Snow-Soon Lee tizenhét éves, koreai, és Bruce Lee a pél­daképe. A harcművészet koronázatlan királynője nem az a bulizós típus, de ha felheccelik, akár egy vadidegen, dögös srácot is hajlandó lesmárolni a moziban, hogy bebizonyítsa, nem csak a gyilkos ütéseivel tud hatni a fiúkra. Ja, hogy a kapucnis szívtipró a dúsgazdag szenátorjelölt egy szem fia? Uppsz… Semmi vész, úgysem találkoznak többé. Vagy mégis? Ash lerázhatatlannak tűnik, és kissé paranoiás anyja a csa­ládot ért halálos fenyegetések miatt elképesztő ötlettel áll elő: azt akarja, hogy Snow legyen a suliban a fia testőre. Vajon meg tudja védeni a nindzsalány Asht a titokzatos zsa­rolóktól? És Snow-t ki védi meg az újabb csókoktól?

Megjelenés: április 16. 

Véleményem szerint ez most nem lett olyan szép munka, mint az eddigiek, de a sztori jól hangzik, így nem tart vissza, hogy elolvassam. 

Ha tetszik a fülszöveg, tedd kívánságlistára, hogy ne maradj le.

Köszönöm szépen a kihívást Alíznak, az Olvassunk együtt blog bloggerének. 

Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?

Egyszerű. Ezért csináltam meg a blogon au "előrehozott olvasások" modult. Így kénytelen vagyok magam a listához tartani. Bár van, amikor ez-az bejön, de... Igyekszem elküldeni őket.

Már elolvastad egy könyvnek több, mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?

Vagy nyögvenyelősen, de továbbolvasom és írok róla egy őszinte negatív kritikát, vagy félbehagyom, mondván, hogy majd folytatom és nekikezdek egy másiknak, ami akkor érdekel.

Közeledik az év vége és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?

Ott a következő év. Minek parázni? Én se olvasok el egy év alatt száz könyvet. Néhányan kérdezték is már tőlem, hogy miért olvasok ilyen lassan. Válaszom: Mert élvezni akarom a könyvet.

Egy könyvsorozatnak, amit imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?

Kicsit zavar, de megbékélek vele. Nálam most ilyen a Szent Johanna Gimi, aminek a hiányzó részeit most tavaly karácsonyra kaptam meg a bátyámtól és az első kivételével a negyediket és a hetediket meg tudta szerezni régi kiadásban (Mire jó a Bookline. 😂😂), de az elsőt màr nem tudta.

Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldalara állna?

Általában nincs ilyen. Ami az ismerőseimnek nem tetszik az általában nekem sem. Kivéve Szűcs Vanda könyvei. Ott egyetértünk.

Nyilvános helyen olvasol, és nagyon felzaklat a könyv, annyira, hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?

Nagyon ritkán sírok könyvön. Akkor is figyelek, hogy azért ne zavarjak senkit és semmit.

Egy könyvnek, amit nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újraolvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod a folytatást, vagy bestresszelsz… stb?

Elolvasom, mit írtam az előző részekről. 😂 Vagy gyorsan újraolvasom.

Nem akarod kölcsönadni a könyveidet
senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar kérni tőled egyet?

Megmondom neki, hogy nem szeretek könyvet kölcsönadni. Ez részben igaz is, amióta anyukám egyik tanítványának odaadtam a Szent Johanna Gimi első részét és soha viszont nem láttam.

A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl az ezen az olvasási válságon?

Nálam a max., aminek nekikezdek, az a három.

Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy olvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?

Hármat. De ez helyzetfüggő.

Végre sikerült megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna, és alig várod, hogy olvasd őket… de meddig hevernek a könyvespolcon, mielőtt ténylegesen el is olvasnád őket?

Általában egy-másfél évig. Ezért vezetek mostmár listát. Most raktam be egy olyan könyvet, amit tavaly előtt kaptam meg a szerzőtől. 

Az én kihívottjaim, pedig nem mások, mint: 

Zsófi, Anna, Tami

 Idegileg lemerültem, és keresni kellett valamit, amitől hasznosnak érzem magam. Én ezt választottam, bár soha egy sort sem írtam azelőtt.

 2. Hogyan jött magának a sztorinak az ötlete?

 Nem tudom pontosan. Csak az első mondatom volt meg. A többi jött utána.

