Várható megjelenés: 2018 tél vagy 2019 első félév. mWave, 450 oldal.  

Fülszöveg:

Játék és harc, barátság és árulás, győzelem és halál. Molnár Ferenc regénye már száztíz éve a fiatal olvasók kedvence: az idők során készült belőle némafilm, hangosfilm, színdarab és zenés játék, közel két tucat nyelvre fordították le, több országban lett kötelező vagy ajánlott olvasmány. Szereplői – akik Molnár Ferenchez hasonlóan a budapesti Józsefváros szülöttei – ma már az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol otthon érezhetjük magunkat, akárcsak a Pál utcai fiúk a grundon. A regény alapján készült, azonos című zenés játékot Marton László rendezésében a budapesti Vígszínház mutatta be 2016. november 5-én. Jelen kiadás a nagy sikerű színdarab emlékezetes pillanatait idézi fel Gordon Eszter színes fotóinak segítségével.

Véleményem:

 Fáj a kicsi szívem. Hihetetlen ez a könyv. Megmosolyogtat és összetöri a szíved. Imádtam.
 Ez az igazi gyerekkor. Amikor megtanulsz harcolni egy számodra fontos dologért. Mint a fiúk a grundért. Mert, mint ahogy a színdarab Mi vagyunk a grund dalában is elhangzik "Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el, legyen szabad a grund."

 Számomra ez a könyv sok élményt adott. Visszaadta a régi gyerekkoromat, amikor még csak kisiskolás voltam. Nemecsekéktől sok mindent megtanulhatott nem csak a gyerek, de a felnőtt ember is. Például, hogy vannak olyan dolgok, amiket küzdelem nélkül nem lehet megtartani, de olykor nem szabad túl korán örülni, mert akkor minden elvész. Mint a grund. Sajnáltam Nemecseket, hiszen a kedvenc szereplőm volt. Sajnáltam a grundot, mert olyan volt, mintha én is ott játszanék velük nap, mint nap. Öröm volt átélni, amit ők átéltek. Sajnáltam, hogy ilyen rövid, de vígasztalt, hogy nem hiába olvastam el. Tanulságos kis történet.

 Imádtam a történetet, bár a régies nyelvezetén néha nagyokat néztem. Például az első mondaton, ami ha jól számoltam hét sor volt.
 Bizonyára sokan olvastátok már ezt a kis történetet, de azért gondoltam, írok róla. Hiszen még egy fantasztikus történettel gazdagodtam, és ezt meg akartam osztani. Ezen a történetet együtt sírtam és nevettem a szereplőkkel. Mint a többinél is. Viszont ez mégis más volt. Mások voltak a szereplők, mint a mai regényekben, ekkor még más volt Budapest is. Nagyon jó volt átélni és örülök, hogy részese lehettem Nemecsekék kalandjának.

Kedvenc szereplő:

Nemecsek: A bátor kis Nemecsek. Aki nem félt a vörösingesektől, és aki mindenáron megvédte a hazáját. A grundot. :)

Kedvenc idézetek:

"Odabent senki se tudta, hogy ez a kis darabka föld talán mád nem is az övék. Ez a kis darab terméketlen, hepehupás pesti föld, ez a két ház közé szorított kis rónaság, ami az ő gyereklelkükben a végtelenséget, a szabadságot jelentette, ami délelőtt amerikai préri volt, délután Magyar Alföld, esőben tenger, télen az Északi-sark, szóval a barájuk volt, s azzá változott, amivé ők akarták, csak hogy mulattassa őket."

"Egy kéz se mozdult, egyetlenegy fiú se moccant meg a helyéről. Most mindenki érezte, hogy ez a csöpp szőke gyerek valóságos kis hős, igazi férfi, aki megérdemelné, hogy felnőtt ember legyen… A hídnál álló két őr, aki az egész esetet végignézte, csak bámult rá, de hozzányúlni egyik se mert. Mikor Nemecsek a hídra lépett, fölharsant Áts Feri mély, dörmögő hangja :
– Tisztelegj!"

Mi késztetett arra, hogy írni kezdj?

Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell adnom a fejem… Valami egyedit akartam. Valami különlegeset.

  Gyerekként videózni szerettem nagyon, de amint radöbbentem, hogy egy kamerával a kezemben nem tudom megvalosítani azt, amit a fejemben filmként látok magam előtt – hiszen senki sem képes a varázslásra –, úgy gondoltam, valami más utat kell választanom... Könnyebbet. Aztán hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű, és számos akadály és harc áll előttem. Amit meg kell vívnom, bátorsággal és határozottsággal felvértezve, az elszántság fegyverével a kezemben!

  A tehetség nagyon relatív dolog, és szerintem nincs olyan író/művész, aki a kezdetektől fogva mindent tud. Napi szinten tanulok, fejlődöm, és igyekszem csiszolni a stílusom.

  Hibázom én is, nem tökéletesek az írásaim, a stílusom, a saját hangom sem, de elszánt vagyok... Hiszek benne, hogy annyira jóva tudok válni, amennyire szeretnék – hatalmas kitartással és sok küzdéssel.

  Mindenkinek ezt tanacsolom: Nem szamit, ha először nem sikerül, legyen barmiről is szó... Állj fel, küzdj, és harcolj, harcolj, amikor csak tudsz! Lehet, klise, de igaz! Nagyon.

Hogyan jött az első könyved, a Cage ötlete, illetve a témaválasztás?

Érdekelt ez a téma, de mára már rájöttem, hogy nem kifejezetten ez az út, amit én akarok járni… Szép volt, jó volt, de elmúlt. 

Továbbra is melegekről szóló könyveket fogok írni, de A 4-es 6-os utasa sokkal közelebb áll hozzám, mert érzelemcentrikus történet. A Cage a durva erotika világába kalauzolja az olvasót, és sokkal inkább a szexuális vágyak munkálnak a szereplőkben, sokkal inkább a szex köré épül az egész… Mára rájöttem, hogy imádok az érzelmekkel játszani. Mindenképp ki kell használnom ezt!

Tervezel folytatást adni a Cage-nek? Vagy ezt már befejezettnek tekinted?

  Nem tekintem lezártnak, de úgy érzem, más témában, más érzéseket boncolgatva sokkal jobban kiélhetem magam… Jobban szárnyalhatok. Engem fog tükrözni. És mára már a megítélésem is változott arról, mit is jelent az, hogy jó könyv… 

 Ezért gyúrok rá az új regényemre, ami egy nagyon komoly történetet foglal keretbe. Kicsit félek, milyen lesz, mert egyelőre novellákból áll, de szépen kerekedik, és bízom benne, hogy a végeredmény remek lesz!

Ez csak nem a 4-es 6-os lesz?

  De, szeretném! Alex és Ábel történetében rengeteg lehetőség rejlik. Úgy érzem, bennem élnek, a részeim, és ez az érzés eddig egyetlen regényem/történetem közben sem hatott át. De most itt van! Nem kopogtatott az ajtómon, nem szólt előre, hogy itt lesz, csak itt van, és azt hiszem, ez a legszebb… Az ilyen lehetőségekkel pedig élni kell!

Míg a Cage tömény erotika, addig a 4-es 6-os novellák inkább az érzelmekre mennek rá, mint mondtad... Mégis egy bennük a közös: Egyik sem egy "átlagos" párról szól. Miért meleg karakterekről írsz? 

  Sokkal közelebb érzem őket magamhoz. Nem csak azért, mert én is meleg vagyok, hanem mert kicsit már unalmas számomra folyton a heteró párokról írni… Nem azért, mert rájuk másképp gondolnék. Csak az irodalmat veszem figyelembe, és mint tudjuk, túlnyomóan sok ilyen témájú történet van… Hagyom, hogy más írók kibontakozzanak ebben a körben! Én ebben a témában érzem jól magam. 

Ezek szerint próbálkoztál már heteró történet írásával is?

Igen, de nem feltétlen vagyok büszke rájuk. Csak fogom a fejem, hogy: Jééé, tényleg én írtam?! Azt hiszem, ez minden író átka… És erről igazából ennyit tudok mondani. Nagyon válogatós vagyok, mások írásaival kapcsolatosan is. Hát még a sajátommal! 

A sajátjával senki sem elégedett. Azt lehet tudni, hogy A 4-es 6-os novellákat mikor akarod könyv formában megjelentetni?

Még nem. Ez egyelőre titok. És még én sem tudom pontosan…Csak elképzeléseim vannak. Talán épp most alakul ki egy projekt, ami sokkal különlegesebb lesz, és nem csak erről az egy könyvről fog szólni. Nem csak rólam. Meglátjuk. Ez még a jövő zenéje…

Ábel és Alex történetét novellás kötetként vagy regényként szeretnéd kiadni? 

Mindenképp regényként. Megérdemelnek egy egész történetet – határozottan!

Illetve ehhez kapcsolódóan: A novellákhoz készített borítók benne lesznek a kötetben, vagy azokat nem tervezed nagyközönség elé tárni?  

Azt nem tervezem! Furcsán mutatna a könyvben, és inkább írással legyenek megtöltve a lapok, mint képekkel… De ettől függetlenül, imádom őket, és mindig kifejezik az adott novella érzelmi világát! 

