Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született, Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni.

A Briliáns barátnőm, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését, és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat.

 Először édesanyám kezdte el olvasni a Náolyi regények sorozatot, én pedig csak néztem, ahogy falja a könyveket és hallgattam, ahogy beszél róluk. Aztán tanácsolta, hogy kezdjem el. Mondom, miért ne. Max nem tetszik. Hát tévedtem. A szerző, akit sokáig senki sem ismert egy olyan világot tárt elénk, ami megmutatja Nápolynak azt a részét abban az időben, ami tényleg a mélyszegénységben élők telepe. Szó szerint. 

 Szerintem már tapasztaltátok, hogy én nem szívesen olvasok olyan regényeket, ami az 1900-as években játszódik, ez azonban mégis magával ragadott. Pont belelógott az olvasásom a könyvkemping hetébe, így aztán kapóra is jött, mert ezzel tudtam teljesíteni egy feladatot.