Barcelona ​és a szerelem íze…

Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.

Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.

Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.

Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.

Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.

Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.

Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.

Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…

Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal napjaink Barcelonájába ruccan ki, és egy humoros, vérbeli romantikus történettel örvendezteti meg olvasóit.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

 A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 R. Kelényi Angelika leginkább a történelmi romantikus témákat mondhatja íróként a zsánerének. Ezért is nem olvastam tőle nagyon eddig, (Az ártatlan trilógia első részébe belekezdtem, szerintem nemsokára folytatom is) viszont amikor megláttam, hogy az új sorozata egy kicsit könnyedebb, nyáriasabb, akkor azt mondtam, hogy ennek adnom kell egy esélyt. Mit is mondhatnék... Nem bántam meg. 

 A Barcelona, Barcelona egy olyan kötet volt, amit én már csak a cím miatt is a kezembe vettem volna, hogy csak úgy – fülszöveg nélkül – csöppenjek bele egy kalandba. Hiszen a kiadó borítótervezője már arról is gondoskodott, hogy az olvasó a borító láttán egy igazi, feledhetetlen kalandban érezze magát. Bevallom régi vágyam, hogy eljussak Barcelona-ba, ezzel a regénnyel pedig, ha nem is ténylegesen, de eljutottam.

Azonban Caroline Wood története olyan volt, amire én vágytam. Na jó, a kort ne nézzük, hisz csak most leszek húsz, ő pedig harmincöt volt a történet során. No, de hogyan is jellemezném Caroline-t? Egy céltudatos és bátor személyiségnek mondanám, aki ki akar törni és tovább szárnyalni. Több akar lenni egy egyszerű titkárnőnél a szerkesztőségben. Cikkeket akar írni, hisz ő már kiskora óta érzi, hogy erre született. Azonban pasizás terén nem igazán jellemezném ennyire pozitívan, hiszen folyamatosan a „legjobb pasit” keresi és nem elégszik meg az „elég jó” kategóriával. 

 A könyv elejétől azon gondolkodtam, vajon Caroline hogyan kerül Barcelonába. Aztán, mikor megkaptam a választ azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lesz ennek a küldetésnek a végeredménye. Vajon tényleg megtalálja az igaz szerelmet? – tettem fel magamnak a kérdést. No, de itt a tényleges kérdés: Hogyan is került Caroline Barcelona-ba? Az újságírói ambícióit nem feladva bátorkodott és odaállt a főnöke elé, felvázolva egy remeknek tűnő ötletet. Ebből pedig következett, hogy regisztrált egy az újságot támogató társkeresőre, ahol kizárólag barcelonai randipartnereket vadászott. Indulhat is a küldetés. Izgalmas volt belepillantani az életébe, megismerni azt, hogyan kezeli az ilyen helyzeteket (a randipartnereit), no meg a szőke macsót, akibe belebotlott. Szó szerint. És mint tudjuk a romantikus regényekben senki sem bukkan fel ok nélkül. Így a szó szerinti szőke herceg jelenléte sem ok nélküli. De vajon mi fog ebből kialakulni? Azon kívül, hogy Caroline első balul elsült randija után átavanzsálódott az eredeti pozíciójából testőrré és úgy vigyázott a nőre, mint a gyémántra. Ugyanis a történetben az írónő Caroline szemén keresztül mutatta be az olvasóknak a netes társkereső oldalak hátrányait. Azt, hogy amit ott látsz az nem feltétlen a valóság és nem minden a külső vagy az oldalra feltöltött fotók. Itt gondolok például a második randipartnerére, aki tökéletes mintája volt az előbb leírt mondatomnak.

 Az írónő arról is gondoskodott, hogy a főszereplő készülő cikkébe is belepillantást nyerjünk. Habár a szenvedéseit is láthatjuk, mikor éppen nem tudja, mit írjon. Azonban ez egy természetes írói folyamat része. Ezzel semmi baj nincs. A könyv lényegében egy gasztroblogger lány életét mutatja be, nekem pedig ebből kifolyólag hiányzott valami a könyvből. Én például el tudtam volna képzelni egy-két spanyol ételnek a receptjét. Szerintem az még jobban feldobta volna a regényt. Azonban így se nagyon volt okom panaszra. Valamint azt is imádtam, hogy napló formájában ismerhettük meg Caroline kalandját, hiszen én különösen szeretem az ilyesfajta történeteket. Ezzel sem tudtam sem én, sem az ízlésem kivételt tenni. 

  A végéhez pedig csak szimplán annyit fűznék spoiler nélkül: Imádtam. Imádtam annak ellenére is, hogy sablonos, hisz olvastam már ilyet. Ennek ellenére viszont mégis úgy olvastam a végét és vártam, hogy végül mi fog történni, mint ahogy egy kisgyerek várja, hogy kibonthassa a karácsonyi ajándékot. Vártam, hogy happy end lesz Caroline részéről vagy sem. Imádtam minden egyes sorát, minden izgulással töltött pillanatot, melynek köszönhetően csak úgy faltam a sorokat. 

Valamint egy külön érdekesség a végére. Érdekelt, hogy az a lakás, amit az írónő Caroline Londoni lakásának említ, a valóságban hol helyezkedik el. Ilyenkor pedig mit csinál a jó olvasó? Google térképet hív segítségül. Íme: