Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Ana Könyvespolca

Fülszöveg: 

Brielle Witter azt hitte, hogy megtalálta az igaz szerelmet, gimis barátja, Mark Baker mellett.

A fiú vezette őt, egyengette az útját, mire rá nem jött arra, hogy azt az életet éli, ami nem őt teszi boldoggá, hanem Mark-ot.

A fájdalom, a megaláztatás, amit a lány elszenved miatta, arra készteti, hogy maga mögött hagyja a múltat, és új életet kezdjen egy Misthole nevű északi kisvárosban, mint feltörekvő zenész egy jól menő művészeti akadémián.

Itt ismeri meg az új kezdetet, és egy új lehetőséget, Jamie Henderson, a befutott senior éves gitáros személyében, aki bár elejétől fogva sejti, hogy Bri múltjával nincs valami rendben, mégsem tud parancsolni magának, és úgy dönt, megpróbálja meghódítani ezt az elveszett női lelket. Csak hát ő Bri mentora. A lány meg a diákja. Ezt a kapcsolatot pedig nem nézik jó szemmel az akadémián.

Vajon a jó útra tért múlt, a megbocsátás fog győzni a végén, vagy az új kezdet és a mindent felemésztő szenvedély?

Véleményem:

  Egy csoda ez a könyv. Legalábbis nekem biztos. Az első betűtől az utolsóig magával ragadott. Az
összes kiszámítható pillanatával együtt volt élvezhető a könyv. Maga az, amilyen utat a főszereplő, Bri bejárt az nem hétköznapi. 

"Ha egyszer elkap a szerelem, nem bírsz a szenvedéllyel."

 A történet elején a jelenben vagyunk, utána viszont a szerző visszaugrik a múltba és elmeséli, hogyan alakul a két főszerelő élete, végigvezeti az olvasót azon az úton, ahova jutottak. Kis szerelmes regény, de rettentően olvastatja magát. Alig akartam letenni. Pedig nem számítottam rá, hogy ilyen jó lesz. Ez a történet viszi magával az olvasót és nem ereszti az utolsó mondat pontjáig. 

"…mindig megköszönjük, hogy nem jött előbb az életünkbe egy bizonyos lehetőség, mert éppen akkor van a legtökéletesebb időzítés. Csak ezt eleinte nem ismerjük fel."

 Mindaz amin Bri keresztülmegy, azt egyetlen nő, meg egyáltalán senki nem kívánja magának. Azt a fajta manipulációt és mondhatni érzelmi zsarolást, amit neki át kellett élnie a kapcsolatában az elmondhatatlan röviden és spoiler mentesen. Ezért is voltam annyira mérges, mikor felbukkant az exe egy bizonyos ponton a történetben. Ám mikor megtudtam, miért is érkezett megnyugodtam és olvastam tovább. Nem bántam meg. 

"Érezted már azt, hogy hiába harcolsz, folyton-folyvást csak éreztetik veled, nem vagy elég?
Idegőrlő elmejátszma ez…"

 Az egész történet elsőre egy nagy klisének tűnhet. Egy lánynak álmai vannak, mely idővel valóra válik, bekerül a vágyott sulijába, ott pedig megismerkedik az elsőre arrogáns seggfejnek tűnő Jamie-vel. A kapcsolatuk tényleg olyan, mint a sablon. Legalábbis így felvázolva. Ám, ha elolvassa az ember rájön, hogy kicsit se az. Én rettentően szerettem a történetet, bár mikor realizáltam magamban, hogy tulajdonképpen egy tanár-diák szál van a történetben akkor néztem egy nagyot, de nem gátolt meg. Olvastam tovább. Aztán csak elfogytak az oldalak, én pedig csak néztem magam elé. Nem azért, mert hiányzott belőle valami. Hanem, mert olyan jó volt.

12/30/2022 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Amikor ​egy életen át őrzött titok felszínre kerül, az mindent megváltoztat
Katie és Daniele életének fonala a köztük lévő ellentétek dacára egymásba fonódott. Szerelmük gyökere mélyre nyúlik, de megpróbáltatásaiknak közel sincs még vége. Szembe kell nézniük az Allegrinik titkainak béklyóival és a birtokot fenyegető rosszakarókkal. Daniele a nyomás hatására kitörésre készül. Úgy dönt, megméretteti egy neves borversenyen a Toszkána vérét. Kétségek gyötrik ugyan a sikert illetően, hiszen jól tudja, bárhogyan végződik a verseny, az egész életük megváltozik. Ha nyernek, a dicsőségnek hála határ a csillagos ég, ám ha veszítenek, a birtok jövőjét és az Allegrinik nevét örökre megbélyegzik, de jól tudja, az az egyetlen helyes döntés, ha a szívét követi.
A Toszkán rejtély a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat befejező része, amelyben az írónő váratlan helyzetekkel és a tőle már megszokott csavarokkal borzolja fel az olvasók kedélyeit. A történet előrehaladtával felmerül a kétely, vajon a szerelem beérik-e a legsötétebb időkben is.

Véleményem: 

 Ide is el kellett egyszer jutnom. A sorozat befejező kötete. Hihetetlen, mik nem történetek ebben a részben. Sokszor az volt az érzésem, hogy az írónő egy részbe akarta az össze megválaszolatlan kérdést, de aztán rájöttem, ez pont így volt jó. A végén csak fogtam a fejem. 

"Tudtad, hogy egy szerelmes férfi átlagosan nyolc másodpercig nézi azt a nőt, aki nagyon tetszik neki?" - 143. oldal

 Hiszen tényleg mindenre választ kaptam és minden úgy alakult, mint én olvasó reméltem. Anne a sorozaton keresztül bevezetett minket egy csodálatos világba, melyből nemigen akar szabadulni az ember. Legalábbis én nem akartam. Olvasás közben tényleg olyan volt, mintha Katie és Daniele személyén keresztül Toszkánába csöppentem volna. Fantasztikus élmény volt olvasni minden egyes mondatot, mely a papírra volt vetve. Remélem, hogy Bianca történeténél is ezt fogom érezni. 

"Lehet, hogy a te utad nem sima, aszfaltozott szupersztráda volt, de nem is az út minősége a lényeg, vagy a kátyúk és a rögök, amelyeket már magad mögött hagytál, hanem hogy hová vezet az az út." - 366. oldal

 Ő volt a másik kérdőjel bennem a történet leges-legelejétől fogva. Mi lesz vele? Hogyan alakul az élete a Sergio-val történtek után? Ezekre és még sok más kérdésre kerestem a választ.

"Sokszor érzi úgy az ember az élete során, hogy habár ő minden tőle telhetőt megtett, valahogy mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy megtervezi. Rengeteg útkereszteződés, alagút és útvesztő kavarog előttünk, és mi olykor hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a célt. Csak későn eszmélünk, hogy már nem is abba az irányba tartunk, amerre elindultunk." - 369. oldal

 Összességében kaptunk az írónőtől egy csodálatos regényt fantasztikus szereplőkkel és még annál is lehengerlőbb helyszínnel. Azt hiszem felírom a bakancslistámra, hogy el akarok menni Toszkánába. Ki tart velem?

12/15/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

Elizabeth azért utazik az idilli Crater-tó wellness központjába, hogy kipihenhesse a mindennapok fáradalmait, nem is sejtve, hogy itt rá talál a szerelem David személyében. Minden tökéletesnek bizonyul, ám idővel a férfi múltjából sötét titkok kerülnek napvilágra. David élete pengeéles határvonalat húz a józanész és az őrület találkozásánál. De vajon lehet így szeretni? A Beteg szerelem egy izgalmas, filmszerű thriller, mely az emberi érzésekről, hazugságokról, egy beteg elme virágzásáról majd hanyatlásáról szól. Lehet, hogy akit Elizabeth közel engedett magához az egy hidegvérű sorozatgyilkos? Vajon mi mindent tud még meg Davidről?

Véleményem:

Nem. Ez a könyv nekem valahogy nem feküdt. Ezt már a fülszövegből éreztem, mikor azt olvastam benne: "A Beteg szerelem egy izgalmas, filmszerű thriller, mely az emberi érzésekről, hazugságokról, egy beteg elme virágzásáról majd hanyatlásáról szól." Itt már tudtam, hogy baj lesz, de hát üsse kő. Maga a történet azonban nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Csak nekem sablonos volt az egész. Bár véleményem szerint ebből lehetett volna egy ténylegesen jó regényt írni, mert maga az alapsztori az, hogy David skizofrén abból már lehetett volna egy bővebb, jobban és szebben megírt regényt írni. Így viszont sajnos nem nyerte el igazán a tetszésemet. Ettől függetlenül viszont nem azt mondom, hogy ha nem lett volna muszáj, akkor inkább félbehagyom és folytatom a megkezdett olvasmányom. Már csak azért is kíváncsi voltam a végére. Hát… Nem spoilerezek.
 

"– Ne csináld ezt! Hallgass végig. Mondtam, hogy megváltoztam és miattad. Téged nem lennék képes bántani." - 8. oldal


Magának a történetnek két főszereplője van, Liz és David. Egy ideje már beszélgettek, bár az a történetből vagy nem derül ki vagy csak én nem figyeltem rendesen, hogy hol ismerték meg egymást. Gyanítom társkeresőn. Végre eljutnak odáig, hogy találkoznak, ám David egyszer csak elviszi Liz-t arra a helyre, ahol az eddigi partnereit ölte meg. De pontosan hányat? Végig ez a kérdés járt a fejemben és reméltem, hogy választ is kapok rá. Kaptam és a választól a földön koppant az állam. Tíz év alatt ennyi embert megölni… - gondoltam magamban. Bár az egész történet nekem a közepe felé kezdett Stockholm szindróma jellegű képet festeni, ami megint csak egy érdekes téma lett volna.
 

"– Tudod, mire jók? Hogy el tudjak aludni. De tudom jól, hogy az álmaimban is szerepel, sőt. Beszél, tervez, diktál. Mint egy rohadt rabszolgahajcsár, aki belevisz a rosszba." - 52. oldal


Összességében tetszett a regény, nem azt mondom, hogy egy borzalom volt, amit szívem szerint kidobnék a kukába. Mert nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha a szerzőnek a jövőben lenne annyi ideje, hogy kibővítse, majd újra kiadja a regényt, azt örömmel fogadnám. Hiszen tényleg egy jó kis sztorit vázolt fel a szerző. Mindezek hiányában azonban molyon is csak három csillagot tudtam rá adni.

"Előfordulhatnak véletlenek bárki életében. De történnek események, melyek igenis direkt, szándékosan alakulnak úgy, ahogy." - 59. oldal

Neked viszont bátran ajánlom, ha szereted a sorozatszerű (reklámmentes) krimiket, mert akkor neked biztos elnyeri majd a tetszésedet.

11/25/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

Csak ​akkor tudod meg, milyen erős vagy, ha rákényszerít az élet…

Marina di Natale a kórházban tér magához. Döbbenten látja, hogy a haját leborotválták, a fején húzódó vörös sebhely jelzi, hogy komoly műtéten esett át. Rövidesen világossá válik, hogy nemcsak az egészsége, de az egész élete összeomlott. Majdnem a nulláról kell újrakezdenie, mégsem adja fel, hisz bár a férje elhagyja, a szüleire sosem számíthatott, és a munkáját is gyűlöli, a kislánya megmaradt neki – érte pedig a lehetetlenre is képes.

Gyógyulása után Marina a festői tengerparti kisvárosba, Anzióba költözik a gyermekével. Kis kora óta vonzották az izgalmas ízek, rajongott nagyanyja különleges, rendhagyó süteményeiért, szinte kívülről fújta a recepteket, melyek a világ lenyűgöző tájait idézték, így rövidesen megszületik a fejében a terv egy saját pékségről.

Csakhogy mindez kapcsolatok és elégséges pénz nélkül meglehetősen kilátástalan vállalkozásnak tűnik… Ekkor azonban váratlanul támogatást kap, mintha a sors sietne a segítségére. Szerencséjére vagy szerencsétlenségére megjelenik egy férfi is az életében, de Marina nem bízik benne, ami nem csoda, hisz Domenico nem más, mint a volt férje Franciaországban élő bátyja, akivel ő soha nem találkozott. Úgy tűnik, Domenico di Natale célja az, hogy kihúzza Marinát a magánélete romjai alól…

De vajon mit akar valójában a rejtélyes múltú férfi? És lehet-e bizalmat építeni, ha az ember mindent elveszített, amiben hitt?

R. Kelényi Angelika új regénye egy igazi harcos története, tele vággyal, tervekkel, ízekkel és illatokkal. A Manna Marina egy erős, kitartó nőről szól, akit bár megtépáz a sors, nemegyszer padlóra küld az élet, mégis feláll, összeszedi magát, és a végsőkig küzd az álmaiért.

Véleményem:

Féltem belekezdeni. Féltem, mert bár a fülszöveget elolvasva tudtam, hogy nem a megszokott stílus fog fogadni Angelikától. Mégis tartottam ettől a történettől egy kicsit, de kár volt. Az első oldal után magával ragadott és onnantól kezdve szó szerint alig bírtam letenni. Imádtam a történetet és kíváncsi voltam, mi lesz Marina-val. Oldalról oldalra egyre inkább magába szívott a történet és szívem szerint le se tetten volna, amíg a végére nem érek.

"Nem félek az új élettől." - 63. oldal

Hiszen a szerző egy olyan történetet alkotott, amibe az olvasó szívesen beleképzeli magát és még nem is mondanám rá azt, hogy teljesen egy másik világ, hiszen mindaz, ami Marina-val történik, bármelyik nővel megtörténhetne. A főhősnő szemén keresztül pedig azt is megtapasztalhattam, hogy milyen a nulláról kezdeni mindent. Mert ezt is meg kellett élnie, bár ezzel nem árultam el túl nagy spoilert. Csodálatos, mi mindent kihozott abból, hogy végre önmagaként élhet a saját gyermekével.

"Én hiszek abban, hogy a sors vagy Isten megbünteti azokat, akik másoknak ártanak." - 235. oldal

Áh… Ha már gyerek. Adriana. Adriana az a karakter, aki megmutatja az olvasóknak, milyen az, mikor a gyerek úgy nő fel, hogy mindent megkap, amit csak szeretne. Aztán hopp. Eltűnik a varázslat. Adriana is így volt, aztán rájött egy nagyon fontos dologra, amire sajnos az emberek csak ilyen helyzetben jönnek rá: a legkisebb dolgot is értékelni kell.

"A szerelem pedig… A szerelem csak fájdalommal és gonddal jár." - 297. oldal

Ám egy nap betoppan egy rejtélyes idegen a pékség ajtaján. Azonban mi van akkor, ha kiderül, az a rejtélyes idegen a sógorod, akit kitagadott a családja? Mi sülhet ki abból, ha beszélgetésbe elegyedsz vele? Minderre választ kapsz, ha elolvasod a regényt. Nekem az egyik nagy kedvencem lett, nem tagadom. Na meg van benne egy jó sütirecept, amit igyekszem nagyon hamar kipróbálni, mert imádom az édeset. 

"Senki sem lehet büszke arra, hová születik. Arra lehet büszke, akivé válik. A vér nem jelent semmit, a név és a gazdagság csupán előny, de nem garancia a kiválóságra. A kiválóságot a jellem határozza meg, az pedig az ember maga, az életútja és a környezete formálja." - 245. oldal

Sok mindent megmutat ez a regény az olvasóknak. Sok csodálatos dolgot. Például az apró értékeket. Mert lehet, hogy ami neked van, másnak nincs. Sőt még az is lehet, hogy egyszer neked sem lesz. Ebbe belegondoltál már? Én a történet során nagyon sokszor elgondolkodtam rajta. Főleg, mikor igazán megismerhettük Adriana édesapjának valódi arcát.

11/21/2022 No megjegyzés
Fülszöveg:

Valaki ​a fotóival közöl, és van, aki gondolatokkal.
Egyesek szerint az emberekhez eljutnak a látottak, mások szerint az emberekhez eljutnak a szavak.
Nem lehet eldönteni, hogy a képek vagy a betűk erősebbek-e, de az kijelenthető, hogy bármekkora is önmagukban az erejük, együtt mindennél mélyebbre hatolnak.

Közel három évtized a Magyar Honvédségben, több missziós feladat végrehajtása különleges műveleti csoporttagként. Számos hazai és külföldi elismerés – mint például a Combat Infantryman Badge – mellett a fotói révén ismertséget szerzett P. J. valóságos betekintést enged a Magyar Különleges Erők operátorainak világába.
Tudás, technika, belső látásmód, amelyet az aktív szolgálat és a csoporttal átélt közös élmények alakítottak ki.

Borsa Brown, a többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt, 2015-ben az Év Könyve kitüntetést, valamint „2017 legnépszerűbb írója” elismerést elnyerő szerző szavaival, gondolataival támasztja alá a sajátos látásmódú képeket.

Hazaszeretet, bátorság, hit, hűség és becsület, amit egy hivatás és az anyaföld reményteli ígérete foglal keretbe.
Felkavaró, megrendítő, ugyanakkor ámulatba ejtő képek és szavak, amelyek minden embert megérintenek, és amelyeket a valóság szült.


Véleményem:

 Végre egy olyan katonai album, ami kívül-belül gyönyörű. Borsa és P.J. egy csodát alkottak együtt, amit nem  csak most, hanem később is örömmel fogok majd nézegetni és olvasni. A képek és a hozzá megírt szöveg mind magába szippantott és magával ragadott. Minden képen elidőztem legalább öt percet, mert egyszerűen olyan csodásan lett megcsinálva az album. Hihetetlen csodát alkotott ez a két ember. Megmutatták Marországnak azt az oldalát, amit kevés ember lát. Mert mindenki csak azt látja a

Fotó: P.J.
katonákból, hogy erősek, fegyvereik vannak és lőnek, meg nehéz hátizsákkal mászkálnak. Nem. Ez nagyon nem így van és a kötet pont ezt tárja az olvasók szeme elé. 

"Futás közben te vagy a homokszem a cipőd talpa alatt. Te vagy az esőcsepp a faleveleken, a szél, ami épp a képedbe vág, vagy a kifújt levegőd sípolása. Sok minden lehetsz, de gondolkodó ember az nem! A kiképzés célja az is, hogy monotonná válj, és ez nehéz, hiszen folyamatos a fájdalom, a düh vagy az elkeseredettség."

 Mikor megjelent a könyv azonnal be akartam szerezni, de nyílván nem lehet mindent azonnal. Tavaly karácsonyra azonban megkaptam, most pedig elolvashattam. Nem bántam meg, mert minden oldala maga a csoda.  

A civil életben az igazi katona nem agresszív, nem tör-zúz, nem fenyegetőzik, nem háborog. Ennek az az oka, hogy tudja, mi az élet, belenézett már a halál szemébe jó párszor. A tapasztalatok átrendezik az értékrendet. Érzed, miért érdemes időt áldozni, és min fölösleges kattogni. Valójában egyetlen érték van egy háború közepén: a család és az otthon.


11/20/2022 No megjegyzés
Fülszöveg:
 
Szenvedély, halál és csábítás…
Veronica sztriptíztáncos, ő Seattle fénylő csillaga, ám az életét megnehezíti egy különleges képesség: látja az aurákat. Egyik este rátalál a brutálisan bántalmazott barátnőjére, és amikor megismerkedik az ügyben kirendelt nyomozóval, fenekestől felfordul az élete.
Jack gyilkossági nyomozó, aki nemcsak magánéleti bajokkal küzd, hanem a nyakába sózzák egy megerőszakolt sztriptíztáncosnő ügyét is. És ha mindez nem elég, ott van a szexi tanú, Veronica, akitől több okból sem akarhat semmit.
A gyanúsítottak köre egyre nő, Veronica és Jack között pedig menthetetlenül fellobban a szikra. Mindketten a maguk módján próbálják kideríteni, ki a tettes: Jack hideg fejjel és logikával, Veronica az auralátó képessége révén.
Vajon lehet-e közös jövője két olyan embernek, akik közül az egyik gyűlöli az éjszakát, a másikat meg az élteti?
Seattle eső áztatta, fülledt éjszakái számtalan titkot rejtenek.
Buja érzékiség, izgalmas nyomozás, számtalan titok.
Hagyd, hogy magával ragadjon!
 
És akkor most lássuk a borítót:
 
 
Előjegyzési link 
Tedd a kívánság/várólistádra a molyon


A szerzőről:
 
Boza Anita két kisfiával és férjével él egy Balaton melletti csendes kis faluban. A családhoz tartozik négy mentett kutya és három mentett macska, valamint számos ideiglenesen befogadott, gazdára váró állat. Az írónő gyerekként évesen már kacérkodott a versírással, majd 15 éves korában belevágott a regényírásba. 2019-ben a Magnusz kiadó gondozásában jelent meg első könyve Elrabolt szerelem címmel, melyet további öt regény követett. Elsősorban romantikus-erotikus zsánerben alkot, de több novellája jelent meg más témájú kötetekben is. Műveiben nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem és az állatmentés, ami nem meglepő, hiszen az írónő maga is önkéntes a siófoki menhelynél.
Facebook oldal
Instagram
 

Exkluzív idézetek:
#1
„Elkezdtem figyelni a kórházba ki-be siető emberek auráját, igyekeztem mélyeket lélegezni. Ki-be. Ki-be. Kavarogtak előttem a színek. Obszidián. Vérnarancs. Vanília. Malachitzöld. Langyosbarna. Halvány menta. Színek és emberek. Sorsok és életek. Olyan volt, mint egy nagy kaleidoszkóp: színesen kavargó minták gyors egymásutánja.”
#2
„Sötét, ragacsos feketeség vette körül, izzott benne a vágy és a düh vérvöröse, koromfekete aurájában bíbor kisülések villantak. A csuklyája lecsúszott a fejéről, én pedig halk, ijedt kiáltással hátraléptem, mert az arcát símaszk takarta. Gyomromat görcsbe rántotta a félelem.”
#3
„Hazudhatott volna a szájával, félrevezethetett volna az érintésével, de azzal, hogy olvastam az aurájából, nem maradt titka. Féltett engem, és kívánt. Ennél a kettőnél nem adhatott volna többet. Nyitott könyvként olvastam benne, és azt akartam, ő is lásson belém. Tudja meg, mit akarok.”
11/18/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

CARTE POSTALE

Szia Tori!
Párizs csodálatos! Én, Nick és a barátaink szuperül érezzük magunkat! Viszont… volt némi dráma Taóval, és… hát, csomó minden történt. Majd otthon elmesélem!!

Charlie
x x x

Véleményem:

 Nick és Charlie megint alkotott. Ezúttal az osztálytársaikkal és a lányiskolával Párizsba mentek és ezeket a kalandokat követhettük nyomon mi, olvasók. Megint egy nyálas, szerelmes, ugyanakkor hasfogósan vicces képregényt kaptunk a szerzőtől, aminek külön örülök. Végre eljutott olyan pontokra is a történet, amiért eddig csak könyörögtem, hogy derüljön már ki. Megtörtént. Könnyebb lett. Illetve a karakterfejlődés megjelenítése is nagyon tetszett Nick és Charlie szemén keresztül. 

