A hegy nem ereszt.
És megbosszulja, ha nem tartod tiszteletben az akaratát.

Micah szenvedélyes hegymászó és boldog családapa, férjével két kisfiút nevelnek. Bár nyilvánvalóan aggódnak érte, támogatják legújabb Everest-expedíciójában is. Ez az út azonban másképp alakul, mint kéne. Bár Micah-nak sikerül, a csapatát ért tragédia feldúlja az életét.

Vajon lehetséges-e a visszatérés az Everestről, vagy Micah lelke örökre ottragadt a hófedte hegycsúcson?

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A FAIRBOOKS KIADÓNAK

Értékelésem:

   Sophie Anne: Everest című regénye idén került a könyvpiacra a FairBooks Kiadó gondozásában, és ha csak egy mondatot írnék a könyvről, annyi lenne: Megérte kiadni ezt a könyvet. Műfaját tekintve inkább romantikusnak mondanám mintsem drámának, bár az is volt benne bőven.

 Történetünk részletes visszaemlékezésekből áll, hiszen Micah a pszichiáterének számol be részletesen az Everesten történtekről, mely mondhatni úgy, megváltoztatta az életét. A történet fő szála Micah és az ő családja. Micah ugyanis imád hegyet mászni, ezúttal pedig megígéri férjének, hogy ez lesz az utolsó. Hiszen már két gyerekre kell vigyázniuk, akiknek ők jelentik az életet. Az egész könyv egy érzelmi hullámvasút, szinte minden fejezeten szétbőgtem a fejem. Tetszett, hogy Micah is meg akart gyógyulni, még ha ehhez az is kellett, hogy egy szakembernek teljesen elmesélje, mi is történt vele ott a helyen, illetve utána. Merthogy nem volt egyedül. A történet pont úgy zárult, ahogy én azt vártam, de mire eljutottam a végéig, addigra nem kevés zsepi ment a kukába.

 A történet amellett, hogy alaposan megsiratja az olvasót igen komoly témákat dolgoz fel. Ilyen például a depresszió, a PTSD, a gyász és ehhez hasonló komoly dolgok. Belőlem érzelmek sokaságát váltotta ki. Egyik pillanatban nevettem, aztán már a szememet töröltem a könnyektől.

 Nyelvezetileg könnyen olvasható, letisztult, de azért néhol szókimondó, ami nekem nagyon tetszett és szerintem pont ez kellett a történetnek. Hangulatilag viszont egy melankolikus, feszült történet tárult az olvasó elé. Ez pedig a lassabb tempójához tökéletesen illik. Legalábbis én nagyon szerettem. Ami nekem még nagyon tetszett, hogy a mesélés miatt néha ugrált a könyv a múlt és a jelen között, de úgy, hogy mindig lehetett érzékelni, hol tart a történet. 

 Micah a történet során hatalmas változáson ment keresztül és fogalmazhatni úgy, nagyon büszke voltam rá. Mellékszereplők közül aki kiemelhető az egyetlen ember, aki Micah-n kívül túlélte... Tényleg nem lehet ezt ép elmével kibírni. Szerintem az ő karaktere is teljesen valósághűre sikeredett. 

 Nehéz lenne egy-egy dolgot kiemelni a történetből, ami különösen tetszett. Az egész könyv úgy, ahogy van. A fiatal felnőtt korosztálynak ajánlanám, mert ők az a korosztály, akik már megértik azt, amiről ez a könyv szól és azt, amit üzenni akar. Bennem személy szerint hatalmas ürességet hagyott. Kitépte a lelkemet a könyv és eldobta. 

Mikor felkerül Budapestre, retteg attól, hogy el fog bukni, épp ezért jegyezte el a menyasszonyát: hogy ellen tudjon állni a kísértésnek.

De vajon amit érez, az tényleg bűn?

Először a szobatársával, Jocóval kialakuló kapcsolata üt rést a vágyai útjába épített falon, aztán megtudja Tamásról, az egyik egyetemi oktatójáról, hogy vallásos és meleg. Miközben vele egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Ádám lassan ráébred, hogy a fal mögött a szabadság várja.

