehettem az olvasója, hiszen ilyen szép véggel megáldott történet nagyon kevés van. Illetve sok. Viszont ennyire kacskaringód út után... Na, ezért mondom, hogy kevés.
 A szereplők pedig végképp a szívemhez nőttek, Corey és David nagyon is, de mellettük még Benjamint, David egyik testvérét bírtam nagyon.
 Viszont a két apát egyáltalán nem tudtam megérteni. Jó oké, Corey apját nem ismertjük meg nagyon, sőt alig, de már az, hogy miken kellett keresztülmennie az idősebb fiának Gavin-nek. David apja pedig... Egy bigott vallásos ... aki csak azért bántja a fiát, mert nem felel meg az Úr akaratának. Ám a végén mosolyogtam egy nagyot, amikor David végre az apja szemébe mert nézni félelem nélkül.
 Az egyetlen, ami egy picit idegesített, hogy sokszor voltak a könyvben olyan mondatok, amikben egy szót háromszor egymás után leírt. Megértem, miért csinálta, mert végül is volt benne logika, de engem valamiért idegesített egy picit. Ám ez sem tántorított el attól, hogy végigolvassam a könyvet és beleszeressek az írónő stílusába.

Kedvenc idézet(ek):

"Át akartam lépni a kibaszott árnyékomat, hogy végre tiszta lappal indulhassak. Magam mögött akartam hagyni a melegséget, a kapcsolatomat Bethanyval, a sok hazugságot, de fogalmam sem volt, hogyan kezdjek hozzá. Ki akartam bújni abból az üvegkalitkából, amibe évekkel azelőtt kényszerítettem magam. Ki akartam törni belőle. Fogalmam sem volt, mit akartam. Önmagam lenni, vagy valaki teljesen más. Egy jobb ember. Erősebb, okosabb, valaki, aki képes másokat megmenteni."

 Szombaton volt a Szivárványálom könyvek Könyvkiadónak egy háromszerzős premierje. Bemutatkozott új könyvével Hajnal Kitti, Sam Wilberry és egy új szerzőjük Erdőss Alex. Nagy izgalommal mentem el erre az eseményre, hiszen a szerzőkhöz nagyon jó baráti kapcsolat fűz. Ám erre az eseményre egy másik rendezvényről jöttem, így sietnem kellett, de mázlimra még előbb is értem oda, mint ahogy elkezdődött. 

 A beszélgetés hatalmas nagy élmény volt. A

három szerzőn kívűl jelen volt Betty Forest, aki ezen a könyvbemutatón csak a kérdező szerepét töltötte be. Ő azonban hamar átadta a stafétát az olvasóknak, így mi is kérdezhettünk tőlük akár az új, akár a régi könyveikről. Így derült ki az is, hogy Erdőss Alex egy lány

Fotó: Seres Bence

A szerzőkkel mindössze jól elbeszélgettünk, nem zárkóztak el az olvasóktól (bár nem mintha úgy ismerném őket) és mindenkivel váltottak egy-egy szót. 

 Kíváncsian várom a Szivárványálom Kiadó újabb megjelenéseit és az esetleges új szerzők könyveit.
 Na meg hamarosan elolvasom a Csillagvizsgálót, melyre már nagyon kíváncsi vagyok.

 Múlthét pénteken, 2019. december 6.-án egy olyan nőnek a dedikáláson volt lehetőségem részt venni, amire eredetileg nem is terveztem ellátogatni. Azonban a három órának, amit a sorban töltöttem egy percét sem bántam meg. Mrs. Escobar dedikálására volt lehetőségem ellátogatni, hiszen itt dedikált a Budapesti Allee bevásárlóközpont. Amikor felhívtam édesanyámat, hogy mikor tudnék hazamenni, ő tájékoztatott, hogy dedikálásra megy, így én is elmentem vele. Azonban egészen addig, míg oda nem értünk azt sem tudtam, kiről van szó. Akkor viszont megtudtam.

Könyvesbolt földszinti rész.

 Anyám a kezembe adta a regényt, melynek elolvastam a fülszövegét és onnan el sem lehetett venni tőlem. A találkozás egy hatalmas élmény volt, hiszen azok után, amit anyukám mesélt nagyon nagyra nőtt a szememben ez a nő. Hiszen az, amin ő keresztülment az nem mindennapi. Az állandó bújkálások és menekülések... Fel sem fogtam, hogy bírta ki.

