Fülszöveg:

Farkas Roni, tizenegyedikes gimnazista egy nap váratlanul névtelen üzenetet kap arról, hogy a fiú, akivel nemrég kezdtek alakulni a dolgai, éppen egy másik lánnyal tölti az estét. Roni azonnal véget vet a kapcsolatnak, azonban a küldő kiléte néhány nap elteltével sem hagyja nyugodni, ezért elhatározza, hogy megkeresi a Budapest szívében található, patinás múlttal rendelkező, hatalmas és nagy létszámú Deák Gimnázium tanulói között a segítőjét.

Roni kitartása hamarosan meghozza az eredményt, ami meglepetésére sokkal többről szól, mint gondolta volna, és nem várt döntés elé állítja a lányt – mert a Deákban mindig történik valami.

Értékelésem:

Leiner Laura: Mindig történik valami a Deákban című könyve idén került az olvasók kezébe. Műfailag az ifjúsági regény kategóriába tartozik, de ezt átlépve sok fiatal felnőtt és idősebbek is olvassák. A történet középpontjában a gimnáziumi élet, a barátságok, szerelmek és mindennapi drámák állnak. Bemutatja, hogy a fiatalok hogyan élik meg a hétköznapi helyzeteket, konfliktusokat, illetve hogyan formálódnak a kapcsolataik.

"Ismered a Deákot, mindig történik valami, azt hiszem, ezután rögtön Borbás tanárnő év végi leszámolása volt terítéken, aki ugye összesen harmincegy tanulót buktatott meg csak a tizedikes évfolyamakból. A DeákONline is beszámolt róla, „A nagy Mészárlás, avagy Borbálás” volt a cikk címe." - 105. oldal 

Főszereplőnk Farkas Roni a Deák gimnázium egyik tanulója, aki ugyan olyan átlagos, mint bármelyik másik diák. Mellékszereplők nem igazán vannak, hiszen akik azok, az idő múlásával főszereplők lesznek. A könyv stílusilag pörgős és olvasmányos, bár bevallom őszintén én a századik oldal előtt még azt hittem, hogy végig se olvasom ezt a könyvet. Bár lehet csak én vagyok így ezzel, de engem az ötven valahányadik vagy már nem tudom meddig nemigen győzött meg. Bár azt be kell vallani, hogy a könyv hitelesen adja vissza a mai kamaszok gondolkodásmódját és beszédstílusát. Laurától már megszokhattuk, hogy a könyveit sok humorral fűszerezi és meg kell mondjam, ez most se hiányzott. 

"De nem akartam, hogy tudják, ki vagyok, ezért úgy döntöttem, anonimitásba burkolózva segítek másokon, és elrejtve valódi kilétem. Mint példaképem, Bruce Wayne – mondta ki maga elé révedve.
– Ő nem a… – néztem félre elgondolkodva.
– De – biccentett Benedek. – Batman.
– Akkor jól rémlett – helyeseltem.
– Amúgy is sok közös van bennünk – folytatta Mirkó. – Kivéve, hogy nekem nincs jelmezem. És pénzem. És birtokom. És hűséges inasom. És égre vetülő hívójelem. És a szüleim is jól vannak szerencsére – gondolta át. – Jó, lehet még sincs bennünk annyi közös – állapította meg." - 77. oldal

A regény többek között hangsúlyt fektet a barátságra, az összetartásra és az önmagunk keresésének fontosságára. Valamint arra, hogy a hétköznapi dolgokból is fontos tanulságokat lehet levonni. A mai fiatalok, illetve az én korosztályom (20+ évesek) könnyen tud azonosulni a regénnyel, hiszen nagyon valósághű az ábrázolás. Saját véleményemként azonban azt mondanám, hogy nehezen indult be számomra a regény, de a továbbiakban annál élvezetesebb olvasmányt nyújtott. Szerettem a karaktereket, a nyomozásokat és mindent ami ebben a könyvben volt. Minden elfogultság nélkül állítom ezt. Nyilván megvannak a saját maga hibái, de melyik könyvnek nincsenek? Tehát bátran ajánlanám a 15+ korosztálynak, illetve attól felfelé is. A fiatalabbaknak szimplán azért nem, mert mivel egy gimis közegről van szó, nem biztos, hogy megértik azokat a problémákat, amik a könyvben felmerülnek. 

