Málna egy átlagos középiskolás lány. Volt. Amíg csak egy nagy csalódás után már semmi más nem érdekli, csak az, hogy mit mutat a mérleg. Egy idő után nem fontosak sem a barátok, sem a suli, csakis a kalóriák és a dekagrammok. Óriási, bő, fekete cuccokban jár, és folyton fázik. Pulcsiban alszik.
Bencze Blanka még maga is az érettségi előtt áll, pontosan látja korosztályának problémáit, beszéli a nyelvüket, ezért is lett első regénye a Rólad – Neked Könyvek első darabja. Fanyar humorral, pontosan ábrázolja az anorexiát, a testképzavart, a családokban tátongó űrt, miközben mesélő stílusa magával ragad, és talán a végén mégis minden elindul valamerre jó felé.

Véleményem: 

Bencze Blanka Pulcsiban alszom című könyve 2018-ban jelent meg, majd mindezek után két utánnyomásra is került sor. A regény maga az ifjúsági regény kategóriába tartozik, amiből bár én már rég kinőttem, most azonban azért választottam mégis ezt, mert a könyvnek egy nagyon fontos téma áll a középpontjában, amely nem más, mint az egyik leghalálosabb evészavar, az anorexia. 

"Ha elmondanám, mi zajlik bennem, kiröhögne mindenki." - 48. oldal

Maga a könyv Málnáról egy gimnazista lányról szól, aki egy nap meglátja a legjobb barátnőjét a pasijánál kicsit félreérthetetlen szituációban és Málna ennek hatására teljesen összeomlik. Beleesik az evészavar spiráljába és a történet során az ezzel való megküzdését követhetjük nyomon. Azonban számomra nem volt túl valid ez ez egész, de majd lentebb kifejtem. Málna megismerkedik egy osztálytársával, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, azonban barátságnál több nemigen lesz köztük. Vagy mégis? Segít Málnának megküzdeni magával és a démonaival, persze ezt már csak gondolom, mert nem igazán volt kifejtve a regényben. 

"A serdülő kor szar, és felnőni szívás." - 11. oldal

A főszereplőnél számomra tetszett az, hogy nem a tiniregényekben megszokott hisztis főhőst kaptuk, hanem egy kicsivel talpraesettebb lányt. Legalábbis én így láttam, elfogadom, ha valakinek más a véleménye. A mellékszereplők is jól ki voltak dolgozva ahhoz képest, hogy a szerző első regényéről beszélhetünk. Én az elején teljes mértékben tudtam azonosulni Málnával, hiszen 70%-ban hasonlókon megyek keresztül, mint ő. 

"Túlságosan ragaszkodunk ezekhez a régi bevett szokásokhoz. Ha szülinap van, akkor torta is van, ha húsvét van, akkor sonka és kalács, ha karácsony, akkor bejgli. A lényeg, hogy mindig a zabálás legyen a központban. Elég elszomorító, hogy mindenkinek az életében ennyire központban van az étkezés. Az evést nem energiaszerzésre kéne használnunk? Most meg ott tartunk, hogy konkrètan minden ünnepünket egy bizonyos ételhez fűzzük. Néha azt kívánom, bárcsak egyfajta étel létezne, valami teljesen semleges ízű, mint például a víz, és abból mindenki egyénileg tudná, hogy mennyit kell ennie, amikor éhes. Akkor nem lenne ez az egész molekuláris gasztronómia, vagy mi a szösz, és az elhízás sem lenne népbetegség." - 126. oldal

A regény nyelvezete teljesen átadja, hogy a szerző sem sokkal idősebb a főszereplőnél, teljesen jól eltalált nyelvezettel lett megalkotva a történet, ami nekem nagyon tetszett és így még inkább átjött az egész, könnyen olvashatóvá tette. Maga a hangulat az elején egy kicsit nyomottabb a témája és Málna küzdelmei miatt, azonban ez nem úgy lett megalkotva, ahogy én azt vártam. 

"Nem számít, milyen a stílusod, hogy néz ki az arcod, egy a lényeg: minél alacsonyabb legyen a BMI-d. Jelenleg az életem csak a számokról szól, szerintem az élet matematika. Sajnos egyikben sem vagyok jó, nagyon sokszor érzem úgy, hogy haszontalan vagyok. Én nem sportolok, nem tudok énekelni, hangszeren sem játszom, és ötletem sincs, mi lesz velem a jövőben. Ha megkérdezné valaki, mi szeretnék lenni, ha felnövök, azonnal rávágnám rezzenéstelen arccal, hogy vékony." - 10. oldal 

A történet üzenete valamilyen szinten átjön, de nem úgy, ahogy szerintem a szerző akarta, hiszen magának a könyvnek szerintem az lett volna a fő üzenete, hogy ha ezzel a betegséggel küzdesz is, nem vagy egyedül, azonban engem inkább triggerelt a könyv, nem is kicsit. Nem kevés számot említett benne a szerző, ami szerintem egy anorexiával vagy bármilyen más evészavarral küzdőnek nem éppen jó. De beáldoztam magam, elolvastam. Azt nem mondom, hogy nem zuhantam még mélyebbre az evészavaromban, de hát ez van. Számomra viszont nem hagyott nagyon semmi tanulságot a könyv, lehet, hogy más másképp lesz. 

"Teljesen egyedül érzem magam. Egy dolog maradt, amit tudok kontrollálni az életemben: az éhezés. Én ebben vagyok jó, meg a fogyásban." - 6. oldal 

A regény nyelvezete teljesen átadja, hogy a szerző sem sokkal idősebb a főszereplőnél, teljesen jól eltalált nyelvezettel lett megalkotva a történet, ami nekem nagyon tetszett és így még inkább átjött az egész, könnyen olvashatóvá tette. Maga a hangulat az elején egy kicsit nyomottabb a témája és Málna küzdelmei miatt, azonban ez nem úgy lett megalkotva, ahogy én azt vártam.

Személyes véleményként viszont rengeteg mindent tudnék hozni és most érkeztem el az értékelésem azon pontjához, hogy ezeket leírjam, mint ahogy azt ígértem fentebb. Számomra azért nem volt túl valid, mert ugye Málna megismerkedett ezzel a sráccal, oké. Megtudhattuk, hogy ez a srác vegán és huss el is kezdett „felszívódni” az anorexia, vagyis nem teljesen, de hogy nem azt a vonalat vitte, amivel kezdte. Valamint nekem hiányzott az, hogy nem ismertük meg Málna belső világát. Az anorexiások általában szabályok szerint élnek, vannak fear- és comfort foodjaink, de Málnánál ezt valahogy hiányoltam. Hogy nem volt leírva mit érez és gondol. Pedig az igen fontos momentuma lett volna a könyvnek. Illetve számomra az sem volt valid, hogy fél év alatt lefutott ez az egész. Oké. Nem mindenki jut el a kórházig, de a történet egész elején azt olvashatjuk, hogy a belső „irányítója” parancsolgat neki, aztán ez is eltűnik egyről a kettőre. Nekem ez nem áll össze. Ajánlanám azoknak, akik valamennyire szeretnék megérteni egy anorexiás belső világát, azonban nem ajánlom azoknak, akik evészavarral küzdenek, hiszen nagyon triggerelő és SOOOK benne a szám. 

Pulcsiban aludni NEM MENŐ.