Közel a célhoz.

 A dedikálás végén még ott maradtunk a könyvesboltban és körbenéztünk. Akkor láttam meg, hogy Escobar-nak a bérgyilkosa, a szeretője és a fia is írt könyvet. Akkor csak a szeretőjét vettük meg, de majd a fiájéra is kíváncsi leszek. Na meg... Vajon milyen lehet a bérgyilkos szemszöge? Jaj nekem.

 Ami külön meglepett az pedig az volt, hogy külön kiírták, hogy senkinek nem ír bele nevet. Amikor odamentünk a tolmács megkérdezte anyukámat, hogy hogy hívnak. Engem. Beleírta a nevemet, így aztán még nagyobb érték számomra. (Ezt azonban nem nagyon értettem, mert a könyv édesanyámé.)
 Ezzel a találkozással pedig elmondhatom: találkoztam azzal a nővel, aki tükröt tart a mai tinik elé és megmutatja, hogy a szerelem vak. Az életnek van sötét oldala is. Nem feltétlen a szívünkre kell hallgatni.
 Az egyetlen baj az ilyen könyves eseményekről való írással, hogy nem lehet mindent átadni, hiszen amit te ott átélsz, azt nem mindig lehet úgy szavakba önteni, ahogy van. Ez a nap pedig pont egy ilyen nap volt. 

Mi vár az út végén? Szerelem vagy halál?

Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.

Asarella tizenöt éves volt, amikor látta, hogy a külvilágiak meggyilkolják a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt titkolja.

Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta.

De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra?

Szüksége van egy kísérőre.

Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés neki az emberek között minden nap, ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.

Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal?

És ki küldte a titokzatos levelet?

Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…

A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.

Engeded, hogy az ellenség megbabonázzon?

A szerzőről: 

1981. február 2-án született Budapesten, majd nem sokkal utána szüleivel Pécsre költözött. Itt végezte a tanulmányait, majd férjhez ment, három kislány édesanyja.
A legelső novelláit gimnáziumban írta angol nyelvű pályázatokra, majd 2008-ban a fanfiction oldalak felfedezésekor kezdett újra az írással foglalkozni. Fejlesztette magát, írástechnikával foglalkozó könyveket és angol nyelvű folyóiratot olvasott, elvégzett írókurzusokat is.
Első regénye, az Arany és ónix a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve.

Előrendelhető itt Kívánságlistára tehető itt

Azonban hoztunk a borító mellé pár idézetet is a regényből:


#1

„Asarella szíve nagyot dobbant, és érezte, amint melegség árad szét mellkasában, majd feljebb kúszik a nyakán, egészen az arcára.
Nem szabad, Rell! Ne engedd, hogy egy külvilági megbabonázzon! Ők az ellenségeid, a szüleid gyilkosai.”

#2

„– És… és vissza kellene állítanod a varázst, hogy ne haraphassam meg újra a feleségemet.
Kimondta. Megtette. Ez a legkevesebb, amit Asarelláért tehet, hogy ne sodorja újra életveszélybe.
Mármint… a hazajutása miatt.”

#3

„Ez a melegség, ami a szíve környékéről indult, és terjedt szét egész testében, és fonta át minden egyes porcikáját, akár a vadrózsa, szerelem lenne? Akkor, amit Nara iránt érzett, mi volt? Mert egyértelműen nem hasonlít a kettő egymáshoz…”

A tizenhat éves Mia, a Nyírségből származó szegény lány prostitúcióra kényszerül. Panka, a jómódú budai vállalkozók hasonló korú lánya emberkereskedők karmai közé kerül. A két lány közös kálváriája egy nyolcadik kerületi garzonban kezdődik. A rabságban mély barátság szövődik közöttük, Mia el is határozza, hogy megszökteti Pankát, még mielőtt elvinnék őt külföldre. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek, így Mia hamarosan az üldözöttek listájára kerül.

Szurovecz Kitti izgalmas, megdöbbentő története bár fikció, megtörtént eseményeken alapul. Vajon milyen a hazai emberkereskedelem és a szervezett prostitúció? Honnan szerzik be a lányokat? Milyen esélye van egy nagyon szegény és egy tehetős fiatalkorúnak ugyanolyan körülmények között? Mi történik, ha megromlik az egészségük, vagy felmerül egy váratlan probléma? Van bármiféle kiút? Ki lehet szállni? Ki segíthet?

