Hű. Tartalmas év van mögöttem. Ám sajnos közel sem olvasás szempontjából. Olvasás terén épphogy az ellenkezője. Viszont, hogy több mindent megértsetek, miért is tüntem el, mesélek nektek egy picit. Ugorjunk vissza 2018 novemberére. Igen, minden ott kezdődött egy családi vitával, melynek következtében elköltöztem kollégiumba. Akkor kezdődött az, hogy nem nagyon olvastam. Aztán márciusban elvonultam egy kicsit az egész világ elől, ahol azonban még több ürülék ömlött a nyakamba. 

 Az az időszak összesen hat hétig tartott. Abban az időszakban összesen egy értékelést hoztam nektek, ha jól emlékszem (Becca Prior: Stockholm szindróma). Ez az időszak nem igazán tett jót a blognak. 

 Olvasás szempontjából mostmár a helyemen vagyok, azonban remélem, hogy a jövő évem pozitívabb lesz. Mind olvasás, mind magánélet szempontjából. Hiszen ez az év mindennek mondható volt csak jónak nem. Köszönhentően egy pár embernek. 

 Az egyetlen, amit köszönök ennek az évnek, hogy találkoztam azzal a két személlyel, akik az életemet mentették meg. Tudom, hogy ez így hülyén hangzik, hiszen két énekesről beszélünk, de így van. Jövőre pedig szintén egy velük való találkozással kezdem az évet. 

 Tehát ez az év tartogatott jó, rosszat,  ám az utóbbiból nagyon sokat. Sok-sok könnyet, annál kevesebb nevetést, na meg persze amikor már jól voltam, akkor rengeteg olvasással töltött percet. 

 Ám ennek ellenére egész jól állok így év végére, ha a moly.hu olvasási adataimat nézzük, amely így néz ki:

2018

Elolvasott könyvek száma: 21

Elolvasott oldalak száma: 5695

2019:

Elolvasott könyvek száma: 18

Elolvasott oldalak száma: 6161

Azonban megnyugtatlak titeket: idén év végén kaptam egy jó hírt, mely, ha tényleg úgy lesz, ahogy mondták, akkor vége az eddigi borzalmaknak és én is vissza tudok zökkenni a rendes kerékvágásba.

Találkozunk 2020-ban. 

"A thousand years, a thousand miles

Across the world just to see you smile

You've been away for way too long

I need your love just to keep me strong."

Bars and Melody - Thoursand Years

Fotó: Fb - Álomgyár Könyvesboltok

 Tegnap délután háromkor volt Vi Keeland USA Today és New York Times bestseller szerzőének magyarországi állomásán a dedikálása, melyet megelőzött egy bloggerek/vloggerek számára megrendezett sajtótájékoztató.

 Az első pár percben a kiadó egyik vezetője (akire megjegyzem, sokat kellett várni) elmondta, miket fogunk hallani, mi lesz egyáltalán a programnak a menete. Aztán pedig megkezdődött a beszélgetés, ahol a kiadó egyik szerzője R. Kelényi Angelika beszélgetett az írónővel, mindezt egy tolmács segítségével. A szerző végtelenül kedves és aranyos volt mindenkivel. Egész délután mosolygott, és nem csak azért mert ez volt a dolga. Örült nekünk, az olvasóinak,  akik örömmel jöttek el, hogy dedikáltassák könyveiket, na meg az újonnan megjelent két kötetet.

 A sajtótájékoztató elején lett volna lehetőség arra, hogy a bloggerek/ vloggerek interjút készítsenek a szerzővel, ám én erre nem vállalkoztam, hiszen nem tudtam, hogy lesz tolmács is.

 Bevallom nektek, kicsit féltem elmenni,

Fotó: Fb - Álomgyár Könyvesboltok

hiszen az a majdnem fél év kihagyás, mit elkövettem a blogon egy kicsit megborított engem. A végén lehetett kérdéseket feltenni az írónőnek, ám nekem egy se jutott eszembe, ezért nem kérdeztem, viszont fantasztikusabbnál fantasztikusabb kérdések vették célba az írónőt. Egy nagyon kis részt, csupán egy perc néhány másodpercet felvettem nektek a beszélgetésből, hiszen szerettem volna egy kicsit megmutatni, milyen is volt, azonban sajnos nem engedi csatolni. 

 Egy szónak is száz a vége: jelenleg Leiner Laura: Emlékezz rám című kötetét olvasom, azonban utána szerintem belevetem magam az új szerzeményekbe és igyekszem mielőbb visszarázódni a régi rendszerbe. 

Csak mert képletesen, de velük ünnepeltem.

 A nagy 18.szülinapján mindenki arra vágyik, hogy végre ihasson és bulizhasson. Én nem nekem az első látogatásom délután először egy étteremben, majd egy dohányboltban volt, ahol az eladó megkérdezte, hogy elmúltam-e már 18. Sejtettem, hogy nem fog annyinak nézni, de jót nevettem. Visszafelé az étterembe már fulldokoltunk a nevetéstől és miután elmeséltük anyunai, ő is társult. 

 Mivel nem nagyon volt ehhez hangulatom (mármint a vacsorához) nem is nagyon akartam menni, de aztán csak túléltem. Bár azért a könyv sem maradt ki a táskámból. A torta után, ami csodaszép volt, jött az ajándékozás, miközben vártuk az ebédet. Részben tudtam, mit kapok, csak egy-két meglepetés volt. Már 16 éves korom óta nem csinálnak nagy titkot ebből annyira. 

Miközben bontogattam az ajándékaimat, hiszen bár tudtam, mit kapok, örültem neki. Először kivettem a szoknyát, amit együtt vettünk anyával. Egy skótkockás miniszoknya (jó, azért a hátsófertájom takarva van), amit már régóta szerettem volna. Aztán jöttek a könyvek sorban. Figyelj rám - amit zsákbamacska módjára becsomagolva küldtek nekem hibátlan állapotban -, majd pedug a Miután sorozat első két része és végül az Éjjeli napfény, amiért majdhogy nem könyörögtem.
Asszem most felborul a lista ajaj. Bocsi. Ezeken kívűl pedig kaptam még egy MP4-et és egy Libri könyvualványt, amiknek szintén nagyon örültem. Aztán pedig jött a torta és mentünk is haza. Ahol használatba került az MP4-em, mert anyu mondta, rakjunk rá zenét, mondjam mi kell és leszedi. Aki ismer, az elsőre kitalálta, mit mondtam. One Direction össze album. Anyu megszólal: "Róluk hallottam már valamikor." Na ne mond... Nem akartam elétólni a cikket, miért is volt a "hallottam már róluk" emléke. Na, de sebaj. Én csak jót röhögtem, ő pedig rárakta őket Niall albumával együtt. Most pedig boldog vagyok és Happy. 

Na, hát nekem a nagy 18 nem volt olyan, mint másnak, de élveztem és jó volt. 

Sziasztok!

A mai nap egy újabb book taggel érkeztem, melyre a kihívást köszönöm szépen Annának, a Lap lap után bloggerinájának. <3 Na, de vágjunk is bele. 

Sok olyan sorozat van, amit még nem olvastam. Itt gondolom arra vonatkozik a kérdés, hogy melyek azok a sorozatok, amiket el szeretnék olvasni. Hááát... A megkezdett sorozataim közül a Luxen, illetve Az Arab-sorozatot szeretném befejezni. Elkezdeni viszont a Sulijegyzetek sorozatot szeretném, aminek az első része már tavaly karácsony óta csücsül a polcomon. De az még mindig várat magára, hiszen most rendeltem meg 1+1-es akcióval Anna Todd Miután-sorozatának az első két részét. 

Második vázlat - egy könyv vagy sorozat, amit második olvasásra már nem szerettél annyira:

Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen... 

Végső vázlat - Egy könyv vagy sorozat, amiért sokáig odavoltál:

Szent Johanna Gimi. Hiszen én annak a könyvsorozatnak köszönhetem azt, hogy könyvmoly lettem. 

A karakterek halála - Egy könyv vagy sorozat, amit megsirattál:

Hú... Sok könyvet tudnék ide felsorolni, hiszen én általában még a legkisebb dolgokon is sírok. Jó példa erre, amikor a Cinder és Ellában Ella apja kidobta/elajándékozta Ella (hozzáteszem, hogy DEDIKÁLT) könyveit. 

Lyukak a sztoriban - Egy könyv vagy sorozat, amiben csalódtál:

Ide sajnos Baráth Vikinek az Egy év Rómában c. könyvét kell, hogy mondjam. Nem igazán csalódtam benne, mert a stílusa ugyanúgy megvolt és tetszett, csak a történet témája valahogy nem kapott el. 

Írói válság - Egy könyv vagy sorozat, amit sosem fejeztél be:

*hosszas röhögés* Paulo Coelho: A kém. Aztán azt valahova nagyon szépen el is tüntettem. Viszont, hogy hova, azt ne kérdezzétek. Mai napig nem tudom. Ugyan úgy, mint az ominózus, oly sokszor emlegetett Micimackós rajzomat.

Visszajelzés - Egy könyv vagy sorozat, amit bárkinek ajánlanál:

Válogass a blogon! :D Neeem. Tomcsik Nóra: A változások kora-sorozat. Bármikor, bárkinek. Annak is, aki nem szereti a történelmet. Én is utálom, viszont ezt a könyvet bármikor elolvasnám. Már most könyörgök a szeptemberben érkező harmadik kötetért. 

Az én kihívottjaim pedig: Tamara

Volt egyszer egy lány. 

És egy fiú. 

Meg egy ablak. 

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz? A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

A szerzőről: 

Kirsty Moseley bevallása szerint a férje, Lee a legnagyobb támogatója, és úgy érzi, a bátorítása nélkül ma nem tartana ott, ahol. 2005-ben született meg közös fiúk, akit a legjobb dolognak tart, ami valaha történt vele.

2012-ben jelent meg Amerikában magánkiadásban az első regénye, az Álmaim őrzője, azóta pedig sorra érkeznek a sikeres könyvei, immáron nagy kiadóknál, és világszerte egyaránt.

 Tegnap zárult le a nagy jeles könyvmoly esemény, amely minden évben minden egyes könyvmoly varázsszigete és álomországa. Sok fantasztikus könyv, amitől sajnos sír a pénztárca, de nem tehetünk róla. Vagy igen?

 Az idei feszten ismét egy csomó fantasztikus dedikálás és más-más programok voltak. Volt egy csomó új stand is, például az Imádom a könyveket, akiknél a fél könyvfesztet töltöttem, mert ott voltak a főbb ismerősök. Tehát ha úgy vesszük, két pavilon és az udvar közt rohangáltam. Az első két nap nem nagyon volt semmi, mert az ugye munkanapra esett. Ezzel kapcsolatban pedig bár a szombat is munkanap volt, ennek ellenére nagyon sokan voltak a Millenárison.  Azonban leginkább szobaton pörögtek be nagyon az események, mint minden évben. Ez valahogy mégis más volt. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy szerintem a hétvége alatt többet híztam, mint eddig az évben. Hiszen szinte csak csokin és taurin mentes energiaitalon éltem szinte, mert véletlen sem kértem volna anyumtól pénzt. Tényleg nem tudom, miért nem tettem. Viszont még élek és tudtam menni dedikálásokra, utolsó nap pedig tudtam úgy repülni, mint egy kismadár. akibe kólát öntöttek. Itt is van két kérdés, amire gondolom válaszokat adok nektek. Az egyik: Melyik dedikálásokon voltam? Nos. Egy dedikáláson voltam, mégpedig vasárnap. Lana Millan dedikálása volt, aminek nagyon örültem, mert végre találkozhattam vele. Ez pedig picit érdekes volt, mert elnéztem a napot és azt hittem, hogy szombaton van, de nem, mert vasárnap volt. Na, de ez még mindig a jobbik eset, mert szinte alattunk volt a stand és nem arra eszméltem, hogy "hoppá, lekéstem". Második: Miért repültem úgy, mint egy kismadár, akibe kólát öntöttek?
Ez egy picivel hosszabb sztori. Vasárnap tízre mentem a könyvfesztiválra, mint ahogy szombaton is. Miután köszöntem mindenkinek a G4-es standnál, melynél az Imádom a könyveket csapata helyezkedett el, átmentem a D épületbe köszönni Annának, a Lap lap után bloggerének. Ám őt nem találtam ott a standnál, így beszélgettem Petivel (A.M. Aranth), míg meg nem hallottam a blogger nevem a Kildara alapítójának, Adának a szájából. Na, ez csak akkor szokott elhangzani, ha kiadó keres, de abban a pillanatban ez meg az fordult a fejemben. Odafordultam és először semmit nem értettem, mert csak felém nyújtotta az előző nap megjelent könyvüket, aminek a "nem megszerzésébe" már beletörődtem. Erre megszólal: "Megkapod a könyvet, viszont egy feltételem van." Nos én itt kb. betojtam, mint egy csecsemő, pedig nagyon cuki nőről beszélünk. Erre elkezdte mondani a húzósabb szitut: két hetem van a könyvre. Meglátva a vastagságát viszont nem tűnt lehetetlennek. Abban a pillanatban - és még most is - majdnem szó szerint repültem.

 Utolsó nap pedig már tényleg minden a készülődésekről szólt többnyire. Volt egy-két dedikálás, de nem sok. Én egy dedikáláson voltam, de semmi többön, ha azokat nem számítom bele, amiket írtam nektek. Ennek ellenére minden percét élveztem és még most is sajnálon, hogy vége lett.
 Az viszont még most sem ment ki a fejemből, amikor Bessenyei Gábor meghívott a dedikálására Facebook eseményben, dedikálás után pedig írtam neki, hogy bocsánat azért, mert nem mentem, de sajnos még nem sikerült beszereznem a könyveit. (Igen, így megírtam és nem haragudott meg érte.) Pedig tervben van. Sok jót hallottam már róluk. Jut eszembe! Annak pedig külön örülök, hogy néhányan névjegytábla nélkül is megismertetek. Jövőre már lesz. Megígérem. ☺️ Bár a Minion méretemről nem nehéz megismerni. A másik fénypontja a könyvfesztiválos napjaimnak, hogy összefutottam Sam Wilberryvel a kedvenc szerzőim egyikével, akivel tudtam egy picit beszélgetni.

 Tehát összefoglalva az egészet annyit mondok, hogy idén is megérte kimenni, a szervezők megint kitettek magukért. A szerzőknek, akiktől kaptam könyvet, nekik pedig nagyon, de nagyon köszönöm. Igyekszem mihamarabb írni róla.
 Az egyetlen, amit nem szerettem az a B épület galériáján lévő északi sarkot idéző hideg. Majd' megfagytam és sajnos csak utolsó előtti nap tudtunk a karbantartóknak szólni, hogy lejjebb tudnák-e venni a légkondit. Levették. Így a hátralévő időbe nem fagytunk meg.
 Az élvezetes azonban még az volt (és egyben vicces is), hogy csütörtökön és pénteken ott volt mellettünk a G3 standnál valamilyen külföldi cég, vagy nem is tudom, szombat délre pedig úgy elhúzták a csíkot, hogy nem is vettük észre. Így aztán volt egy üres stand, amibe beülhettünk beszélgetni és vasárnap én bekuporodtam olvasni. Jók is az ilyen pillanatok. Amikor például úgy mész haza az első három nap, hogy alig bírsz a lábadon állni. 

 Ti merre voltatok? Milyen dedikálásokon, előadásokon vettetek részt?

 A bemutatón Krausz Emmával és a [bekezdés] pályázat egyik zsűritagjával a szerkesztő beszélgetett. Viszonylag érdekes beszélgetést emíthetünk, tekintve, hogy alig hallottunk valamit, mert az épület túloldalán valamilyen gyerek előadás volt. Ezen kívül pedig tényleg fantasztikus. Emma feolvasott nekünk a könyvből, majd egy részletet az egyik főszereplőről. Volt, akik már olvasták és úgy mentek az előadásra, de a többség a "nem olvastam" táborba tartozott. 

 A beszélgetésen olyan kérdések kerültek szóba, mint például, amit az interjúban is olvashattatok, csak másképp megfogalmazva, mégpedig, hogy miért az LMBTQ téma. Igaza volt abban Emmának, hogy ő nem szereti ezek alá a cimkék alá sorolni a regényét, mert akkor egy cimke alapján ítélik meg. Viszont, ahogy én értelmeztem (ez már az előadásnak azon felében volt, amikor alig hallottunk valamit) nem is tagadja, hogy ő nem oda sorolná be. 

 A beszélgetés ugye maga egy órás volt, utána pedig Emma a Twister Media standjánál dedikálta a hozott, vagy épp várárolt könyveket. Nekem pedig fájt a szívem, mert most nem tarthattam a kezemben a könyvet. Majd... Még az évben a polcomon tudhatom, remélem. Viszont legalább a beszélgetésen ott voltam, amit nagyon élveztem. Az író szimpatikus volt már neten keresztül is, viszont amikor találkoztam vele - bár nem beszéltünk - már a megjelenése alapján sem tudtam volna róla rosszat mondani. Igaz, hogy a hátsó sorokban ültem és sajnos fotózni nem nagyon tudtam, csak egy nagyon vállalhatatlan fotót, amit meg is merészeltem mutatni nektek a bejegyzés elején. Nem mertem felállni, holott
körülöttem sokan fotóztak.
 Amikor aztán vége volt a beszélgetésnek visszamentem a másik épületbe a barátaimhoz, ahol ismét nagyon jól szórakoztam. Tehát az idei könyvfesztivál megint kitett magáért.

Emmával az interjúmat ITT olvashatod. 

1. Miért kezdtél el írni? 

Az alkotás – legyen szó írásról vagy rajzolásról – gyerekkorom óta a mindennapjaim része. Mindig is szerettem világokat alkotni, tovább gondolni egy kérdést. Idővel megpróbáltam nemcsak a fejemben megélni a képeket, hanem úgy leírni, ahogy én láttam őket. Ez a nehezebb része, leülni és papírra vetni a gondolatokat. Ez egy folyamatos lecke az alázatról, a türelemről és a kemény munkáról.    Rengeteget tanultam a nyelvről, másokról és önmagamról. Ezért kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, hiszen mindamellett, hogy kikapcsol, tanít is.

2. Hogy jött az első megjelent regényed, az Osztálykép ötlete?

Szerettem volna egy erős hangulatú, őszinte ifjúsági regényt írni. Először a nyitójelenetet láttam magam előtt, a falgrafikás fiúöltözőt, Leventét és Ákost, a rúzst és a döbbenetet – ezzel mutatkozott be az Osztálykép, és később minden sorral, minden fejezettel többet mesélt az iskoláról,
a gyászról, az erőszakról és az elfogadásról.

3. Mesélj egy kicsit magadról! Ki is vagy te?

Író, blogger, álmodozó, tanár és diák. Imádok olvasni és új világokat megismerni, rajongok a Harry Potter-sorozatért, a Scott Pilgrim-képregényekért és a Star Wars filmekért. Szeretem az esőt, a ködöt, a parkokat, a buszmegállókat és a tömegközlekedést. Ezek éppúgy megihletnek és megnyugtatnak, mint az elalvás előtti tíz percek és az írás.

4. Mi késztetett rá, hogy beküld a [bekezdés]-pályázatra?

Két dolog, az elhatározás és a kíváncsiság. Elhatározás, hogy elinduljak egy nyílt pályázaton, és ezzel többet tanuljak önmagamról és másoktól, és kíváncsiság, mert érdekelt, milyen szinten állok, miben kell még erősödnöm. Miközben szerkesztettem és megosztottam másoknak az Osztályképet, rábukkantam a [bekezdés]-pályázatra a Moly.hu oldalon. Szimpatikus volt a kiírás, tetszett a mentorprogram és a fejlődés lehetősége. Ezért is küldtem el a regényemet a pályázatra. 

5. Miket tervezel a továbbiakban írás terén?

Jelenleg gyűjtöm az ötleteket, feljegyzem őket egy füzetbe, hogy tovább gondoljam őket. Figyelek, olvasok és igyekszek a pihenésre is kellő időt fordítani, hogy újabb lendülettel folytassam az elkezdett vagy szerkesztésre váró történeteket. Van ugyanis egy szerelemgyerekem, Pandóra arcai munkacímen fut, és már csak azért is közel áll hozzám, mert ő törte meg a jeget, ez volt az első, önálló világú regényem. Terveim között van a szerkesztése, a cselekmény átgondolása.

6. Maga az, hogy belevitted az LMBTQ+ témát, miért fordult meg a fejedben?

Keveset beszélünk a közvetlen valóságunk kérdéseiről, a kisebbségekről, noha a társadalmi sokszínűség körbevesz minket. Az irodalom – jelenesetben a kortárs ifjúsági regények – szerepe abban fontos, hogy a könyvekben megismert szemléletek által az olvasók toleránsabbá és elfogadóbbakká válhatnak más társadalmi csoportokkal szemben. Ezért is lényeges az LMBTQ-szál, értelmez és ismertet, új nézőpontot hoz a történetbe.

7. A Könyvfesztiválon debütál a regényed. Milyen fogadtatást vársz?

Nem tudom, hogy milyen fogadtatása lesz a regénynek, de bízok benne, hogy az olvasók nyitottak lesznek és kialakul egy párbeszéd.

8. Megbántad, hogy beküldted a műved? 

A lehető legjobb döntés volt beküldeni az Osztályképet a pályázatra, örülök, hogy így tettem. A Twister Media Kiadó mindenben támogat és segíti a munkámat. Rengeteget tanulok tőlük.

9. Mit üzensz azoknak a leendő olvasóidnak, akik tervezik elolvasni a regényed?

Először is azt, hogy köszönöm. Hálás vagyok az érdeklődésükért, és remélem, hogy az Osztálykép adni fog nekik egy útravalónyi gondolatot.

Köszönöm az interjú lehetőségét!

Szeretettel,

Emma

Az Osztálykép egy LMBT ifjúsági történet a felnőtté válásról, a gyászról, az emberi gonoszságról és az elfogadásról.

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

Az Osztálykép elsősorban az útkereső kamaszokhoz szól, de bárkit elgondolkodtat, aki nyitott az őt körülvevő színes világ mozzanataira, az első szerelemre, csalódásokra és újrakezdésekre.

Zsanett, a Luthien könyvvilága bloggerinája hívott ki a Book Blogger Teszt kitöltésére. Az ő bejegyzését IDE kattintva elolvashatjátok. 

 Mindenki minden évben megfogad ezt-azt, hogy az újévbe majd betartja. Ezek közé tartoznak az "idén lefogyok", "idén többet edzek", satöbbi fogadalmak. 

 Ismerős? Ti miket szoktatok megfogadni az újévre? Egyáltalán szoktatok? Én bevallom az őszintét tavaly és idén éjfélkor tettem meg először és másodszor. A tavalyi felé már tettem egy pár lépést, az idei felé pedig előbb megvárom a tavaszt, mert hidegben mincs nagyon kedvem nagykabátban görkorizni. 

 Amikor az ember ezeket megfogadja, akkor azt gondolja, hogy lesz ereje betartani. Na, hát én csak reménykedem benne, ám nem biztos, hogy sikerül. Azoknak, akik azt fogadták meg, hogy "idén lefogyok" meg "idén jobb ember leszek", esetleg "idén többet sportolok", nekik sok sikert és kitartást. Ahogy néztem az elmúlt években, ezeket nem sokan tartották be.

 A nagy újévet váró buliban általában az emberek nem túl józan állapotban szokták megfogadni ezeket a dolgokat, de ez még nem jelenti azt, hogy elfelejtik őket, csak tesznem az egészre. Ez az, aminek én semmi értelmét nem látom. Elmegyünk egy buliba, berúgunk és az újévet ütő óra megkondulása után hótrészegen megfogadunk valamit. Jó, mindjuk nem mindenki tartozik ebbe a kategóriába, köztük én sem, mert csak egy kis pezsgőt ittam a buli

Te betartod az újévi 

fogadalmad?

 Valamennyire mondhatom, hogy idén is tartalmas évet zártam itt a blogon. 27 értékelés és az idei évben, pont ma lépte át a blog a 66.000 megtekintést, amit borzasztóan köszönök. Remélem ez továbbra is így fog.

 Egyszer sem gondoltam volna, hogy meglesz ez a szám. Ha a most olvasott három könyvet, plusz azt az egy előolvasásra kapott kéziratot nem számolom, amit most olvasok, akkor is gyönyörűen zártam az évet. 

 Legalábbis közel 8.000 oldallal szerintem merhetem ezt mondani. Idén is nem egy számtalan könyves esemény - könyvmegjelenések, könyvfesztivál, könyvhét stb. - volt, ami színessé tette a hétköznapjaimat, valamint közönségtalálkozókkal és dedikálásokkal is gazdagodott az élménytáram. 

 Egy dedikálást kivéve, de azzal úgy vagyok, hogy jövőre megpróbálom mégegyszer. Nagyon remélem, hogy sikerül. 

 Plusz mostmár zömében ti is végig tudjátok követni, hogy miket olvasok, ámde ne legyünk ennyire elbízva, mert ki tudja, mi fog becsúszni az olvasásaim közé, ami nincs a listába. 

 A könyves találkozókon találkozhattam nem egy blogger ismerősömmel, például Zsófival, a Molyrágta sorok bloggerinájával, Hikarival, az írásaim tárháza főszerkesztőjével, Annával, a Lap lap után bloggerével, Ashley-vel, az Ashley értékel blog írójával és termēszetesen Barbimat sem hagyhatom ki a sorból, aki az egyik kedvenc blogomat, a Kitablar névre hallgató blogot vezeti. Örültem, hogy találkozhattam veletek, na meg persze pár szerző ismerősömbe is sikerült "belefutnom", aminek nagyon örültem. 

 Remélem jövőre is legalább ilyen jó, és tartmas, ha nem jobb és tartalamassbb lesz az évem. Természetesen nektek is ezt kívánom csajok, na meg persze a blogom olvasóinak is sikerekben gazdag boldog új évet kívánok. 

A díjat a Luthien könyvvilága blog bloggerinájától kaptam, amit ezúton is köszönök. Ebből látom, hogy több embernek tetszenek az írásaim, mint vártam. :)

A szabályokról

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Az idézetem

"Yo creo en milagros, en ángeles y en hadas..
Creo en ese sueño de un mundo distinto que llegue el mañana"

 

Magyarul: 

"Hiszek a csodákban. Az angyalokban, a tündérekben..
Hiszek ebben az álomban, egy másik világban - ami majd holnap jön el"

Dorka kérdései

1. Ha írhatnál egy levelet a jövőbeli énednek, mit mondanál neki?

2. Mi tesz téged boldoggá?

Az írás, az olvasás, a zene és a nyelv, amit tanulok. <3 Ez a négy dolog. Na jó, ide sorolhatjuk még a kávét is.

3. Melyik a kedvenc meséd?

Micimackó!!! Tizenhét éves korom ellenére is képes voltam gyermekded vigyorral végignézni és röhögni rajta. Sok emlék fűz ahhoz a meséhez. 

4. Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással és miért?

Rácz-Stefán Tibor Fogadj el és Túl szép c. regényei. Első sorban a témájuk miatt.

5. Mit gondolsz, mi a legnagyobb erősséged?

Egoista leszek: írás, éneklés

6. Mi a legnagyobb félelmed?

Jelenleg az, hogy jövőre megismétlem azt, amit idén is elcsesztem. Attól nagyon tartok. Amúgy hacsak nem jön mögém egy oroszlán és akar felfalni, akkor nem nagyon tudok olyat mondani.

7. Ha valamilyen más típusú blogot vezetnél, milyen lenne az?

Zenei, filmes (akkor talán rávenném magam arra, hogy többet filmezzek és nem lennék ezen a téren analfabéta),

8. Mikor van a legtöbb időd blogokat olvasni? 

Leginkább este.

Zsanett kérdései:

1. Miért kezdtél el blogot vezetni? Miért az a neve, ami?

Mert valahova gyűjteni akartam a véleményeimet. A névválasztás picit mókás volt. Eredetileg álnéven akartam írni amiatt, mert sokan lenézik azokat, akik valamilyen művészi dolgot csinálnak (pl: írnak, festenek, rajzolnak...). De ez drága adminom miatt nem nagyon jött össze. :D Semmi gond. Nem haragszom, Zsófi, tudod, hogy imádlak. 

2. Milyen típusú könyveket szeretsz? (sci-fi, romantikus, stb.)

Romantikus, fantasy, erotikus, krimi

3. A blogod melyik rovatát szereted a legjobban? Ha van ilyen, ha nincs, akkor melyik a kedvenc bejegyzésed a közelmúltból?

A borítóleleplezés rovatomat szeretem a legjobban. Mindig várom az ilyeneket. Nagyon szeretem megcsinálni őket. :) 

4. Van-e olyan típusú könyv, amit semmiképp sem olvasnál?

Nem mondanám. Bár a bátyám által olvasott fantasy-k eléggé taszítanak. 

5. Mi jellemzi szerinted a tökéletes karaktert?

A mai világban már egy tökéletes külső kell a karakternek azért, hogy "tökéletes" legyen. Példaként hozom: Leiner Laura Bexi-sorozatából Nagy Márkot. Bár ez a részemről hülye példa, hiszen őt én is imádom, de na. Azért mégis lehet szeretni. Főleg, miután megmutatta a normális oldalát is. 

6. Az E/1-ben vagy az E/3-ban íródott könyveket szereted-e jobban?

E/1. Úgy jobban bele tudja magát élni az ember. Bár én valamilyen oknál fogva az E/3-ban íródott regényeket fejben átrakom E/1-be és úgy olvasom. Gondolom hozzászokott az agyam. Nem nagyon szeretem az E/3-at.

7. Változtatnál-e valamit a blogodon? Ha igen, mit?

Amit változtatni akartam, már megtettem. Nekem már így tökéletes. :)

8. Milyen típusú blogokat szeretsz olvasni a könyveseken kívül?

Történetes blogokat. :) Őket nagyon szeretem. Persze csak akkor, ha a sztori is jó. :)

Kiválasztott bloggerek:

Molyrágta sorok

Kitablar

Lap-lap után

Szenteste. Béke, mézeskalács, szaloncukor, na, meg a sok-sok ajándék. A könyvmolyoknak pedig a sok-sok könyv, amit kértek a "Jézuskától". 

 Bár nálunk a karácsony az egy külön ünnep, mert a nevelőapám pont karácsonykor született. Viszont ez nem gától minket abban, hogy minden olyan legyen, mint szokott. Csak annyi, hogy délben (illetve van, amikor délutánra csúszik) ünneplünk és tortát eszünk. Idén egy héten belül hármat is, úgyhogy szilveszterig cukormérgezést kapok. 

 Ugye mindenki ismeri azt az érzést, amikor ültök délben és díszítitek a fát, majd leültök enni, és mire végeztek, ott a sok-sok ajándék, amiket izgatottan bontogattok ki? Én idén is így voltam vele. Nálam ilyenkor kezdődik a karácsonyi hangulat. 

 Na, de. Nekünk ugye a bátyám szokta rendelni a könyveket, mert neki kedvezménye van oda, így aztán karácsony előtt anya összeíratja velünk, milyen kömyveket szeretnénk. Na, de én idén kértem mást is. Na, menjünk sorban. 

24.-i könyvek

 Huszonnegyedikén leültünk ebédelni, de előtte anya megkérte, hogy pakoljuk ki a becsomagolt ajándékokat a fa alá. Őszintén: alig fért be a fa alá. De akkor még nem láttam azt az jándékot, amit a legjobban vártam, ugyanis azt nem velem rakatták ki.
 Amikor kaja után visszamentünk a szobába elkezdtünk bontogatni és mivel én vagyok a legfiatalabb, így én húzom az ajándékokat és adom oda a megfelelő személynek. Szép sorban bontogattam ki az ajándékaimat. Volt ott minden. Könyvek közül Becca Prior A tanítvány című sorozatának első részét kaptam, amit már másodikán beszereztem, ez által pedig dedikálva van. Aztán még ott volt a fa alatt Leiner Laura új könyve, az Ég veled és az SzJG hiányzó részei (első, negyedik és hetedik, abból a negyedik és a hetedik régi kiadású). Na, de itt jött a meglepetés. Mindenki kibontott már

Új szerelem... 💖💗

mindent, mégis ott volt egy nagy bookline doboz a fa alatt, amiben anya állítása szerint könyvek vannak. Erre mondta, hogy bontsam ki. Minden volt benne, csak nem könyv. Egy négy soros fekete görkori volt benne. Ma pedig rájöttem arra a felfedezésre, hogy koptatott a kereke, tehát aligha fog csúszni, de azért meg kell tanulnom járni benne.
 Ma (25.-én) viszont jöttek a nevelőapám szülei, akiktől szintén kaptunk ájándékot. Megint én voltam az ajándékosztó. Én bontogattam és adogattam mindenkinek az ajándékát. Itt is ért meglepetés azután is, hogy kiszagoltam, mit kapok karácsonyra. Első sorban megkaptam Becky Albertalli Simon és a homo sapiens lobbi című regényét, aminek iszonyatosan örültem és már el is kezdtem olvasni, ugyanis még a mozifilm előtt szeretném tudni, miről szól. Aztán pedig kaptam egy jó vastag, finom, puha zoknit, ami a hideg napokra a görkorihoz pont jó lesz.

 Vidám társaság, jó hangulat, fantasztikus könyvek. Ez az a három kifejezés, amivel nagyjából jellemezni tudnám a mai napot. Ha azt mondom most itt nektek, hogy fantasztikus volt, akkor tényleg nem túlzok. Ebben a társaságban tényleg nem lehet unatkozni. Ha nincs is ott ismerősöd, viszont van bátorságod, akkor egy-egy szerzővel leülsz beszélgetni egy kicsit. Ez tipikusan az-az esemény. Ráadásul ebből nagyon jó hangulat is kerekedhet. Főleg, ha abból a pár emberből társaság lesz. 

 Bár ezt pont én mondom, aki nagyon visszahúzódó. Viszont azért én is oda mertem menni a szerzőkhöz és köszönni, vagy beszélgetni velük. Például Baráth Vikivel csevegtem egy nagyon jót az esemény végének közeledtével a további könyveiről és a - most már akkor nem meglepetés - interjúról A főnökkel kapcsolatban. Illetve, ha már A főnök is szóba került, akkor faggattam egy kicsit, hogy nem akar-e esetleg írni egy kis folytatást a regénynek Ryanről. 

 Azt viszont nem árulom el, hogy erre mit mondott, mert hagyom, hogy ő pletykáljon nektek. Viszont azt nyílt titok, hogy a pólóját nem sikerült lefényképeznem (a francba), amin egy "Álomgyár ördögei" logó volt. Na, először én is nagyot néztem, mert először nem tudtam, mi a franc ez, aztán leesett, hogy Siennán (maradjunk ennél a megnevezésnél, mielőtt a rendes neve miatt kapok a fejemre) is ugyan ilyen póló volt. Itt jött ki belőlem egy kérdés. Ki a harmadik tag? Viki szerint az még nincs, de majd ki tudja, mi lesz belőle. :D Viszont azt elárulta, mikor jön a következő regénye, úgyhogy tavasz-nyár környékén készüljetek. Arról is sikerült kifaggatnom, hogy ez is romantikus stílusú lesz. 

 Basszus. Annyi mindent megtudtam Vikitől, de nem sok dolgot merek ebből nektek elmondani, mert nem tudom, mennyire kapnék ezért a fejemre. Lényeg viszont az, hogy egy nagyon jó hangulatú esemény volt ma, bár azt bevallom, hogy amikor tizenegykor felkeltem és megláttam, hogy Péter megváltoztatta az esemény időpontját, kicsit megdöbbentem, mert én úgy tudtam, hogy nem ma lesz. De minél előbb, annál jobb. Legalábbis én így nagyok vele. Ti voltatok esetleg? Nektek tetszett?

  Én mondjuk ezzel az eseménnyel már második alkalommal úgy mentem el, hogy tudtam, megéri. Ugyanis, amikor előző évben voltam elsőnek ilyen évzárón, akkor azt sem tudtam, hogy mi lesz ott, viszont találtam embereket, köztük a Kitablar blog blogerináját Barbit, akivel megismerkedtem, és mai napig jóban vagyok vele. :) 

Először is köszönöm szépen Annának, a Lap lap után bloggerének a kihívást. 

1. Könyvesbolt vagy inkább könyvtár? Indokold!

Mind a kettőnek megvan a maga hangulata és mind a kettőt szeretem. Viszont ha választanom kéne, akkor egyértelműen a könyvesboltot mondanám. Mégpedig egy ok miatt: lassan olvasok és így legalább nem kell hosszabbítgatnom és visszavinnem, hanem otthon lehet egy saját könyvtáram.