Borsa Brown: Sapho (Sapho 1.)

by - 2/26/2020

Fülszöveg:

Vágy és bosszú a bűn kapujában.

Umberto Sapho a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának oszlopos tagja. Apja halálával megörökli a bűntől csöpögő birodalmat. Próbál hű maradni a régi Don értékeihez, de olyan kalamajkába keveredik, amiből talán sosem tud majd kimászni.

Lia Dortella a taorminai kapitányság csinos, ám felettébb kusza magánélettel megáldott nyomozónője. A szicíliai maffia tönkretette az egész életét, egy cél vezérli: bosszút állni mindenért.

Ám a céljai egyszer csak bilinccsé válnak…

Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT


Vélemény:

 Nagy örömmel töltött el, mikor megláttam, hogy megjelenik a Sapho, de nagyon örültem neki, hiszen szerettem volna elolvasni a történetet. A történet maga sok részen lebilincselt és magával tartott, ám azt sem tagadom, hogy voltak unalmasabb részek is a könyv folyamán, ám még azok is élvezhetőek voltak. A végét pedig egyszerűen nem tudtam felfogni. Szerintem nagyon is függővége van, amit én nagyon nem szeretek. Hol a második rész?
 A bemutató után már neki is kezdtem a könyvnek, ami azért is volt érdekes, mert egy másik olvasásba is benne voltam. Viszont egyáltalán nem.zavart közbe, így örömmel olvastam a megjelenés napjától tegnapig.
 Maga a történet Lia-ról egy századosról és Umberto-ról a Cosa Nostra család egyik fejéröl szól. Tipikus macska-egér játék volt kettőjük (egy kis szexel keverve). Néhol azonban számomra már unalmas volt olvasni ezt a kergetőzést. A könyven mind a két szereplő szemszögét és múltját megismerhettük részletesen. Megismerhettük Lia családját és az ő múltját, valamint Umberto életébe is jobban bele láttunk.
 Azonban, mikor a végén végre kiderült, hogy ki kinek a kicsodája (no spoiler), akkor már nagyon örültem, a vége meg... Én függővégnek tekintettem, hiszen szerintem nem kerek és lezárt. Ettől függetlenül azonban nagyon tetszett a vége is.
 Összességében továbbra is állíthatom, hogy imádom Borsa műveit. Valamint azt mindenképp meg kell említenem azoknak, akik szemezgetnek a könyvvel, hogy ennek a könyvnek van kapcsolata a Maffia-trilógiával, hiszen az ott megismert Massimo is szerepet kap benne, ám nem feltétlen szükséges annak a trilógiának az ismerete. Tapasztalat, hiszen én sem olvastam még. Örültem, hogy olvashattam és örömmel várom a májust, (juhé töriérettségi!) hogy olvassam a folytatást. Kíváncsi vagyok, mi a történetük vége.

Kedvenc idézet(ek):

"– Akkor veszel nekem lovat?
Ja! Hogy a lónál tartunk!
– Feleségül ne vegyelek? – borzolok bele a hajába, mire ő visítva üvölti:
– Deeeeee!"

22. oldal

"Egész életemben a határozottságom tett azzá, akivé. Persze annak születtem, akinek, oda, ahova, de a határozottságot sosem kellett tanulnom."

53. oldal

"Nevetni, miközben a lelked sír. Megtanultam."

162. oldal

"-(…) Inkább zárlak fogdába, mint hogy zokogjak a sírod fölött."

469. oldal

You May Also Like

0 megjegyzés