Anne L. Green: Toszkána vére (Hatalom, mámor, Toszkána 1.)
Veszteség nélkül nincs változás, de vajon a szerelem rá tud venni arra, hogy fejest ugorjunk az ismeretlenbe?
Véleményem:
Ismét egy izgalmas utazás végére értem. Cathy és Daniele története izgalommal és váratlan fordulatokban volt gazdag, azonban nem is lett volna igazi szerelmes regény, ha nem úgy kezdődött volna, mint amire már az elkezdése előtt számítottam. Ugyanis az ő történetüket is az "utálatból szerelem" címszóval tudnám illetni. Azonban ez nem feltétlen baj, mert mindegyik máshogy van megírva, de ezekben a sztorikban vannak jók és rosszak is. Nekem ez kifejezetten tetszett. A felépítése különösen.
"– Ha egy nő valóban értékes, akkor nem egyszerű, és ha ilyen könnyen hagynám magam megfélemlíteni, nem érdemelném meg őt." - 419. oldal
Hiszen a történet elején Cathy még a Amerikában van, ahol marketingesként dolgozik a saját cégében és éppen egy étteremtulajnak segített helyrehozni az étterem forgalmát. A történet viszont ott kezd igazán beindulni, mikor Cathy szakít a völegényével (be kell valljam, a dolog, ami miatt szakítottak nem volt túl szép, én Cathy helyett sokkal durvább dolgot tettem volna). Akkor ugyanis a Bűnös viszonyo sorozatból megismert William szó szerint leitatja a lányát "búfelejtés" címszóval. Aztán pedig jön a várva várt utazás.
"– Cathlyn Keyes – vágtam bele. – Te vagy a legidegesítőbb, legkiállhatatlanabb nő, akivel valaha is összehozott a sors." - 391. oldal
Meg kell mondjam, mikor Cathy Olaszországba érkezett fogalmam se volt róla, hogyan fog ez a két jómadár találkozni, amikor viszont megtudtam, koppant az állam a padlón (a vonat padlóján, mert vonaton jutottam el addig a részig). Azonban az "utálatból szerelem" idősáv egyre jobban érzékelhető és mindez csodálatosan van megírva.
"– […] ha egy férfi igazán szeret egy nőt, a csillagokat is lehozná neki az égről." - 339. oldal
Eddig nem olvastam rossz történetet az írónőtől és most se. Megnevettetett, elgondolkodtatott, csodás helyekre vezetett. Szó szerint volt olyan jelenet, amikor majdnem feküdtem a földön a röhögéstől. Remélem, mihamarabb tudom olvasni a második részt is.
0 megjegyzés