Csakhogy a félelemtől és a szégyentől nem lehet ilyen könnyen megszabadulni, és elég egyetlen mondat, hogy Ádám törékeny lelki békéjét felborítsa, ez pedig beláthatatlan következményekkel jár.

Egy történet a hitről, ami túlélte az egyházat.
A szerelemről, amit nem lehet kiimádkozni.
És a szabadságról, amiért néha meg kell halni – legalább egyszer, hogy újra élni tudj.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A FAIRBOOKS KIADÓNAK  

Értékelésem:

 Erdőss Alex: Keresztre feszítve című könyve idén jelent meg és bevallom őszintén engem nagyon megfogott a fülszövegével, mert a regény amellett hogy vallási témájú, igen mély mondani valókat hordoz. Az én figyelmemet bevallom őszintén a fülszöveg azonnal felkeltette, aztán voltam olyan szerencsés, hogy el is tudtam olvasni. Bár mikor nekiálltam volt bennem egy olyan érzés a fülszöveg után, hogy a könyv hasonló lesz, mint az Imák Bobbyért című film. Nem tévedtem sokat.  

"– Félek – súgta Ádám. – De már nem a kárhozattól. Hanem attól, hogy nélküled kell léteznem." - 188. oldal 

 A könyv Ádámról szól egy meleg fiúról, aki egy mélyen vallásos család gyermeke. A fő motívumok a hit, szenvedés, a belső küzdelmek és a lelki útkeresés. Ám felmerül a kérdés: A szerző vajon mit akar átadni az olvasónak? Őszinte, tabu feszegető történet csodálatos köntösbe bújtatva.  

"[…] szerette volna hinni, hogy Isten olyan, amilyennek Tamás ismeri, hogy kegyes és megbocsátó, hogy minden teremtményét szereti, akkor is, ha bűnös, és nem olyan, amilyennek ő látta egész életében." - 182. oldal 

 A szerző stílusát inkább közvetlennek mondanám és nekem pont ezért is tetszett annyira. Olvasmányos és elgondolkodtató egyszerre. A könyv nagyon erősen kivesézi és mondhatni úgy, kiforgatja a bibliát, ami nekem nagyon tetszett a történet során. A könyv rövid fejezetekből áll, szóval, ha egyszerre nincs sok időd olvasni, akkor szerintem nagyon jó választás tud lenni (bár azért van egy két hosszabb fejezet is). A követhetőségével sincs probléma, nagyon könnyen le tudja kötni egy ember figyelmét.

"– Látnod kéne most a mosolyodat – szólt lágyan Péter. – És nem lennének többé kétségeid." - 168. oldal 

 Nagyon sok rész volt, ami engem nagyon meghatott, aki látta instán a posztomat az tudja, mennyit jelöltem benne. Szerintem ez a könyv felkerült az éves kedvenceim közé. Nekem a könyv személy szerint elgondolkodtató kérdéseket adott és ez nagyon jó volt, hiszen nyomot hagyott bennem az, amit olvastam.  

"– Mit súg a szíved?
– A szívem éppen meg van bolondulva, és legszívesebben most azonnal felhívná, miközben az eszem azt mondja, hogy Ádámnak időre van szüksége." - 168. oldal 

 Szerintem érdemes elolvasni, ha szereted a sírós, romantikus történeteket. Mert nekem a lelkemet kitépte. Pont ezért is ajánlanám mindenkinek. Szó szerint. Pont azért ajánlanám, mert mindenkinek szól. Csak így tudjuk megérteni egy ember belső világát. 

Mit adnál fel az álmaidért?

Áronnak a munkája az élete. Rengeteget dolgozott azért, hogy ügyvéd lehessen Amerikában, de minél feljebb kapaszkodik a ranglétrán, annál inkább kezdi elveszíteni a lelkét, különösen, amikor egy olyan férfit kell védenie, akiről biztosan érzi, hogy bűnös.

Van az a pénz, amiért megéri eladni a lelkünket?

Dávidot összeroppantja az unalom.

Hiába él a szerelmével Kaliforniában az óceán partján, akkor is boldogtalan, és nehezen viseli az Áronban végbemenő változásokat. Ráadásul van egy álma, amiről tudja, ha valóra váltja, könnyedén a kapcsolatával fizethet érte.

