Az idei Könyvkemping a harmadik volt, ami megrendezésre került, nekem azonban csak a második alkalom volt. Azonban nem volt kérdés, hogy résztveszek. Egy kérdés volt csupán, amire a kemping előtt EGY NAPPAL találtam megoldást: Mit olvassak? Aztán rájöttem. Van két közös könyv. Abból egyet megtaláltam ebookban, így azt kezdtem el. Ez pedig nem más volt, mint a Rintaró és a könyvek útvesztője. 

 Rettentő aranyos, de ugyanakkor néhol agyzsibbasztó olvasmány volt. Próbáltam idén is kemping hangulatot teremteni, azonban ez nem sikerült. Ismerve a családi körülményeket, a következő könyvkempingre se fog sikerülni... Sebaj. Így is a lehető legtöbbet hoztam ki magamból. 

Idén ugye az volt a feladat, hogy meg kellett mászni egy tornyot. A torony megmászása kétféle képpen volt lehetséges. 1. Minden toronymászós ponthoz külön könyvet olvasni 2. elolvasni az egyik közöskönyvet, amivel minden pontot ki lehetett pipálni egyszerre. Én a másodikat választottam azzal, hogy nekikezdtem a Rintarónak. Ezzel a könyvvel eredetikeg voltak fenntartásaim, de a végére egészen megtetszett. Úgyhogy jó döntés volt, hogy nem a másikat kezdtem el.

 Lassan pedig jön a következő könyvkemping, úgyhogy kíváncsi leszek, annak milyen olvasmányai lesznek. Izgalmasak ezek, hiszen új könyveket lehet megismerni. Így nem is kérdés, hogy a következőn is részt fogok venni. Ti részt vettetek? Ha igen, mit olvastatok? Ha nem, akkor terveztek részt venni a következőn? Szerintem megéri, mert remek kis közösség kovácsoló program.