A film az amfetamin függőségét mutatja be, valamint azt, hogy mennyire mélyre rántja az embert a drogfüggőség. A szer rabságában élve bekövetkezik egy olyan mélyzuhanás, melyből nagyon nehéz ismét lábra állni. Mindezt, s a felépülés folyamatát egy aggódó édesapa szemszögéből követhetjük nyomon.

Véleményem: 

 Erős. Fájdalmas. Ezekkel a szavakkal tudnám ezt a filmet jellemezni. Mert pontosan tudom, mit élt át a főszereplő. Tudom milyen. Azonban mindezeknek fejében meg kell mondjam, hogy nem a legjobban van megírva a film, hiszen sok "hibát" találtam benne. Az első már a leges legelején feltűnt, hiszen az apja az akarata ellenére akarta elvonóra vinni. Ez az első hiba. Hiszen amíg egy szenvedélybeteg (legyen az szerhasználó vagy bármilyen más függőséget magáénak érző ember) azt nem mondja, hogy "igen, én szeretném letenni" addig ez nem megy. Saját tapasztalat. Én is próbálkoztam úgy pszichiáter segítségét kérni, hogy közben nem volt meg bennem a teljes elhatározás. Nem is lett a terápiának semmi eredménye. Második (nem sokkal utána): "Oké, de csak miattad." - Ezzel a mondattal száll ki Nic a kocsiból az elvonóra érkezve. Itt már éreztem, hogy baj lesz. Nem volt meg benne az elhatározás. Ez nem így megy, hogy "csak miattad". Nem. Nem más miatt kell végigcsinálnod, hanem magad miatt. Azért, mert te akarod. Addig, amíg a függő saját maga nem látja be, hogy segítség kell, addig NEM LEHET rajta segíteni.

 "Érzelmi zsarolás. Ilyen egy függő" - hangzik el a film elején David szájából. Nem. Nem feltétlen ilyen. Hiszen nem mindegy, mitől függ az ember. Lehet, hogy nem is látja szükségét az érzelmi zsarolásnak, anélkül is hozzájut az adott dologhoz. 

Hihetetlen, hogy ez a film valós történeten alapul. Bárcsak lehetőségem lenne egyszer elolvasni a valódi feljegyzéseket, melyeken a könyv is alapszik. Szeretnék egyszer jobban belelátni ennek a szó szerint Csodálatos fiúnak a történetébe. Mert igenis egy harcos. A film végére ezt már megtudtam. Nem sokan képesek azt kimondani, amit ő. Mégha ehhez egy dúrva felismerés is kellett. Egy biztos. Elolvasni el fogom, mert kíváncsi vagyok rá, de megnézni nem biztos, hogy meg fogom még egyszer. Képtelen lennék rá. Ugyan úgy, ahogy egyelőre képtelen vagyok újraolvasni Sam Wilberry: Rush című könyvét. Nem megy. Önmagamat látom benne és nem megy.

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem:

 Mint tudjátok, nem nagyon olvasok fantasy-t. Nem is nagyon szeretem. Ez a történet viszont nagyon tetszett. Annyira, hogy amint befejeztem a történetet ráírtam a szerzőre, hogy a második részt is elkérjem. Szóval amint lesz lehetőségem, folytatom a történetet, mert van egy kérdés, amire az első részben nem kaptam választ és nagyon érdekelne. Viszont a szerző biztosított róla, hogy a négy (!!!) rész alatt mindenre választ fogok kapni.  

 A legnagyobb kérdés ugyanis, amire a választ kerestem az az volt: Milyen kapcsolat lehet Christopher és Megaira között? Végig volt egy tippem, de nem merem beleélni magam, mert lehet, hogy nem az, de ha igen, akkor nagyon fogok örülni (mert a történet vége felé az egyik karakternek volt egy elszólása, ami a gyanúmat egyre jobban felélesítette). A történet maga viszont tényleg zseniális. Egy percig nem untatott, mindig figyelemmel kísértem, mikor mi történik. A végén pedig... Nem volt több sor. Én pedig csak néztem magam elé... Pedig nincs függővége. Legalábbis nekem nem tűnt annak. 

 Maga a történet ugye arról szól, hogy a végzős éveinek "utolsó" napjait taposó Megaira elmegy a legjobb barátjával Tony-val egy múzeumba, ahol meglát egy tört. Érdekes vonzás alakul ki közte és a fegyver között, azonban maga se tudja miért. Aztán olyat cselekszik, amihez nekem biztosan nem lenne bátorságom. Megszerzi. Bár azt nem árulom el hogyan, mert akkor nem tartogatna semmi meglepetést. Ám azt, hogy mi is ez a fegyver és miért érzett a főhősünk ekkora vonzást, az csak később derül ki. 

