Vélemény:

 Nagy örömmel töltött el, mikor megláttam, hogy megjelenik a Sapho, de nagyon örültem neki, hiszen szerettem volna elolvasni a történetet. A történet maga sok részen lebilincselt és magával tartott, ám azt sem tagadom, hogy voltak unalmasabb részek is a könyv folyamán, ám még azok is élvezhetőek voltak. A végét pedig egyszerűen nem tudtam felfogni. Szerintem nagyon is függővége van, amit én nagyon nem szeretek. Hol a második rész?
 A bemutató után már neki is kezdtem a könyvnek, ami azért is volt érdekes, mert egy másik olvasásba is benne voltam. Viszont egyáltalán nem.zavart közbe, így örömmel olvastam a megjelenés napjától tegnapig.
 Maga a történet Lia-ról egy századosról és Umberto-ról a Cosa Nostra család egyik fejéröl szól. Tipikus macska-egér játék volt kettőjük (egy kis szexel keverve). Néhol azonban számomra már unalmas volt olvasni ezt a kergetőzést. A könyven mind a két szereplő szemszögét és múltját megismerhettük részletesen. Megismerhettük Lia családját és az ő múltját, valamint Umberto életébe is jobban bele láttunk.
 Azonban, mikor a végén végre kiderült, hogy ki kinek a kicsodája (no spoiler), akkor már nagyon örültem, a vége meg... Én függővégnek tekintettem, hiszen szerintem nem kerek és lezárt. Ettől függetlenül azonban nagyon tetszett a vége is.
 Összességében továbbra is állíthatom, hogy imádom Borsa műveit. Valamint azt mindenképp meg kell említenem azoknak, akik szemezgetnek a könyvvel, hogy ennek a könyvnek van kapcsolata a Maffia-trilógiával, hiszen az ott megismert Massimo is szerepet kap benne, ám nem feltétlen szükséges annak a trilógiának az ismerete. Tapasztalat, hiszen én sem olvastam még. Örültem, hogy olvashattam és örömmel várom a májust, (juhé töriérettségi!) hogy olvassam a folytatást. Kíváncsi vagyok, mi a történetük vége.

Kedvenc idézet(ek):

"– Akkor veszel nekem lovat?
Ja! Hogy a lónál tartunk!
– Feleségül ne vegyelek? – borzolok bele a hajába, mire ő visítva üvölti:
– Deeeeee!"



"-(…) Inkább zárlak fogdába, mint hogy zokogjak a sírod fölött."