Sok minden történt az évben. Jó és rossz egyaránt. Igyekeztem a blog életébe is visszatalálni, meg persze a magánéletemet is úgy, ahogy lehet rendbe tenni. Blogos szempontból az évet január nyolcadikán kezdtem B. E. Belle: Árvák c. könyvének értékelésével, majd folytattam a Stigma című 2021-ben megjelent antológiával, melyre az antológia összeállítóján keresztül Robin O'Wrightly kért fel. Mindezek után pedig végre eljutottam Baráth Viktória: Az igazság ára című regényének olvasásaig. 

 Ebben az évben sok mindennel kellett szembenéznem, de leginkább magammal. Le kellett ülnöm és gondolkodnom. Bár eljutottam arra a pontra is, mikor már csak azért ültem le gondolkodni, hogy kitaláljam: Mit csináljak, hogy az új évem jobb legyen. Most végre kitaláltam és igyekszem azon az úton elindulni, amit levetítettem magam elé. Ebben az évben azonban sok mindenért hálás is lehetek. Például azért, hogy nagy részben önmagam lehettem, vagy például azért, hogy egy pár új szerzőt is megismerhettem. Például Elena Ferrante vagy Dezső Nikoletta. De az évben azonban búcsúznom is kellett. Búcsznom kellett attól a kiadótól, akikkel 2016 óta, a blogom elindulása óta együtt működtem. Van, ahol bánom, van ahol nem. De egyszer mindennek vége.

 Mint tudjátok a blog mellett koncertfotózássál is foglalkozok és hála a jó égnek, 2021-ben abból is akadt jó pár. Sőt idén azzal kezdem az évet, hiszen hetedikén már munkába állok. Apropó munka. Erre később visszatérek. 2021 azonban nem csak a boldog pillanatok éve volt. A 33-as paragrafus megszavazása után, a kormány beadott egy "családvédelmi" törvényjavaslatot, mely miatt rengeteg ismerősöm került célpontba. Tartalmasabbnál-tartalmasabb évet tudhatok a hátam mögött, végre elkezdtem sportolni, aminek külön örülök, na meg, mint fentebb említettem, a munka világába is belerepültem és elkezdtem félretenni a 2022-es célomra, ami igencsak péztárca igényes "mulatság". Mindezek mellett lehetőségem volt fotózni egy kisebb fesztiválon Baján, ahol nagyon jó barátságok szövődtek, melynek nagyon örülök (7.-én is az egyik ott megismert zenészt megyek fotózni). Aztán az év legjobbja: Végre meg volt tartva a könyvhét. Végre megtartották és tudtam vinni egy csomó könyvemet dedikáltatni. A legnagyobb öröm Rácz-Stefán Tibor volt, aki megkérdezte, hogy akkor most milyen névre dedikálja a könyvemet. Ezek szerint olvasta a történetemet és ez rettentően jólesett, hiszen az egyik kedvenc szerzőmről beszélünk. Hihetetlen sok mindent tartalmazott ez az év, de rengeteg időbe telne ezt mind leírni. Főleg a belső érzelmeimet, melyet csak az elhatározásommal tudnék nektek összefoglalni: 2022-ben végre a saját utamra lépek és szabad leszek. 

További 2021-es bejegyzések ITT

Találkozunk 2022-ben is a blogon