Az emberek azt gondolják, hogy ha valaki nem heteró, akkor kb. KÖTELES azonnal elmondani a családnak meg a barátoknak. Pedig nem kell elmondanod senkinek, amíg te nem állsz rá készen.

 Az egyetlen, akit nem szívleltem a történetben az Nick bátyja volt. Mert neki is muszáj volt felbukkannia. MIÉÉÉÉRT? Ez volt az a képregény, amit becsuktam és azt kérdeztem magamtól: Hol a negyedik rész? Pedig nem nagyon szoktam képregényeket olvasni. Ám ez a történet annyira magával ragadt, hogy nem tudok máshogy viszonyulni hozzá. Charlie és Nick párosa már olyan cuki, hogy az már nyálas. Alig várom, hogy a negyedik kötetben ismét nyáltengerben fürdőzzek. :D 

– Csak azt mondtam, hogy Charlie őrülten beléd volt zúgva.
– Kuss már!!
– Alkonyat-szinten epekedett utánad.

 Aki olvasta: Nektek, hogy tetszett? Mi a véleményetek a kötetről?

11/16/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

Mit áldoznál fel a szerelemért?

Egész életemben csak egy dologra vágytam: egy kedves, vicces és helyes srácra, aki meglátja az embert a plusz kilók mögött, és úgy szeret, ahogy vagyok.

Most belépett az életembe ez a srác: Kristófnak hívják. Ő az, akiről mindig is álmodoztam. Órákon át tudok vele beszélgetni, úgy csókol meg, hogy attól megőrülök, és mindig képes mosolyt csalni az arcomra. Mellette keltem életre igazán.

A könyvekben, amiket fordítok, itt jönne el a happy end. Hát, az én életemben a szerelem egy lehetetlen döntéshelyzettel párosul, amiben az egészségem a tét…

Szívszorítóan őszinte történet arról, hogy mi történik, ha a szív harcba száll az ésszel.

Mélyedj el benne!

Fülszöveg:

Rácz-Stefán Tibor a történeteivel mindig is el tudott engem varázsolni onnantól kezdve, hogy először
kezembe vettem az első regényét, a Fogadj el!-t. Ezt a történetet is ahhoz hasonlítanám csak nem az iskolás szemszögből. Hiszen itt is egy túlsúlyos főszereplőt ismerhetünk meg. Ő Csongor. Csongor azonban választás elé kényszerül. Vagy úgy éli tovább az életét, ahogy eddig és akkor idejekorán meghal vagy belekezd a fogyókúrába ezzel esélyt adva magának egy hosszú és boldog életre. Azonban közbeszól egy nagyobbnak látszó tényező: a szerelem. Ugyanis Csongor megismerkedik az izmos borítómodell jellegű sráccal, akivel azonnal elrabolják egymás szívét. Egyetlen gond csupán az, hogy Kristófnak csak az a testsúly jön be, amit Csongor akkor magán visel. Mi lesz most? Szerelem vagy egészség a fontosabb? Te hogy döntenél?

"A coming out nehéz dolog. Ha te döntesz mellette, ha nem."

99. oldal

Én megmondom őszintén engem ez a történet minden csodálatos részével padlóra vágott. Hiszen amellett, hogy megmutatta, milyen csodálatos az, mikor egy vékony srác beleszeret egy teltebb fiúba, a szemünk elé tárta azt is, amikor a külső fontosabb a léleknél. Ez az, ami engem igazán padlóra vágott és a könyv is majdnem a szoba sarkában végezte, hiszen nem tudtam elhinni, hogy miért vannak így kódolva egyes emberek. Mi az, ami miatt ilyenek. Hiszen egy embernek nem a testét, hanem a lelkét kell nézni.

A keménysége és a határozottsága mögött ott egy megsebzett srác, aki csak szeretni akar.

127. oldal

Mindenesetre, mikor az utolsó oldal utolsó betűjéhez értem csak ültem. Képtelen voltam felfogni az olvasottakat. Még most is nehéz. Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, mert egy kicsit mindenki magára találhat. Ki itt, ki ott.

11/10/2022 No megjegyzés

A fülszöveg:

Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.

Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.

Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és Manuela lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.

Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.

És most lássuk a borítót:

A könyv előjegyzési linkje:

>>> https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/eszes-rita-eszakrol-fuj-a-szel-10666

A szerzőről:


Eszes Rita 1981-ben született Budapesten, és A sógun című regényből készült tévésorozatnak, majd később a Macskafogónak köszönhetően gyerekként évekig gésának készült. Az ebből fakadó romantikus emlékek késztették rá, hogy a középiskolában japánul tanuljon. Ösztöndíjjal egy évet töltött Oszakában, ahol a gimnázium középső osztályát végezte el és helyi családoknál lakott. Ha teheti, azóta is „hazajár” hozzájuk látogatóba.


Mindig is elszánt családfa bogarász volt, ezért élete első munkája egy családnév eredet kutató cégnél betöltött fordítói állás volt. Elvarázsolják a legendák és a régi történetek, ez adta az alapját az Északról fúj a szélnek is. Szereti a misztikus helyeket, az elnéptelenedett házakat, a sötét erdőt, a régi romokat – viszont, ha elragadtatja magát, képes sikítva távozni ezekről a helyekről. Jelenleg Tatán él a családjával és ott próbálja elmosni a valóság és a fantázia közötti határokat.


Első regénye, mely a Könyvmolyképző Kiadó V. Aranymosás Irodalmi Válogatóján Public Star díjat kapott,  Illangók címmel jelent meg, és az erdélyi mondavilágba kalauzol el. A Perkák kötet ennek a trilógiának a folytatása.


Legsikeresebb regénye a Rókatündér, amelyet a Japánban töltött iskolai év és az ott született életre szóló barátságok inspiráltak. A fiatalok hatalmas rajongással fogadták a történetet.


Web: www.eszesrita.hu

Facebook: www.facebook.com/eszesrita

Instagram: www.instagram.com/eszes.rita

Tedd a kívánság/váróslistádra Molyon:

>>> https://moly.hu/konyvek/eszes-rita-eszakrol-fuj-a-szel

Exkluzív idézetek:

#1 

„És akármilyen jelentéktelenek is vagyunk, nekem abban a pillanatban ő a mindenség.”


#2 

„– Mindennap elénekellek, és remélni fogom, hogy ha majd egy jobb világot ígérhetek neked, hazahív a dalom! – mondta Harukor. – Várni fogok rád a földön, és ha lejár az időm, várni foglak az égben is.”


#3

„Az ainuk népe soha nem írt le semmit, mégis mindenre emlékeztek. Esténként mindent elénekeltek a tűz meleget adó, jóságos istennőjének, és Harukor meg ő olyan történet voltak, amit nem lehetett elhallgatni. A medve és a lazac szerelme. Hogyan is érhetett volna jó véget?”

10/30/2022 No megjegyzés


Fülszöveg:

Bence a 17 éves focista évek óta egy súlyos titkot hordoz magában: a fiúk dobogtatják meg a szívét, különösen a helyes és kedves évfolyamtársa, Martin. Bence úgy érzi, a titka és a ki nem mondott szavak felemésztik a lelkét.

Az ünnep közeledtével, ahogy karácsonyi fénybe öltözik a város, Bence mindennél jobban vágyik arra, hogy randira hívhassa Martint és előbújhasson, de retteg attól, hogy az idős, konzervatív szülei és a nagymamája mit szólnának az igazsághoz, és miként bánnának vele a csapattársai, és a legjobb barátja, Zalán…

Hol van az a pont, amikor a hallgatás már fáj?