"– Te játszottál már?
– Igen – feleltem. – Egyszer – tettem hozzá, és a vigyorukat látva mosolyogva bólintottam egyet, majd egy gondterhelt sóhajtással a számhoz emeltem a poharamat.
Úgy háromnegyed órája." - 441. oldal 

Rövid zárásként azt mondanám, hogy az első pár oldalt tekintve a könyv lendületes volt, a karakterek pedig szerethetőek. Gyengeségnek talán a nehéz kezdést mondanám, de ez tényleg csak az én olvasási élményem alapján, lehet más nem így fog vélekedni róla. Szóval: ha egy könnyed, szórakoztató ifjúsági regényt keresel, amely hűen tükrözi a kamaszok világát, ez a könyv neked szól. (Ja és ha mész a könyvesboltba, ne feledd, már megjelent a második része is).

Fülszöveg:

Te ​képes lennél megölni a legjobb barátodat?

Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.
Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?
Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.
Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?
Egy múltban elkövetett gyilkosság.
Egy titkos társaság.
Rejtélyek.
És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.
A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.

Diana Hunt a dark romance műfajain belül alkot, azt is mondhatnánk, hogy a dark romance egyik koronázatlan királynője. Történetei sokszor provokatív jellegüek, ugyanakkor a pszichológiai mélységükkel tabudöntögetők. Prédák háza egy sötét, bezártságra épülő regény, ahol a félelem és vágy összefonódik. Azért választottam jelen olvasmányomnak ezt a regényt, mert amit eddig olvastam tőle az egy picit más vonalúbb volt, kíváncsi voltam, hogy a szerző hogyan állja meg a helyét egy ilyen történetben. A történet alapszituációja egy iskola, ahova nagyon sok ember szeretne bekerülni, ám mindez keveseknek sikerül. Főszereplőnk Elizabeth sikeresen bejutott a Carnivora Akadémiára. Már csak két dolga van: jól teljesíteni, ezáltal elérni, hogy bent maradjon. Az első nap azonban már a kiközösítés határára lép, ahogy bemegy az osztályterembe. Hiszen ott egyetlen diák mellett van hely, aki nem más, mint az, aki megölte a legjobb barátját. De ez igaz? Vagy tényleg valós, amit William állít? Tényleg ártatlan lenne? Vigyázz, mert ebben az iskolában semmi és senki nem az, aminek látszik. 

309.oldal

A főhősünk Elizabeth a történet során vajon a túlélő vagy az áldozat szerepét tölti be? Ugyanakkor ott a másik főszereplőnk Wiliam. Rá melyik igaz? A főszereplőinknek a történet során érzékelhető a személyiségfejlődésük, amit nagyon értékeltem és pont emiatt is volt az, hogy szinte faltam az oldalakat. A regény központi kérdése, hogy vajon meddig lehet elmenni a túlélésért? A végsőkig? Vagy van egy határ? És mi történik, ha a hatalom megszokássá válik? A regény alaphangulata sötét, nyomasztó, de erotikával fűtött. Nem mondom egy szóval se, hogy én ezt egy percig is bántam. Nagyon jó hangulatot adott a történetnek. A történet kiemelt témái a kontroll és a behódolás, a mentális és fizikai túlélés, valamint a trauma feldolgozása vagy szőnyeg alá söprése.

"A jelenünk és a jövőnk a múltbeli döntéseinkből következik. A múlt megértéséhez fel kell tárni a meghatározó eseményeket." - 59.oldal 

A regényben a karakterábrázolás is szót kell, hogy kapjon, hiszen az is egy nagyon fontos eleme a történetnek. Hiszen, ha a szereplők nincsenek jól ábrázolva, ott veszett ügy a történet. A főszereplők karakterfejlődése mint említettem látványos. Áldozatból túlélővé válik, a férfi karakterek pedig… Nem mindenki olyan, amilyennek látszik. Azonban azt meg kell hagyni, hogy az emberi gyengeség, ami igenis valós egy életben, remekül van ábrázolva. 