Kalandokkal, izgalmakkal megtűzdelt történet. Szépen lassan halad előre a történet, Megaira megkapja a meghívót (tiszta Harry Potter basszus :D ), aztán belecsöppenünk az új életébe. Azonban mint minden iskolában itt is vannak idegesítő tanárok. Jelen esetben Christopher. Azonban már az elejétől kezdve fura volt. Nagyon sokat törődött Megairával és végig erre kerestem a választ, hogy miért. Hihetetlen gondoskodást, emellett kellő szigort és nevelést mutatott a karaktere a főhősünkkel szemben. 

 Emellett viszont elmondhatom, hogy a végére minden karakterről elmondhatom, hogy szerettem őket. Kit ezért, kit azért. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam a történetet és Petrának, a Mert olvasni mindig jó bloggerének, hogy létrehozta a kihívást melynek keretében olvastuk ezt a könyvet.

KÉT FIÚ TALÁLKOZIK.
KÉT FIÚ ÖSSZEBARÁTKOZIK.
KÉT FIÚ EGYMÁSBA SZERET.

Charlie és Nick egy suliba járnak, de nem ismerik egymást… mígnem egy napon
egymás mellé ültetik őket. Egykettőre összebarátkoznak, Charlie pedig hamarosan belezúg Nickbe. Kár, hogy semmi esélye nála: Nick tipikus rögbis fiú, és biztos, hogy csak a lányok érdeklik…
Ám a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, és mintha Nick egyre közvetlenebb lenne
Charlie-val…

Lehetséges, hogy Charlie érzései viszonzásra találnak? Derítsd ki te is!

Szereted a Vörös pöttyös könyveket?
Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog.

Véleményem: 

  Amikor kijött a sorozat nagy volt a hype körülötte. Pont ezért is gondolkdotam, hogy elkezdjem-e nézni, hiába ott volt a tényező, hogy LMBTQ sorozatról volt szó, amiket kiefejezetten szeretek. Ám mégis győzött a kíváncsiság és elkezdtem nézni. Azonban csak az első részig jutottam, mert közben megjelent a könyv változata itthon is, így az első dolgom volt azt beszerezni. Habár be kell vallanom, az a könyvbeszerzés mély nyomokat hagyott bennem. Először bementem a Duna Plázai Libribe, ahol azt mondták, náluk csak június-július körülre várható. Aztán pár nappal később sétáltunk a párommal a Westendben (nem voltunk lusták és inkább sétáltunk hazafelé) és megálltam a Pop Up Store előtt, mert megláttam a Fülig beléd zúgtamot. Mondom jó, bemegyünk. Bementem, megvettem, kedvesen mondta az eladó lány, hogy még csak náluk kapható. 

"– B-bocsánat.
– Nehogy már TE kérj bocsánatot!
– Bocsi!!
– Hallod, jó sokat mondod ezt.
– …
– Ki ne mondd!"

 Amikor azonban kijöttem a boltból megláttam a könyvesbolt bejárata mellé ragasztott kis papírt, amitől a szívem szakadt meg. "Ebben a könyvesboltban a hagyományostól eltérő könyveket is árulunk." Ez állt rajta. Oké. Nevettem. Belül viszont fájt. Miért? Na, mindegy. Talán lesz jobb is a világ. 

"– Te totál belezúgtál!
– MI VAN?! N… Nem is… zúgok bele minden srácba, aki kedves velem."

 A történet olvasására viszont csak most tudtam sort keríteni. Viszont nem bántam meg. Amilyen sokat vártam rá annyira tetszett és olyan gyorsan véget ért. Mielőtt beszereztem azt gondoltam, hogy egy szó szerinti regényről van szó. Ám nem. Képregény, ami nekem külön fura volt, de nagyon tetszett. Sokat nevettem. Kíváncsi

"– Tudnál járni valakivel, aki nem lány?
– Nem tudom… Lehet.
– Meg tudnál csókolni valakit, aki nem lány?
– Én… Nem tudom.
– Meg tudnál csókolni engem?
– Igen."

 Bátran ajánlom a sorozatot és a könyvet is mindenkinek, aki szereti az ilyen jellegű dolgokat. Nagyon aranyos és vicces. Komolyan, néha már körbenéztem a buszon/villamoson, hogy nem néz-e rám valami furán, amiért magamban röhögök. Kíváncsi leszek arra is, hogy a második részbe mit tudnak még belerakni.