Van egy ház valahol a városban, egy romosnak tűnő régi ház, amely rengeteg titkot rejt. A tizenkét éves Emma erről mit sem sejt, amikor egy szép napon beköltözik a családjával. Ő először csak a sárkányformájú kandallót látja, a kalandos zegzugokat meg az elvadult kertet. Hamarosan azonban különös dolgok történnek: Emma egy titokzatos tárgyra bukkan, valaki különös jelet kapar egy diófába, a házban leomlik egy fal, a környéken pedig felbukkan egy idegen, egy minden hájjal megkent Kalóz, akinek megjelenése semmi jót nem ígér. Nem mindennapi események sora veszi kezdetét, melyek során feltárul a ház és egykori lakói története. De mit titkol Emma nagymamája, miben mesterkedik a Kalóz, és vajon ki az a Regulus? Kódok és rejtvények, elsárgult levelek és régi naplóbejegyzések során feltárul az elfeledett ház története.

Véleményem: 

 Felnőttként is lehet gyerekeknek szóló meséket olvasni. Hiszen ez a könyv nem abban a bizonyos értelemben vett mese. Ez inkább felnőtt mesének mondható. Hiszen nem beszélnek az állatok, nem repülnek tündérek, sárkányok, nincsenek benne beszélő manók. Hopp, ezzel azt hiszem, sok szívet összetörtem. Bár bevallom őszintén, én is szívesen olvasok ilyesfajta történeteket. Ám ez a történet ezek nélkül is rettentően eseménydús és izgalmas történet volt. 

 Hiszen a főszereplőnk, a tizenkét éves Emma édesanyja halála után ellátogat a családjával egy régi, poros, felújjításra váró házba, melyről később kiderül: az édesanyja a házat rá és a testvéreire hagyta. Egy ponton azonban felbukkan a szomszéd ház kertjében egy alacsony, szemüveges kisfiú.

Ki lehet ő? 

Milyen titkokat őriz a ház? 

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestem a választ. Rettentő sok izgalmat és kalandot rejt ez a könyv az olvasó számára, aki a sorok közé bújva ismét gyerek lehet egy kicsit. Egy család tele titkokkal és annál több izgalommal.