"Annyira vágyok a szerelemre, akár egy betegségre." - 237. oldal 

A történet erotikai szálát viszont voltak olyan helyek, ahol nem értettem, aztán mégis. Hiszen a történetben az erotika, a szexuális vonzalom egyfajta manipulációs eszköz egyes karakterek részéről. Az intimitás mértéke kezdetben nem igazán, de aztán a szereplők akaratán kívül egyre többször van jelen. A cél viszont mint említettem nem az, aminek lennie kéne. Egyoldalú dominancia jellemzi ezeket az együttléteket és semmi változatosságot nem tapasztaltam. A könyv nyelvezete nyers, de mégis szépen van megfogalmazva, nem száraz szöveg. Pont olyan, amilyet egy mai fiatal felnőtt vagy tini szívesen olvas. Ugyanakkor a szerző nagyszerűen ért ahhoz, hogyan és mikor érzékeltesse az olvasóval a hátborzongató jeleneteket. Ezért is imádtam olvasni és kérdés sem volt, hogy az első befejeztével azonnal nekikezdek a másodiknak. A történetben még különösen tetszett az, hogy bár a történet Elizabeth szemszögéből lett az olvasók elé tárva, fekete lapon itt-ott egyes szereplők is hallatják a hangukat és mesélnek el hiányt pótló dolgokat. Ezáltal pedig a szerző szándékosan fokozta az olvasó izgalmát. Hiszen a történet beli feszültségeket se egyszerre zúdította rá az olvasóra, hanem szépen apránként eloszlatva. 

"A szerelem nem egy döntés, a szerelem az, amikor elveszíted az eszed. Ezt nem lehet befolyásolni." - 145. oldal

Az író rettentően jól ért ahhoz, hogy egy könyvben sok igenis fontos témát érintsen és itt nem csak a tabutémák bátor, de provokatív feldolgozására szeretném fektetni a hangsúlyt, hanem mindenre. A szexuális dolgokra, a család, valamint a bizalom kérdésére. Ám ez csak pár dolog mindabból, amit ez a történet tartalmaz. A történet ugyanis tele van az olvasó érzelmi határait feszegető jelenetekkel, amiket be kell valljak, én rettentően élveztem, hiszen ez is egyfajta feszültségkeltés volt. A történet szerintem méltó lezárást kapott. Olyat, ami után az olvasó azt mondja „Úr isten, ez meg mi volt?! Kell a második rész.” (megtörtént események alapján) Számomra teljesen kielégítő volt a lezárás, kíváncsi voltam, hogy a második rész milyen izgalmakat tud nekünk még tartogatni.

"Ha tudnám, hogy a szerelem méreg, én akkor is élvezettel innám meg. Te leszel a végzetem, mert bármit megtehetsz velem." - 153. oldal 

Minden tininek és fiatal felnőttnek ajánlanám, de szerintem még a felnőttek is megtalálhatják benne az izgalmat, ha szeretik a sötét és provokatív történeteket. Nekem ez a könyv egy jó történet és az izgalom mellett megmutatta, hogy nem szabad mindenkiben megbízni. Eddig is eléggé bizalmatlan voltam az emberek felé, de ez a történet megmutatta, hogy tényleg nem nagyon lehet bízni az embertársainkban, mert senki sem az, akinek látszik.

 Fülszöveg:

Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?

Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…

„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”
A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.

Készen állsz a félelemre?
Egy sötét, mindent elpusztító szerelemre?
Készülj fel a valódi őrületre!

Diana Hunt következő regénye, a nagy sikerű sorozat második része egy sötét, romantikus thriller, mely egyszerre szól szenvedélyes szerelemről, és egy nő harcáról, aki érveit eldobva keresi a kiutat az őrületből.

Vélemény: 

 Azt hiszem új kedvenc szerzőt avattam. Mi volt ez a könyv? A történet folytatódott, ezúttal már lerántva a leplet férfi főszereplőnkről. De mi van akkor, ha ez az egész csak egy kitaláció volt és ez az egész nem is történt meg? Történt ugyanis, hogy főszereplőnk Nathalie éli az életét, majd egy kórházi ágyon tér magához egy pszichiátriai intézményben. 

