„Néma buborékok szállnak az ég felé. Ezernyi színárnyalat rezeg bennük, pedig átlátszóak. Nem hazudnak, mégis megmutatják, mi minden rejlik bennük, ha jó irányból nézed őket. Csupasz, színekbe öltözött, illékony illúziók.”

Hisszük, hogy az emberi sokszínűség végtelen.
Ebben a kötetben megpróbáltuk a szivárvány minél több színét felvonultatni, a témákat és az LMBTQ+ betűit tekintve is. Egyaránt szerepelnek benne könnyed hangvételű és komolyabb írások, így mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebbet.

Akadnak történelmi ihletésűek, például két lány szerelme a háborús Magyarországon, vagy egy előkerült napló két férfi tiltott szerelméről a deportálások árnyékában. Jelenkori történeteink pedig leginkább a coming out, az ismerkedés, a kapcsolati válság, a szülőkkel való viszony, valamint a transzneműség témáit járják körbe.

Véleményem: 

Ez a kötet egytől egyig olyan novellákat tartalmaz, mely mind-mind ugyan olyan kölönleges. Mindegyik történetben megvan a szép. Ám mégis mindenki tud kedvencet, kedvenceket választani. Hiszen ez a kötet nem csak az LMBTQ mozaikszó M betűjét vette célba, hanem a B és a T betűt is. Például egyenesen nagy kedvencem lett Sam Wilberry két novellája a Valódi nő és a Hervadt virágok. Mert ebben a két novellájában érintette a transzneműeket. A megfogalmazása pedig gyönyörű volt. 

 Erdős Alex két novellája közül a Szivárványos esernyő tetszett nagyon. Amilyen egyszerű, olyan barátságos és egyedi volt. Pedig csak egy sétát írt le a szerző a novellájában. Egy egyszerű pride felvonulást, ahol elkezdett szakadni az eső.

 Hajnal Kitti négy novellája közül több kedvencem is akad, mégis mind más ok miatt. A legnagyobb kedvencem azonban mégis a Bögrék című novellája volt. Olyan szép. A történet egy látszólag gyűjtögető mániás srácról szól, aki megszállottan gyűjtögeti a bögréket és egyet sem hajlandó kidobni, pedig már egy egész konyhaszekrény azzal van tele. Mikor ezt a párja a fejére olvassa, elmegy (a párja) addig pedig ő egy olyan lépést tesz meg, amire nem számítottam és olvasás közben tátogtam, mint a kishal. Megható volt és tanulságos. Ne a felszínről ítéljünk. Nézzünk a dolgok mögé.

 Ebben a kötetben azonban egy új szerzőt is köszönthettek az olvasók Sophie Anne személyében, akinek ebben a kötetben két novellája volt olvasható. Az egyik az Otto volt. Az Ottoval kapcsolatban felhívnám minden leendő olvasó figyelmét, hogy LEGALÁBB EGY CSOMAG SZÁZAS PAPÍR ZSEBKENDŐ SZÜKSÉGES AZ OLVASÁSHOZ! A másik novellája az Első randi pedig az Amish bibliának egyfajta előnovellája. No, de visszatérve az Ottora. Zsepi. Soook zsepi. Tényleg. Nem vagyok sírós típus, de ide kell. Főleg az utolsó oldalakhoz. Szívet tépő volt olvasni. Mondjuk én személy szerint szívesen elolvasnám a naplórészeket egy történetbe foglalva, ami kifejezetten róluk szól és arról, hogyan élték meg a munkatábort, ahova szimplán azért küldték őket, mert melegek.  

Tira Nael novellája a Negyvenkét hónap egy laza történet...nek indul. Ez a történet bemutatja, hogy mi van, mikor a szerelem már nem olyan mint régen. Illetve mi van akkor mikor egy halálos betegség kapujában döntésre kényszerülsz: Vagy éled az utolsó hónapjaidat hazugságban csak azért, hogy megóvd a családod vagy lépsz egy lépést és boldogan éled le azokat a hónapokat. Te melyik mellett döntenél? Vajon a főszereplő, hogy döntött? 

Betty Forester novellája pedig egy laza bulit ír le, ahol a főszereplő elmegy a barátnőjével egy buliba és összefut az exével illetve az exe párjával, akit szintén ismer. Aranyos és bájos történet, örömmel olvastam. Simán el tudnék képzelni belőle egy könyvet (ha valamiről lemaradtam valaki sikítson).

Egy ​fáraó.
Három fiatal egyiptológus.
Egy idős kalandor.
No meg egy kairói tolvajbanda és egy macska.

Gracie új tárlatra készül a British múzeumban. Úgy gondolja, a legnagyobb problémája az, hogy asszisztense, a jóképű Louis folyton összecseréli a leleteket, és hogy a nagyképű újságíró, David mindenbe beleüti az orrát.
Ám este felhívja őt a Kairói Egyiptológiai Múzeum igazgatója, hogy helyettesítsen egy tárlaton, mivel a helyi egyiptológusnő, Rania rejtélyes körülmények közt eltűnt.
Gracie és Louis hamar rádöbbennek, hogy darázsfészekbe nyúltak. Kiderül, hogy Rania eltűnése szokatlanabb, mint hitték és a baljós eseményeknek itt nincs vége.
A fiatalok rábukkannak egy titkos kamrára III. Amenemhat csarnokában. Gracie a bazárban belebotlik bácsikájába, és az idős kalandor sietősen a lánynak adja a naplóját, mert valaki üldözi. Ráadásul Louis is eltűnik.
Mi olyan fontos a naplóban? Ki ez a III. Amenemhat? Ki van az idős kalandor nyomában és miért?

