Cammie ​Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt…

„Megfigyelési jelentés” 

A munkatársak egy sor felderítési akciót hajtottak végre, amelyek során a következő megfigyeléseket végezték: 

A célszemély: Josh Adamson Abrams, lakhelye 601 North Bellis Roseville, Virginia. 

A célszemély online aktivitásának átvizsgálása kimutatta, hogy rendszeresen e-mailezik Dillon Jones-szal, nickneve D’Man (ugyancsak a North Bellis Streeten) – leggyakrabban „tök baró” videojátékokkal, „ciki” filmekkel, „az én hülye” apámmal és iskolai feladatokkal kapcsolatban. 

Foglalkozása: másodikos a Roseville Gimnáziumban, ami a Harcos Kalózok otthona (de nyilvánvalóan nem harcolnak túl jól, hisz a további kutatások kimutatták, hogy a győzelem-vereség arányuk 0-3). 

Átlaga: 3,75. A célszemélynek, úgy tűnik, nehézségei akadnak a számolással és a famegmunkálással. (Ez kizárja a NSA kódtörő és a Szexi asztalos című otthon-átalakító tv-showban befutható karriert. NEM zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy dögösen néz ki szerszámövben.) 

Úgy tűnik, a célszemély kiváló angolból, földrajzból és állampolgári ismeretekből.

Ally Carter ifjúsági regénye egy átlagon felüli képességekkel rendelkező diáklányról szól, mely egy ezzel a könyvvel induló sorozat első kötete. A szerző nemrég fejezte be a nagysikerű sorozat ötödik kötetét. Az írónő izgalmas és titokzatos világba csábít, ahol sajátos, különleges szabályok szerint kell játszani annak, aki túl akarja élni a sulit. 

Cammie, a Kaméleon története világszerte elnyerte az olvasók rokonszenvét.

Vélemény:

 Másodszorra olvastam a regényt és annak ellenére, hogy minden oldalnak minden egyes másodpercnyi cselekményére emlékeztem, hatalmas élmény volt olvasni. Hozzám nőtt ez a könyv és nem tud elengedni. Fantasztikus, kicsit sem sablonos tini sztori. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor még Budapest belvárosában, a hetedik kerületben laktunk és lementem anyummal a postára. Ott pedig, amíg ő feladta a levelet én nézegettem a könyveket és... Rátaláltam erre a csodára. Első látásra szerelem volt. A cím hosszúsága először kicsit megriasztott, de elolvastam a fülszöveget. Aztán hazajött velem. Természetesen akkor még abban a fázisban volt anyám, hogy tudni akarta, mit olvasok, így először ő olvasta el, aztán én. Mondanom sem kell, neki is nagyon tetszett. Emlékszem, amikor megkérdeztem, hogy milyen cselekménynél tart a könyvben, ő pedig olyan szavakat használt, mint Tit.Műv., VO., satöbbi, én pedig nem értettem. Jól sejtem, hogy most te is úgy nézel a képernyőre, mintha kínai szöveget olvasnál? Aztán amikor már elolvastam, mindent értettem. Amikor pedig az első rész végére értem, örömmel szereztük be a második részt. Utána pedig valahogy úgy éreztem, hogy befejezetlen maradt a sztori, de sajnos nem tudtuk beszerezni a többi kötetét, mert a kiadó megszűnt. Most jutottam el odáig, hogy próbálom pdf-ben (tudom, csúnya dolog, én se szívesen teszem, de nem tudok külföldről rendelni) a harmadik részét angolul, így legalább abban is fejlődök.
 A történetben ott kapcsolódunk be, hogy Cammie Morgan a másodikos félévi szünet utáni első napja van az akadémián. Végig egy olyan lánynak ismerjük meg, aki láthatatlan. Ám egy nap betoppan egy titokzatos fiú. Juj, hogy ott mik voltak. Élveztem azokat a jeleneteket, ám én mégis az iskolával és a Cammie-val kapcsolatos leírásokat élveztem a legjobban. Így összetéve, pedig imádtam a kötetet. Imádtam, amikor az életéről, vagy az apjáról mesélt, vagy a régi emlékeiről. Nem is egy olyan rész volt, ahol majdnem folytak a könnyeim. Tudom, túl érzékeny lélek vagyok. 
 Szerintem megér egy próbát, olvasd el, hátha megtetszik. Nem bánod meg. Csak tudjál angolul. A második rész ennél is jobb.

