A hegy nem ereszt.
És megbosszulja, ha nem tartod tiszteletben az akaratát.

Micah szenvedélyes hegymászó és boldog családapa, férjével két kisfiút nevelnek. Bár nyilvánvalóan aggódnak érte, támogatják legújabb Everest-expedíciójában is. Ez az út azonban másképp alakul, mint kéne. Bár Micah-nak sikerül, a csapatát ért tragédia feldúlja az életét.

Vajon lehetséges-e a visszatérés az Everestről, vagy Micah lelke örökre ottragadt a hófedte hegycsúcson?

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A FAIRBOOKS KIADÓNAK

Értékelésem:

   Sophie Anne: Everest című regénye idén került a könyvpiacra a FairBooks Kiadó gondozásában, és ha csak egy mondatot írnék a könyvről, annyi lenne: Megérte kiadni ezt a könyvet. Műfaját tekintve inkább romantikusnak mondanám mintsem drámának, bár az is volt benne bőven.

 Történetünk részletes visszaemlékezésekből áll, hiszen Micah a pszichiáterének számol be részletesen az Everesten történtekről, mely mondhatni úgy, megváltoztatta az életét. A történet fő szála Micah és az ő családja. Micah ugyanis imád hegyet mászni, ezúttal pedig megígéri férjének, hogy ez lesz az utolsó. Hiszen már két gyerekre kell vigyázniuk, akiknek ők jelentik az életet. Az egész könyv egy érzelmi hullámvasút, szinte minden fejezeten szétbőgtem a fejem. Tetszett, hogy Micah is meg akart gyógyulni, még ha ehhez az is kellett, hogy egy szakembernek teljesen elmesélje, mi is történt vele ott a helyen, illetve utána. Merthogy nem volt egyedül. A történet pont úgy zárult, ahogy én azt vártam, de mire eljutottam a végéig, addigra nem kevés zsepi ment a kukába.

 A történet amellett, hogy alaposan megsiratja az olvasót igen komoly témákat dolgoz fel. Ilyen például a depresszió, a PTSD, a gyász és ehhez hasonló komoly dolgok. Belőlem érzelmek sokaságát váltotta ki. Egyik pillanatban nevettem, aztán már a szememet töröltem a könnyektől.

 Nyelvezetileg könnyen olvasható, letisztult, de azért néhol szókimondó, ami nekem nagyon tetszett és szerintem pont ez kellett a történetnek. Hangulatilag viszont egy melankolikus, feszült történet tárult az olvasó elé. Ez pedig a lassabb tempójához tökéletesen illik. Legalábbis én nagyon szerettem. Ami nekem még nagyon tetszett, hogy a mesélés miatt néha ugrált a könyv a múlt és a jelen között, de úgy, hogy mindig lehetett érzékelni, hol tart a történet. 

 Micah a történet során hatalmas változáson ment keresztül és fogalmazhatni úgy, nagyon büszke voltam rá. Mellékszereplők közül aki kiemelhető az egyetlen ember, aki Micah-n kívül túlélte... Tényleg nem lehet ezt ép elmével kibírni. Szerintem az ő karaktere is teljesen valósághűre sikeredett. 

 Nehéz lenne egy-egy dolgot kiemelni a történetből, ami különösen tetszett. Az egész könyv úgy, ahogy van. A fiatal felnőtt korosztálynak ajánlanám, mert ők az a korosztály, akik már megértik azt, amiről ez a könyv szól és azt, amit üzenni akar. Bennem személy szerint hatalmas ürességet hagyott. Kitépte a lelkemet a könyv és eldobta.