Gracie, Louis és David egyesíti erőit. Kalandjuk során a napló újabb és újabb titkait fedezik fel.
Ez a különös ókori egyiptomi rejtély valóban a múltba röpíti olvasóit, keljünk útra Kairóba!

Véleményem: 

 Féltem ettől a regénytől. Egészen addig, amíg túl nem lendültem az első pár oldalon. Féltem, mert azt hittem, a régies téma miatt nem fog nekem tetszeni, Tévedtem. Tetszett. Izgalmakkal teli utazásnak lehettem tanúja. Nem bántam meg, hogy elolvastam. 

 Maga a történet egy egyiptológusról szól, akit arra kérnek, tartson meg egy tárlatot kolléganője helyett, aki rejtélyes módon eltűnt. Igen ám, de drága főhősünket nem csak a tárlat megtartása tartja lázban,

hanem a nagy kérdés is: Vajon hová tűnt a kolléganője? Az egész könyv erre a kérdésre keresi a választ, én pedig lassú észjárású vagyok (vagy csak fáradt voltam az elmúlt napokban) és nehezen raktam össze a képkockákat a közepe/vége felé, hogy akkor most ő az, aki, de ő mikor ment oda és hogyan. Tehát érdekes egy utazás volt. 

 "Ez az ügy egyre bonyolultabb. Nem tudom, fiúk, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez egy rossz álom. És én fel akarok ébredni." - 144. oldal

 Habár én soha nem vágytam Egyiptomba, most mégis felkeltette az érdeklődésemet, de most se "bakancslistás pont". Viszont egyszer megnézném. Izgalmas egy utazás volt azért is, mert a szerző egy percig nem untatta az olvasókat. Minden oldalon történt valami, amit figyelemmel kellett követni, mert különben nehezen értem meg a következő történéseket. 

 Ez a regény azonban nem az a tipikus szerelmes regény, amiket eddig a blogon megszokhattatok. Sőt mi több. Ennek a regénynek egy nagyon kis része szól a szerelemről/romantikáról. Ez pedig így volt jó. Néha kell az ilyen is. Kíváncsi vagyok, mit tartogat az olvasók számára a második rész. Hogy mi célból repíti vissza az olvasókat az író a piramisok világába. Kíváncsi vagyok arra is, milyen titkokra derül még fény a következő kötetben. Mert az elsőben néhányszor a földön landolt az állam.

Soha ​ne add fel az álmaidat, tűnjön bármilyen végtelennek is az út…

Katie és Daniele, leküzdve a köztük lévő kulturális és ízléskülönbséget, szenvedélyes viszonyba keverednek egymással. Ám a váratlan viszontagságoknak és a köztük zajló csatározásoknak koránt sincs vége, mert valaki igyekszik folyamatosan megkeseríteni az Allegrini Birtok és a szerelmesek életét.

Habár úgy tűnik, Daniele Katie-nek hála kilábal a válságból, olyan családi titkokkal szembesül, amelyek hatására megkérdőjelezi önmagát és az addig biztosnak hitt világát. Ahogy gyülekeznek felettük a sötét fellegek, úgy válik a napsütéses toszkán birtok is egyre titokzatosabbá.

A Toszkán örökös a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat második része, amely egy festői helyszíneken játszódó humoros, olasz intrikákkal, érzékiséggel fűszerezett folytatás, amelyben az írónő varázslatos módon tárja elénk a lenyűgöző toszkán tájat és annak húsvér lakóit. Bizonyosságot kapunk a történet által, hogy a föld nem csupán érték, ahogy a bor sem csak egy alkoholos ital.

Véleményem:

Alig vártam, hogy olvassam a folytatást, hiszen az első rész olyan csavarokat tartalmazott, ami után akarva, akaratlanul is vártam, hogy magamhoz tudjam venni a folytatást. Ez most jött el. A második rész azonban még nagyobb fordulatokat tartalmazott, mint az első. Te jó ég, mi lesz még itt? 

 A történet ott folytatódott, ahol az első rész befejeződött. Ugyanúgy próbálták kideríteni, mi lehet az,
aki mindenáron próbál az életükre törni? Ha igen, akkor ki az és mit akar? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, közben pedig sok-sok más is történt a történetben. A végéhez érve pedig újabb kérdések fogalmazódtak meg a fejemben, amire csak remélni tudom, hogy választ kapok a befejező kötetben. 

 Tetszett Katie kitartása és küzdeni akarása. Hiszen mikor más azt mondta, hogy adja fel, ő akkor is ment tovább. Vajon ki mondta neki, hogy adja fel? A szülei? Igen, ők is. De ki még? És ő miért mondta? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben a könyv végén, mikor még nem derült ki az egyik legnagyobb kérdésre a válasz. Tetszett, mikor Daniel a pappal beszélgetett. Az volt az egyik kedvenc jelenetem. Mindennél többet mondott. A vége viszont mindent vitt, hiszen az volt az a pont, mikor szívem szerint azonnal a kezembe vettem volna a folytatást, de nem tudtam. Nem tudtam, mert a havi kötelezőm várt rám. Viszont kétségetek ne legyen, az lesz a következő olvasmányom, hiszen május második hetéig még mindig tart a Toszkána kihívás, amit Anne L. Green indított. 

 A történet maga vicces, fordulatokkal teli. Egy percre nem untatott. Imádtam itt is a szerző humorát és hogy beszélteti a szereplőit. Nem csak üres, semmitmondó sorokat ír le, hanem élettel tölti meg a lapokat. Ezt pedig imádom. Soha nem unatkozom, ha az ő könyveit olvasom.