Fülszöveg:

A fájdalomból erő fakad

Kiliána

Betörtek az érintetlen szigetünkre, fegyverekkel támadtak ránk. Alakváltókat fogtak el, köztük engem is. Elraboltak. Bezártak. Kínoztak.

Soha többet nem fogom felvenni az emberi alakomat!

Egy alakváltó párduc kiszabadít. Vagy újra foglyul ejt? Nem tudom, mit akar tőlem. De ő is vágyik rám…

Meg kell szöknöm!

Ezel

Németország hegyes-völgyes tájai kedveznek a Szövetségnek. A levegő remek, az emberek befogadnak minket. Leginkább azért, mert fogalmuk sincs róla, hogy bármikor átváltozhatunk egy vadállattá.

Békében élünk, ameddig a kígyó alakváltók vezére hergelni nem kezd minket. Az a baj a csúszómászókkal, hogy végtelenül alattomosak.

Viszont a nagymacskák imádnak játszani, akár velük is.

A kígyóvezérnek van egy „ékszere”, akit kiszabadítok egy sötét pincéből. Ezzel akarom provokálni. De arra nem számítok, hogy egy gyönyörű, viszont elvadult jaguár alakváltót mentek meg, aki nem hajlandó felvenni az emberi formáját. Pedig válaszokra van szükségem tőle.

Ráadásul a bennem élő párduc azonnal reagál rá: meg akarom szerezni magamnak!

Emma ZR első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent, gyönyörű éldekorált könyve egy szenvedéllyel túlfűtött fantasy.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Értékelés:

Emma ZR az Álomgyár egyik új szerzője, aki a Megtörve című könyvével mutatkozott be a kiadónál. A könyv műfajában inkább fantasy, vagyis urban fantasy, hangulata pedig inkább lassú, de pont azért élvezetes és izgalmas. Szenvedéllyel túlfűtött fantasy, alakváltós, misztikus hangulatú történet. Kiliána egy a sok fogságba esett alak váltó közül, azonban az ő története azért is különleges, mert ő magasan mindennapi. Hiszen a haját, hogy a jaguárok "általános" színét viselné, a természet fehér bundával áldott a meg. Kiliánat a fogva tartója rendszeresen kínozta és bántalmazta, ezért amikor Ezel kiszabadítja, sok nehézségen kell keresztül menniük, mire oda jutnak, ahol a végén tartanak. 

"Ha két rezgés összekötődik, az élet nem választhatja el, te az enyém, én a tiéd.” - 7. oldal 

Kiliána karaktere nagyszerűen felvázolta a sérültséget, a traumatizáltsángot és mind azt ami ezzel jár. Ez a történet nem csupán fantasy hanem egy olyan történet, ami felhívja az emberi - vagy állati - traumákra és sérelmekre a figyelmet, ugyanis ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kiliána egy fájdalommal és kiszolgáltatottsággal küzdő főhös, aki visszanyerheti erejét: a párduc belső ösztönei szimbolikus szerepel bírnak a történet során. Ezzel szemben Ezel a kígyó alakváltók vezetője erővel és árulása a fenyeget. Ugyanis végig azt hallgatjuk a történet során, hogy Ezel ki akarja magának sajátítani Kiliánát, míg Kiliánától csak a végén hallhatjuk ugyan ezeket a szavakat. A történet egy csomó szenvedélyes leírással van megtűzdelve, borzongást keltő atmoszférával. A hangulata és a nyelvezete nekem nagyon bejött, imádtam minden sorát, aki látta a csillagozásomat molyon, megkérdőjelezheti ezt a mondatomat, hiszen három és fél csillagot adtam a történetre. Ez azonban csak azért történt, mert Ezelt nagyon nem bírtam a történet elején-közepén, valamint az elején nekem ténylegesen nagyon lassan akart beindulni. Annak ellenére viszont egy nagyszerű olvasási élményt nyújtott, nem bántam meg, hogy a kezembe vettem. (Na meg hangulatom se nagyon volt akkor a fantasy-hez)

"Változik a világ, mi is váltottunk, talán ez a jövőnk, olyanok leszünk, mint az emberek. Érdekekre alapozott kapcsolatokat kötünk." - 131.oldal 

Nekem személy szerinte ténylegesen nagyon tetszett, a történet egyedi világgal bír, erős karakterekkel, izgalmas intrikákkal, érzékletes stílussal. Egyes olvasók számára azonban túzsófolt lehet a mitológiai felépítés, vagy a romantikus feszültség dominanciája. Ezt a történetet főleg az alakváltós, dark fantasy-t kedvelőknek ajánlom, hiszen ők találhatják meg benne a számukra megfelelő történetet. A Megtörve egy erős vizuális és érzelmi hatású fantasy, amelyben a fájdalomból erő válik, és az identitás kérdése izgalmasan bontakozik ki. Ajánlott mint azoknak, akik szeretik, ha a fantázia mély érzelmi alapokra épül és egyedi megjelenésű könyvet tarthatnak a kezükben. 

