Fülszöveg:

Farkas Roni, tizenegyedikes gimnazista egy nap váratlanul névtelen üzenetet kap arról, hogy a fiú, akivel nemrég kezdtek alakulni a dolgai, éppen egy másik lánnyal tölti az estét. Roni azonnal véget vet a kapcsolatnak, azonban a küldő kiléte néhány nap elteltével sem hagyja nyugodni, ezért elhatározza, hogy megkeresi a Budapest szívében található, patinás múlttal rendelkező, hatalmas és nagy létszámú Deák Gimnázium tanulói között a segítőjét.

Roni kitartása hamarosan meghozza az eredményt, ami meglepetésére sokkal többről szól, mint gondolta volna, és nem várt döntés elé állítja a lányt – mert a Deákban mindig történik valami.

Értékelésem:

Leiner Laura: Mindig történik valami a Deákban című könyve idén került az olvasók kezébe. Műfailag az ifjúsági regény kategóriába tartozik, de ezt átlépve sok fiatal felnőtt és idősebbek is olvassák. A történet középpontjában a gimnáziumi élet, a barátságok, szerelmek és mindennapi drámák állnak. Bemutatja, hogy a fiatalok hogyan élik meg a hétköznapi helyzeteket, konfliktusokat, illetve hogyan formálódnak a kapcsolataik.

"Ismered a Deákot, mindig történik valami, azt hiszem, ezután rögtön Borbás tanárnő év végi leszámolása volt terítéken, aki ugye összesen harmincegy tanulót buktatott meg csak a tizedikes évfolyamakból. A DeákONline is beszámolt róla, „A nagy Mészárlás, avagy Borbálás” volt a cikk címe." - 105. oldal 

Főszereplőnk Farkas Roni a Deák gimnázium egyik tanulója, aki ugyan olyan átlagos, mint bármelyik másik diák. Mellékszereplők nem igazán vannak, hiszen akik azok, az idő múlásával főszereplők lesznek. A könyv stílusilag pörgős és olvasmányos, bár bevallom őszintén én a századik oldal előtt még azt hittem, hogy végig se olvasom ezt a könyvet. Bár lehet csak én vagyok így ezzel, de engem az ötven valahányadik vagy már nem tudom meddig nemigen győzött meg. Bár azt be kell vallani, hogy a könyv hitelesen adja vissza a mai kamaszok gondolkodásmódját és beszédstílusát. Laurától már megszokhattuk, hogy a könyveit sok humorral fűszerezi és meg kell mondjam, ez most se hiányzott. 

"De nem akartam, hogy tudják, ki vagyok, ezért úgy döntöttem, anonimitásba burkolózva segítek másokon, és elrejtve valódi kilétem. Mint példaképem, Bruce Wayne – mondta ki maga elé révedve.
– Ő nem a… – néztem félre elgondolkodva.
– De – biccentett Benedek. – Batman.
– Akkor jól rémlett – helyeseltem.
– Amúgy is sok közös van bennünk – folytatta Mirkó. – Kivéve, hogy nekem nincs jelmezem. És pénzem. És birtokom. És hűséges inasom. És égre vetülő hívójelem. És a szüleim is jól vannak szerencsére – gondolta át. – Jó, lehet még sincs bennünk annyi közös – állapította meg." - 77. oldal

A regény többek között hangsúlyt fektet a barátságra, az összetartásra és az önmagunk keresésének fontosságára. Valamint arra, hogy a hétköznapi dolgokból is fontos tanulságokat lehet levonni. A mai fiatalok, illetve az én korosztályom (20+ évesek) könnyen tud azonosulni a regénnyel, hiszen nagyon valósághű az ábrázolás. Saját véleményemként azonban azt mondanám, hogy nehezen indult be számomra a regény, de a továbbiakban annál élvezetesebb olvasmányt nyújtott. Szerettem a karaktereket, a nyomozásokat és mindent ami ebben a könyvben volt. Minden elfogultság nélkül állítom ezt. Nyilván megvannak a saját maga hibái, de melyik könyvnek nincsenek? Tehát bátran ajánlanám a 15+ korosztálynak, illetve attól felfelé is. A fiatalabbaknak szimplán azért nem, mert mivel egy gimis közegről van szó, nem biztos, hogy megértik azokat a problémákat, amik a könyvben felmerülnek. 

"– Te játszottál már?
– Igen – feleltem. – Egyszer – tettem hozzá, és a vigyorukat látva mosolyogva bólintottam egyet, majd egy gondterhelt sóhajtással a számhoz emeltem a poharamat.
Úgy háromnegyed órája." - 441. oldal 

Rövid zárásként azt mondanám, hogy az első pár oldalt tekintve a könyv lendületes volt, a karakterek pedig szerethetőek. Gyengeségnek talán a nehéz kezdést mondanám, de ez tényleg csak az én olvasási élményem alapján, lehet más nem így fog vélekedni róla. Szóval: ha egy könnyed, szórakoztató ifjúsági regényt keresel, amely hűen tükrözi a kamaszok világát, ez a könyv neked szól. (Ja és ha mész a könyvesboltba, ne feledd, már megjelent a második része is).