Mi alapján találod ki a karakterek jellemeit, tulajdonságait? Például a Cage-nél vagy a 4-es 6-os-nál?

Spontán jön. Azt hiszem, ezt tudnám a legnehezebben megmagyarázni, bármennyire is furán hangzik. Azért dolgozom rajtuk, de az első pillanat annyira megmagyarázhatatlan… Beugrik valami, aztán meg csiszolgatom, finomítom az ötletet. Gondozom, akár egy kis növényt. 

Mint tudjuk, aligha vannak olyan történetek egy írónál, amit egy ugyanazon dolog/cselekmény ihlet, Nálad mi ihlette a Cage, illetve a 4-es 6-os utasa történeteit?

A Cage csak egy ötlet volt, nincs különösebb kiváltó oka. A 4-es 6-os utasát pedig egy fiú ihlette, akit ezen a villamoson láttam. Nagyon megragadt bennem az emléke, és egy este leültem, hogy megírjam a történetét… Akkor még nem tudtam, hogy ennyire kinövi majd magát. 

Ezek után, mik a terveid?

  Nincsenek túl nagy terveim. Egyszóval: Amit hoz a jövő. Ami biztos, hogy igyekszem tudatosabban írni. Nálam a fejlődés van a középpontban. Abszolút.

Tehát sosem tervezel előre. Arról mesélj még egy kicsit, mert engem nagyon érdekel, hogy nálad általában mi a fő motiváció?

Nem igazán tervezek előre, most mégis van pár tervünk… Imádkozom, hogy minden simán menjek, és végre megvalósuljanak ezek a kis- és nagy álmok!

 A fő motiváció az, hogy mielőbb leírjam azt, ami a fejemben van… Lehet, hülyén hangzik, de ha bennem van a történet, akkor egyszerűen picit megbolondulok, és addig nem jövök helyre, nem gyógyulok ki ebből az édes kórból, amíg legalább egy részét nem írhatom ki magamból…

A szerző utószava: 

 

Meglepően pozitív élmény volt az interjú! Örültem, és minden jót kívánok!

 Szeretném megköszönni Annának, A Lap lap után blog bloggerinájának, hogy kihívott erre a tag-re. 

1. A legrégebbi könyv a gyűjteményedben:

Huuu... A legrégebbi könyv talán a Dalok Paulának c. regény, amit teljesen még a mai napig nem olvastam el. Majd egyszer...

2. A legújabb könyv a gyűjteményedben:

A legújabb könyvemet tegnapelőtt szereztem be, ő mégpedig nem más, mint Csabai Márk: Egy csibész naplója c. regénye.

3. Egy olcsó könyv a gyűjteményedben:

Őszintén megmondom, a könyvtáram ötven százaléka recenzió, de amúgy sem nagyon szoktam nézni - utólag - az árakat. Így erre a kérdésre nagyon nem tudnék válaszolni. De talán a két Ally Carter könyvem volt a legolcsóbb, ha jól emlékszem.

4. Egy drága könyv a gyüjteményedben:

Ismételten nem tudnám ezt a kérdést megválaszolni.

5. Egy könyv, aminek férfi a főszereplője:

Borsa Brown: Az Arab
Egyik nagy kedvencem, pedig szonyúan féltem. Egy éve néztem bele először. Vagyis már másfél. Akkor megláttam először leírva Gamal nevét és hangosan megszólaltam: Én erre még nem állok készen - és visszaraktam a polcra.

6. Egy könyv, aminek nő a főszereplője:

Baráth Viktória: A főnök
Másik nagyon nagy kedvencem. Imádtam, ahogy az írónő végigvezette a történetet. Valamint azt is, hogy egy ilyen témát választott a történet fő szálának. Nemsokára az értékelésem is bővítésre kerül, hiszen muszáj lesz újraolvasnom.
Viki! Csak úgy megjegyzem. Spanyol címmel is fantasztikus lett volna.

7. Egy könyv, amit gyorsan befejeztél:

Kelly Oram: Cinder és Ella. Köztudott, hogy én általában három hét alatt fejezek be egy könyvet, viszont ez a vastagsága ellenére is hamar "végeztetett" magával.

8. Egy könyv amit sokáig olvastál:

 Ha nem számítjuk azt a két és fél-három hetet, ameddig egy könyvet olvasok, akkor eddig Az Arab szeretője a molyon a leghosszabb ideje bejelőlt olvasmányom. Novemberben jelőltem be, úgy hogy párhuzamosan olvastam három könyvet és ezt most fogom befejezni. (Várhatólag hétvégén, úgyhogy készüljetek az új értékelésre.)

9. Egy könyv, aminek pocsék a borítója:

A Dalok Paulának és a Fényed ki ne hunyjon c. könyvek borítóitól egyszerűen rosszul voltam, hogy szépen fejezzem ki magam. Nem nagyon szoktam foglalkozni a borítókkal, de szeretem az igényes munkákat.

10. Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója:

Huuu... Szintén nehéz kérdés. Sok borító az, ami tetszik. De úgy igazán egyet nem tudnék választani. Nekem a Vágyakra hangolva, az Újrajátszás, a Gondolatmappa és a Pataki Emma naplója c. könyvek borítói nyerték el a szívemet. Mindegyik másért. De szívem szerint valahogy ebből a négyből csinálnék egyet.

11. Egy magyar könyv:

Leiner Laura: Ég veled. Ugyan nem olvastam, de rajta van a listámon, ezt ti is látjátok.

12. Egy nemzetközi könyv:

Luxen-sorozat. Ezt a kérdést nem nagyon tudtam értelmezni, de remélem, hogy ilyen értelemben gondolta, amiben én vettem.

13. Egy vékony könyv:

Veréb Emese: Segítség, már megint egy gyökérrel járok. Nagyon szerettem azt a könyvet, valamikor pedig tervezem felfrissíteni az értékelésemet.

14. Egy vastag könyv:

Jelenleg ami legvastagabb könyv ami a polcomon van, az a Passionáta, viszont az nem a sajátom. Nekem - szinte - minden könyvem öt-hétszáz oldal körüli.

15. Egy irodalmi mű (Fiction): 

Örömmel sorolnám ide én is a Pál utcai fiúk c. klasszikust, amit most tervezek elolvasni. Ugyanis szerintem nem egy embernél van az-az eset, hogy amikor kötelező, akkot "fujj" meg "távozz sátán", de amikor egyre jobban idősödsz és kezded látni az értelmét, akkor már vágysz rá, hogy elolvasd.

16. Egy nem irodalmi mű (non-Fiction):

 Nem nagyon tudnék ilyet mondani legalábbis most egy könyv se jut nagyon eszembe.

17. Egy nagyon-nagyon romantikus könyv:

Cinder és Ella. Csöpög. Viszont valamilyen szinten jó ez. Néha kell ez az embernek. Én már háromszor újraolvastam. Érik a negyedik.

18. Egy izgalmas akció, vagy krimi:

Krimi... Ide talán Baráth Viktótia: A főnök c. regényét sorolnám - ismét. Imádtam.

19. Egy könyv, ami megnevettetett:

Nem volt olyan könyv, amit fapofával ültem végig. Vagyis de. Szűcs Vanda könyvei. Róluk a véleményemet elmondtam az értékelésekben.

20. Egy könyv, amin sírtál:

Hülyének néztek. Cinder és Ella. Annál a könyvnél még egy jelentéktelen dolog miatt is tudtam bőgni. Gondolok itt arra, amikor Ella apja közli, hogy eladta a könyveit.

Kihívottjaim:

Zsófi, Alíz 

 Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok. Na, hát most én megmondom az őszintét. Én soha nem olvastam el egy kötelezőt sem. Vagyis ezzel a kijelentéssmmel egy kicsit hazudnék, mert A kőszívű ember fiait húsz oldalig elolvastam. Bár az igaz, hogy a mai napig csak annyira emlékszem, hogy meghalt valaki. Viszont így utólag visszanézve volt pár izgalmas és igen tanulságos kötelező olvasmányunk. Például ilyen a Lassie, ami igenis szórakoztat és tanít is, valamint ilyen még A Pál utcai fiúk. Ennek is hatalmas tanulsága van és erre is csak most jöttem rá, tizenhét éves fejjel. 

 Na, de a mai bejegyzésem igazából arról szólna, hogy én miket tennék bele a kötelező olvasmányokba a 21.századi könyvek közül. Ugyanis szerintem, ha ezek közül lenne valamelyik kötelező olvasmány, mint például egyes sulikban Leiner Laura Szent Johanna Gimi c. sorozatának első része.

1. Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el

  Bár 18+ és szivárványkör van az elején, de nagyon is megtanít sok mindenre. Például arra, hogy hova vezethet a hazugság. Számomra ez a könyv sok mindent tanított. Valamint a saját énem felvállalásában is nagy szerepet játszott. Szerintem ezért is lenne nagy hatással a 15-16 éves korosztályra. Ugyanis ez az a kor, ahol elő szoktak jönni az ilyen gondolatok. Ebből kiindulva pedig természetesen kötelező olvasmányként kilencedik osztályba sorolnám. 

2. Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens lobbi