Honnan meríthetünk bátorságot, ha úgy érezzük, a félelem az úr?

A szerelem elég erőt adhat ahhoz, hogy kiálljunk a világ elé? Két szó: Meleg vagyok. Ha kimondod, minden megváltozik? 

A Téged kérlek karácsonyra az év legromantikusabb coming out története, ami reménnyel tölti meg a szíved és mosolyt csal az arcodra.


És akkor most lássuk a borítót:

Moly
Előjegyzés
***

A szerzőről:

Rácz-Stefán Tibor 1988-ban született,

marketing asszisztens és blogger. 

Művei kortárs problémákat feszegetnek, olvasmányos, fiatalok számára is érthető formában. Korábbi regényei, a Fogadj el!, a Túl szép, a Szállj a dallal! duológia, a Pokolba a jópasikkal! és az Éld át a pillanatot nagy sikert arattak a hazai könyvpiacon.

Legújabb regénye, a Téged kérlek karácsonyra egy komoly témákat boncolgató, mégis szívdobogtató romantikus történet. 

 Az író civilben népszerű könyves blogger, gondolatait havonta több ezren olvassák. Szabadidejében falja a könyveket, és nagy rajongója a minőségi sorozatoknak is.

Facebook

Blog

Tik-tok

Instagram

Exkluzív idézetek:

#1

"Megölelem őt, mélyen beszívom a rózsás illatát, és próbálok minden pillanatot az eszembe vésni. Annyira szeretem anyát. Bele se merek gondolni, hogy milyen lesz, ha elveszítem. Milyen lenne, ha kiderülne, hogy minden, amit mondott, csak üres ígéret, és nem bírna szeretni, ha megtudná, hogy meleg vagyok."

#2

"Elég nagy a különbség az elfogadás és a megtűrés között is, és nem akarom a saját bőrömön megtapasztalni. Félek. Annyira félek, mert ott vannak a szüleim, akiknek nem tudom megjósolni a reakcióját. És mégis rohadtul meg akarok nekik nyílni."

#3

"Aranysárga fény von körbe minket, a csillagszóró szikrái ezerfelé pattannak, de én csak Martin arcát nézem, az ajkát, a tengerkék szemét. Ő az. Az egyetlen, aki kell nekem."

10/29/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

Van egy ház valahol a városban, egy romosnak tűnő régi ház, amely rengeteg titkot rejt. A tizenkét éves Emma erről mit sem sejt, amikor egy szép napon beköltözik a családjával. Ő először csak a sárkányformájú kandallót látja, a kalandos zegzugokat meg az elvadult kertet. Hamarosan azonban különös dolgok történnek: Emma egy titokzatos tárgyra bukkan, valaki különös jelet kapar egy diófába, a házban leomlik egy fal, a környéken pedig felbukkan egy idegen, egy minden hájjal megkent Kalóz, akinek megjelenése semmi jót nem ígér. Nem mindennapi események sora veszi kezdetét, melyek során feltárul a ház és egykori lakói története. De mit titkol Emma nagymamája, miben mesterkedik a Kalóz, és vajon ki az a Regulus? Kódok és rejtvények, elsárgult levelek és régi naplóbejegyzések során feltárul az elfeledett ház története.

Véleményem: 

 Felnőttként is lehet gyerekeknek szóló meséket olvasni. Hiszen ez a könyv nem abban a bizonyos értelemben vett mese. Ez inkább felnőtt mesének mondható. Hiszen nem beszélnek az állatok, nem repülnek tündérek, sárkányok, nincsenek benne beszélő manók. Hopp, ezzel azt hiszem, sok szívet összetörtem. Bár bevallom őszintén, én is szívesen olvasok ilyesfajta történeteket. Ám ez a történet ezek nélkül is rettentően eseménydús és izgalmas történet volt. 

"A ház évtizedes lakói ugyanis megbújnak, beleolvadnak a környezetükbe és arra várnak, hogy jöjjön valaki és felfedje végre a titkaikat."

6. oldal

 Hiszen a főszereplőnk, a tizenkét éves Emma édesanyja halála után ellátogat a családjával egy régi, poros, felújjításra váró házba, melyről később kiderül: az édesanyja a házat rá és a testvéreire hagyta. Egy ponton azonban felbukkan a szomszéd ház kertjében egy alacsony, szemüveges kisfiú.

"– Kíváncsi leszek, mit tartasz majd elég értékesnek ahhoz, hogy a baziliszkuszra bízd."

184. oldal

Ki lehet ő? 

Milyen titkokat őriz a ház? 

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestem a választ. Rettentő sok izgalmat és kalandot rejt ez a könyv az olvasó számára, aki a sorok közé bújva ismét gyerek lehet egy kicsit. Egy család tele titkokkal és annál több izgalommal.

 

10/27/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

Leda 47 éves, angol irodalmat tanít az egyetemen. Elvált, két lánya Kanadába költözött a volt férjéhez. A hirtelen megtapasztalt szabadság megfiatalítja, felszabadító örömmel tölti el, és saját maga számára is váratlanul vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család szomszédságába kerül, amelynek alig titkolt kötődése a maffiához beárnyékolja békésen induló pihenését. A családhoz tartozó gyönyörű fiatal nő, Nina bájos nőiessége hamar felkelti Leda érdeklődését. Nina mintaszerű anyasága egy húsz évvel megkésett szembesülésre készteti Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és önmegvalósítása érdekében szakított mindennel, ami a családjához fűzte.

Véleményem:

 Rövid, tömör, de izgalmas olvasmány. Talán így tudnám röviden összefoglalni. Elena Ferrante a regényeivel mindig kikapcsolódást és egy új világot nyújt az olvasóinak. Ez most sem volt másképp. A rejtélyes írónő most is arra törekedett, hogy olvasóit izgalommal és egy nagyszerű képzeletbeli nyaralással lássa el. Mikor bementem munka után a könyvesboltba egyből megakadt ezen a regényen a tekintetem, mert azelőtt még soha nem láttam a polcon. A tartalom elolvasása után pedig jött velem a pénztárhoz. Aztán felült a polcomra és várakozott egy kicsit. Hiszen éreztem, hogy ennek nem azonnal kell nekifogni. Kell hozzá egy hangulat. Kell hozzá egy olyan állapot, mikor te magad is a főszereplő bőrébe tudsz bújni és vele együtt ott lenni a Nápolyi tengerparton. 

"[…] a gyerek sohasem csak azt akarja, amit hangosan megfogalmaz, hiszen a teljesített kérés csak még elviselhetetlenebbé teszi számára annak a bevallatlan másiknak a hiányát."

176. oldal

 Leda élete elsőnek unalmasnak, egyhangúnak tűnhet. Azonban ez nem igaz. A történet bár csak egy nyaralást ír le, nagyon szépen megmutatja nekünk a főszereplő életét azt, hogy mi is történt a múltjában, hogyan is éli a hétköznapjait. Ez pedig különösen tetszett. Vékony, viszonylag gyorsanolvasható, de mégis annyira magával ragadja az embert, hogy az valami hihetetlen. Főleg, ha az ember maga elé képzeli a jeleneteket. A nápolyi tengerpartot, a hangulatot, a pezsgést... Mindent. Csodálatos. Azt hiszem tovább kéne folytatnom Elena Ferrante könyveinek olvasását.

"Milyen botorság azt képzelni, hogy megnyílhatunk a gyermekeinknek, mielőtt betöltik az ötvenedik évüket. Hogy elvárjuk tőlük, hogy személyiségnek, ne pedig szolgáltatásnak tekintsenek minket. Kimondani: én vagyok a ti történetetek, belőlem fakadtok, hallgassatok meg, hasznotokra válhat."