Vélemény:

Megrázó, döbbenetes, emellett izgalmas, szórakoztató. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a könyvet, amit ma fél kettőkor fejeztem be. Addig nem voltam hajlandó lefeküdni, míg a végére nem érek. Mit ne mondjak, kár volt, ám jó értelemben. Olyan fordulatokat tett a szerző a könyv végére, amire nem számítottam és a nemlétező körmömet is lerágtam.
 A könyv a nyolcadik kerületi prostitúciót mutatja be két tizenhat éves fiatalon Mián és Pannán keresztül, akik teljesen eltérnek egymástól.
 Mia belekényszerült ebbe a helyzetbe, hiszen szegény családból származik. Neki nem igazán volt más választása, hiszen a családjának muszáj volt pénzt szereznie, hogy ne haljanak éhen. Ám a későbbiekben számára minden hiábavalónak tűnt és csak a testvéreiért való küzdelem tartja benne a lelket...
 Panna azonban akarata ellenére kerül bele ebbe az egészbe, mert rosszkor volt rossz helyen. Minden lehetséges módon próbál szabadulni, azonban rá kell jönnie, hogy csak segítséggel sikerülhet.
A könyv mindent megemlít és boncolgat, ami ilyen helyzetben csak szóba jöhet a két lánynál. Például azt, hogy egy ilyen munkától hogyan lesz valaki drogos, vagy a Stockholm szindróma témáját Mia szemén keresztül.
 Érdekes és hátborzongató könyvnek lehettünk tanúi. Örültem, hogy a kezembe vehettem. Ezek után pedig a szerző további művei sem fognak elmaradni.

Kedvenc idézetek: 

"Legszívesebben mindent eldugnék a világ elől, ami csak egy kicsit is jelzi, hogy lány vagyok."


"Az emberek ruhátlanul jönnek a világra úgy, hogy semmijük nincs. Mindent a szüleiktől kapnak. Már akik szerencsések. Panka, meg a többiek. Nekem semmi se jutott. Ki dönt arról, hova születünk? Hogy milyen a bőrünk színe? Hogy mit kapunk azoktól, akik a sors jószándéka vagy bosszúja miatt a szüleink lesznek? Az élet kurvára igazságtalan"


"Ha mégis igaz, amit Zolika mondott róla, hogy fű alatt valójában az elrablásomhoz asszisztált, akkor Oscar-díjat érdemel. Vagy inkább Oszkár-díjat. Milyen morbid gondolat!"



"- Lehet, hogy egyszer majd meglátogatom a börtönben - mondom, és látom ám a Panka arcán, hogy ez nem tetszik neki.
 - De miért?
 - Hátha szüksége van valamire most, hogy bezárták. Amikor én így voltam, ő is hozott nekem dolgokat...
  - Azt azért ne felejtsd el, hogy ő volt az, aki bezárt - mutat rám a Panka, majd igen nagyot sóhajt. - Úgy látszik, már kialakult nálad a Stockholm-szindróma.
 - Az meg mi? - kérdezem.
 - Amikor valaki megszereti a fogva tartóját és ragaszkodni kezd hozzá - magyarázza"

Elég bátor vagy új útra lépni?

A kissé neveletlen Ene hercegnő szabadságot szeretne, és szívesen elmenekülne a rá váró kötelezettségek elől. Míg Mena az egyetlen ember, akit az istenek mágikus hatalommal ruháztak fel. Ő inkább lenne hercegnő, mint magányos volur.

Egy politikai gond miatt a testvérpárnak veszélyes vidékre kell utaznia: egy néphez, akiket a királyi családjuk igázott le.

Lehet, nemcsak fegyveres fenyegetés les rájuk, hanem a szívükre is veszély leselkedik?

Ray nehéz családi titkokat hurcol. Harcokat vállal a csőcselék szórakoztatására, hogy húgáról gondoskodni tudjon. Ám egy nap nem lapulhat tovább, dühe új útra viszi.

Kein csak az élvezeteket és a dicsőséget hajszolja. De eljön a nap, amikor dönteni kell a saját, és a családja sorsa között.

A mágia valamelyik fiút a volur társának szánja.

De vajon melyiket? Ki az, akitől felragyog a volur ereje?

Egyikük sem tervezte, hogy szerelemre, barátokra, titkokra és intrikára lel.