"Senki nem akar elveszteni olyat, aki fontos számára. Ezért nem veszítik el egymást sohasem a társak: meghalnak a másikkal" - 359.oldal

Fülszöveg: 

A  ​vámpírkirály meghalt…

Szóval most menekülnöm kell a mániákus utódja elől, méghozzá egy súlyosan sebesült vámpírherceggel, akit etetni kell, és egy szobalánnyal, aki totál bele van zúgva. És én még azt hittem, hogy nincs rosszabb a szüreti játéknál…

Fülszöveg:

Amélia ​azt hitte, ebben az évben az érettségi lesz számára a legnagyobb megpróbáltatás.
A kamaszlány élete azonban darabokra hullik, nevelőszülei balesetével. Nem sejti, milyen különleges családba kerül amikor a nagybátyja, Roland magához veszi. Ő és a fia egy titokzatos Intézetben dolgoznak, ahol gyakran megfordulnak a férfi örökbefogadott gyerekei, Damien és Lucienne is. Első látásra mind hétköznapinak tűnnek, ám idővel egyre több misztikus apróság jelenik meg körülöttük.
Vajon mit kutat Roland az intézetben, és miért figyeli néha Améliát a szeme sarkából?
Damien hogy tud mindig a legjobbkor feltűnni?
Lucienne-nek tényleg nincs választása a jövőjével kapcsolatban?
A család barátja és az intézet biztonságiőre Patrik miért akar ennyire jóban lenni Améliával?
De a legfontosabb kérdés a lány számára mégis az, hogy vajon mit is tehetett az apja, amiért Roland ekkora hévvel gyűlöli?
Amélia gyanítja, hogy Roland veszedelmes titkokat rejteget előle, de nem marad ideje válaszok keresgélésére, mert az idő gyorsabbnak bizonyul nála. Családja és élete darabokra hullik, és csak egyet tud biztosan: egy olyan ősi történetbe csöppent, ami legalább olyan idős, mint maga a Föld. 

Véleményem: 

 Egy újabb könyv a kedvenceim között. Hosszú idők után olvastam végre egy olyan fantasy-t, ami nem volt túltolva különleges elemekkel, mint például világépítés, sárkányok, démonok és ehhez hasonló dolgok. Bár ezeket is nagyon szeretem, de azért jól tud esni néha egy könnyedebb fantasy. Ez tökéletes volt erre. 

"– Mi van? – Damien hangja elvékonyodott. – Na jó Lu. Egy nap maximum egy csillagjegyes
teóriát tud befogadni az agyam. Maximum!" - 118. oldal

 Történetünk ott kezdődik, hogy a fiatalon árván maradt Amélia végre családra talál a nagybátyja és annak családja személyében. Azonban mikor odakerül még csak fogalma sincs, milyen titkokat rejtegetnek előle (míg meg nem tapasztalja, hogy az egyik fogadott testvére ledobja a másikat az erkélyről). Azonban mindezek nem maradnak sokáig titkok és Amélia egyre kíváncsibb lesz, míg végül Roland el nem végeztet rajta egy pár vizsgálatot. Ez a vizsgálat és az Intézet azonban sok kérdést felvet. 

"[…] az álmok csupán ki nem mondott érzésekből fejlődött gondolatok, amelyek éjszaka látogatnak meg minket." - 316. oldal

 Tényleg árván maradt Amélia? Na és ha már Amélia: Tényleg árván maradt a lány? Sok kérdés volt bennem az olvasás közben és még több a könyv végén. Szóval, ha belekezdtek a könyv olvasásába - amit NAGYON ajánlok -, akkor előtte szerezzétek be az összes kötetet és ne legyetek olyan hülyék, mint én, aki csak az első részt vette meg, mondván, hogy úgyis kibírom a második részig. NEM! Nem bírom ki. Ebben a könyvben annyi izgalom és kérdés rejtőzik, hogy az valami fantasztikus. Imádtam a testvérek kapcsolatát és azt, ahogyan befogadták Améliát. Vajon milyen kalandokat tartogatnak még a következő részek? Na és a legfontosabb: Mi lesz Améliával?

Fülszöveg:

Fülszöveg:

Cadie Gerwulfé az egyik legveszélyesebb adottság a világon. Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni.
Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel?
Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták.
Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.
De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.