 3. Már az első oldalak után tudtad, hogy ennek lesz folytatása, vagy ez csak a végén "fogalmazódott" meg benned?

 Sosem tervezek folytatást. Arról írok, amiről épp szeretnék. Ha folytatásra gondolnék már az elején, akkor gúzsba kötne a muszáj.

 4. Tehát sosem tervezel előre. Van valami valóságalapja, vagy valamennyit merítettél a könyvhöz a körülötted lévő világból?

 Sosem tervezek az írásban előre. Nincs semmi valóságalapja, viszont a körülöttem élőktől lopok tulajdonságokat, ahogy mások is.

 5. A harmadik könyved is nemsokára megjelenik. Arról mesélsz egy kicsit?

 A harmadik könyvem szorosan kapcsolódik az elsőhöz, csak épp a főszereplőkből mellékszereplők, a mellékszereplőkből főszereplők lettek. A sztori onnan folytatódik nagyjából, ahol  a Szerelem hirdetésre véget ért. Viszont úgy írtam meg, hogy nem kell hozzá elolvasni az elsőt, csak ha valaki részletesebben kíváncsi az előzményekre.

6. Ha tehetnéd, és egy napra átvehetnéd valamelyik szereplőd helyét, melyi lenne az, és miért?

Lívia, mert... Talán a személyisége miatt, talán azért mert kifogta az aranyhalat... Nem is tudom. Egy olyan karaktert alkottam meg a személyében, aki bármelyikünk szeretne lenni.

 7. Ha valaki olyan, mint én, hogy a könyv szerzőjéről is szeret pár információt tudni, azoknak mesélnél egy kicsit magadról is?

 Tök átlagos nő vagyok. Emellett anya, feleség, gyermek, unoka, barátnő, és még sorolhatnám... Két gyönyörű lányom van. Vidéken élünk, és dolgozunk. A három végzettségem közül (kereskedelem-marketing, tanító megspékelve egy ének szakkal, műkörömépítő) én az elsőt választottam. A családom 1830 óta ezzel foglalkozik a községben. Ebbe nőttem bele, ráadásul élvezem, hogy emberek között mozoghatok. A könyveimből pedig azt hiszem kiderül, hogy a család számomra az első.

 A fülszöveg magáért beszél. Ennél többet nem nagyon szeretnék elárulni. Pörgős, humoros, romantikus történet, amit ezerszer jobbnak érzek az első regényemnél, de gondolom ez annak tudható be, hogy az ember folyton fejlődik és tanul. Mindenki fedezze fel magának Lívia és Thomas kalandos, fordulatokkal teli kapcsolatát. 

9. A humoros vonalon szeretnél maradni, vagy esetleg áttérsz más műfajokra is? Például krimi, vagy fantasy.

 Még ezt sem tudom. Lételemem a humor, úgyhogy ha nagy véletlenül áttérnék más műfajra, a humort nem tudnám kihagyni. Mondjuk a poénokat osztó vámpírok, szellemek, zombik, vagy épp gyilkosok az én szereplőimként érdekesen mutatnának.

10. A borítók általában, hogy születnek a könyveidhez?

 Azok már akkor a fejemben motoszkálnak, mikor az utolsó sorokat írom, aztán elküldöm az elképzelésemet fotókkal együtt. A kiadónál összehoznak valamit, és addig csiszolgatjuk, amíg olyan nem lesz, amilyet szeretnék.

12. Neked általában mennyire tetszik az első végeredmény?

Ez nagyon változó. 

12. Mondjuk például az első három könyved borítóját, amit eddig megterveztek, volt olyan, hogy ez nem tetszik?

 Persze. És ha ilyen van, jó alaposan odakötözöm magam a karóhoz, ahonnan nincs az az ember, aki elmozdít.

13. Olyan volt már, hogy a sztoriba kötöttek bele?

Nem. Olyan soha. 

14. Kezdő íróként neked milyen volt azt megélni, hogy a kezedben tartottad az írásodat?

 Hatalmas élmény. Megkönnyeztem. Boldog voltam és rémült.

15. Mi vitt rá egyáltalán, hogy beküld a kiadóhoz?

 Addig noszogatott anya és a férjem, míg nem volt más választásom.

16. Hogyan jött az írói álneved?

 J keresztnév, K vezetéknév, Smith egy fordítás eredménye. 

17. Mit tanácsolsz kezdő íróknak, akik úgy vannak, mint te? Hogy ott van egy fantasztikus kézirat a fiókukban, de nem merik a nagyvilág elé tárni. (hisz téged is noszogatni kellett)

 Hogy ne kapkodjanak a kiadó kivàlasztásakor, de bátran lépjenek.

1. Miért döntöttél úgy, hogy megírod Az Arab tükörregényét?

A maffiatrilógiámnál megkaptam az olvasóktól, hogy nagyon szeretnék tudni, mi zajlik le a férfi karakterben, hiszen azokban a kötetekben (legalábbis az első kiadásokban) női szemszögből van elmesélve a történet. Az arabnak már úgy ültem neki, hogy tudtam, megírom mindkét oldalt, de külön kötetben. Ezzel kapcsolatban voltak harcaim a kiadóval, de végül belementek, és szerencsére jól tettük, amit tettünk. Hangsúlyozom, hogy a két kötet bár ugyanazt az időszakot öleli föl, teljesen különbözik. Véleményem szerint rengeteg mély érzéstől fosztja meg magát az, aki csak az egyiket olvassa, mondván, hogy úgyis tudja mi lesz a vége.

2. Ez a kötet (Az Arab szeretője) mennyire tükröz téged?

Az Arab szeretőjében van benne leginkább a lelkem. Sosem tagadtam, hogy az nagyon én vagyok. Életem fájdalmai, elengedései is benne vannak, így a megírása számomra egyfajta terápia is volt. Mondhatom, hogy végigbőgtem azt az időszakot, amikor írtam. Én mégis azt gondolom, hogy a nők nagy része is magára ismer benne, mert elég mélyen belemutat a felnőtté válás útvesztőjébe.

3. Voltak karakterek, akiket valakiről mintátál? (Pl.: Balázs, vagy Bálint)

A karaktereket nem szoktam senkiről mintázni. Többen kérdezték, hogy van ez? Megyek az utcán, meglátok valakit, és annak külsejét írom le? Hát nem. Abban a pillanatban döntöm el, amikor írom, csak úgy, ahogy a cselekményt. Valahogy a belső tulajdonságok mindig adják milyen külső illik ahhoz a személyhez. A belső tulajdonságokat, megnyilvánulásokat már inkább veszem a környezetemből. Igaz, vagy hozzáteszek, vagy elveszek, de volt már aki magára ismert.

4. Mennyivel járt ez a kötet kevesebb kutatómunkával? 

Igazából Az Arab című kötet volt az, ami hatalmas kutatómunkával járt. annak folyamán olyan dolgokra is ráleltem, amit nem tettem bele az arabba, mert tudtam, hogy a magyar női karakter oldaláról bemutatva, sokkal átláthatóbb lesz. Így ennél a kötetnél, már nem folyt napi szinten a kutatás csak apróságokban. Az arab szeretője sokkal mélyebb, magyarabb, és abszolút a mi szemünkkel mutatja meg a Keletet.

5. Hány hónap különbség van Anna és Khalid között?

Ez le van írva a könyvben. Nem figyeltél. Három hónap van közöttük. Gamal már nős, és teherbe ejtette Yasmint, amikor Rijádban szerelmi viszonyba keveredik Csillával. Ha most ebbe mélyebben belemennék, az elég erős szpoiler lenne.

6. Miért döntöttél úgy, hogy a többi részét is megírod a történetnek?

Az arab lánya 1, és 2 valahogy adta magát. Hozzáteszem, elsőre ez a kettő egy kötet volt, de mivel iszonyú hosszúra sikeredett, ketté kellett szednem. Az arab lánya 1-ben az volt a hangsúlyos, hogy életre keltsem azt, akinek a lelke halott. Értelmet kellett adnom az életének, úgy, hogy apa szemmel mutatom be, miként viszonyul a kislányához. Az arab lánya 2-ben már a nagykorú Anna mesél, sokaknak ez a kedvenc kötetük. Arab és magyar is egyben, csodás maga a karakter is, és bár vannak benne megrázó dolgok, az ember végig úgy gondol Annára, mintha személyes ismerőse lenne. Szerethető ez a karakter. Az arab fiát, elismerem, kis noszogatás hatására írtam meg. igazából az arab lánya írásakor ért meg egy könyvre a karaktere. Üres maradt volna a sorozat, ha nem mutatom meg, miként alakul az élete.

7. Milyen érzések játszódtak le benned a
történet írása közben?

Nagyjából olyan érzéseim vannak írás
közben, mint az olvasónak olvasás közben. Ugyanúgy sírok, dühöngök, nevetek, utálom, vagy szeretem őket. A való élet is ilyen. Egyébként döbbenetes, hogy egy elképzelt történet, egy kitalált személy mennyire valóságossá tud válni az ember agyában. Már-már családtag.

8. A szereplők jellemei honnan jöttek? Gondolok itt például Balázsra, vagy az apjára.

Azt nem tudom. Sosem tervezem ezeket a dolgokat. A cselekvéshez alakítom a jellemet, vagy a jellemet a cselekvéshez? Még erre sem tudnám a választ. De egyvalami tény. Próbálok rámutatni a jellemfejlődésekre, legyenek azok akár negatívak, akár pozitívak. Nem maradunk ugyanolyanok. Idővel mindenki puhul, vagy keményedik.

9. Mennyire volt nehéz, amikor Csillát kiírtad a történetből?

Csillát nehéz volt lezárnom, de ugyanakkor könnyű is. Sok minden lehetett volna még kettőjükben, de az a szerelem annyira mély volt, és felkavaró, hogy tisztán kellett hagynom. És a férfi karakterben sem időleges változást akartam elérni, hanem azt akartam, hogy törölje képen az élet. Mert hiába herceg, van, amit tőle is el tud venni a sors. Ennek is erős mondanivalója van. Az emberek nagy része happy end- hez szokott, pedig az élet nem habos torta. Én úgy vélem, ez csak még közelebb hozta a történetet az olvasóhoz. Nem kevésbé a szereplőket…

10. Egy tükörregényben 50%-ban ugyanazok játszódnak le, mint a másikban. Neked az akkor fizikai formában megjelent könyv a párbeszédek, cselekmények pontos leírásában segített? Mert ahogy észrevettem, volt olyan jelenet, ahol Csilla és Gamal együtt volt, viszont az első kötetben nem volt beleírva.

Természetesen, arra fókuszáltam, hogy mindkét kötetben legyenek olyan jelenetek, ami a másikban nincs benne. Ez is jelképezi, mennyire másként látják a történteket, mire melyikük emlékszik… Ami mindkét könyvben benne van, annál erősen kellett ügyelni az egyezésre, ez mind tőlem, mind a szerkesztőmtől alapos koncentrációt igényelt. Nem volt könnyű összehangolni, de így a két könyv külön-külön is megállja a helyét. Ráadásul a saját mondanivalójukon kívül, ha az ember mindkettőt elolvassa, talán megtalálja a közös tanulságot is.

Fülszöveg:

Érzelmes ​és sokkoló.

Történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.

Csillának nincs egyszerű élete. Egyetemista, de az élet száz felől osztogatja neki a pofonokat. Alkoholista édesapja, és rákos édesanyja mellett azzal is szembe kell néznie, miként változik az öccse a drog hatására egy egészen más emberré. Egy tolmácsmunka alkalmával összehozza a sors egy szaúdi férfivel, aki felforgatja az életét.

Az Arab szeretője című regény Az Arab párhuzamaként a másik oldalról, a nő szemszögéből mutatja be egy szerelem kibontakozását, egy különleges kapcsolatot a két különböző kultúrából érkező ember között, egy fiatal lány felnőtté válásának történetét.

Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai nem véletlenül váltak az olvasók kedvenceivé. A két regény szépen egészíti ki egymást, egészen más érzéseket adva át az olvasónak, miközben egymástól függetlenül, külön-külön is megállják a helyüket.

Ha még nem olvastad Az Arab című regényt, ezek után biztos kedvet kapsz hozzá.

Véleményem: 

  Fantasztikus élményt tárt elém az írónő ezzel a regénnyel. Annak ellenére, hogy tükörregény és az ötven százalékát már tudtam örömmel olvastam végig. Öröm volt Csilla nézőpontjából is látni a dolgokat. Egyet viszont megmondok nektek: Ne nézzétek meg, meddig olvastam a moly szerint. Katasztrofálisan hosszú ideig. Na jó, mentségemre szolgál, hogy nagyon kiborított Csilla családja. De azon kívül imádtam. Most már nincs bennem semmi félelem, örömmel folytatom a sorozatot, megszakítások nélkül. Annak ellenére is, hogy a listában nem az következne. Kicsit fejre állítottam.
 Magát a cselekményt azért is volt izgalmas olvasni, mert legalább 3D-ben nézhettem végig, hogy hogyan szakít Csilla Tamással. Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én nem túlzottan kedveltem a pasast. Túl... - hogy is fogalmazzak - nagyképű volt. Viszont ettől volt jó a történet. Hogy van egy olyan szereplő, aki miatt eldobhatom a könyvet. Na jó, nem. Csillát nem bántjuk. A lényeg annyi, ezzel kapcsolatban: Teljesen megértettem Csillát, amikor Tamással kapcsolatban megtette a megfelelő lépést, mert személy szerint én soha nem kedveltem, viszont egyetlen egy pillanatra azért megsajnáltam.

Utólag összehasonlítva a két kötetet teljesen meg tudom érteni Csilla gondolkodásmódját is. Nem lehetett egyszerű megérteni az első pillanatban Gamalt, ráadásul ilyen család mellett, ahol ezer felé áll a fejed, az öcséd és az apád is egy szenvedélymániás. Nem tudom, hogy fel tudtam volna nőni egy ilyen családban. Minden esetre - tudom, hogy nem létezik, de - nagy gratuláció ezért Csillának. Aki látta, hogy reménytelen a helyzet az öccsével kapcsolatban, mégis megpróbált rajta segíteni. De sajnos ehhez az ő akaratereje is kellett volna. Ami ilyenkor nincs meg az emberben. Legyen szó akár alkoholról, akár drogról. 

Anna

 Az írónő stílusát meg már említenem sem kell. Az első könyvénél megvett engem. Imádtam, ahogy
fogalmaz. Nem durva, de nem is finom cukormázas a fogalmazás. Ez pedig pont jó. Kicsit hülyén éreztem magam, amikor az első részbe kezdtem bele, hiszen tizennyolc év alatt voltam, a regény hátulján pedig ott van, hogy tizennyolc felett ajánlják.
 
 A történetről nem sokat mesélnék, mert aki olvasta az első részt, az nagyjából tudja. Csak annyit mondanék, hogy az elején ugye megismerjük Csilla családját, amit kezdetekben még az anyukája és ő is próbálnak összetartani. Aztán jön Gamal. Innen ismeritek már a történet egy-egy foltjait. Ugyanis, amikor nincs vele Gamal viszont már ott van a "gyümölcsük", akkor Csillának már többire csak ő lesz a fontos Gamal mellett. Valamint őszintén szólva még most is meglepődtem, hogy Gamal mennyire jól állt ehhez a dologhoz és ahhoz, hogy a "gyümölcs" lány. Pedig az araboknál ez nem szokás. Legalábbis az eddigi értesüléseim szerint. Ott a fiú az értékes.  

Kedvenc karakter(ek): 


Csilla:
Szerintem Csilla (ahogy Gamal mondaná: Dzshilla) egy baromi erős személyiség a történetben, mert ha megnézzük a családját és azt, hogy utána, mit vitt végbe, akkor tényleg irigylésre méltó.

Gamal:
Mint az első részben most is odáig voltam érte a gőgös stílusa ellenére is. Imádtam, ahogy a lányához viszonyult és nem hagyta ott őket. Hogy számára Csilla és Anna volt az igaz szerelem. 

Anna: 
Annak ellenére, hogy születésétől fogva egészen pár hónapos koráig ismerhettem csak meg a kötetben odáig voltam érte. Már most érzem, hogy a továbbiakban is szeretni fogom.

Kedvenc idézetek:

"A lelkem úgyis össze van törve, a szívem meg úgy repdes körülötte, mint egy pillangó, amibe két liter kólát öntöttek."


"Ez a férfi tényleg egy labirintus."


"Az ember erős és annak is érzi magát, de a sírás nélküli könnyezést képtelenség elállítani."


"Becsapás az egész. Az egész világ. A betegség, a gyógyulás, a mosolyok, az érintések, a boldogság… Semmi sem igazi, csak az az érzés, ami egy szülő és gyerekeközőtt létezik."


"Nagyot nő a szememben, és nem az anyagiak miatt, hanem azért, ahogy beszél a lányunkról."


"Ha valamit nem tettél meg, azt a saját erőtlenségednek köszönheted, ha hibát követtél el, amiért vezekelsz, az meg szinte már megnyugtató."


"Istenem! Miért mondta mindenki, hogy Tamásnál jobbat nem találhatok? Ez a férfi mellettem minden rezdülésével óvja a lányunkat, tiszta szívéből szeret mindkettőnket. Nem igaz, hogy az embernek az eszére kell hallgatnia! A szívére kell!
– Nagyon jó apa vagy, Gamal!"


"– A pokolra viszel, Csilla!
– Nem, Gamal! A paradicsomba!"

Kedvenc jelenetek: 

A végén volt nagyon sok kedvenc jelenetem. Így hirtelen most egyet sem tudnék kiemelni. Legegyszerűbb. ha azt írom ide: AZ EGÉSZ KÖNYV.

Borító:

Én soha nem pártolom azt, hogy alakok legyenek a borítókon, mert akkor az ad az olvasóknak egy képet, hogy "tessék, így képzeld el", viszont Az Arab-sorozatnál nem így vagyok. Nagyon tetszenek a borítók.

Várható megjelenés: 2018 tél vagy 2019 első félév. mWave, 450 oldal.  

Fülszöveg:

Játék és harc, barátság és árulás, győzelem és halál. Molnár Ferenc regénye már száztíz éve a fiatal olvasók kedvence: az idők során készült belőle némafilm, hangosfilm, színdarab és zenés játék, közel két tucat nyelvre fordították le, több országban lett kötelező vagy ajánlott olvasmány. Szereplői – akik Molnár Ferenchez hasonlóan a budapesti Józsefváros szülöttei – ma már az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol otthon érezhetjük magunkat, akárcsak a Pál utcai fiúk a grundon. A regény alapján készült, azonos című zenés játékot Marton László rendezésében a budapesti Vígszínház mutatta be 2016. november 5-én. Jelen kiadás a nagy sikerű színdarab emlékezetes pillanatait idézi fel Gordon Eszter színes fotóinak segítségével.

Véleményem:

 Fáj a kicsi szívem. Hihetetlen ez a könyv. Megmosolyogtat és összetöri a szíved. Imádtam.
 Ez az igazi gyerekkor. Amikor megtanulsz harcolni egy számodra fontos dologért. Mint a fiúk a grundért. Mert, mint ahogy a színdarab Mi vagyunk a grund dalában is elhangzik "Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el, legyen szabad a grund."

 Számomra ez a könyv sok élményt adott. Visszaadta a régi gyerekkoromat, amikor még csak kisiskolás voltam. Nemecsekéktől sok mindent megtanulhatott nem csak a gyerek, de a felnőtt ember is. Például, hogy vannak olyan dolgok, amiket küzdelem nélkül nem lehet megtartani, de olykor nem szabad túl korán örülni, mert akkor minden elvész. Mint a grund. Sajnáltam Nemecseket, hiszen a kedvenc szereplőm volt. Sajnáltam a grundot, mert olyan volt, mintha én is ott játszanék velük nap, mint nap. Öröm volt átélni, amit ők átéltek. Sajnáltam, hogy ilyen rövid, de vígasztalt, hogy nem hiába olvastam el. Tanulságos kis történet.

 Imádtam a történetet, bár a régies nyelvezetén néha nagyokat néztem. Például az első mondaton, ami ha jól számoltam hét sor volt.
 Bizonyára sokan olvastátok már ezt a kis történetet, de azért gondoltam, írok róla. Hiszen még egy fantasztikus történettel gazdagodtam, és ezt meg akartam osztani. Ezen a történetet együtt sírtam és nevettem a szereplőkkel. Mint a többinél is. Viszont ez mégis más volt. Mások voltak a szereplők, mint a mai regényekben, ekkor még más volt Budapest is. Nagyon jó volt átélni és örülök, hogy részese lehettem Nemecsekék kalandjának.

Kedvenc szereplő:

Nemecsek: A bátor kis Nemecsek. Aki nem félt a vörösingesektől, és aki mindenáron megvédte a hazáját. A grundot. :)

Kedvenc idézetek:

"Odabent senki se tudta, hogy ez a kis darabka föld talán mád nem is az övék. Ez a kis darab terméketlen, hepehupás pesti föld, ez a két ház közé szorított kis rónaság, ami az ő gyereklelkükben a végtelenséget, a szabadságot jelentette, ami délelőtt amerikai préri volt, délután Magyar Alföld, esőben tenger, télen az Északi-sark, szóval a barájuk volt, s azzá változott, amivé ők akarták, csak hogy mulattassa őket."

"Egy kéz se mozdult, egyetlenegy fiú se moccant meg a helyéről. Most mindenki érezte, hogy ez a csöpp szőke gyerek valóságos kis hős, igazi férfi, aki megérdemelné, hogy felnőtt ember legyen… A hídnál álló két őr, aki az egész esetet végignézte, csak bámult rá, de hozzányúlni egyik se mert. Mikor Nemecsek a hídra lépett, fölharsant Áts Feri mély, dörmögő hangja :
– Tisztelegj!"

Mi késztetett arra, hogy írni kezdj?

Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell adnom a fejem… Valami egyedit akartam. Valami különlegeset.

  Gyerekként videózni szerettem nagyon, de amint radöbbentem, hogy egy kamerával a kezemben nem tudom megvalosítani azt, amit a fejemben filmként látok magam előtt – hiszen senki sem képes a varázslásra –, úgy gondoltam, valami más utat kell választanom... Könnyebbet. Aztán hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű, és számos akadály és harc áll előttem. Amit meg kell vívnom, bátorsággal és határozottsággal felvértezve, az elszántság fegyverével a kezemben!

  A tehetség nagyon relatív dolog, és szerintem nincs olyan író/művész, aki a kezdetektől fogva mindent tud. Napi szinten tanulok, fejlődöm, és igyekszem csiszolni a stílusom.

  Hibázom én is, nem tökéletesek az írásaim, a stílusom, a saját hangom sem, de elszánt vagyok... Hiszek benne, hogy annyira jóva tudok válni, amennyire szeretnék – hatalmas kitartással és sok küzdéssel.

  Mindenkinek ezt tanacsolom: Nem szamit, ha először nem sikerül, legyen barmiről is szó... Állj fel, küzdj, és harcolj, harcolj, amikor csak tudsz! Lehet, klise, de igaz! Nagyon.

Hogyan jött az első könyved, a Cage ötlete, illetve a témaválasztás?

Érdekelt ez a téma, de mára már rájöttem, hogy nem kifejezetten ez az út, amit én akarok járni… Szép volt, jó volt, de elmúlt. 

Továbbra is melegekről szóló könyveket fogok írni, de A 4-es 6-os utasa sokkal közelebb áll hozzám, mert érzelemcentrikus történet. A Cage a durva erotika világába kalauzolja az olvasót, és sokkal inkább a szexuális vágyak munkálnak a szereplőkben, sokkal inkább a szex köré épül az egész… Mára rájöttem, hogy imádok az érzelmekkel játszani. Mindenképp ki kell használnom ezt!

Tervezel folytatást adni a Cage-nek? Vagy ezt már befejezettnek tekinted?

  Nem tekintem lezártnak, de úgy érzem, más témában, más érzéseket boncolgatva sokkal jobban kiélhetem magam… Jobban szárnyalhatok. Engem fog tükrözni. És mára már a megítélésem is változott arról, mit is jelent az, hogy jó könyv… 

 Ezért gyúrok rá az új regényemre, ami egy nagyon komoly történetet foglal keretbe. Kicsit félek, milyen lesz, mert egyelőre novellákból áll, de szépen kerekedik, és bízom benne, hogy a végeredmény remek lesz!

Ez csak nem a 4-es 6-os lesz?

  De, szeretném! Alex és Ábel történetében rengeteg lehetőség rejlik. Úgy érzem, bennem élnek, a részeim, és ez az érzés eddig egyetlen regényem/történetem közben sem hatott át. De most itt van! Nem kopogtatott az ajtómon, nem szólt előre, hogy itt lesz, csak itt van, és azt hiszem, ez a legszebb… Az ilyen lehetőségekkel pedig élni kell!

Míg a Cage tömény erotika, addig a 4-es 6-os novellák inkább az érzelmekre mennek rá, mint mondtad... Mégis egy bennük a közös: Egyik sem egy "átlagos" párról szól. Miért meleg karakterekről írsz? 

  Sokkal közelebb érzem őket magamhoz. Nem csak azért, mert én is meleg vagyok, hanem mert kicsit már unalmas számomra folyton a heteró párokról írni… Nem azért, mert rájuk másképp gondolnék. Csak az irodalmat veszem figyelembe, és mint tudjuk, túlnyomóan sok ilyen témájú történet van… Hagyom, hogy más írók kibontakozzanak ebben a körben! Én ebben a témában érzem jól magam. 

Ezek szerint próbálkoztál már heteró történet írásával is?

Igen, de nem feltétlen vagyok büszke rájuk. Csak fogom a fejem, hogy: Jééé, tényleg én írtam?! Azt hiszem, ez minden író átka… És erről igazából ennyit tudok mondani. Nagyon válogatós vagyok, mások írásaival kapcsolatosan is. Hát még a sajátommal! 

A sajátjával senki sem elégedett. Azt lehet tudni, hogy A 4-es 6-os novellákat mikor akarod könyv formában megjelentetni?

Még nem. Ez egyelőre titok. És még én sem tudom pontosan…Csak elképzeléseim vannak. Talán épp most alakul ki egy projekt, ami sokkal különlegesebb lesz, és nem csak erről az egy könyvről fog szólni. Nem csak rólam. Meglátjuk. Ez még a jövő zenéje…

Ábel és Alex történetét novellás kötetként vagy regényként szeretnéd kiadni? 

Mindenképp regényként. Megérdemelnek egy egész történetet – határozottan!

Illetve ehhez kapcsolódóan: A novellákhoz készített borítók benne lesznek a kötetben, vagy azokat nem tervezed nagyközönség elé tárni?  

Azt nem tervezem! Furcsán mutatna a könyvben, és inkább írással legyenek megtöltve a lapok, mint képekkel… De ettől függetlenül, imádom őket, és mindig kifejezik az adott novella érzelmi világát! 

Mi alapján találod ki a karakterek jellemeit, tulajdonságait? Például a Cage-nél vagy a 4-es 6-os-nál?

Spontán jön. Azt hiszem, ezt tudnám a legnehezebben megmagyarázni, bármennyire is furán hangzik. Azért dolgozom rajtuk, de az első pillanat annyira megmagyarázhatatlan… Beugrik valami, aztán meg csiszolgatom, finomítom az ötletet. Gondozom, akár egy kis növényt. 

Mint tudjuk, aligha vannak olyan történetek egy írónál, amit egy ugyanazon dolog/cselekmény ihlet, Nálad mi ihlette a Cage, illetve a 4-es 6-os utasa történeteit?

A Cage csak egy ötlet volt, nincs különösebb kiváltó oka. A 4-es 6-os utasát pedig egy fiú ihlette, akit ezen a villamoson láttam. Nagyon megragadt bennem az emléke, és egy este leültem, hogy megírjam a történetét… Akkor még nem tudtam, hogy ennyire kinövi majd magát. 

Ezek után, mik a terveid?

  Nincsenek túl nagy terveim. Egyszóval: Amit hoz a jövő. Ami biztos, hogy igyekszem tudatosabban írni. Nálam a fejlődés van a középpontban. Abszolút.

Tehát sosem tervezel előre. Arról mesélj még egy kicsit, mert engem nagyon érdekel, hogy nálad általában mi a fő motiváció?

Nem igazán tervezek előre, most mégis van pár tervünk… Imádkozom, hogy minden simán menjek, és végre megvalósuljanak ezek a kis- és nagy álmok!

 A fő motiváció az, hogy mielőbb leírjam azt, ami a fejemben van… Lehet, hülyén hangzik, de ha bennem van a történet, akkor egyszerűen picit megbolondulok, és addig nem jövök helyre, nem gyógyulok ki ebből az édes kórból, amíg legalább egy részét nem írhatom ki magamból…

A szerző utószava: 

 

Meglepően pozitív élmény volt az interjú! Örültem, és minden jót kívánok!