Véleményem: 

 Erről a történetről még soha nem hallottam. Egészen addig, amíg Petra, a Mert olvasni mindig jó blog bloggere el nem indított egy Olvassunk hazait 2022-ben kihívást egy kisebb csapattal. Ennek a lényege, hogy 2022-ben mind a tizenkét hónapjában tizenkét magyar szerzőtől olvasunk. Ennek a kihívásnak az első szerzője nem más, mint Aurora P. Hill és a könyve a Csillagos ösvényen. 

 Mikor nekikezdtem a könyvnek fura volt. Nem szoktam fantasy-t olvasni, nem is az én világom, de ez valahogy első alkalommal megfogott. Talán azért, mert nem érződött annyira a leges legelején, hogy az írónő egy tényleges törpékkel és orkokkal teletűzdelt sztori volt az egész, hanem szépen fokozatosan vitt bele egy olyan fantasy világba, ami még egy olyan embernek se "zavaró", aki nem szokott fantasyt olvasni (mint én). Úgyanis ez a történet úgy kezdődik, hogy külső szemlélőként (E/3) megismerjük Gabrielát, aki egy árvaház falai között éli mindennapjait, mert szülei kiskorában lemondtak róla. Az intézet gondozói nem tudják biztosra megmondani, hogy Gabriela mikor született csak nagyjából tudták meghatározni, mikor megtalálták. Az ő szemén keresztül megismerjük a világát, az intézeten belüli dolgokat. Mindent úgy ismerünk meg, ahogyan ő látja azt. Aztán jön a támadás, mikor is találkozik a hős megmentőjével, Asliossal. De vajon ki ő? Hogy kerül oda? Az idegen fiú azonban egy számára idegen nyelvet beszél, amit először nem, de aztán egész hamar megért. A "titokzatos idegen" egy idő után magával viszi történetünk főhősét. Innentől kezdett érdekes lenni a történet és innentől keltette fel igazán az érdeklődésemet. Vitt magával a történet, kíváncsi lettem, mi fog történni a következő, majd az azt követő oldalon. 

 Sok meglepetést okoz a történet az olvasóknak is. Mosolyt, izgalmat, néhol-néhol könnyeket. Izgalmat például a végén, vagy éppen mosolyt akkor, mikor Gabriela először találkozott Frenával, Serbenia "istennőjével" (ahogy Gabriela hívja). De volt olyan is, mikor szöget ütött a fejemben egy jelenet, mely magával vonszolt egy kérdést. Erre pedig az egész történet alatt kerestem a választ. Ez a kérdés pedig a következő: Miért hasonlít ennyire Frena és Gabriela? 

 Imádtam a történetet, imádtam, hogy ennyi érzelmet tudott kiváltani belőlem. Várom, hogy olvassam a következő részt, majd az azután következőt. Ennyire még soha nem tetszett fantasy regény.