Miközben mind a négyen a saját céljaikért küzdenek, talán a legfontosabbat kell feláldozniuk ahhoz, hogy megmenthessék a szeretteiket és a világukat.

A könyvek szeretete terelt az írás felé. Ha nem akadt a polcomon olvasatlan könyv, a meglévő meséket továbbképzeltem, újakat alkottam, és ez által az írás titkos szenvedélyemmé vált. Mára megrögzött könyvvásárló lettem. A táskámban mindig lapul egy regény, és akármilyen hosszú volt egy nap, az olvasásra mindig szakítok időt. 

Hobbiíróként többféle zsánert kipróbáltam a saját szórakozásomra, de a mesék iránti rajongásom sosem szűnt, nem nőttem ki a hercegnők, lovagok és boszorkányok világát. Így tudatosult bennem, hogy a fantasy az én világom, ahol a klasszikus meseelemeket rejtő történeteket a felnőttek számára is izgalmassá és élvezhetővé lehet tenni. 

Az írásaimmal szórakoztatni szeretnék, olyan könyveket alkotni, amik kalandosak, fordulatosak, és egy esős délután képesek elfeledtetni az olvasóval a hétköznapokat.

No, de akkor lássuk a borítót, ami szerény véleményem szerint meseszép.

Ha pedig még ittmaradtatok, jöjjön egy kis belepillantás a könyvbe: 

#1

„– Sem egy hercegnő, sem Nebessen következő uralkodója nem dudorászhat munka közben, mint egy egyszerű paraszt.

Pedig le merném fogadni, a földmunkások is ugyanazt csinálják az árnyékszéken, mint én, szóval nem igazán látom a különbséget.

– Akkor talán a krumpliföldeken kéne hímeznünk – morgom.

Anyám szobormerev arcát fürkészem, de mintha meg se hallotta volna, folytatja a hímzést. Egyszerre bámulatos, és rémisztő. Sokszor merengek azon, egyáltalán vannak-e érzései, hiszen most sem méltat válaszra, csak folytatja a varrást.”

#2

„Egyszer egy öreg kocsmáros azt mondta nekem, mindig a vég a legszebb, mert akkor már tudjuk, mit veszítünk. Igaza volt. Kezdem piszkosul érezni, hogy mit hagyok magam mögött.”

#3

„– Mi a jó benne? Mármint a fegyverekben és a harcban – nyelek egyet.

Eltöprengve leteszi a lábához a kancsót, és megborzolja a haját, amitől még inkább gyönyörűnek tűnik.

– Én irányítom a testem, és nem kell holmi etiketthez kötve pukedlizni, táncot járni vagy karót nyelten ülni, hanem figyelni és résen lenni – magyarázza teljes átéléssel. – Az ellenfél minden rezdülésének jelentősége van, amit értelmezni kell, és gyorsan reagálni. A szívem olyankor hevesen ver, és utána boldog vagyok, még ha alulmaradok, akkor is.

– Mint amikor szeretkezel – vágom rá gondolkodás nélkül.”

Elijah kényszerből vállalja el az aktmodell szerepét egy mesterkurzuson.

Leonard Chambers, a sikeres festő ugyanis köztudottan seggfej.

Arrogáns, beképzelt és elviselhetetlen.

Mégis annyira vonzó, hogy Ely az első pillanatban beleszeret.

Csakhogy a férfi tartós kapcsolatban él, Elijah pedig rejtőzködik.

El kell titkolnia a másságát, mert a nevelt fia gyűlöli a melegeket.

Ráadásul mindketten mást akarnak: Leon futó kalandot, Ely életre szóló szerelmet.

Becca Prior új sorozatának első kötetében ismét helyet kap a romantika, a bizsergetően nyers erotika és a humor is.

A tanítvány sorozat és a Stockholm-szindróma szerzőjének új trilógiája is tartogat meglepetéseket.