"A felszínes szar kapcsolat, amit néhány napra cukormázba forgattak, ettől még ugyanaz a

romhalmaz marad." - 44.oldal

Ám mivel ő végig kitart az igaza mellett, hogy ő Dr. Nathalie Lawson, így a lehetőségeihez mérten nyomozásba kezd. Furábbnál furább dolgok derülnek ki az intézet falai között. Vajon ez egy jól kigondolt terv volt? Egy bosszú? Úgyanis Nathalie épp egy kapcsolatból kilépve találta magát ebben a helyzetben. De hogy ki is volt az a pasi és milyen szerepe volt a történetben, arról nem árulok el semmit. 

Ez a történet számos fordulattal és izgalommal áll az olvasók elé. Egy percig nem bántam meg, hogy elolvastam. Sőt. Örülök neki és nagyon várom a harmadik részt, hiszen kíváncsi leszek ennek a résznek a vége után, hogy mit tud még ez a könyv tartogatni. Hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy egy apró mondatnak ekkora jelentősége lesz a végén. Figyelj minden apró részletre, ha elolvasod a könyvet. Én szóltam.

Fülszöveg:

Gyűlölniük ​kellene egymást. Máskülönben garantált a katasztrófa.
A zárkózott, tragikus sorsú Mia gyerekkorában jelen volt gazdag édesapja meggyilkolásánál. Sőt, azt pletykálják, hogy ő az elkövető. Az esetet követő nagy médiafelhajtástól távol tartva édesanyja egy külföldi, kétes hírű bentlakásos vallási intézetbe küldte lányát. Vagy inkább száműzte? Mia a húszas éveiben is még a tragédia spiráljából próbál kievickélni, de egyre mélyebbre süllyed benne, mígnem találkozik édesapja egykori nagy riválisának fiával. Nehéz eldönteni, hogy Sámuel segíthet rajta, vagy egy életre tönkreteheti a súlyos titkokat cipelő lányt.
A laza erkölcsű Sámuel örök lázadó, nagyon úgy tűnik, a harmincas éveire sem nő be a feje lágya. Imádja feszegetni a határokat, meggyőző megjelenésével pedig igen népszerű a hölgyek körében, akikkel előszeretettel játszadozik is. A családi vállalkozás érdekében rákényszerül arra, hogy az ujja köré csavarja a külföldről hazatért csillagvirágszálat, azaz Szendházi Miát. Azt gondolja, hogy a sebzett lelkű lány könnyű préda lesz, de téved, és nagyon úgy fest, hogy az a fránya fegyver fordítva sül el.
Vajon a családi viszályokat is elsöprő szerelemnek garantáltan tragédia a vége?
LAKATOS LEVENTE többszörös Aranykönyv-díjas szerző. Sikerkönyveivel önismereti utazásra csábítja olvasóit. Regényei témaválasztásukban bátrak, ezért gyakran polgárpukkasztóak. A Tönkreteszlek az első, saját kiadójával megjelentett könyve.

Véleményem: 

Valamikor 2017-ben jutottam arra a döntésre, hogy elkezdem Lakatos Leventétől az első könyvemet, a Barbibébi első kiadását. Harminc oldalnál tovább nem jutottam, mert kicsit erős kezdés volt. Most jutottam el oda, hogy ismét folytassam Levente írásait, mégpedig a legújabb könyvével, ami megerősített abban, ideje folytatni és a Barbibébi új kiadását olvasni a régi helyett. 

 Nem bántam meg, mert úgy láttam, hogy egy nagyon jó történetnek a kezdete ez a könyv. Már az első oldalaknál magába szippantott és alig bírtam letenni. Csak olvastam és olvastam, sőt volt olyan, hogy a buszról is a jelző megszólalásakor pattantam le. Ilyet ne csináljatok, nem jó móka. 

 No, de a történet. Ahhoz képest, hogy Lakatos Levente romantikus-erotikus írónak van elkönyvelve, itt nem tapasztaltam olyan durván az erotika megírását, mint a legelső könyvénél, tehát már itt látszik a fejlődés. Kialakította a saját stílusát. Megtanulta az évek során, hogyan kell fenntartani az olvasók figyelmét. Most már értem, miért szeretik ennyire. Letisztult stílusa tényleg magával ragadja az embert. Minden leírt szavát megválogatva, gyönyörűen fogalmazza meg a jeleneteket. 

 Mia és Samu története azonban sablonos, de mégsem az. Meg lehet ezt úgy írni, hogy ne legyen az. Az írónak ez sikerült. A két főszereplő története úgy lett megírva, hogy tényleg nem akarja letenni a könyvet az olvasó. Mintha pillanatragasztóval odaragasztották volna, hogy ne tudd letenni. Legalábbis én így voltam. Bár emlékszem arra, milyen fenntartásokkal kezdtem neki a regénynek, mégis hajtott a kíváncsiság. Most pedig izgatottan várom a következő részt, hogy megtudjam, milyen apró csipkelődések lesznek még a két főszereplő között.

Imádtam olvasni a csipkelődéseiket ahhoz képest, hogy a sorsuk szerintük nem így kellett volna, hogy megírva legyen. Ám mégis így lett. Hiszen a szerelemnek nem lehet parancsolni. A lehető legváratlanabb pillanatban talál rád. Vagy akkor, mikor már lemondtál róla. Hiszen Mia a rend falai között bár rendes életet élhet, mégis egy zárkózott személy, akit lelkileg ronccsá tett az, hogy látta az apja halálát.

A könyv azonban visszatekintéseket is ad az olvasók kezébe, hogy megértsük a történetet. A szerző elmeséli a szereplőkön keresztül, mi is történt a múltban. Ez nagyon tetszett, mert így megismerhette az olvasó a szereplők múltját.

Tehát ha tervezed, hogy nekikezdesz, akkor keríts egy hosszabb idősávot, amikor ráérsz, mert nem fogod tudni letenni a könyvet.

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem:

 Mint tudjátok, nem nagyon olvasok fantasy-t. Nem is nagyon szeretem. Ez a történet viszont nagyon tetszett. Annyira, hogy amint befejeztem a történetet ráírtam a szerzőre, hogy a második részt is elkérjem. Szóval amint lesz lehetőségem, folytatom a történetet, mert van egy kérdés, amire az első részben nem kaptam választ és nagyon érdekelne. Viszont a szerző biztosított róla, hogy a négy (!!!) rész alatt mindenre választ fogok kapni.  

 A legnagyobb kérdés ugyanis, amire a választ kerestem az az volt: Milyen kapcsolat lehet Christopher és Megaira között? Végig volt egy tippem, de nem merem beleélni magam, mert lehet, hogy nem az, de ha igen, akkor nagyon fogok örülni (mert a történet vége felé az egyik karakternek volt egy elszólása, ami a gyanúmat egyre jobban felélesítette). A történet maga viszont tényleg zseniális. Egy percig nem untatott, mindig figyelemmel kísértem, mikor mi történik. A végén pedig... Nem volt több sor. Én pedig csak néztem magam elé... Pedig nincs függővége. Legalábbis nekem nem tűnt annak. 

 Maga a történet ugye arról szól, hogy a végzős éveinek "utolsó" napjait taposó Megaira elmegy a legjobb barátjával Tony-val egy múzeumba, ahol meglát egy tört. Érdekes vonzás alakul ki közte és a fegyver között, azonban maga se tudja miért. Aztán olyat cselekszik, amihez nekem biztosan nem lenne bátorságom. Megszerzi. Bár azt nem árulom el hogyan, mert akkor nem tartogatna semmi meglepetést. Ám azt, hogy mi is ez a fegyver és miért érzett a főhősünk ekkora vonzást, az csak később derül ki. 

Kalandokkal, izgalmakkal megtűzdelt történet. Szépen lassan halad előre a történet, Megaira megkapja a meghívót (tiszta Harry Potter basszus :D ), aztán belecsöppenünk az új életébe. Azonban mint minden iskolában itt is vannak idegesítő tanárok. Jelen esetben Christopher. Azonban már az elejétől kezdve fura volt. Nagyon sokat törődött Megairával és végig erre kerestem a választ, hogy miért. Hihetetlen gondoskodást, emellett kellő szigort és nevelést mutatott a karaktere a főhősünkkel szemben. 

 Emellett viszont elmondhatom, hogy a végére minden karakterről elmondhatom, hogy szerettem őket. Kit ezért, kit azért. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam a történetet és Petrának, a Mert olvasni mindig jó bloggerének, hogy létrehozta a kihívást melynek keretében olvastuk ezt a könyvet.