Kedvenc idézet(ek):

"Persze, ezek a tapasztalatok nagyszerű a Világ Országai (VO) tanárrá tették, de a legjobb, amit Smith tanár úr hozzátett a Gallagher Akadémiához, az a várakozás és találgatás minden évben, hogy vajon milyen arcot ölt fel, hogy élvezze a nyári szünetét. Nőként még nem jött vissza, de ez talán csak idő kérdése."


"– Ebben a szakmában, ha fegyverre van szükség, akkor talán már túl késő, hogy bármi hasznát vegye. – Úgy tűnt, egy kevés levegő kisurrant Mick jól formált testéből. – De van ennek előnye is – folytatta. – Talán azzal együtt temetik el. Feltéve persze, ha egyáltalán eltemetik.
Az arcom vörösen izott. Könnyes lett a szemem. Még mielőtt tudtam volna, mi történik, a torkom annyira összeszorult, hogy alig kaptam levegőt, Joe Solomon pedig engem figyelt. Aztán, amint a pillantásunk összemapcsolódott, félrenézett.
– Aki szerencsés, az hazajön, még ha csak dobozban is."


"A fülbevalókat tapogattam a zsebemben. Hirtelen világos lett, a könnyek miért azt az éjszakát választották.
– Te jó ég! – mondtam aznap éjjel már sokadszor, bár most valami egészen más okból.
Továbbosontam a folyosón, és végül becsusszantam egy üres osztályterem ablakülésébe. Valami azt súgta nekem, hogy az univerzum nem bír el egyszerre két síró Morgant. Úgyhogy csak ültem sztoikus nyugalommal, hagytam, hogy most anya legyen kicsit gyenge, és én legyek erős.
Nem mozdultam. Csak vártam a hajnalt. Az iskola csendes volt körülöttem, hagytam, hogy a némaság lecsendesítse a szívverésem, álom nélküli transzba ringasson. A sötét ablakban a tükörképemet bámultam, és azt suttogtam:
– Boldog szülinapot, apa!"


"Bexnek, bár az apja sok ezer kilóméterre volt innen, még van esély, hogy visszakapja. Ki vagyok én, hogy ezt idő előtt elvegyem tőle? Én mit nem adnék néhány plusz óráért…"


"– Igen, kölyök. Elvesztettem apádat, és tudtam, hogy vissza kell vonulnom a terepről…
– Kellett valami munka? – próbáltam befejezni helyette.
Elhallgatott.
– Haza kellett jönnöm."


Kedvenc karakter(ek):

Cammie: Hihetetlen, milyen erős személyiség. Na, meg ravasz.

Zach... Upsz, asszem előre szaladtam. Ő csak a második részben van...

Kedvenc jelenet(ek):

Ér azt mondani, hogy az egész könyv? Ha nem, akkor úgy fogalmazok, hogy főleg azok a részek, ahol a suli történetéről mesél.

Borító:

Az alak egyből megfogott a borítón, na meg a skótkockás gerinc. Mai napig oda meg vissza vagyok érte. 

Fülszöveg:

Te ​melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával.
Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia látóterébe kerültem.
Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon.
Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak?

Vélemény:

 Egy már biztossá vált számomra. Julia Lewis Thomson remekül ért ahhoz, hogyan nevettesse, vagy éppen sirassa meg az embert. Én bevallom, hogy nekem az első részhez képest ez sokkal jobban tetszett, annak ellenére, hogy az első részét két részletben kellett elolvasnom az érzékeny lelkivilágom miatt. Viszont a második részért oda, meg vissza voltam. 

