Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok. Na, hát most én megmondom az őszintét. Én soha nem olvastam el egy kötelezőt sem. Vagyis ezzel a kijelentéssmmel egy kicsit hazudnék, mert A kőszívű ember fiait húsz oldalig elolvastam. Bár az igaz, hogy a mai napig csak annyira emlékszem, hogy meghalt valaki. Viszont így utólag visszanézve volt pár izgalmas és igen tanulságos kötelező olvasmányunk. Például ilyen a Lassie, ami igenis szórakoztat és tanít is, valamint ilyen még A Pál utcai fiúk. Ennek is hatalmas tanulsága van és erre is csak most jöttem rá, tizenhét éves fejjel.
Na, de a mai bejegyzésem igazából arról szólna, hogy én miket tennék bele a kötelező olvasmányokba a 21.századi könyvek közül. Ugyanis szerintem, ha ezek közül lenne valamelyik kötelező olvasmány, mint például egyes sulikban Leiner Laura Szent Johanna Gimi c. sorozatának első része.
1. Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el
Bár 18+ és szivárványkör van az elején, de nagyon is megtanít sok mindenre. Például arra, hogy hova vezethet a hazugság. Számomra ez a könyv sok mindent tanított. Valamint a saját énem felvállalásában is nagy szerepet játszott. Szerintem ezért is lenne nagy hatással a 15-16 éves korosztályra. Ugyanis ez az a kor, ahol elő szoktak jönni az ilyen gondolatok. Ebből kiindulva pedig természetesen kötelező olvasmányként kilencedik osztályba sorolnám.
2. Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens lobbi
Őszintén megmondom ezt minden olyan szülőnek a kezébe adnám, akinek a gyereke 18 éves kora előtt vallotta be a másságát. De nem csak szülőnek. Gyereknek is, akik nem fogadják el magukat, vagy éppen az ilyen társaikat. Mint a bejegyzésemben leírtam, baromi jól bemutatja, hogy egy gyereknek igen is van joga kimondani 100% biztosan, hogy ő homoszexuális, biszexszuális, leszbikus, transznemű és még sorolhatnám, mi. Azért is adnám mindenkinek a kezébe, aki ebbe, vagy kicsivel fentebbi korosztályban van, mert sokan elsőre ítélkeznek. Ugyanis a gyerekek pont ebben a korban a leggonoszabbak az ilyen kortársaikkal. Lenézik, kicsúfolják, gúnyolják őket, csak azért, mert a sajat nemét szereti.
3. Borsa Brown: Az Arab-sorozat
Magam sem tudom, miért sorolom ide ezt a sorotatot. Talán azért, mert az eddigi egy és negyed kötet, amit én olvastam, már tanított valamit. Az első kötet azt, hogy igen is vannak olyan kultúrák, akik elzártan élnek, mégsem feltétlen kőszívűek, hanem emögött van egy normális férfi is. Meg persze egy fantasztikus kultúrát is megmutatott. A második részből amit eddig megtanúltam, hogy még a legnehezebb helyzetekben is sajnos egy álarcot kell magunkra raknunk. Kivéve, ha segítséget akarunk magunk mellé. De azt csakis egy közeli személytől.
4. Tomcsik Nóra: A változások kora
Ennek a könyvnek félve álltam neki, de végül már könyörgök a második részért. Ez a könyv egyrész megtanít az igaz barátságra, másrészt a kitartásra, másrészt pedig arra, hogy igenis merjünk álmodozni. Bátran legyünk olyanok, mint Henry. Igaz, néha olyannak is kell lenni, mint George, de ki ne szeretne Henry helyében lenni. Nem? Ki ne lenne egy álmodozó felnőtt, de mégis gyerek? Én biztos.
5. Ludányi Bettina: Mennem kell
Számomra ez a könyv azt tanította, hogy egy embert igenis képes megváltoztatni a szerelem. Az mondjuk más kérdés, hogy Betti eggyetlen egy mondatával megvett engem. Pontosan leírta az érzéseim. Ez a mondat pedig így hangzik: "Éreztél már ilyet? Hogy a személyiségeddel kilógsz a sorból? Mintha nem ebbe a világba kellett volna születned, vagy nem az adott városba, országba, kontinensre?"
A két főszereplő tényleg megálja a helyét a sztoriban és megmutatja, hogy lehet így is szerelmesnek lenni. Mégha az egyik fél családja nem is "jó".
