Mikor és miből jött "Az Arab" ötlete?
 
Sosem gondolkodom témákon. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy fejlövésszerűen jön, sokszor már akkor, amikor még az előző könyvön dolgozom. "Az Arab" témára semmiképpen sem buzdított a mai politikai helyzet, hiszen mire az ideért, a könyv már készen volt. Igaz, technikai okok miatt várni kellett a kiadásával. Le kellett zárnom előtte a maffiát. Csak az az oka, hogy Szaúd-Arábiáról írtam, hogy a legelzártabb, vahhabita országot kerestem az iszlám tekintetében.

Hogyan tudtad ennyire hitelesen megírni?  
 

Nyilván egy ilyen könyvet nem lehet megírni erős kutatómunka nélkül, és az is fontos volt, hogy a kutatómunka ne egyvalamire koncentrálódjon. Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek. Voltak, akik betekintést engedtek az életükbe, meséltek, felnyitották a szememet. Nekik örökké hálás leszek, mert ők voltak a legnagyobb segítőim.

Miért pont az arab kultúráról írtál?

Mert sokat tudunk róla, mégis keveset. Meg akartam mutatni, hogy egy éremnek nem csak egy oldala van, sőt, talán nem is csak kettő. Elfogulatlanul, egyenesen akartam bemutatni, és meg akartam benne mutatni az embert.

Mit tervezel még a jövőben?
 
Rengeteg könyv van még a fejemben. Most, hogy az arab sorozatot lezártam, úgy gondoltam beiktatok egy kis könnyedséget, ami mégis rámutat egy társadalmi problémára a maga Borsás stílusában.  Ezt a nők imádni fogják, mert mindenki magára ismer majd.  Ennek a címe: "A férj prostija". Vigyázat! A cím becsapós! ;) Ezután ismét egy trilógiával jövök majd, ami már nem lesz olyan mulatságos. Gyalázat trilógia lesz a neve, és az első kötet címe az lesz, hogy : "Gyalázat és hit".

Hogyan tudod összeegyeztetni a magánéletedet és az írást?

Semennyire sem különbözöm a többi nőtől, úgyhogy ezt a kérdést a többi nőnek is föl lehetne tenni. Talán csak azért volt nehéz, mert hobbinak indult, és nehéz volt agyban átlépnem ezt a határt. Szembesíteni kellett az egész családot vele, hogy ez innentől nem csak szórakozás, hanem kemény munka is.

Hogyan formáltad meg a karakterek jellemét?

Bár sok író vitatkozik velem, én továbbra is azt vallom, hogy egy könyvet mindig a karakterek viszik el a hátukon. Lehet bármilyen szuper a történet, ha a szereplőket nem lehet szeretni vagy utálni, akkor nem fog kötődni hozzá az olvasó. És lehet egy egyszerűbb történetet is úgy megírni, hogy a karakter miatt feledhetetlen legyen. Ennek alapján építem a karaktereimet.

A későbbi műveidben tervezel visszanyúlni ehhez a kultúrához?

 
Nem tervezem, de azt sem mondom, hogy soha. Nem tudhatom, mit hoz a jövő. 

Szerinted, ha egy ott élő ember elolvasná, mit szólna hozzá?

Olvasták arabok, akik hálásak nekem, amiért így, elfogulatlanul írtam róluk. Na persze más itt olvasni, és más kérdés, hogy megjelenhetne-e arab országban. Egyértelműen nem. Sok benne az erotika, a nyers, durva fogalmazás. Mindent összefoglalva azonban, eddig minden arab, aki olvasta, csak pozitívan reagált.

Mit adott neked az írás, ami azelőtt nem volt? (Az olvasóidon kívül, persze.... :))

Adott mindent és semmit. Ugyanaz vagyok, aki voltam, és ezt az igaz barátaim tudják. Hitet adott. Hinni mindenben, amit szeretne az ember, még akkor is, ha eleinte falakba ütközünk. Hit abban, hogy megvan a saját utunk, csak rá kell lelni. Nekem 38 éves koromban sikerült. És persze csodálatos ajándék, hogy megtapasztalhatom, micsoda emberek vannak a világon. Szeretettel vesznek körül, és ez épít engem. Ez a sok szeretet arra is megtanított, hogy ki tudjam zárni a negatív embereket.

"Az Arab fia" megjelenésén mit szóltál hozzá, hogy akkora sor állt? Meddig dedikáltál?

23.15-kor írtam alá az utolsót. Boldog voltam és nagyon fáradt. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ennyien eljöttek. A visszajelzések alapján sejtettük, hogy sokan lesznek, de ez felülmúlta a várakozásainkat. Az egésznek inkább az a lényege, ahogy lezajlott. Valaki 4 órát várt, mégis mosolyogva huppant mellém a fotelba. Na és ami még elképesztőbb, hogy a sorban állás közben barátságok szövődtek. Fél füllel hallottam sokszor: „Akkor írj rám. Örülök, hogy megismertelek.”  Szólt ez az előttük, mögöttük állónak. Ez volt igazán szívet melengető!

Számítottál rá az elején, hogy ekkora siker lesz?
 
Bízok a könyveimben, hiszen ha nem így lenne, nem is írnék. Inkább az volt kérdés bennem, hogy az olvasók megtalálják-e benne az üzenetet. Azt kell mondjam, nekem vannak a legcsodálatosabb olvasóim, mert nem csalódtam. Minden embernek más a tanulság, és ez így jó. Az első könyvemnél nem voltak illúzióim, jót nem hallottam a könyvpiacról. Első könyvesként nagyon nehéz, főleg hátszél nélkül. Mi, a kiadóval, mindent az olvasókkal együtt, közösen értünk el. Nem övezett minket botrány, fölösleges allűr, nem fordultunk arra, amerről süt a nap. Erre vagyok büszke.

Egy gonosz kérdés. Ha kedvenc szereplőt kéne választanod "Az Arab"-ból, kit választanál?
 
Ez tényleg gonosz kérdés. Akik ismerik az életemet, tudják, hogy "Az Arab szeretőjé"-ben van benne a lelkem leginkább. Annak a megírása egy megtisztulás volt. Kiírhattam magamból mindent, ami nyomta a lelkemet, így Csilla volt a legnagyobb segítségem. Ennek ellenére tőle búcsúztam sietve, magam miatt.

Melyik kötetet érzed leginkább magadénak, és miért?

Hát erre nagyjából ugyanaz a válasz, mint az előző. Talán annyit mondanék, hogy "Az Arab" című kötet megírásához kellett a legnagyobb kutatómunka, abban van a legtöbb munkám. Ez hozta meg az áttörést is. Megosztó, de ez nem baj, mert vagy szeretik, vagy utálják. Közömbösség nincs a könyv kapcsán, és ez jó. És azt sem tagadom, hogy "Az Arab" hozott össze olyan emberekkel, aki előrébb vittek engem.

Mit üzensz az olvasóidnak?
 
Olvassanak továbbra is. Ne bánkódjanak, amiért elbúcsúztunk az arab sorozattól, mert higgyék el, fantasztikus karakterek élnek még az agyamban, és alig várják, hogy szóhoz jussanak.