Vélemény:

 Meg kell mondjam Becca Prior ezzel a könyvével is nagyot alkotott. A tanítvány sorozattól teljesen eltérő történetvilág, de mégis ugyan az, hiszen a szerző stílusa semmit sem változott. Ugyan az a szókimondó stílusa maradt meg Becca-nak, mint amit megismertem A tanítvány első és második részében, azonban ez a sorozat most nem feszeget tabu témákat, ezért is voltam rá kíváncsi. No meg azért is, mert a fülszöveg alapján kíváncsi voltam, milyen lesz belülről a történet. Mit ne mondjak... Többet kaptam, mint amire gondoltam volna. Tele volt a könyv meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. És a vége... Jaj... Azt hiszem elvonási tüneteim lettek már az utolsó fejezetnél, hiszen tudtam, hogy nincsen nálam a második rész. Jaj... Már msot szenvedek. Alig várom, hogy nekikezdjek a második résznek és belepillantsak a következő párosunk életébe.
 Maga a történet egy festőről és egy cipőboltos fiúról szól, aki a történet elején lesz a festő modellje. Leonard, a festő arról híres a köreiben, hogy a párját fűvel-fával (általában a modelljeivel) megcsalja. Ez alól Ely sem kivétel. Ám valamiért ő mégis más Leon számára, mint az eddigiek. Voltak pillanatok a regény olvasása közben, amikor egy-egy szereplőt fel tudtam volna négyelni annyira idegesített, de nem akartam a könyvön kitölteni a haragomat, hiszen nem saját példány (az valahova felszívódott).
 Miközben olvastam a regényt rájöttem, hogy nem szabad a pletykáknak és különféle mende-mondáknak hinni, hiszen lehet, hogy nem is olyan az ember, mint azt állítják róla. Erre egy nagyon jó példa volt számomra Leon, akit a média egy beképzelt, egoista, szexmániás egyénnek akar beállítani, ám Elijah-nak megmutatta a valódi énjét. Azt, hogy ő teljesen az ellentétje annak, amit állítanak róla.
 Pontosan ezért imádtam a jelenetet. Na meg persze az írónő folyamatosan ismertetett meg velem újabbnál újabb karaktereket, akiket még csak elképzelni sem tudtam volna. Ott van például Ink, aki egy nagyon érdekes, de annál izgalmasabbnak tűnő személyiség, no meg Russel. Russel volt a történet folyamán az a személy, aki ott volt Elijah mellett, ha szükség volt rá és mindig segített neki.
 Ám ami a két "új" karakteren kívül meglepett az Ely fogadott fia Heath volt. Tisztában voltam vele már a történet elején, hogy mi történt vele és hogy miért gyűlöli a melegeket, de valamiért mégsem tudtam megérteni. Csak akkor értettem meg igazán, amikor egy picivel bővebben megismerhettük a bántalmazásának cselekményeit. Onnantól kezdve (na jó, nem teljesen onnantól) pedig ő lett a kedvenc karakterem. Mekkorát fordult a kocka... Hihetetlen mi minden nem történt egy év alatt. Hiszen annyi időbe telt, míg elolvastam a követ, ám ez egy hosszabb történet lenne.
 Remélem mihamarabb a kezembe velehetem a másodikat. 

Vélemény:

 Bálint Erika ebben a művében csodálatosan bemutatta, milyen is egy olyan 21. századi családnak az élete, akik sokkal inkább a "szegény" kategóriába tartoznak. Ám a bonyodalmi szál ennél is érdekesebb, hiszen ott volt Adorján, az apa, aki évekkel ezelőtt kisgyerekként látta még a fiát, hiszen elhagyta a feleségét, méghozzá egy férfi miatt. Azzal azonban semmi baj nem lenne a történetben, hogy az egyik főszereplőnk homoszexuális, hiszen ma már ez teljesen elfogadott (kivéve pár ember számára). A párjával Ákossal ellentétben ő titkolja a másságát, ami egyrészről érthető, hiszen sikeres orvos, másrészről azonban érthetetlen, hiszen úgyse kerülhetne az állásába.
 Azonban Adorján életébe jön egy időzített bomba, mikor is kiderül, hogy halálos beteg. Innentől fogva végig azon van, hogy találkozzon a fiával.t
 Összességében "boldog" vége van a történetnek. Már ha más is azt az oldalát nézi, amit én néztem. Ám azt bevallom, hogy az utolsó két-három fejezetet megsirattam. Így aztán nagyon gyorsan kerestem egy olyan könyvet következő olvasmánynak, amiről nem üvölt, hogy meg fog benne halni valaki.
 Ami igazán megfogott a könyvben az az volt, hogy nem kettő, hanem három szemszögből láthattuk a történetet. Megismerhettük az ő szemszögükből a múltat és a jelent, ami egy külön izgalom volt.
 Az egyetlen, ami zavart a történetben az az E/3-as írásmód volt, de a könyv negyedére már ráállt az agyam, ám ha nem tette volna, akkor is élvezetes marad a regény.

Kedvenc idézetek: 


"Nem kerestem ezeket a kalandokat, sőt, küzdöttem ellenük. Azt akartam hinni, hogy az ember nemcsak ösztönlény. Hogy képes az akaratával uralkodni a vágyain. De meddig lehet élni az alapvető szükségletek nélkül? Meddig lehet ellenállni a szomjúságnak vagy az éhségnek?"



"…az emberek a múlt színeit sokszor átsatírozzák, feketére vagy fehérre, attól függően, milyen eseményeket sodor a hátán múló idő. És megváltozik az emlékekhez kapcsolódó érzésük is."

Rendeld elő Tedd kívánságlistára

A világ végére is követnéd azt, akit szeretsz?

Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább szakácsnak tanulna, és a saját útját járná, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék.

Viszont másra is vágyik: bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, akibe már évek óta szerelmes.

Gergő kedves, vicces és figyelmes is, az a típusú srác, akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról…

Ahogy beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül

Menjen, vagy maradjon?

Budapesten tartaná a családja és a főnöke, a morcos, de segítőkész Michelin-díjas séf, akitől sokat tanulhat.

London mellett is szólnak érvek, ezek közül a legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.

Bármikor újrakezdheted az életed?

Hunor egyre jobban hinni akar ebben, csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra…

„Akárcsak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi. Kell ennél több?” – Veronika’s Reader Feeder blog

Az év legszexibb és legérzelmesebb LMBT története.

Találj válaszokat a főhősökkel!

No és akkor lássuk a borítót:

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást.
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról.
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez.
Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott.
Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott.
Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak.
Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától.
Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban?
A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

Vélemény:

  A regényben az írónő két megtört lelket mutat be nekünk Chase és Reese személyében. Egyikőjük múltja sem "átlagos", a sors talán pont ezért is akarta, hogy találkozzanak. Azon a napon, mikor Reese elindult állást keresni fogalma sem volt, hogy ez lesz a vége. Ám úgy őszintén: Te számítanál rá? Számítanál arra, hogy egy ember, - akivel akkor találkoztál, mikor a pocsék randid közepette kimentél a mosdóba - a főnököd, lesz, majd később teljesen más irányba mentek? Teljesen hétköznapi. Nem?
 Mindkét személy szerzett lelki sebeket a múltban, melyeket csak hosszú idő után tárnak fel egymás előtt. Addig pedig egy csomó kérdés marad mindkettőjükben a másikkal kapcsolatban. Vajon miért van ennyi zár Reese ajtaján? vagy Chase miért tart gitárt a nappalijaban, ha nen tud rajta játszani?
Örültem, hogy Reese élete mellett Chase múltját is megismerhettem és szép lassan választ kaphattam az engem érdeklő kérdésekre. Vagyis arra: Miért lett ilyen Chase? Minden oldalát faltam, imádtam minden egyes sorát. Az pedig egy külön öröm volt, mikor a szerzővel találkozhattam, hiszen már jóval a regény közepén jártam. Igen, tudom, lassan haladtam.
 Na, de egy szónak is száz a vége: Ha nem tetted meg, bátran ajánlom az elolvasását, hiszen felemelő élményeket szerezhetsz vele. Hidd el, imádni fogod Chase stílusát és Reese karakterében is fel fogod magad ismerni.

Kedvenc idézet(ek):

"– Ch… Ch… Ch… – képtelen voltam kimondani a nevét.
Természetesen Chase ki nem hagyta volna az alkalmat, hogy égessen. Önelégült vigyorral az arcán odahajolt hozzám és azt mondta:
– Aranyos kis mozdony vagy, Mogyis Kosárka."

– És Bridget? – vágtam vissza.
– Fogalmam sincs, nem feküdtem le vele. De visszatérve a témára, biztos vagyok benne, hogy te akkor sem horkolnál, ha az ágyamban feküdnél.
– Mi vagy te? Mobilos hangapplikáció kisbabák számára?
– Egy percet sem aludnál."


Kedvenc karakter:

Owen: Igaz, hogy csak mellékszereplő volt, de szimpatikus karakter lett számomra. 

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképpen távol kéne tartania magát, hiszen már a léte is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk Egyre közelebb hozza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnak a távolságból... Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szìvük?