 Aliz ​mindent elért, amit egy fiatal sminkes csak kívánhat: egy népszerű televíziós műsor stáblistáján szerepel, stabil kapcsolatban él, és úgy érzi, hogy végre minden a helyére került. Egyetlen nap alatt azonban a magánélete összeomlik. Azt hitte, menyasszony lesz, csakhogy barátja eljegyzés helyett szakítással lepi meg.

A hirtelen jött csalódás elől Londonba menekül, hogy nővérénél töltsön néhány napot, amihez le kell győznie a repüléstől való félelmét. Ebben egy véletlenül mellé sodródó angol fiú segít neki – végigbeszélgetik a zökkenőmentesnek egyáltalán nem mondható utat.
A leszállás után útjaik különválnak, és úgy tűnik, hogy ez a rövid ismeretség itt véget is ér. Azonban Aliz nem számol azzal, hogy váratlan érkezése a nővére életében is átrendezi az eseményeket, és hamarosan teljesen egyedül találja magát Londonban. Egy ismerős marad a hatalmas városban: a repülőn megismert fiú.

A Londonsztori Leiner Laura régóta várt romkomja, amely humorral, érzelmekkel és váratlan fordulatokkal mutatja meg, hogy néha egy véletlen találkozás és egy ismeretlen város vezet el az újrakezdés lehetőségéhez.

Véleményem:

Igazi Laurás történet. Ismét jó volt látni, ahogy az írónő könyvről könyvre nő fel az olvasóval és ennyire inkább a felnőtté vállalást helyezi a középpontba a könyveiben. A Londonsztori egy olyan történet, ahol az írónő a valóságot mutatja be, ahol nem kezdődik minden tökéletesen. Hiszen az életben sem ékszem tökéletes minden. Ahogy Alíz életében sem. Hiszen melyikünk örülne annak, hogy eljegyzést vársz a barátodtól, helyette viszont egy szakítást kapsz? Én

Aliz viszont szerintem a lehető legjobban döntött. Hallgatott az első megjegyzésére és a legnagyobb félelmét legyőzve (spoiler: nem legyőzve) repülőre szállt és útnak indult London felé, hisz semmi mást nem akart, csak felejteni. 

375. oldal

Ebben nagyon nagy segítségére volt az elsősorban a nővére, másodsorban pedig Gavin a repülőn megismert srác, akiről azt hitte, hogy a repülőút után már soha nem találkoznak (és akinek a nevét egy kávézóban mindig Kevinnek írják). Azonban a sors kezébe kerültek és mégis keresztezték egymást az útjaik. A történetben a karakterfejlődés nagyon érzékelhető volt, főleg Aliz karakterén keresztül, hisz próbálta legyőzni a félelmét és bár annak ellenére, hogy tudta, valószínűleg nem fog sikerülni, nekivágott ennek a kalandnak és nem tántorodott

 Nekem nagyon tetszett ez a történet és ezek után felkerült a bakancslistámra London annak ellenére, hogy sokan azt mondják, a képek ellenére igen nagy csalódás. Ettől függetlenül a jövőben meg szeretném nézni a saját szememmel is. Bár az esős időt ténylegesen nem hiányzik. A Gavin-em pedig már megvan. Úgyhogy tényleg csak várost nézni mennék. 

Egy ​év telt el az Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás: melyik négy diákja lehet képes a címvédésre amellett, hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek súlya alatt, ami az interneten és a táborban éri őket? Az igazgató úgy dönt, ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedőket választ… A tizenhét éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul sikerült buli után kirakták a csapatából, a történtek miatt pedig megbélyegzetté vált az iskolájában. Éppen ezért ő is meglepődik, amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki, és beválogatja a Szirtes Gimnázium csapatába, hogy három hasonló sorsú társával részt vegyen az Iskolák Országos Versenyén.

A négy név bejelentése nem kis meglepetést és felháborodást kelt a tanulók körében, az igazgató azonban bízik a megérzéseiben és a csapatában, így minden negatív reakció ellenére elindítja a Szirtes színeiben Major Sárát, Felcser Vivient, Fehér Rajmundot és Pap Dominiket.

A Bízz bennem az Iskolák Országos Versenye 2. trilógiájának első része.

Véleményem: 

 Laura most sem engedte, hogy csalódjunk benne. Bár bevallom őszintén egy kicsit féltem, hogy az előző trilógiájának "környezetébe" helyezett újabb történet milyen lesz majd. Habár ez még csak az első rész volt szerintem már most megmondhatom, hogy ha választanom kéne a két trilógia közül nem menne. Ez a történet pont annyira volt különleges és egyedi, mint az IOV első trilógiája. Mind a kettőt másért lehet szeretni. Az első trilógiában Kocsis ugye egy szó szerint ismeretlen versenyre küldte a szerinte legjobb diákjait, hogy hozzák el a hőn áhított kupát, a második trilógiában pedig már konkrét jelentkezést írt ki az igazgató a versenyre.