Áron és Dávid már tizenkét éve lángoló szerelemmel szeretik egymást. Amikor Magyarországra utaznak pár napra, előtörnek az eddig mélyre temetett problémáik.

Elég lehet a szerelem, ha mindketten mást remélnek az élettől, és más kontinensen képzelik el a jövőjüket?

Kövesd végig Áron és Dávid szenvedéllyel teli útját!

Véleményem:

  Rácz-Stefán Tibor művei sokunk számára ismerősek lehetnek. A Te vagy az életem című könyve romantikus műfajban íródott LMBTQ+ tematikával, mely az írótól már igen megszokott és sokak által emiatt vált kedvenccé a szerző. Rácz-Stefán Tibor 1988-ban született, marketing asszisztens és blogger. Művei kortárs problémákat feszegetnek, olvasmányos, fiatalok számára is érthető formában. Korábbi regényei, a Fogadj el!, a Túl szép, a Szállj a dallal! duológia, a Pokolba a jópasikkal! és az Éld át a pillanatot nagy sikert arattak a hazai könyvpiacon. Legújabb regénye, a Téged kérlek karácsonyra egy komoly témákat boncolgató, mégis szívdobogtató romantikus történet. Az író civilben népszerű könyves blogger, gondolatait havonta több ezren olvassák. Szabadidejében falja a könyveket, és nagy rajongója a minőségi sorozatoknak is. Írói pályafutásának fő témája az LMBTQ irodalom. Saját részről annyit mondanék, hogy kérdés sem volt számomra, hogy elolvassam-e az új könyvét, hiszen az eddigieket is mind-mind imádtam. 

"-Ne ügyvédkedj!-vágom rá. – Tudod. hogy ezt nem szeretem.
-Ugye tudod, hogy ilyen szó nincs is? Kettőnk közül nem elég, hogy én vagyok a szebb, még okosabbnak is kell lennem?" - 95. oldal 

"Szerintem az tesz minket emberré, hogy bennünk él a remény. És mindegy, mire vágyik a szívünk, egy pici részünk akkor is reméli, hogy megkaphatjuk. Ezt a részed kell dédelgetned és óvnod, hogy erősebbé válj általa." - 75. oldal

A karakterek ábrázolása és hitelessége szerintem teljesen helytálló abból kifolyólag is, hogy a szerző a történet nagy részét a valóságból merítette, Én nagyon szerettem a karaktereket, sőt néhol tudtam is velük azonosulni és bízom benne, hogy te sem leszel másképp, ha elolvasod a regényt. Szerintem a szerzőnek teljesen sikerült életszerűre megalkotnia a történetet. Pont ezért is szeretem a könyveit.

"Tudod, nehéz, hogy benned éljen a remény, amikor ennyi csalódás ér. Hogyan látná valaki szépnek a jövőt, ha csak a rossz ömlik az életébe?" - 75. oldal

Maga a könyv mint említettem az LMBTQ+ és a kapcsolati nehézségek témakörét járja végig egészen a megoldásig. Hiszen az is van. Emellett nagy hangsúlyt fektet a személyes önelfogadásra, a család, a barátság, a szerelem és az identitás kérdéskörére. A könyv nagyszerűen kezeli az egyik legérzékenyebb témát, az LMBTQ-t, mint ezt már a szerzőtől oly sokszor tapasztalhattuk. Illetve a legnagyobb üzenetét is remekül átadja: minden megoldható. Legalábbis nekem ez jött le.

„Számodra is kell lennie valaminek, amiért boldogan és izgatottan kelsz fel reggelente. Amiért harcolhatsz.” - 70. oldal

A könyv nyelvezete és az író stílusa is szót kell, hogy kapjon ebben az értékelésben, hiszen úgy gondolom, hogy az nagyon is sokat ad egy könyv élvezetéhez. Rácz-Stefán Tibor stílusa egyszerű, de mégis szórakoztató, ami szerintem nem egy hátrány és szerintem ennek is köszönhető a nagy rajongótáborát, valamint a dedikálásain kialakult több órányi sort (tapasztalat, a könyvhéten már be se álltam). Illetve van itt még valami: az író humora. Zseniális és imádni való.

