Itt van az ősz, itt van újra... És már el is múlt. Tartalmas év, tartalmas hónap. Arról nem is beszélve, hogy ez a hónap is telis-tele volt izgalmasabbnál-izgalmasabb olvasnivalókkal, aminek nagyon örültem. Az első olvasmányom, melyet az őszi évszak köreibe sorolhatok Gabriella Eld: Talpig feketében című regénye volt. Nagyon rég szerettem volna már elolvasni ezt a regényt, de valahogy soha nem úgy jött ki a lépés, hogy be tudjam szerezni. A könyvhéten viszont végre beszereztem, majd elolvastam és nem bántam meg. Vagyis de, mert nincsenek nálam a folytatások, de majd azt is beszerzem. Viszont így is találtam magamnak könnyen egy következő olvasmányt, ami Borsa Brown: A kezdet című könyve volt. Izgatottan vártam, hogy végre elolvassam, azonban a nagy izgalom ellenére rettenetesen lassan haladtam a regénnyel (olyannyira lassan, hogy emiatt elküldtek a kiadótól, de erről majd az évzáróban ejtek pár szót, ha úgy találom jónak, bár azt leszögezném, hogy nem haragszom senkire, nem hibáztatok senkit). A lassúságom oka viszont nem a történet unalmassága miatt volt, mert ezt a jelzőt nem tudnám a könyvre ragasztani. Nem volt unalmas egy percig sem. Csak nehéz úgy olvasni ezt a könyvet, hogy közben mindent látsz magad előtt. Még "azt a bizonyos jelenetet is" (erről bővebben írtam az értékelésemben nektek). Borsa könyve után pedig egy olyan világba utaztam, ahol most én is lennék, ha a családom meghallgatott volna. Következő olvasmánynak ugyanis Czank Lívia: Szép, zárt világ
Na, de vajon a tél és az újév mit fog tartogatni?
