Ezt az évet szerintem mindenki (legalábbis én biztosan) örül, hogy maga mögött hagyhatja, hiszen sok nehézséggel kellett szembenéznünk, sok mindent tanított nekünk ez az időszak. Ma meg sok mindent tanultunk. Sok mindenkinek (vagy legalábbis nekem biztosan) az-az az időszak, míg kijárási korlátozás volt és csak boltba és hasonló létfontosságú helyekre lehetett menni nagyon hasznos volt. Szó szerint megváltoztatta az életemet. Hiszen egy nagyon fontos dologra jöttem rá magammal kapcsolatban. Mégpedig arra, ki is vagyok valójában. 

 Igen. Mert nem az vagyok, akinek mondtam magam. Hazudtam magamnak, hazudtam nektek, hazudtam a barátaimnak, családomnak. Bár ők tehettek arról, hogy hazudni kényszerültem, de ez most mellékes. Rájöttem ki vagyok. 

 Nem szoktam szilveszterkor semmit megfogadni éppen azért, mert tudom, úgysem fogadnám meg. Azonban idén mégis tettem magamnak egy fogadalmat, melyet biztosan megfogadok, hiszen tudom, a lelki egészségemet fogja szolgálni. 

  Hétfőn végigpörgettem a telefonomat, hogy megnézzem, mi minden zajlott az évben, melyeket meg is örökítettem és meglepően sokat találtam és örömmel éltem át a képek által az élményeket. Ezek nem mindegyike könyvekkel kapcsolatos, de nekem egytől egyig fontos események. Az egyik és talán legfontosabb ebben az évben, hogy rájöttem, ki is vagyok és valami elképesztő groteszk módon, de köszönetet kell mondjak ezért a koronavírusnak és a magyar kormánynak, akik ezt a karaténos és tömegrendezvény mentes időszakot választották arra, hogy szép sorban beleálljanak az LMBTQ közösség tagjaiba. Először a transznemű és interszexuáis embereket támadták be azzal, hogy behoztak egy törvényjavaslatot, ami megtiltja a nem- és névváltoztatás. Ebben az időszakban sok transznemű emelte fel a hangját és mesélte el történetét. Így ismertem meg Berencsi Esztert, aki egy transz nő vagyis NŐ. Az ő élettörténetét megismerve kezdtem el gondolkodni a múltamon és végigpörgetni emlékeket és odáig jutottam: Én nagyon nem az vagyok, akinek eddig hittem magam. Ezen megállapodva pedig próbáltam előrébb jutni magammal és olyan külsőt kreálni magamnak, amiben jól érzem magam, míg el nem kezdem a tranzíciót. Így aztán levágattam a hajamat, melytől tényleg egy fokkal jobban éreztem magamat. Mindez történt május 30.-án. 

 Mindezek mellett persze bloggeri énem is aktívkodott, hiszen megcsináltam életem első interjúját egy külföldi szerzővel, aki nem más volt, mint Holly Miller. Na meg egy csomó izgalmas könyvet vehettem a kezembe. Azonban egy ideig a koncertfotós énem is aktívkodott, legalábbis amíg lehetett. 

Belőlem azonban elég ennyi, térjünk rá az idei olvasmányaimra.Idén a karanténnak köszönhetően sikerült az évben harminchárom (jaj nekem, ezekután mi vár rám a jövő évben?) könyvet elolvasnom, aminek örülök, hiszen egy csomó olyan recenziómat letudtam, ami már régóta várakozott a polcomon. Azt azonban nem tudom még, hogy a jelenlegi olvasmányomat elolvasom-e 31.-ig vagy átviszem az újévbe. 

 Összességében ebben az évben voltak jó és rossz pillanatok is, bár egyet biztosan tudok. Soha többet nem fogom visszasírni ezt az évet. Mindenesetre a blog szempontjából tényleg jobb volt, mint a tavalyi. Köszönöm, hogy velem voltatok. 

 Az idei év mindenkinek nehéz volt, de remélem és ti is reméljétek, hogy 2021-ben egy szebb év vár ránk és minél hamarabb visszatérhetünk a normális életbe. 

Köszönöm a szerzőknek és a kiadónak, akik megtiszteltek azzal, hogy engedték, elolvassam a könyveiket. Jövőre folytatjuk.

Nektek mi a fogadalmatok 2021-re?

Esetleg valami könyves cél?

Egy könyv, amit tuti elolvastok, mert régóta várakozik?

Meséljetek! :) 

 

Laura