108. oldal

 Erre Leda története ébresztett rá. Nem tudom, ki ez a nő, de hogy csodát művel az biztos. Leda története, a bonyodalmai, a családi élete és minden más, ami körülötte van az a valóság, mégis olyan álomszerű köntösben írja le az írónő, hogy az valami hihetetlen. Megismerhetjük a főszereplőt fiatalabb korától kezdve egészen a nyaralás pillanatáig. Ebben pedig a visszaemlékezések segítik az olvasót. Bár be kell valljam, először összezavart, hiszen a visszaemlékezéseket semmivel sem jelölték. Egyik pillanatban még a tengerparton voltunk, aztán hopp, egy visszaemlékezés. Ám ezt is hamar meg lehetett szokni. Nem szegte kedvem az olvasástól. 

"[…] életünkben gyerekkorunktól fogva annyi ostoba dolgot csináltatnak velünk, melyről elhitetik, hogy lényeges […]."

111. oldal

 Szeretettel ajánlom nektek is, ha valami gyors, könnyed, de mégis izgalmas olvasmányra vágynátok.

10/24/2022 No megjegyzés

 Idén 27. alkalommal nyitotta meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Bár idén be kell, hogy valljam, nem kicsit volt káoszos a helyzet. Hiszen most nem a Millenáris nagy épületében voltunk, hanem az elöl lévő kis épületben, ami két évvel ezelőtt még nem volt ott. Teljes káosz volt az egész.

 Ám panasz így se lehet, hiszen a hangulat így is megvolt. Találkozás barátokkal, sok nevetés és persze a legfontosabb: könyvek. Csütörtökön nyitotta meg a kapuit, azonban én csak szombaton és vasárnap látogattam ki. Teljes káosz volt, ami ott fogadott. Hiszen a könyvfesztiválnak a térképét csak a helyszínen láttam. Néztem is a dedikálásoknál, mikor kikerültek az időpontok, hogy mit jelent egy-egy szerzőnél a GE megjelölés. A helyszínen rájöttem. G épület emelet. Mondom jaj. 

 Az első napomon, szombaton egy csomó dedikálásra mentem, így nagyon sokat rohangáltam. Már reggel tízre, nyitásra kint voltam a könyvfesztiválon. Igen, képes voltam nyolckor felkelni egy dedikálás miatt. Ugyanis elsőként Ludányi Bettina dedikálására látogattam el, hiszen a dedikálás és minden más eseménymentes időszak alatt sikerült beszereznem a Mennem kell című könyvének a második kiadását, ami az Álomgyár Kiadónál jelent meg kibővítve. Aztán egy kis szünet, mely alatt végiglátogattam minden ismerős standot és beszélgettem rég nem látott barátaimmal. Mindezek után pedig siettem, hogy 14.10-re odaérjek L.J. Wesley dedikálására, hiszen végre beszereztem tőle a Brooke című könyvét, amit anno megjelenés előtt olvastam. Majd ezek után is jött egy hosszabb szünet, hiszen a következő dedikálásom csak délután négykor vette kezdetét, ám mire én odamentem a sorhoz délután négy előtt öt perccel, addigra már az emelet lépcsőjénél volt a vége, tehát volt egy kisebb várakozás. Sebaj. Addig olvastam. Hiszen most teljesen rákaptam Grecsó köteteire. Mire odaértem Gabriella Eld írónőhöz addigra pedig már lerohadt a lábam az állástól, így megfogadtam: a következő dedikálásra várakozva nem sorban állok, hanem sorbanÜLÖK. Hát, ez nem jött össze, hiszen Rácz-Stefán Tibornál gyorsabban haladt a sor, mint amire én emlékeztem. Én azonban azt hittem, hogy tök gyorsan végzek. Aláírja, beszélünk pár szót és megyek. Aha. Minden kezdődött ott, hogy megkérdezte, milyen névre írja, mert nem emlékezett biztosra. Mondtam, hogy Noel. A halott nevemre ugyanis már nem dedikáltatok. Na szóval. Elkezdte írni, majd megakadt és felém fordította a könyvet: "Szerinted ezt, hogy tudnám korrigálni?"- kérdezte, majd megláttam, hogy a "Noel"-ből véletlen "Nol" lett. Mondom: "Az O ás az L közé még oda tudsz írni picibe egy E betűt." Válasz: "Nem, az hülyén nézne ki. Így született ez: 

 Utána még volt egy vicces történet, mikor a szerzővel és a dedikálást fotózó hölggyel olyan hangosan nevettünk, hogy szerintem az egész sor minket nézett. Azonban ez... Nem egészen publikus, de nagyon feldobta a napomat, az biztos. No, ezek után pedig irányba vettem a lakásomat és út közben persze olvastam. Inkább, mint, hogy a hülye embereket kelljen elviselnem (bocs, túl antiszoc vagyok).

 Másnapra pedig már csak Grecsó Krisztián dedikálása maradt, amivel viszonylag gyorsan végeztem, hiszen 11 előtt húsz perccel beálltam a sorba (és már akkor volt előttem vagy tíz ember). Azonban nagyon kedves és közvetlen volt a szerző, annak pedig különösen örült, mikor meglátta, hogy a Tánciskola című kötetéből nem az új, hanem a régi kiadást hoztam el dedikáltatni. 

Találkozunk jövőre

N



10/05/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

„Soha ​nem gondoltam magamra világmegváltó hősként vagy híres filmcsillagként. Úgy gondoltam elhamvadok az emlékkel melyet a jelentéktelen tegnap hagy maga után. Én a jelenben akartam lenni valaki. Nem számít, ha később senki nem emlékszik rám. Most lássanak. Most kapjam a tapsot. S ha majd a síromnál senki nem emlékszik a nevemre, csak egy tábla karcolja az akkori jelenbe nevem apró foszlányait, én akkor is tudni fogom, hogy éltem. Sőt mi több, az álmomnak éltem. Nem azért kell harcolni, hogy emlékezzenek ránk, azért kell harcolni, hogy lássanak. ”
Anna élete előre meg van tervezve, be van táblázva minden pillanata. Határozott elképzelései vannak a jövőjét tekintve, melytől semmi nem tántoríthatja el. De egy valamire nem számított. Hogy találkozik valakivel, aki felkavarja az álló vizet. Bizonytalan lesz minden, a jövője és az élete. Anna vergődik az elhatározás és az érzelmek között. Mi a fontosabb az ész vagy az érzelmek? Feladhatjuk az álmainkat és vágyainkat azért hogy újakat alkossunk valakivel? Meddig érdemes ellenállni a kísértésnek?

Tormási Vyktória legújabb könyvében ismét az érzelmeinkre szeretne hatni, olyan gondolatokkal mely mindannyiunk fejében ott motoszkál, mégsem merjük kimondani.

Véleményem:  

 Amikor belekezdtem én naiv azt hittem egy könnyű, laza, szerelmes regény lesz egy balettáncosról.


Aha. Nem. Nagyon nem. Ez a könyv egy érzelmi hullámvasút. Sokáig megyünk felfelé, aztán mikor nem is gondolná az ember elindulunk lefelé.  

 Hihetetlen történet egy karrierista lányról, aki csak a táncnak él és az minden álma, hogy bejusson a London Royal Balett Scoolba (ahova, amúgy tényleg nagyon nehéz bekerülni). Minden napjának minden percét betáblázza és pontról pontra halad. De mi van akkor, ha ennek a karrierista lánynak van egy bulizós, vadóc lakótársa, aki elrángatja bulizni? Mi történhet egy bulin, ahol a barátnőd bepasizik, egy zenekari taggal és lepasszol az énekesnek? 

 Vajon megéri küzdeni a szerelem ellen? Nem. Erre már rájöttem régebben és most is, olvasás közben. Csoda ez a könyv. Nem tudnám más jelzővel illetni. Mindenképpen ajánlom neked, ha:

- az igaz szerelem híve vagy 

- karrierista vagy

- ha szeretsz táncolni

- ha fontosak az álmaid

 Hiszen ez a négy mind megvan ebben a regényben. Az utolsó két fejezetet sírva olvastam végig éjjel kettőkor. Nem tudtam letenni, annyira magával ragadott. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a regény. 

10/01/2022 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Túlléphetünk-e egy kapcsolaton, ami az életet jelentette számunkra? Meddig lehet parancsolni a szívnek?
Ábel nem találja önmagát az űrben, ami Alex után maradt.
Minden róla szól, képtelen szabadulni az emlékétől, fogva tartja. Igyekszik egy új életritmus szerint élni, lefoglalja magát, betáblázza a hétköznapjait. Egyszóval: túlél. Aztán váratlanul jön valaki, aki mellett úgy érzi, ismét van értelme a boldogságát kutatni…
A múlt vissza-visszaköszön rá. Vajon le lehet-e zárni a legerősebb szerelmet?

KÖSZÖNÖM

Véleményem:

 Mikor belekezdtem a regénybe olyan volt, mintha Alex szemén keresztül nézném az eseményeket, melyek nélküle történnek. Aztán történt "valami" és ez teljesen megváltozott. Akkor már Ábel szemén keresztül láttam és éltem meg az eseményeket. Furcsa volt. Furcsa volt visszaeső szenvedélybetegként egy ilyen útról olvasni, amelyet ez a könyv végigvezet. Azonban meg kell mondjam, maga a csoda. A kitartás, amit a szerző megmutat a szereplőkön keresztül. Az akarat. 

"Azt, hogy függő vagyok, nem egyszerű kiölni magamból – talán lehetetlen is."

11. oldal

 Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy már nem függő. Feltettem magamnak a kérdést olvasás közben: "Vajon mi volt az a pont, ahol egy függő azt mondja, hogy nem csinálja már tovább?" Választ kaptam a kérdésemre. Egy olyan kielégítő választ kaptam a kérdésemre, ami a földhöz vágott. Az utolsó fejezetet sírva olvastam végig, mert hihetetlen volt számomra. Köszönöm a szerzőnek, hogy megírta ezt a regényt. Kemény olvasmány volt, de közel sem annyira, mint a Rush. Viszont hálás vagyok, hogy meg lett írva. Alex az a személy, aki én nem vagyok. Hiszen nem minden függő olyan erős, hogy nemet tudjon mondani. Kell egy mélypont ahhoz, hogy ezt megtedd. Alex-nél megvolt. Még
nekem is fájt, mikor elolvastam azt a részt. 

"– Borzasztó lehet a szenvedélybetegség- […]"

159.oldal

 Sírtam, zokogtam, mosolyogtam, nevettem. Érzelmi hullámvasúton vitt át a könyv. Nem egyszer hagytam üzeneteket az írónak, oldalszámot megjelölve, hogy éppen hol hagytak nyomot a könnycseppjeim a papíron. 

"– Most mi másabb?
– A gyógyulás.
– Miért?
– Mert most én is akarom."

188. oldal

 Pedig Ábel tényleg próbált továbblépni. Igaz, kellett neki egy baráti löket, de tovább akart lépni. Ám a sors egy olyan dolog, ami mindig közbeszól. Most milyen jól tette, nem igaz?

9/30/2022 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Aaron Walsh feltörekvő író, szeret új dolgokat megismerni, és világot járni. Kivéve, ha éppen egy újabb könyvön dolgozik, olyankor igyekszik elbújni mások szeme elől. Ugyan nem így tervezte, egy véletlen folytán ezúttal amishok között talál menedéket. Elegendő egyetlen napot eltöltenie a falujukban, hogy érezze, írni akar róluk. Meg akarja ismerni őket. Tudni akarja, miért élnek ilyen elszigetelten, ennyire régimódin. Arra viszont nem számít, hogy egy igéző szempár, és annak tüzes gazdája teljesen felborítja az életét. Végül az válik a legfőbb céljává, hogy megfejtse Noah-t, mert biztos benne, hogy az egyszerű életet élő srác súlyos titkokat cipel. Aaron pedig túl kíváncsi ahhoz, hogy ezt annyiban hagyja.

Véleményem: 

 Sok mindent el lehet mondani erről a regényről csak azt nem, hogy rossz. Engem egy teljes hullámvasúton vezetett végig, ami aztán hirtelen véget ért, engem pedig a földhöz vágott. Ilyen volt ez a könyv. Sokszor sírtam, sokszor nevettem. De ilyen egy jó könyv, nem igaz? Akkor jó, ha érzelmeket vált ki belőlünk. Sophie Anne első regénye pedig ezt bizonyítja. Nálam pedig ennek a regénynek nagy jelentősége van. Hiszen nagyon jól tudjátok, hogy én mindig jobban figyelek az első könyves szerzőkre, mert ott sok minden kiderül. No, de hogyan is láttam a regényt? (azon kívül, hogy a szívemet kitépte).  

"Most, hogy megérkeztem, a szerelvényem pedig lelassít, már le tudok ugrani róla,még mielőtt teljesne megáll. Körbenézni, hol vagyok éppen. Hová is érkeztem? Milyen szerelem ez? Harcolthatok-e társ nélkül, egyedül egy szerelemért? Esik az eső? Vagy tavasz van és a nap miatt hunyorognom kell? A madarak énekét hallom? Mi ez a hely, ahol vagyok, és van-e innen vonat, ami visszavisz oda, ahonnan jöttem vagy csak egyirányú jegyem volt? Segítségre lesz szükségem, hogy megválaszoljam ezeket a kérdéseket." - 287. oldal

 Az elején még nem gondoltam semmire. Aaron híres író. Mondom oké, de vajon hogyan kötődnek össze a szálak? Aaron lerobban, az amish falu egyik családja pedig befogadja. Itt már kezdett egy-két gondolat a felszínre törni, de még itt se volt teljesen tiszta. Aaron meglátja Noah-t. Na, itt már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Ez a regény tele van titkokkal és olyan kérdésekkel, amikre az olvasó választ szeretne kapni és vagy megkapja vagy nem. De... Mi van, ha nem? Hol a második rész?

Egyáltalán lesz folytatás? (én már tudom a választ).

"A lecke, amit az amishok megtanítottak nekem, minden bizonnyal el fog kísérni életem végéig. Ott lesz velem az utolsó percekben is. Megpaskolja a vállam, és azt mondja: fontos volt tudnod, soha semmi sem fekete vagy fehér. A legtisztább ember lelke is lehet mocskos, és a legszentebb közösségben is megbújhat az ördög. Soha ne bízz senkiben csak azért, mert a te szándékaid igazak és jóindulatúak. A végén úgyis az szenved, aki nem akart ártani senkinek." - 466. oldal

 Sok-sok üresen hagyott kérdőjel maradt bennem, ami igenis válaszra vár. Mi lesz Noah-val. Mi az a nagy titok, ami miatt olyan döntést kényszerült meghozni, ami ekkora hatással volt az életére? A könyv azonban egy nagyon fontos kérdést tesz fel számunkra: Mi történik akkor, ha egy amish faluban kiderül valakiről, hogy meleg? Meg is kaptam rá a választ és igen elszomorító. Mintha az őskorban lennénk. Az egész könyv alatt éreztem, hogy Noah és az anyja nagyon nem oda valók. Nem ott kéne lenniük. Leginkább Noah-nak nem. Joy szereti a férjét. Ez rendben van. De Noah... Ő miért... Basszus annyi bennem a kérdés. 

Kíváncsi vagyok: Ti olvastátok? Ha igen, akkor mi a véleményetek a regényről? Ha nem: Tervezitek elolvasni?

9/19/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Véleményem: 

Évek óta csücsül a polcomon. Soha nem mertem eddig nekikezdeni, mert féltem. Féltem, hogy nem lesz annyi zsebkendőm hozzá. Az egész történet alatt nem sírtam. Kivéve az utolsó tíz-húsz oldalt, amit esti műszakban olvastam végig a sziget fesztiválon kint a szabad levegőn, miközben mentek körülöttem az emberek. Izgalmas volt. Egy ember oda is jött megkérdezni olyan éjjel három körül, hogy minden rendben van-e. Éppen akkor fejeztem be a könyvet és kicsit sokkos állapotban voltam. Mint mindig, most is előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet. Ám most annyival volt másabb, hogy a filmet pár évvel ezelőtt láttam és nem nagyon emlékeztem rá. Ezért is volt akkora élmény számomra a könyv. Érdekes volt olvasni Hazel világlátását és életfelfogását. Érdekes volt megismerni a körülötte élők élettörténettét. Gondolok itt Van Houten-re és az ő történetére. Arra, hogy miért született meg az a könyv, amit írt. Arra, hogy miért döntött úgy, ahogy. 

 Ám pont ezért is ért váratlanul a vége. Mert már nem emlékeztem a filmre. Műszak közepén befejeztem a könyvet és csak küszködtem a sírással. Egyáltalán nem erre számítottam. Tudtam, hogy

nem lesz egy happy ending story, de... Akkor is. Ez olyan igazságtalan. 

 Most viszont, hogy pár év tologatás után elolvastam a könyvet azt hiszem ideje lesz újranézni a filmet, mert szeretném összehasonlítani a kettőt. Azonban biztos vagyok abban, hogy a könyv egy nagyon mély nyomot hagyott bennem (mint a Sziget fesztivál. :D) 

 Bár így utólag azért elgondolkodtam. Mi lett volna, ha... Igen, tudom, sok ilyen kérdés van. De szerintetek mi lett volna, ha minden fordítva történt volna? (szóismétlésért sorry) Mármint Augustusssal kapcsolatban (no spoiler)

8/20/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

A ​nők nemcsak otthon végeznek láthatatlan munkát, sokszor a társadalomért is úgy tevékenykednek, hogy szinte megfeledkeznek róluk. Ezekről az alig emlegetett hősökről szól a regény. A fiktív szereplőkkel dolgozó kötet Frida, Magda és Médi történetén keresztül vakuvillanásnyi ideig megmutatja azoknak a bátor nőknek is az alakját, akik mertek cselekedni. Rajk Júlia, Ember Judit vagy Hodosán Róza figuráját többek között.
1987-ben járunk, Magyarországon, Budapesten. A kommunista rezsim elnyomási struktúrája omladozni látszik, de senki nem tudja, mikor dől össze. A besúgói rendszer még aktívan működik, az ellenzék is egyre több akciót szervez: a kötetben mindkét csoport életébe belepillantást nyerhetünk .A kamaraműként is felfogható regény az árulás és lázadás pszichológiájával foglalkozik, azzal, milyen apróságokon, rejtett családi kódokon, lelki töréseken vagy épp a véletlenen múlik az, hogy valaki a szocializmus kiszolgálója lesz, netán ellenáll. Ám nehéz pálcát törni bárki felett egy olyan korszakban, ahol a legnagyobb bűnös és áruló valójában a rendszer maga.
A regény lapjain 1944-től 1987-ig villannak fel a magyar történelemnek olyan drámai pillanatai, melyek mindenkire hatással voltak, de a nőknek sokszor még nagyobb traumát jelentettek. Amíg pedig megismerjük az ő túlélési stratégiájukat, addig is vígan pöfögnek a Zsigulik, kotyognak a kávéfőzők, végtelen lassúsággal épülnek a víkendházak, Beszélőket lapoznak titokban, hangulatjelentések készülnek, harmatosak a Kőbányaik, szól a Kontroll Csoport, a panellakások fagyöngyös függönyei engedelmesen csörögnek a vállunk körül, a főszereplők számára pedig a végére kiderül: ki árult el másokat, és ki önmagát.

 Véleményem: 

 Ez az olvasmány sajnos nem tartozott a kedvenc olvasmányaim közé. Nem volt teljesen idegen idegen számomra, de nem nőtte be magát a szívembe. Ettől függetlenül viszont hálás vagyok a Mert olvasni mindig jó bloggerinájának, hogy az Olvassunk hazait 2022-ben kihívás keretein belül megismerhettem a regényt. 

 Maga a regény az 1900-as évek nőjogi ügyeiről szól. Két testvérpár, Magda és Médi, illetve az ő baráti körük életét mutatja be. A történet sok helyen zavaros volt számomra, néha nem tudtam követni, hogy hol vagyunk, mert egyik pillanatban még Magda, aztán Médi, majd Pali szemszögén láttuk a történetet. Azonban nem a szemszögváltás volt a legnagyobb problémám, hanem az, hogy mindez nem is volt sehogy jelezve. 

 Azonban nem csak emiatt nem lett kedvencem a történet. Maga a történet nem állt közel a szívemhez. Már amiatt sem, mert az 1900-as években játszódik, meg amiatt se, mert a nőjogi helyzetről szól. Mindennek ellenére viszont izgalmas volt megismerni Magda és Médi kapcsolatát és ezt a világot, amiben ők éltek. Hiszen ezen a történeten érződött, hogy ha nem is igaz történet alapján íródott, de van ilyen alapja is. 

 Ajánlom ezt a történetet mindazoknak, akik szeretik az ilyen történeteket. Nekem nem lett kedvenc, de lehet másnak az lesz. Hiszen Magda és Médi, illetve barátaik története mögött néhány tanulság is megbújuk, illetve ebben a történetben olvashatunk az igazi testvéri szeretetről.

8/05/2022 No megjegyzés
Newer Posts
Older Posts

Most olvasom:



Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Álomgyár Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó B. E. Belle Bakos R. Laura Bálint Erika Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna bestseller Betty Forester Borsa Brown Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Dawn Silver Dream válogatás Erdőss Alex filmajánló Fumax Kiadó Gabo Könyvkiadó Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence interjú Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L.J. Wesley L&L Leiner Laura LMBT LOL Ludányi Bettina Maxim Könyvkiadó Papp Dóra R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor recenzió Sam Wilberry Sebők Aida szerelem Szivárványálom könyvek sorozat szórakoztató Tira Nael történelmi regény Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna

Blog Archive

  • ►  2023 (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ▼  2022 (37)
    • ▼  december (2)
      • Ellyne: Elysium
      • Anne L. Green: Toszkán rejtély
    • ►  november (6)
      • Drasko Olívia: Beteg szerelem
      • R. Kelényi Angelika: Manna Marina
      • Borsa Brown: Frontvonal
      • BORÍTÓLELEPLEZÉS - Anita Boza: Az éjszaka színei
      • Alice Oseman: Fülig beléd zúgtam 3.
      • Rácz-Stefán Tibor: Nincs hozzád hasonló
    • ►  október (6)
      • BORÍTÓLELEPLEZÉS: Eszes Rita - Északról fúj a szél
      • BORÍTÓLELEPLEZÉS: Rácz-Stefán Tibor - Téged kérlek...
      • Ruff Orsolya: Volt egy ház
      • Elena Ferrante: Az elveszett lány
      • Káosszal vegyített boldogság - ilyen volt a 2022-e...
      • Tormási Vyktória: Rólunk szólt
    • ►  szeptember (2)
      • Sam Wilberry: Flash
      • Sophie Anne: Amish Biblia
    • ►  augusztus (2)
      • John Green: Csillagainkban a hiba
      • Finy Petra: Kerti szonáta
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates