Ki vagy, ha senki sem látja a valódi arcodat?

Leila minden túlzás nélkül a legszebb nő a világon. Aki rápillant, a számára ideális nőként látja őt, igazi arcát pedig senki nem ismeri, csakis ő. Adottsága ezért inkább hátrányt jelent, az embereket csupán a külseje érdekli, így nehezen illeszkedik be a közösségébe és gyakran éri zaklatás. Leila attól tart, hogy senki sem fogja önmagáért szeretni. Vagy talán mégis?

Olivér világa békés, üres, és sokszor színtelen. Így mindent fenekestül forgat fel az a fura, mániákus lány, akit titokban skiccelgetett egy kávézóban azon az augusztusi délutánon. A legkevésbé sem hiányzik neki, hogy bárki is felkavarja élete unalmas állóvizét, ám lassan minden erőfeszítése ellenére Leila megszállottja lesz.

A fiú rajzain a lány valódi arca szerepel. Létezik a világon valaki, aki a valódi külsejét találja a legszebbnek.

Olivér és Leila idővel feltárják egymás előtt sebeiket és titkaikat, amelyek épp annyira összekötik, mint amennyire elválasztják őket egymástól. Vajon képesek lesznek felépíteni egy igazi párkapcsolatot, vagy a traumáik miatt eleve bukásra vannak ítélve?

Értékelésem: 

 Bíró Kincső Medúzalány című kötete már a megjelenéskor felkeltette a figyelmemet. Hiszen aki ismeri Medúza történetét, mi másra gondolhat elsőként? Legalábbis velem ez volt. Be kell valljam, nem is tévedtem olyan sokat. A könyv maga az ifjúsági regény kategóriába sorolható, ezen belül is inkább lélektani prózának nevezhető. A történet középpontjában egy fiatal lány áll, aki a trauma, az önazonosság és a felnövés kérdéseivel küzd. A regény érzékenyen ábrázolja a belső vívódásokat, a testképzavar, az elszigeteltség és az önelfogadás témáit. Mint említettem én azért vettem a kezembe a könyvet, mert már a cím megfogott és a beltartalomban se kellett csalódnom. 

"A pillangók a hasamban petéket raktak, majd elpusztultak.A torkomig csak vaskos, undorító hernyók mászkálnak fel-alá a testemben." - 123. oldal 

 Főszereplőnk Leila úgy hiszi, senki sem látja valódi szépségét, és mindezt meg is erősíti Olivér, aki viszont olyannak látja Leilát, amilyen valójában. Leila belső monológokon és visszaemlékezéseken keresztül próbálja megérteni önmagát és a világot. A történet fő motívumai a víz, a tenger, valamint a medúza, amely mind a sebezhetőséget, a túlélést és az átalakulást jelképezik. A mellékszereplők pedig első sorban tükröt tartanak a főhős lelkiállapotához. A könyvben fontos szerepet játszanak a traumák és ezeknek a feldolgozása. A

múlt fájdalmai, melyeket a narrátor újra és újra megpróbál értelmezni. Valamint fontos szerepe van a testképnek és az önazonosságnak, hiszen tökéletesen bemutatja a nőiség, a testbe zártság érzését. Aztán itt van még a már említett "medúza" szimbólum. Egyszerre szép és félelmetes, áttetsző és védekező — a főhős lelki állapotának kivetülése. Utolsó fontos motívumokként pedig ide hoznám az elidegenedést és a kapcsolódást, mely az emberi kapcsolatok nehézségét és a bizalom keresését mutatja meg az olvasónak. 

"– Talán mégis létezik a tenger, amely szerethet, és nem akar nekem ártani." - 302. oldal 

 A könyv lírai fragmentált szerkezetű, inkább érzések és gondolatfoszlányok mutatkoznak meg, mint egy klasszikus történet. A történet során erős képiség, metaforák és ismétlődések figyelhetők meg. Mindemellett azonban a könyv intim, naplószerű hangnemmel rendelkezik, amely közel hozza az olvasót a főszereplő lelki világához. Rám például meglehetősen nagy hatással volt a könyv. Elgondolkodtatott, hiszen az önelfogadás kérdését is nagyon erősen feszegeti. Erősségei közé tartozik szerintem az őszinteség, a hangulat, az olvasó elé vetített képek és a nyelvezete, ami megszólítja a fiatal felnőtteket is akár. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy mély, komoly, de ugyanakkor szórakoztató és kikapcsoló olvasmányt a kezében tartani.  

"– Tudod, én nem érem be a szavakkal. Nekem nem elég egy rajzolt szívecske a margó szélén. – Kihúzza magát, és hátrál pár lépést. Már nem érdekli a festményem. – Egy hús-vér szívet akarok tartani a kezemben!" - 296.oldal

 Összességében annyit mondanék, hogy a Medúzalány érzékeny, mélyen emberi történet a sebezhetőségről és a gyógyulásról. Bíró Kincső sajátos, költői nyelvezete segít abban, hogy az olvasó ne csak megértse, hanem át is érezze a főhős lelki küzdelmét. A könyv fontos olvasmány mindazoknak, akiket érdekel az emberi lélek, az identitáskeresés és a trauma feldolgozása.