 Gabi Bagolyváros sorozatát nagyon megszerettem. Egyedi, sajátos felépítésű világ, melyben az ember hamar megtalálja a helyét. Az első rész után úgy voltam vele, hogy mindenképpen tovább szeretném olvasni. Erre idén kerítettem sort, talán sikerül is befejeznem a sorozatot. 

 Ez a kötet azonban más volt, mint amire számítottam. Nem csak azért, mert teljesen kizökkentem a bagolyváros világából, hanem azért, mert itt egy teljesen új karaktert ismertetett meg velünk az olvasó. Ennek ellenére viszont hamar megtaláltam és felvettem a sztorinak a fonalát, onnantól kezdve pedig faltam a sorokat, míg arra nem eszméltem, hogy nincs több oldal. Nincs több oldal. VISZONT! Van még két rész. 

 Cadie karaktere nekem nagyon tetszett. Szépen megformált, másoknak unszimpatikus karakter lenne. Én bírtam. Őt és a felfordulásokat, amiket okozott. Mert nem kevés volt belőle az tuti. Tényleg jobb, ha rajtamarad az a kesztyű. Ne kísértsük a sorsot.

Mindezen felfordulások ellenére viszont sokat nevettem a történeten. Gabi hozta azt a formáját, melyet az első rész után elvártam tőle. Humoros, megfogja az olvasó figyelmét az első oldaltól az utolsóig. Bizony vannak olyan napok az ember életében, mikor semmi másra nincs szüksége. Én éppen egy ilyen időszakban olvastam. A Bagolyváros szereplői a legrosszabb napodon is megnevettetnek. 

Egy biztos. Cadie karaktere nagy kedvencem lett és nehéz lesz felülmúlni. Tehát én innentől kezdve csak sodródok az árral és kíváncsian várom, mit tartogat a maradék két rész. Valamikor az évben sort kerítek rájuk.

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem:

 Mint tudjátok, nem nagyon olvasok fantasy-t. Nem is nagyon szeretem. Ez a történet viszont nagyon tetszett. Annyira, hogy amint befejeztem a történetet ráírtam a szerzőre, hogy a második részt is elkérjem. Szóval amint lesz lehetőségem, folytatom a történetet, mert van egy kérdés, amire az első részben nem kaptam választ és nagyon érdekelne. Viszont a szerző biztosított róla, hogy a négy (!!!) rész alatt mindenre választ fogok kapni.  

 A legnagyobb kérdés ugyanis, amire a választ kerestem az az volt: Milyen kapcsolat lehet Christopher és Megaira között? Végig volt egy tippem, de nem merem beleélni magam, mert lehet, hogy nem az, de ha igen, akkor nagyon fogok örülni (mert a történet vége felé az egyik karakternek volt egy elszólása, ami a gyanúmat egyre jobban felélesítette). A történet maga viszont tényleg zseniális. Egy percig nem untatott, mindig figyelemmel kísértem, mikor mi történik. A végén pedig... Nem volt több sor. Én pedig csak néztem magam elé... Pedig nincs függővége. Legalábbis nekem nem tűnt annak. 

 Maga a történet ugye arról szól, hogy a végzős éveinek "utolsó" napjait taposó Megaira elmegy a legjobb barátjával Tony-val egy múzeumba, ahol meglát egy tört. Érdekes vonzás alakul ki közte és a fegyver között, azonban maga se tudja miért. Aztán olyat cselekszik, amihez nekem biztosan nem lenne bátorságom. Megszerzi. Bár azt nem árulom el hogyan, mert akkor nem tartogatna semmi meglepetést. Ám azt, hogy mi is ez a fegyver és miért érzett a főhősünk ekkora vonzást, az csak később derül ki. 

Kalandokkal, izgalmakkal megtűzdelt történet. Szépen lassan halad előre a történet, Megaira megkapja a meghívót (tiszta Harry Potter basszus :D ), aztán belecsöppenünk az új életébe. Azonban mint minden iskolában itt is vannak idegesítő tanárok. Jelen esetben Christopher. Azonban már az elejétől kezdve fura volt. Nagyon sokat törődött Megairával és végig erre kerestem a választ, hogy miért. Hihetetlen gondoskodást, emellett kellő szigort és nevelést mutatott a karaktere a főhősünkkel szemben. 

 Emellett viszont elmondhatom, hogy a végére minden karakterről elmondhatom, hogy szerettem őket. Kit ezért, kit azért. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam a történetet és Petrának, a Mert olvasni mindig jó bloggerének, hogy létrehozta a kihívást melynek keretében olvastuk ezt a könyvet.