„Nagyon nehéz változtatni, belevágni egy teljesen új életstílusba, de… szerintem megéri. És aki szeret, az végül támogatni fog.” - 140. oldal

Egy dolgot azonban kihagytam. Az író mesteri szakértelmét az érzések kiváltásához. Hiszen ennél a könyvnél minden szóba jön. Meghatottság, öröm, düh és még sorolhatnám. Annyi érzelmet váltott ki a könyv, amit nagyon ritkán tapasztalok könyvnél. A szerző könyvei azonban mindig ennyi érzelmet váltanak ki belőlem, úgyhogy már igazán felkészülhetnék előre. Újat mondani nem tudott, de elgondolkodtatni elgondolkodtatott.

„Vannak olyan szerelmek, amiket senki és semmi nem téphet szét.” - 202. oldal

Bárkinek ajánlom, aki nyitott az LMBTQ témára, hiszen rettentően sokat tud adni nekünk, hiszen érezzük, hogy bizony nem vagyunk egyedül. Vagyis én ezt éreztem az olvasás során, bízom benne, hogy ha a kezedbe veszed és elolvasod, akkor Te sem leszel másképpen ezzel.

Jövőre 2025-ben tervezek indítani egy olvasó klubbot a #szabadirodalom jegyében, ahol mindenki azt olvas, amit szeretne. Szó szerint. 

 Az egész úgy fog zajlani, hogy lesz havi egy közös könyv, amit mindenki elolvas (persze csak, ha szeretne) és lesz havi egy találkozó, tervek szerint a Massolit nevű kávézóban itt, Pesten. Ezt a havi egy közös könyvet instán fogjuk megszavazni, mert a tiktokon egyelőre korlátozottak a lehetőségeim. 

Januári közös könyv: 

Velem tartotok?

Fülszöveg: 

Mikor kezdődik már az ő szerelmi története?

A fanficmegszállott Georgia még sosem volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit.

Amikor elkezdi az egyetemet, készít egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az.

Új címkéket aggatnak rá – aszexuális, aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az érzéseiben.

Az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Véleményem: 

 Georgia története nem átlagos. Georgia szexualitása nem megszokott. Hiszen nincs róla beszélve. Pedig az aszexualitás egy fontos dolog és kell, hogy beszéljünk róla. Habár én személy szerint nem vagyok érintett, de az LMBTQ közösségen belül rengeteg aszexuális és aromantikus ember van, akik pont úgy járnak, mint Georgia, pont azért, mert erről a szexuális irányultságról nincs szó a médiában. 

 Történetünk ott kezdődik, hogy Georgia egyetemre készül. Barátaival Jason-nel éd Felipa-val együtt készülnek erre a nagy és új kalandra. Már a kollégiumba érkezéskor a két barát megismerkedik egy lánnyal. Ő Rooney. Georgia szobatársa. Négyütők barátságában lesznek hullámvölgyek, de bátran mondhatom, hogy ez a barátság egy olyan dolog, amire mindenki vágyik az egyetemi évei alatt. Mindezek után bekerül a képbe Sunnil, az iskola Pride Egyesületének elnöke és segíti Georgia-t, hogy ki tudjon igazodni saját magán, vagyhai szebben hangzik: megtalálja ki is ő valójában. 

"Add a barátságaidnak a varázslatot, amit egy románcnak adnál. Mert ők éppolyan fontosak." - 298. oldal

 Az egész történet a felnőttévállásról, az úton kereséséről, barátságokról és elengedésről szól. Ugyanis Georgia-nak el kellett engednie egy valamit. Mégpedig azt, hogy ő soha nem lesz olyan, mint a többi felnőtt. Szerintem ez így nagy gyönyörű gyönyörű történet lett és kíváncsian várom az írónő további könyveit is. Hiszen eddig mindegyik egy-egy fontos témát boncolgatott és ez szerintem a jövőben sem lesz másképp. Hiszen mindig van miről beszélni, mert nagyon sokáig a szőnyeg alá lettek söpörve ezek a dolgok. 

 "Mindannyiunknak el kell játszanunk a szerepünket ebben a rohadt világban." - 114. oldal