Tomcsik Nóra írónő másodszorra is egy olyan regényt adott az olvasók kezébe, ami ismét elrepíti az olvasót egy teljesen más időbe és más helyre. Újabb időutazás Henryvel. Alig vártam, hogy a kezembe vegyem és újra belemélyedjek a kis vörös manóm újabb történetébe.
 Maga a történet ugyanúgy folytatódott, ahogy az első véget ért. A Marokkói eset után játszódik, végigkísérhetjük a szereplők életét. Imádtam olvasni, végigélni velük a mindennapjaikat. De aztán jött a háború. Amikor szinte mindenférfit, aki élt és mozgott arra buzdítottak, hogy menjennharcolni. Henry persze addig húzta, amíg tudta. Viszont neki közben ott volt a Jacobbal vívott harca Sarah kegyeiért. Úgy őszintén szólva, moóta belefutottam egy Spoilerbe nem lepődöm meg semmin, főleg azon nem, ami kettejükkel történt. Na, de drága Nóri. Charlotte??? Mivaaaan?

 Lady McAdams-ről gyökresen változott a véleményem ahhoz képest, hogy elolvastam a kisregényt. Ott nagyon szimpatikus volt és imádtam. Itt egyáltalán nem. Ahhoz képest, hogy ő tiltakozott a kényszerházasság ellen, ő is ezt eröltette a lányára.
 A vége viszont nagyon meglepett. Sajnáltam Jonathant, bár nem volt a történetben kimondottan főszereplő, de mégis jelentős szerepe volt a történetben. George mint mindig most is okoskodott, amin nem lepődtem meg egyáltalán. Folyamatosan okoskodott. Viszont így is imádtam. Na, de drága Nóra. Ha már a szereplőknélbtartunk. Mit csináltál Henryvel a végén?
 Az volt számomra a legmegdöbbentőbb, amikor az egyik csatajelenet olvasásánál gyakorlatilag lepergett előttem az életem és rájöttem, hogy én mennyire félek a haláltól. Derült égből villámcsapás. Sebaj. Carpe diem. Vagy mi. :D

Kedvenc idézet:

"– Talán igaza van. Anyám szokta mondani, hogy a világ annyira romlott, hogy az ember beleőül, ha túl sokat töpreng ezen."


"– Néha úszni kell az árral, elfogadni, amit kaptál. Isten nem ad nagyobb terhet, mint, amit el tudunk viselni – folytatta George."


"– Mindig lesz olyan, aki megvet, akinek nem lehetsz elég jó."


"– Mit is várhatnék? – vonta meg a vállát a fiú, majd magyarázkodásba kezdett. – Jó néhány éve Jonathan a kastélyban töltötte a nyarat, és George magával hozta, ha találkozott velem. Jonathan folyton megjegyzéseket tett, meg egyszer leöntött vízzel, azzal a jelszóval, hogy azt hitte kigyulladt a hajam."


"– Nem várhatod, hogy ő jöjjön ide. Egy úrilány nem fut a férfiak után – folytatta komolyan."


"Éppen ezen a napon volt huszonhat éves. Egy álmaitól megfosztott huszonhat éves, aki már nem tudta, akar-e egyszer huszonhét lenni. Csak számolta az elmúló napokat, azt találgatva, melyik nap lesz majd az, amikor épp nem szegődik mellé a szerencse."


"Henry ismerte csak igazán, ő volt az, akivel őszinte lehetett – és ha nem, akkor barátja átlátott rajta. Nélküle nem volt teljes, ahogy Henry sem nélküle… ő mégis hányszor kételkedett benne, hányszor bírálta a döntéseit! Pedig Henry mindig támogatta, még akkor is, amikor senki más…"

Kedvenc szereplő(k):

Henry: A kis vösös leprikonom most is hozta a formáját. Imádtam.

Anna: Annát ebben a részben már majdnemhogy igazi felnőttként ismerhettük meg. Egy érett felnőtt nővé. Vált, aki vívódik az érzelmeivel.

Unszimpatikus szereplő(k):

Lady McAdams: Ugyanúgy nem volt szimpatikus, mint az első regényben.

Borító:

Imádom Pongrácz Edit borítóit. A harmadik
rész borítója is fantasztikus lett.

Nemutolsó sorban pedig egy nyereményjátékot szeretnék hírdetni.
Mégpedig három dedikált könyvjelzőért.

Teendők:
• Lájkold a facebook oldalamat, mert ott lesz az eredményhírdetés.
• Írd meg a kedvenc idézeted Az elveszett ifjúságból.
Játék vége: augusztus 10.