Fülszöveg:
Tükörképek.
Ezt jelentik a szép versek Sebő számára.
A vers lélegzet. Szívdobbanás. Ritmus.
Titokzatosság, akár a világ, amely körülveszi…
Drámaszakkörre jár, a nyárra kiadott projekt pedig több meglepetést tartogat, mint hitte. Renével a szünidő alatt párban kell parafrázist készíteniük az aktuálisan feladott irodalmi mű egy tetszőlegesen választott részletéből. Ahogy az idő múlik, Sebő egyre intenzívebb érdeklődést mutat René iránt. Visszatérő álmot lát róla, melyet eleinte nem tud megfejteni…
Vajon van bármiféle jelentősége az álmoknak?
A válasz után kutatva szembe kell néznie önmagával, édesapja történetével, és a szerelemmel.
Számít-e bármilyen szabály, ha szeretni akarunk?
KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET
Véleményem:
Bloggeri pályám kezdetén nem is gondoltam volna, hogy egy szerzővel ilyen mély baráti viszonyt lehet kialakítani, mint amit én "létrehoztam" a Szivárványálom könyvek szerzőivel. Közülük is inkább Sammel, hiszen ő az, akivel az első könyvbemutatója óta vele vagyok. (igaz, ő a Rush-t tekinti első könyvének, de ez mellékes). Aztán telt az idő, én olvastam a könyveiket, majd nem is olyan régen pittyegett a messengerem. Sam kérdezte, nem lenne-e kedvem és időm elolvasni az Égből hulló verseket. Válasz: Hogy a fenébe ne? És nem csak azért, mert élveztem, hogy elsőként olvashatom, hanem azért is, mert még mindig hatalmas megtiszteltetés, mikor valaki ennyire megbízik bennem, hogy megkér, írjak róla én elsőként.
"Hogyan szabad szeretni? Egyáltalán: van beleszólásunk?" - 99. oldal
és most is csak fantasztikus, igényes könyveket kaptam kézhez. Hosszú idő után ez volt az első olyan történet, ami annyira magával rántott, hogy még reggeli és ebéd közben is olvastam.Azonban ezúttal egy teljesen más, ugyanakkor egy ugyanolyan színvonalas műnek lehettem részese. Ezúttal René és Sebő történetét ismerhetik meg az olvasók, akik a dráma szakkörön egy olyan a Rómeó és Júliával kapcsolatos feladatot kapnak. Megfordult a fejemben: Ez vajon az univerzum (vagy inkább Sam) jelzése lett volna számukra? Talán. A történet kezdetén Sebő, a főszereplő betegeskedik (igen, nyáron) épp ezért otthon fekszik, de ennek ellenére René eljár hozzá és csinálják a feladatot.
"– Neked mi a legnagyobb félelmed, Sebő?
– Hogy egyszer tudomást szerzek a legnagyobb félelmemről. Mert amíg nem ismerem, nagyjából minden rendben van.
– Én attól tartok, nyom nélkül fogok eltűnni a világból – fordította el a fejét." - 121. oldal
Ahogy egyre jobban kerültem beljebb a történetben egyre jobban meg akartam ismerni Sebőt és renét egyaránt. Aztán elhangzott a történetben a következő mondat: "Mert ő is szerette" - Ez volt az a mondat, amikor Renéről még többet akartam tudni. Ugyanakkor az is csodálatra méltó volt számomra, ahogy a szerző Sebő szemén keresztül leírja Renét. Egyszerűen csodálatos. Már a könyv elején érezhető, hogy ez nem barátság lesz. Legalábbis számomra érezhető volt. Kíváncsi leszek a ti véleményetekre.
"– Szeretnék egy listát készíteni azokból a versekből, amelyek elárulják, ki vagyok. Hogy ha kérdést kapok, elég legyen kijelenteni egy költemény címét, és azt mondani, minden kiderül belőle.
– Szeretném elolvasni az összes olyan verset – mosolyodtam el. – Akkor igazán tudhatnám, ki vagy. És ismerhetném az összes titkodat." - 150. oldal
Azonban mindezek ellenére, hogy Sebő szemén többet megtudhat az olvasó Renéről még mindig Sebő az, akinek nagyobb részben látja az életét. Ő az, akinek megismerheti az olvasó a családját. Sebő 
Renéről még azt se tudja, hogy hol lakik, így aztán az olvasó is csak annyit tud meg, amennyit az író a szeme elé tár. A szerző ugyanakkor az ifjúsági vonal mellett ezúttal is megemlít a regénybe komoly témákat, melyekről nem árt beszélni és tudomásul venni, hogy vannak, léteznek ezek a problémák, dolgok. Ilyen például az alcheimer kór, a halál, a mozgássérültek vagy éppen az alkoholizmus leküzdése. Habár igaz, hogy ezek közöl nem mindet érinti huzamosabb ideig a könyv (nem fogom elárulni melyiket, érdekes felfedezés volt számomra is), de szerintem elég ennyi. Elég, ha ennyit beszélünk róla.
"Számít-e bármilyen szabály, ha az ember szeretni próbál?" - 160. oldal
Na meg az első szerelem. Ez a legfőbb vonala a történetnek. Az első szerelem, az első csók. Minden ami ezzel jár. Sebő gondolatain keresztül ismerhettük meg ezeket az eseményeket is (és azt is, hogy minden mással foglalkoznak a nyári szünet nagy részében csak a feladattal nem), melyek a versek hatására sokkal érettebbnek hatnak a koránál (igaz, egyszer rákérdeztem a szerzőnél, mennyi idősek pontosan).
"– Ne félj vállalni azt, aki vagy – súgta." - 196. oldal
Összességében azt kell mondanom, hogy ez a könyv egy rettentően hangulatos, kikapcsoló olvasmány, amelyben a szerző hozza a tőle megszokott stílust és történetet, de mégis újat mutat az olvasónak. Ha most hasonlítgatni akarnék, akkor Samet Leiner Laurához hasonlítanám, hiszen ő az, aki az ifjúsági témakörben írja minden regényét, de még most is tud új és izgalmas történettel szolgálni az olvasónak. Sam pont ugyanez. Igaz, ennek a könyvnek a végén lett egy apró szívrohamom, aztán lejjebb görgettem és rájöttem, hogy van még egy oldal, ami azt rejtette, ami nekem ahhoz kellett, hogy ne legyen függővéges. Úgyhogy megnyugodtam. Már a vége miatt megérte elolvasni.
