Fülszöveg: 

Miközben barátnője után kutat, egy gyilkos világában találja magát.

Sara Adams arra ébred, hogy nem lát, és a legalapvetőbb dolgokra sem emlékszik az életéből. Az őt körülvevő sötétség mégis áldásnak tűnik a számára, amikor szembe találja magát a Fény terrorjával.

Stella Montgomery aggasztó hírekre figyel fel. Detroit sikátorában egymás után tűnnek el a fiatal nők. Amikor legjobb barátnőjének is nyoma vész, beleássa magát az ügybe, annak ellenére, hogy szerelme, aki rendőrségi nyomozó, óva inti ettől. A nyomok a város legveszélyesebb és legelhagyatottabb környékére vezetnek, ahol Stella fenyegetőbb dolgokra bukkan, mint gondolta: a Fény elnevezésű titkos szervezetre, élén a rejtélyes Gabriel atyával.

Sara közben meg akarja érteni, mit keres abban a furcsa világban, amelyre ébredt, mi lehet a szerepe egy feltétlen engedelmességet követelő diktatórikus gyülekezetben. Nincs tisztában az érzelmeivel sem, melyek Jacobhoz, a férjéhez fűzik, hisz nem is emlékszik a férfire, akinek gyengéd gondoskodása összezavarja és megszédíti.

Stella mindent kockára tesz, hogy kiderítse az igazságot. Csakhogy a megvilágosodásnak mindig ára van...

Sokkoló története a megtévesztésről. A thrillerkedvelők ki ne hagyják!

A szerzőről:

Aleatha Romig New York Times és USA Today bestseller szerző. Ő írta a sötét romantika irányzatához sorolható fordulatos sorozatot, a Consequencest (már több, mint fél millió e-olvasüja van), a Tales from the Dark Side-ot és az Infidelity-t. Aleatha Indiana államban született. Itt nőtt fel, itt tanult, és itt neveli három gyermekét is férjével. Indianapolistól délre élnek.

 Volt szerencsém megnézni ezt a csodálatos filmet. Ugyan nem moziban, hanem neten és felirattal, de így is megvolt az élmény. Most pedig, hogy megnéztem a filmet... KÉREM A KÖNYVET! Ugyanis azt még nem volt szerencsém elolvasni. A film viszont számomra egy olyan csodálat volt, amilyet még nem láttam. Egy csodálatos szerelem. Amit nekem megmutatott ez a film, hogy igenis van első látásra szerelem, ami jó irányba végződik. Egy átlagos nyaralással kezdődött minden. Akkor még nem gondolta volna senki, hogy több lesz belőle. 

 Ami engem leginkább meglepett, az-az apa reakciója volt. Kevés az ilyen. Viszont a függővégért ölni tudnék. Legalábbis nekem az volt. Kíváncsi leszek, hogy könyvben mennyivel másabb.
 Nyilván már tudjátok, mert a Minden, mindenről írt filmkritikában leírtam, hogy én nem vagyok egy filmes típus. De az adaptációkat többnyire megnézem. Ez sem volt kivétel. Megbántam? Nem. Nem bántam meg, mert egy csodálatos élménnyel lettem gazdagabb. Imádtam a karaktereket és az egész filmet. I-MÁD-TAM!

 Amikor először rátaláltam a könyvre, első látásra szerelem volt, így nem csoda, hogy a filmet is szerettem volna megnézni. Ezek alapján pedig, ha a film ennyire tetszett, a könyv még jobban fog. Szóval ezzel kapcsolatban egy biztos infót mondhatos: lesz Szólíts a neveden könyvvéleményezés a blogon, remélhetőleg még idén. Azt viszont már tényleg nem tudom megmondani, hogy mikor. Na, de most megyek és kijózanodom, mert még mindig a film hatása alatt vagyok. 

 Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok. Na, hát most én megmondom az őszintét. Én soha nem olvastam el egy kötelezőt sem. Vagyis ezzel a kijelentéssmmel egy kicsit hazudnék, mert A kőszívű ember fiait húsz oldalig elolvastam. Bár az igaz, hogy a mai napig csak annyira emlékszem, hogy meghalt valaki. Viszont így utólag visszanézve volt pár izgalmas és igen tanulságos kötelező olvasmányunk. Például ilyen a Lassie, ami igenis szórakoztat és tanít is, valamint ilyen még A Pál utcai fiúk. Ennek is hatalmas tanulsága van és erre is csak most jöttem rá, tizenhét éves fejjel. 

 Na, de a mai bejegyzésem igazából arról szólna, hogy én miket tennék bele a kötelező olvasmányokba a 21.századi könyvek közül. Ugyanis szerintem, ha ezek közül lenne valamelyik kötelező olvasmány, mint például egyes sulikban Leiner Laura Szent Johanna Gimi c. sorozatának első része.

1. Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el

  Bár 18+ és szivárványkör van az elején, de nagyon is megtanít sok mindenre. Például arra, hogy hova vezethet a hazugság. Számomra ez a könyv sok mindent tanított. Valamint a saját énem felvállalásában is nagy szerepet játszott. Szerintem ezért is lenne nagy hatással a 15-16 éves korosztályra. Ugyanis ez az a kor, ahol elő szoktak jönni az ilyen gondolatok. Ebből kiindulva pedig természetesen kötelező olvasmányként kilencedik osztályba sorolnám. 

2. Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens lobbi

 Valamennyire mondhatom, hogy idén is tartalmas évet zártam itt a blogon. 27 értékelés és az idei évben, pont ma lépte át a blog a 66.000 megtekintést, amit borzasztóan köszönök. Remélem ez továbbra is így fog.

 Egyszer sem gondoltam volna, hogy meglesz ez a szám. Ha a most olvasott három könyvet, plusz azt az egy előolvasásra kapott kéziratot nem számolom, amit most olvasok, akkor is gyönyörűen zártam az évet. 

 Legalábbis közel 8.000 oldallal szerintem merhetem ezt mondani. Idén is nem egy számtalan könyves esemény - könyvmegjelenések, könyvfesztivál, könyvhét stb. - volt, ami színessé tette a hétköznapjaimat, valamint közönségtalálkozókkal és dedikálásokkal is gazdagodott az élménytáram. 

 Egy dedikálást kivéve, de azzal úgy vagyok, hogy jövőre megpróbálom mégegyszer. Nagyon remélem, hogy sikerül. 

 Plusz mostmár zömében ti is végig tudjátok követni, hogy miket olvasok, ámde ne legyünk ennyire elbízva, mert ki tudja, mi fog becsúszni az olvasásaim közé, ami nincs a listába. 

 A könyves találkozókon találkozhattam nem egy blogger ismerősömmel, például Zsófival, a Molyrágta sorok bloggerinájával, Hikarival, az írásaim tárháza főszerkesztőjével, Annával, a Lap lap után bloggerével, Ashley-vel, az Ashley értékel blog írójával és termēszetesen Barbimat sem hagyhatom ki a sorból, aki az egyik kedvenc blogomat, a Kitablar névre hallgató blogot vezeti. Örültem, hogy találkozhattam veletek, na meg persze pár szerző ismerősömbe is sikerült "belefutnom", aminek nagyon örültem. 

 Remélem jövőre is legalább ilyen jó, és tartmas, ha nem jobb és tartalamassbb lesz az évem. Természetesen nektek is ezt kívánom csajok, na meg persze a blogom olvasóinak is sikerekben gazdag boldog új évet kívánok. 

 Vidám társaság, jó hangulat, fantasztikus könyvek. Ez az a három kifejezés, amivel nagyjából jellemezni tudnám a mai napot. Ha azt mondom most itt nektek, hogy fantasztikus volt, akkor tényleg nem túlzok. Ebben a társaságban tényleg nem lehet unatkozni. Ha nincs is ott ismerősöd, viszont van bátorságod, akkor egy-egy szerzővel leülsz beszélgetni egy kicsit. Ez tipikusan az-az esemény. Ráadásul ebből nagyon jó hangulat is kerekedhet. Főleg, ha abból a pár emberből társaság lesz. 

 Bár ezt pont én mondom, aki nagyon visszahúzódó. Viszont azért én is oda mertem menni a szerzőkhöz és köszönni, vagy beszélgetni velük. Például Baráth Vikivel csevegtem egy nagyon jót az esemény végének közeledtével a további könyveiről és a - most már akkor nem meglepetés - interjúról A főnökkel kapcsolatban. Illetve, ha már A főnök is szóba került, akkor faggattam egy kicsit, hogy nem akar-e esetleg írni egy kis folytatást a regénynek Ryanről. 

 Azt viszont nem árulom el, hogy erre mit mondott, mert hagyom, hogy ő pletykáljon nektek. Viszont azt nyílt titok, hogy a pólóját nem sikerült lefényképeznem (a francba), amin egy "Álomgyár ördögei" logó volt. Na, először én is nagyot néztem, mert először nem tudtam, mi a franc ez, aztán leesett, hogy Siennán (maradjunk ennél a megnevezésnél, mielőtt a rendes neve miatt kapok a fejemre) is ugyan ilyen póló volt. Itt jött ki belőlem egy kérdés. Ki a harmadik tag? Viki szerint az még nincs, de majd ki tudja, mi lesz belőle. :D Viszont azt elárulta, mikor jön a következő regénye, úgyhogy tavasz-nyár környékén készüljetek. Arról is sikerült kifaggatnom, hogy ez is romantikus stílusú lesz. 

 Basszus. Annyi mindent megtudtam Vikitől, de nem sok dolgot merek ebből nektek elmondani, mert nem tudom, mennyire kapnék ezért a fejemre. Lényeg viszont az, hogy egy nagyon jó hangulatú esemény volt ma, bár azt bevallom, hogy amikor tizenegykor felkeltem és megláttam, hogy Péter megváltoztatta az esemény időpontját, kicsit megdöbbentem, mert én úgy tudtam, hogy nem ma lesz. De minél előbb, annál jobb. Legalábbis én így nagyok vele. Ti voltatok esetleg? Nektek tetszett?

  Én mondjuk ezzel az eseménnyel már második alkalommal úgy mentem el, hogy tudtam, megéri. Ugyanis, amikor előző évben voltam elsőnek ilyen évzárón, akkor azt sem tudtam, hogy mi lesz ott, viszont találtam embereket, köztük a Kitablar blog blogerináját Barbit, akivel megismerkedtem, és mai napig jóban vagyok vele. :) 

Mikor kezdtél el írni?

Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem bele az irodalomba. Aztán egy jó időre lankadt ez a figyelem, vitt az élet el tőle. A saját szórakoztatásomra írtam meg "A maffia ágyában" című regényt, de a barátnőm is elolvasta. Az ő biztatására küldtem el kiadóknak. Máig áldom őt! Üzenem: Adrienn! Imádlak!