Vélemény: 

Egyetlen kifejezést tudnék mondani erre a regényre, mégpedig azt, hogy: ez nem más, mint egy modern, kiszínezett Rómeó és Júlia sztori. Szép kis hipe-ot kapva, de ez közel sem rossz. A történet maga tényleg gyönyörű, a könyvben szereplő halálesetkor pedig szerintem mindenkinek sírni volt kedve. Ám néztem egy-két videót a film és a könyv között egy CF-es lánytól, aki azért elmondta, hogy ez nem teljesen így van, ahogy leírták a regényben. Attól függetlenül viszont egy végtelenül csodálatos és megható sztorit sikerült alkotnia az írónőnek.
 A könyv ugye a Cisztás Fibrózis (röviden: CF) nevű tüdőbetegségre hívja fel a figyelmet Stella és Will szemén keresztül. Az egész történetet Stella "első kórházi napjától" követhetjük nyomon, amikor is egy kis megfázás szerűséggel bekerül a kórház osztályára, ahol mindenki jól ismeri őt. Ott van Poe a legjobb barátja, aki szintén CF-es, na meg a nővérek. Ám majdnem vele egy napon bekerül a kórházba Will és minden a feje tetejére fordul. A karakterváltozások nagyon érzékelhetőek, hiszen látni lehet azt, hogy Stella miként tereli Will-t jó irányba, aki nem csinálta addig a kezeléseit, mert már feladta az életet és csak élvezni akarja az életet. Stella azonban... Ő pedig teljesen az ellentétje lett az akkori önmagának. Fogalmazhatnánk úgy: lázadó lett.
 A vége azonban a történetnek csodálatos. Hiába tudtam mi a vége, (mert már láttam a filmet) tudtam azt, hogy az adaptációkból a végét mindig lefaragják és nem teszik bele az eredeti befejezését a történetnek. Meglepő és csodálatos vége lett a történetnek. Olyannyira, hogy mikor az utolsó mondathoz értem csak kerestem a további oldalakat, hogy van-e még folytatás. Ám nem volt. Stella és Will története nem boldog, de még csak nem is szomorú. Inkább a kettő között. Azonban Így még csodálatosabb, hiszen a történetnek kerek lezárása van, tehát ha valaki szeretné, akkor a fejében tovább gondolkodhat Stella és Will további történetén. Ki tudja! Lehet hogy mind a ketten megtalálták az igaz szerelmet és jó barátok maradtak. Stella-t pedig Abby-ék odafentről figyelik őket...

Kedvenc idézet(ek):

"Elegem van abból, hogy anélkül élek, hogy tényleg élnék. Elegem van abból, hogy akarok dolgokat. Sok minden nem lehet a miénk."

"– Ő volt a legjobb barátom, és soha nem öleltem meg!"

"Megjelenik egy értesítés a képernyőn az alkalmazásától, szól, hogy vegyem be a délelőtti gyógyszereimet. Rámosolygok a táncoló gyógyszeres üvegre. Olyan, mindegy hordozható Stella, ami mindig velem van. Átnéz a vállam felett, emlékeztet, hogy csináljam a kezeléseket. Emlékeztet a több idő fontosságára."

Fülszöveg:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal. 

Fallon megismerkedett Bennel, az ígéretes regényíróval - egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlen időzített vonzalmuk A lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek- mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal - és egyúttal a regényét is -, ha szívfájdalommal végződik?

Újdonság magyarul New York Times siker listájának elérhető Colleen Hoovertől. 

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Előrendelhető

No és akkor lássuk a borítót

Az írónőről:

Colleen Hoover A New York Times sikerszerzője Texasban él férjével és három gyermekükkel. Tinédzsereknek és fiatal felnőtteknek szóló regényeivel egycsapásra belopta magát az olvasók szívébe. Magyarul is megjelent kötetei: - Vallomás, Velünk véget ér, Egy nap talán-, a Reménytelen- és a Szívcsapás-sorozatok, valamint a Tarryn Fisherrel közösen írt Soha, de soha-sorozat. Az írónő megtalálható Facebookon Instagram-on és twitteren (@colleenhoover) valamint saját weboldala is van.

Fülszöveg: 

A fiatalság titkáért meg kell halni. 

Nore Roberts nem vágyott új életre, de miután az édesanyja meghalt, az apja pedig újranősült, Árnyasligetben kell új otthonra lennie egy régi, polgárháború korabeli kúriában, ahol az új családja él. Amikor találkozik a mostohaanyjával, Lisette-tel, rögtön szembetűnik neki a nő fiatalsága és szépsége. Bár a mostohatestvérei barátságosak, később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. Nore kutatni kezd a múltjukban, És miután kiderül néhány döbbenetes furcsaság, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott. Vajon sikerül-e felfednie a mostohaanyja sötét titkát, mielőtt ő maga is a gonosz varázslat áldozatává válik?

KMK márkabolt
Moly

Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…
Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része. 

Vélemény: 

Ezzel a kötettel lezárult az Iskolák Országos Versenye (avagy, ahogy Hanna nagyija mondaná: Iskolák Országos Viadala) trilógia. Sok jó és kevésbé jó pillanatot éltünk meg Hannával, Lórival, Zsombival és Bernadett-tel együtt. Tanúi lehettünk a veszekedéseiknek, Hanna depresszív gondolatainak, amikor visszarepült a múltba. Tanúi lehettünk annak, hogy hogyan lehetnek barátokból ellenségek és hogyan lehet ez ugyan így fordítva is.

• 

A három kötet során sok mindennek lehettünk szemtanúi Hanna depresszív gondolatain kívül. Szemtanúi lehettünk hogy Zsombi hogyan nyílik meg és talál igaz barátokat, hogy Lórinak mekkora szíve is van, hogy Bernadett mindig ott van a másiknak, ha kell. Hannának nagyon sokat segített, jóban és rosszban mellette állt. 

 Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez az első Leiner Laura könyv, melynek az utolsó három fejezetét végigbőgtem. Végig velük izgultam, várva, hogy mi lesz a vége, hiszen bármennyire is kiszámítható egy LL kötet, attól még ott van bennünk az izgalom. Na igen. Kiszámíthatóság... Azt hiszem bátran mondhatom, hogy Laura lépést tart az olvasóival és "velünk együtt nő fel". Hiszen egyre érettebbek a főszereplői. Hannának nagyon korán kellett megtanulnia, hogyan is kell magáról, illetve az édesapjáról gondoskodni. Korán kellett felnőnie, ami nem feltétlenül rossz, de nem is feltétlenül jó. Mindenkinek más volt a tanulság ebben a sorozatban, azonban szerintem egyet mindenki megtanult: ne hanyagoljuk el a szeretteinket. Hiszen bármikor járhatunk úgy, mint Hanna az anyukájával. Mondom ezt én... Viszont én nem feltétlen hanyagolom el a családomat, ahogyan azt Hanna tette a gépes játékok miatt. Ám nem hibáztatom én sem, ugyanúgy, ahogy Hanna anyukája sem tette, hiszen minden tininek van egy ilyen korszaka, mikor mindennel el van foglalva, csak éppen a családját hanyagolja el. 

 Drága főszereplőnk erre azonban kicsit későn jött rá. Viszont az IOV-nak hála arra is ráébredt, hogy lehetséges, ez kellett ahhoz, hogy olyan legyen, amilyen mostanra lett. Na meg, hogy rátaláljon a szerelem. Kornél. Az a fiú, akire még én is azt mondom, hogy megéri várni. A csapatok pedig.... Az arany csapat olyan, amilyen, a sárgák szintén, rajtuk kívül pedig csak a sötétzöldek és a feketék voltak a kedvenceim. 

Kedvenc szereplők: 

Hanna:Sok mindent tanulhatott tőle az olvasó a történet folyamán. Nagyon megkedveltem, mert szembenézett a múltjával és megmutatta az olvasóknak, hogy semmi sem lehetetlen. 

Kornél: Hát, ő szerintem minden olvasónak a kedvence, tipik Leiner Laura könyv főszereplő. 

Hanna nagyija: Kész voltam a nénitől. Imádtam. Különösen, a beszólásait, na meg amikor a lehető legfurább helyzetekben hívta fel Hannát. (pl: a fodrásztól)

Róbert: Tudom, egyesek nem túlzottan tudják ezt megérteni. Ám azért került most ő is ide, mert a történetnek ő is egyfajta "főszereplője" volt és a beszólásain néha nagyokat nevettem. Na meg az arany csapattal szembeni türelmén. Na meg szerintem csak én voltam az egyetlen, aki amikor a  szimpátiaszavazásos jelenetnél amikor az arany csapattal mesélt hirtelen elképzelte az ő történetét is egy picit más aspektusban. :D (Hm... Lehet egyszer megírom....) 

Kedvenc idézetek: