Ám panasz így se lehet, hiszen a hangulat így is megvolt. Találkozás barátokkal, sok nevetés és persze a legfontosabb: könyvek. Csütörtökön nyitotta meg a kapuit, azonban én csak szombaton és vasárnap látogattam ki. Teljes káosz volt, ami ott fogadott. Hiszen a könyvfesztiválnak a térképét csak a helyszínen láttam. Néztem is a dedikálásoknál, mikor kikerültek az időpontok, hogy mit jelent egy-egy szerzőnél a GE megjelölés. A helyszínen rájöttem. G épület emelet. Mondom jaj. 

 Az első napomon, szombaton egy csomó dedikálásra mentem, így nagyon sokat rohangáltam. Már reggel tízre, nyitásra kint voltam a könyvfesztiválon. Igen, képes voltam nyolckor felkelni egy dedikálás miatt. Ugyanis elsőként Ludányi Bettina dedikálására látogattam el, hiszen a dedikálás és minden más eseménymentes időszak alatt sikerült beszereznem a Mennem kell című könyvének a második kiadását, ami az Álomgyár Kiadónál jelent meg kibővítve. Aztán egy kis szünet, mely alatt végiglátogattam minden ismerős standot és beszélgettem rég nem látott barátaimmal. Mindezek után pedig siettem, hogy 14.10-re odaérjek L.J. Wesley dedikálására, hiszen végre beszereztem tőle a Brooke című könyvét, amit anno megjelenés előtt olvastam. Majd ezek után is jött egy hosszabb szünet, hiszen a következő dedikálásom csak délután négykor vette kezdetét, ám mire én odamentem a sorhoz délután négy előtt öt perccel, addigra már az emelet lépcsőjénél volt a vége, tehát volt egy kisebb várakozás. Sebaj. Addig olvastam. Hiszen most teljesen rákaptam Grecsó köteteire. Mire odaértem Gabriella Eld írónőhöz addigra pedig már lerohadt a lábam az állástól, így megfogadtam: a következő dedikálásra várakozva nem sorban állok, hanem sorbanÜLÖK. Hát, ez nem jött össze, hiszen Rácz-Stefán Tibornál gyorsabban haladt a sor, mint amire én emlékeztem. Én azonban azt hittem, hogy tök gyorsan végzek. Aláírja, beszélünk pár szót és megyek. Aha. Minden kezdődött ott, hogy megkérdezte, milyen névre írja, mert nem emlékezett biztosra. Mondtam, hogy Noel. A halott nevemre ugyanis már nem dedikáltatok. Na szóval. Elkezdte írni, majd megakadt és felém fordította a könyvet: "Szerinted ezt, hogy tudnám korrigálni?"- kérdezte, majd megláttam, hogy a "Noel"-ből véletlen "Nol" lett. Mondom: "Az O ás az L közé még oda tudsz írni picibe egy E betűt." Válasz: "Nem, az hülyén nézne ki. Így született ez: 

 Utána még volt egy vicces történet, mikor a szerzővel és a dedikálást fotózó hölggyel olyan hangosan nevettünk, hogy szerintem az egész sor minket nézett. Azonban ez... Nem egészen publikus, de nagyon feldobta a napomat, az biztos. No, ezek után pedig irányba vettem a lakásomat és út közben persze olvastam. Inkább, mint, hogy a hülye embereket kelljen elviselnem (bocs, túl antiszoc vagyok).

 Másnapra pedig már csak Grecsó Krisztián dedikálása maradt, amivel viszonylag gyorsan végeztem, hiszen 11 előtt húsz perccel beálltam a sorba (és már akkor volt előttem vagy tíz ember). Azonban nagyon kedves és közvetlen volt a szerző, annak pedig különösen örült, mikor meglátta, hogy a Tánciskola című kötetéből nem az új, hanem a régi kiadást hoztam el dedikáltatni. 

Találkozunk jövőre

N