 Nem csak azért, mert Maxim volt a főszerepben, akit az olvasók kilencvenkilenc százaléka megkedvelt már az első részben. Én is közéjük tartozom, nem tagadom. Imádtam, hogy Maxim életébe ekkora betekintést nyerhettünk és azt is, hogy megismerhettük gyerekkori szerelmét, akit szintén azonnal megkedveltem. 

 Amikor elkezdtem olvasni vegyes érzelmeim voltak a könyvvel kapcsolatban, de annak ellenére nagyon szerettem. A vége miatt meg gyűlöltem és imádtam is a szerzőt. Gyűlöltem azért, mert ilyen vékony lett a könyv. Tovább is olvastam volna. Esetleg egy Biblia vastagságú, B5 méretű, bővített változatot nem kaphatnánk? Kezdem azt érezni a második könyve után, hogy ő direkt az emberi érzelmek kihozatalára szakosodott. Ha van ilyen szak egyetemen áruljátok el hol, és hogyan lehet jelentkezni. Akkor már meglesz, hogy hova megyek érettségi után.
 Konkrétan bennem annyi kérdést felvetett a könyv, hogy az már szinte megszámlálhatatlan. Ennek pedig csak egy töredékét válaszolta meg a regényben.

 Maximon kívül. aki nagyon szórakoztatott még, ő Dima volt a végén. (INNENTŐL APRÓ SPOILERT TARTALMAZ. Amikortól megismerte az apját, onnantól visítva röhögtem magamban. Róla is olvasnék még egy "kicsit". 

 Abban viszont megvallom az őszintét - és szerintem sokan egyet fognak érteni velem -, hogy Boriszt legszívesebben kiheréltem volna. Hátha normálisabb lesz. Mert amit csinált Nastyával, valljuk be, minden volt, csak nem normális. Vagy csak én gondolom új, hogy ne teljesen komplett az az ember, aki terrorban tartja a családját.
  Nekem egyetlen gondom volt a könyvvel. A váltott szemszög, de az még oké, mert más regényekben már megszoktam. Viszont a múlt és a jelen közti ugrálása kicsit néha összezavart. Én egy picit máshogy oldottam volna meg, de így is tökéletesen volt. A szereplőket meg imádtam. Kivéve Boriszt.

Kedvenc idézet(ek):

Kedvenc szereplő(k):

Maxim: Szerintem nem kell elmagyaráznom, hogy miért is szeretem annyira. Mert... Mert Ő Maxim... Kész. De szerintem ennyi indok bőven elég azoknak, akik olvasták. Akik nem, azoknak mondom: Szőke, kék szemű, izmos, egoista, gyerekes és aranyos. Kell ennél több?

Dima: Haláli volt a kisgyerek. Remélem a továbbiakban még olvashatok majd róla. 

Utálatos szereplő(k):

Borisz: Az elejétől kezdve irritált. Hogy képes így bánni egy nővel? A végén is csak azért nem nyírtam ki, mert megtette azt, amit én szerettem volna (szándékosan nem spoilerezek).

Juliana: Na, ő meg a másik disznó. A felbukkanásától kezdve idegesített. Alig vártam, hogy felszívódjon. 

Kedvenc jelenet(el):

Amikor Nastya megszökik Dima-val, mert értesültek róla, hogy Maxim megkapta a festményt, azzal együtt pedig az üzenetet.

Borító: I-MÁ-DOM!!!

Te ​megérdemelnéd a második esélyt?

Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út 

Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog. 

Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?

Vélemény:

 Minden volt ebbe a könyvbe, ami kellett. szerelem, bánat, boldogság, vicc, barátok. Tünde egy olyan könyvet írt elsőnek, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Szívem szerint kötelezővé tenném az iskolákban. :)
 A történet hullámként suhant át rajtam. Félbe is kellett hagynom, mert érzelmileg a földre vitt a harmadik rész után. A szereplőket imádtam, a cselekmények fantasztikusak voltak és egyáltalán nem az volt a vége, amire számítottam.
 A történtről kicsit röviden csak annyit mesélnék nektek, hogy van egy lány, aki egy baleset miatt a fél oldalára lebénult, de valamennyire helyrehozták, de még így is sok nehézséggel kell szembenéznie.
 De itt nincs ám végé Anna ugye az a fajta lány, aki nem fogadja el azt az érzést, hogy szerelem, egészen addig, amíg bele nem megy, a kapcsolatba egy fiúval, aminek végül nem lesz túl jó vége. Aztán... Itt sok minden van. Túl sok minden és nagyon kevés oldalban. De hála a jó égnek lesz folytatása. Juppi!

Kedvenc idézet: 

"– Ha mindenki megbocsájtott neki, lesmárolhatom?"
Megjegyzésem az idézethez: Szeretlek Maxim. 😀

Kedvenc karakter: 

Maxim 💝 Ki más? És az, hogy miért ő... Erre csak annyit tudok mondani, hogy olvassátok el és majd meglátjátok, mert nagyon nehéz elmagyarázni, hogy én miért szeretem. Lehet, hogy te pont más miatt fogod szeretni. Röviden, tömören: hülye és vicces.

Kedvenc jelenet: 

Nem tudnék kiemelni egy jelenetet, mert az egész könyv egy hatalmas nagy kincs.

Borító: 

Először nem nagyon értettem, mi köze a könyvhöz (bár most se nagyon), de megfogott annyira, hogy elolvassam a fülszöveget és hazahozzam a többi gyermekem közé. És nem bántam meg.

 Ezzel az első regénnyel az írónő olyan élményt adott az olvasóknak, melyet nehezen lehet elfelejteni. Imádtam a regény minden egyes sorát.

1.: Hogy jött a Tükörlelkek ötlete? 

Már nem emlékszem pontosan, mikor történt, hogy elkezdtem kidolgozni a főbb karaktereket, de annyit tudok, hogy először csak Krisztit szerettem volna egyetlen főszereplőként, akinek igazából senki nem ismeri a magánéletét, de mindenkinek van valamilyen előfeltételezése róla. Aztán rájöttem, hogy az előítéleteket akkor tudom a legjobban bemutatni, ha az eredetileg mellékszereplőnek tervezett Orsit azonos pozícióba emelem Krisztivel. Innen már "könnyű" volt, alakult a sztori hangulata, amiben a magyar kisvárosi gimis életet szerettem volna bemutatni, és a magyar fiatalok gondolkodásmódját, felvázolni a lehetőségeiket, a szülőkkel, a tanárokkal való kapcsolatukat. Persze nem szabad ennyire általánosítanom, ez még mindig csupán két kiragadott karakter élete. Próbálkozom puhatolózni a témában, megérteni és megírni a fiatalok nehézségeit, változásait, problémáit.

2.: Hány részesre tervezed? 

Két része lesz.  

3.: Miért pont Krisztiről és Orsiról írsz? 

Mármint miért pont erről a két szereplőről? A suli kedvence és a suli balhés csaja - szükségem volt két, első benyomásra teljesen eltérő szereplőre. Az előítéletek így hasítanak a legmélyebbre. 

4.: Miért pont Tükörlelkek lett a címe? 

Ezt rábízom az olvasóra. Mindenki máshogy értelmezi, és szerintem pont ez a szép benne. 

5.: Vikit miért melegnek alkottad meg? 

Miért ne? 

6.: Melyik karakterrel tudsz azonosulni a történet írása során? 

Az írási folyamat lényegében arról szól, hogy valamilyen szinten mindegyik karakterrel azonosulnom kell, csak így lesznek hitelesek a szereplők és a viselkedésük. Próbáltam kidolgozni a saját stílusukat, a saját szóhasználatukat, és figyelnem kellett rá, hogy ne keverjem a kettőt - nem egyszerű feladat, de annál izgalmasabb. Orsiban és Krisztiben is van belőlem, megpróbáltam apró-cseprő dolgokat belecsempészni magamból a sztoriba. Orsi angol tudása, a zenei ízlése, Kriszti tanulásmániája, a lányok makacssága például ilyenek.  

7.: Ki inspirál az írásban?