 A kiválasztott négy tanuló pedig a lehető legzűrösebb diák, akik csak hírből ismerik egymást. Őket azonban az egész iskola ismeri. Még el se indultak, de már elkönyvelte az összes diák őket úgy, hogy amint odaérnek, már jöhetnek is vissza. Kocsis azonban mégis bízott bennük és lehetőséget adott nekik a bizonyításra. Lehetőséget arra, hogy megmutassák, igenis jók valamire és nem csak a bajt csinálják. Őket azonban kezdetektől fogva egy dolog érdekli: Ki lesz a kísérőtanáruk? Ennek azonban kezdetektől fogva nem örülnek és bevallom őszintén én se tettem volna, sőt ha olyan kedvem van otthagyom az egészet, de a végére egész jól kijöttek, mert rájöttek, hogy a kemény és szigorú tanár mögött azért lakozik egy ember is. 

"...egy hamis barátságnak a szép emlékei is hamisak." - 253. oldal

 Mielőtt azonban elindulnak a táborba az olvasóknak lehetőségük van megismerni Sára családját is. Az öccse kezdetektől fogva a kedvencem lett és azt kívánom, bárcsak lenne egy ilyen öcsém, mint amilyen Milán. Laura ugyanis arra is nagy hangsúlyt fordított ebben a regényében, hogy ne legyen minden szereplője átlagos, hanem legyen egy - csúnyán fogalmazva - fogyatékossággal élő karakter is a történetben. Milán - avagy, ahogy Sára hívja, Milu - ugyanis siket. Ez igazság szerint nekem egészen addig fel sem tűnt, míg a mekibe nem értek, ahol az egyik mögöttük álló lány rájukszólt, hogy menjenek előrébb, Sára pedig elárulta, hogy a testvére siket. És nem, nem csak ezért lett a kedvencem Milán. 

"Nem kitörölni akarjuk a múltat, mert azt már nem lehet. Mi csak magunk mögött akarjuk hagyni, és továbblépni." - 406. oldal

No, de kanyarodjunk is vissza a versenyhez. A verseny napján induláskor senki nem várja őket az épület előtt, bár ők erre számítottak is, így nem érte őket váratlanul. Viszont ez legalább remek lehetőség volt arra, hogy megismerjék egymást. Az azonban itt már ténylegesen meglátszott, hogy egyikőjük sem kedveli a fizikatanárukat. Bár én se szívlelném, ha a cuccaim között turkálna. A busz megérkezésével azonban azonnal beindult a fantáziám, de erről majd később. Amikor megérkeztek a táborba, mint győztes csapat egyből ki lesznek taszítva, hiszen ez egy verseny, mindenkinek az a célja, hogy a tavalyi nyerteseket minél előbb eltüntesse a versenyből. Na és itt volt az, ahol a fantáziám végérvényesen szárnyra kelt. Azt hiszem túl sok LMBTQ-t olvasok. Ugyanis eddig minden LL csoportba azt találgatták, hogy Sára és Rajmund vajon összejönnek-e (nem áll módomban spoilerezni, nyugodtan olvasd tovább) addig én simán összeraktam Dominikot és Rajmundot. Ugyanis van egy jelenet akkor amikor megérkeznek, hogy a leges leghátsó padra ülnek és úgy foglalták el a helyeket, hogy Rajmund és Dominik egymás mellé került. Egy olyan könyvben félreértelmezhetetlen szituáció lett volna, de hát na. De ez a kis fantáziám a továbbiakban is kísértett (pl, amikor egy csapatfeladat után újabbat kaptak, holott mindenki szívesen aludna és Dominik rekedt hangon szólt ki Sárának... khm... Befejeztem. :D) Komolyra véve a szót. Én is elgondolkodtam, hogy Sára vajon Dominikkal vagy Rajmunddal illene össze. Igazság szerint az első rész alapján nem nagyon tudnám megmondani, de bármi is lesz, én örülni fogok. 

 Azt viszont külön imádtam a történetben, mikor az első feladat reggelén törték a fejüket, hogy a többi csapat vajon mit gondolhat, mi lesz a feladat, Sára pedig lazán leolvassa a szájukról. A többiek meg semmit nem értenek. Vagyis azt nem, hogy ezt mégis, hogyan csinálta. Nekem valamiért szívmelengető volt ez a rész, mert tudtam, előbb-utóbb úgyis kiderül. Az azonban csak a második feladatnál kezd látszódni, hogy kezd összekovácsolódni a csapat, mert Dominik figyelmessége megmentette őket a kieséstől. 

 Sok érdekes és izgalmas témát érint ez a könyv és az is kiderül, hogy ki milyen keresztet hordoz magán és ennek mi a valóság alapja és mi csak mendemonda. Példának okáért ott van Sára balhéja. Utolsó szóként pedig hozzátenném: Bár nem függővéges a történet, de az olvasó így is azt érzi, hogy most azonnal kell neki a második kötet. :D Tapasztalat.