Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem:

 Mint tudjátok, nem nagyon olvasok fantasy-t. Nem is nagyon szeretem. Ez a történet viszont nagyon tetszett. Annyira, hogy amint befejeztem a történetet ráírtam a szerzőre, hogy a második részt is elkérjem. Szóval amint lesz lehetőségem, folytatom a történetet, mert van egy kérdés, amire az első részben nem kaptam választ és nagyon érdekelne. Viszont a szerző biztosított róla, hogy a négy (!!!) rész alatt mindenre választ fogok kapni.  

 A legnagyobb kérdés ugyanis, amire a választ kerestem az az volt: Milyen kapcsolat lehet Christopher és Megaira között? Végig volt egy tippem, de nem merem beleélni magam, mert lehet, hogy nem az, de ha igen, akkor nagyon fogok örülni (mert a történet vége felé az egyik karakternek volt egy elszólása, ami a gyanúmat egyre jobban felélesítette). A történet maga viszont tényleg zseniális. Egy percig nem untatott, mindig figyelemmel kísértem, mikor mi történik. A végén pedig... Nem volt több sor. Én pedig csak néztem magam elé... Pedig nincs függővége. Legalábbis nekem nem tűnt annak. 

 Maga a történet ugye arról szól, hogy a végzős éveinek "utolsó" napjait taposó Megaira elmegy a legjobb barátjával Tony-val egy múzeumba, ahol meglát egy tört. Érdekes vonzás alakul ki közte és a fegyver között, azonban maga se tudja miért. Aztán olyat cselekszik, amihez nekem biztosan nem lenne bátorságom. Megszerzi. Bár azt nem árulom el hogyan, mert akkor nem tartogatna semmi meglepetést. Ám azt, hogy mi is ez a fegyver és miért érzett a főhősünk ekkora vonzást, az csak később derül ki. 

Kalandokkal, izgalmakkal megtűzdelt történet. Szépen lassan halad előre a történet, Megaira megkapja a meghívót (tiszta Harry Potter basszus :D ), aztán belecsöppenünk az új életébe. Azonban mint minden iskolában itt is vannak idegesítő tanárok. Jelen esetben Christopher. Azonban már az elejétől kezdve fura volt. Nagyon sokat törődött Megairával és végig erre kerestem a választ, hogy miért. Hihetetlen gondoskodást, emellett kellő szigort és nevelést mutatott a karaktere a főhősünkkel szemben. 

 Emellett viszont elmondhatom, hogy a végére minden karakterről elmondhatom, hogy szerettem őket. Kit ezért, kit azért. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam a történetet és Petrának, a Mert olvasni mindig jó bloggerének, hogy létrehozta a kihívást melynek keretében olvastuk ezt a könyvet.