Fülszöveg: 

A ​fiatal és gyönyörű Avril Hart a nagyapjától megörökölt temetkezési vállalatot vezeti. Úgy gondolja, tudja merre tart az élete. Azonban hamar sötét titkokkal átszőtt árulások hálójában találja magát, amikor a meggyilkolt bátyja, Arlo után kezd nyomozni.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

P. C. Harris új könyvének egyik főhőse Oliver egy igen komoly traumának a túlélője, hiszen tűzoltóként megszegett egy igen komoly parancsot és felfüggesztették a szolgálat alól. Emellett pedig egy igen komoly PTSD-vel is küzd. Másik főszereplőnk Avril pedig egy temetkezési vállalatot vezet 25 éves létére, melyet a nagyapja hagyott rá. Mikor elkezdtem olvasni elsőre izgalom, feszültség, együttérzés és kíváncsiság kezdett el vegyülni bennem. Aztán ezek csak fokozódtak egészen az utolsó lapig.

Maga a cselekmény rettentően jól meg volt írva, hiszen izgalmas és fordulatokkal teli történetet tarthattam a kezeim között, melynek egy percig sem bánom az elolvasását. Vannak ilyen történeteim az évben, de ez nem tartozott közéjük. A szerző nagyon figyelt arra, hogy fent tartsa az olvasó figyelmét. Egy percre sem untatott, minden oldalával csak azt éreztem, hogy kell a következő és az azután következő egészen a végéig. Habár most az olvasási statisztikám nem ezt mutatja az állapotom miatt, de higgyétek el, hogy így volt. A múlt néhai megjelenése nagyon jól hatott a történet dinamikájára, hiszen ezzel csak még izgalmasabb és pörgősebb lett a történet.

A főszereplők szerintem nagyon hitelesen voltak bemutatva, ráadásul egy mindennapi problémával. Megmutatta a történet azt, hogy nem minden lehet tökéletes és emellett egy fiktív szállal rávilágított arra is, hogy semmi sem tökéletes és nem feltétlen minden tiszta és becsületes. Hiszen a történet is rengeteg felfedésre váró titkot tárt a főszereplők elé. Ezekkel ilyen-olyan módon pedig az olvasó is tudott azonosulni. A történet trauma ábrázolása még egy nagy kedvenc részem volt a történetben, mert bár nem kifejezetten erről szólt a történet, örültem, hogy erről is szó volt benne. Azonban nem annyi, mint amennyit szerintem a történet megérdemelt volna. Szerintem jobban is ki lehetett volna fejteni az egész PTSD témát Oliver szemszögénél. Azt viszont nagyon szerettem, hogy szembenézett a múltjával és tűzoltóként folytatta tovább az életét.

Mint említettem a történet számtalan témát dolgoz fel. Ilyenek a traumák, a PTSD, a bizalom kérdésköre vagy csak egy egyszerű dolog, az emlékezet. A mindennapi dilemmák és a belső harcok is szépen meg vannak jelenítve, bár szerintem ez is kaphatott volna nagyobb hangsúlyt.

A szerzőnek a stílusát nagyon szeretem, ebben a történetben sem csalódtam stílus és írásmód szempontjából sem. A történet a maga rövidsége mellett gördülékeny, olvasmányos nyelvezettel bír. A nyomasztó, feszültséggel teli, de ugyanakkor emberi hangulatkeltéseiről nem is beszélve. Elbeszélésmódjában a már megszokott váltott szemszöget tapasztalhattuk ismét, ami azért jó – és én is azért szeretem jobban –, mert így mind a két főszereplőnek (sőt egy-egy fejezet erejéig még Arló, Avril bátyja) szemszögét is élvezhetjük. Ezzel megtudva azt, mit hogyan élt meg a másik – avagy éppenséggel, hogy mi történt a múltban.

Összegzésként tehát egy gördülékeny, izgalmas történetet foghat az ember a kezében, ha ezt az olvasmányt választja, ami a humor mellett komoly témákat és mély mondanivalókat tartogat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnek a szerzőtől olvasni, másod sorban pedig azoknak, akik szeretik a pszichothrillereket és érdeklődőknek a trauma-történetek iránt.

Fülszöveg:

Tiéd a választás

Fanni, egy fiatal, ambiciózus lány, aki hiszi, hogy sikeres életet élhet, amiért érdemes megküzdenie. Azonban a sors váratlan fordulatai miatt megváltozik a boldogságról alkotott képe.

Amikor Dominik, a magabiztos és lehengerlő vállalkozó belép az életébe, egy csillogó, ígéretekkel teli világ kapuja tárul ki előtte. Szinte szárnyal a karrierje. De a siker valóban egyenlő a boldogsággal?

Fanni megismerkedik a szabad szellemű Olivérrel. A hedonista szépfiú különös
érzelmeket ébreszt a lányban, aki hiába vonzódik hozzá, valami mégis taszítja benne.

Fanni megreked. A szálak összekuszálódnak, a lányt a választás terhe egyre inkább feszíti belülről. Ráébred, a döntések jelentős következményekkel járhatnak. A jövője a tét, de merre induljon tovább?

Anne L. Green Szentendre színes kavalkádjába csábít minket, ahol az élet írja a forgatókönyvet, de a végszó az olvasóé.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

Anne L. Green neve mára már összemosódott a romantikus-erotikus műfajjal és ez ebben a regényben sincs másképp. A regény bátran olvasható, hiszen egy önálló kötetről beszélünk, hiszen ha az olvasó a könyv végére ér tudni fogja, nem kell folytatás. A szerző ezen regényét erős női karakter és szenvedélyes románc jellemzi (na meg idegesítő férfi karakter, de hát az alap). Mikor elsőre megláttam már a borítóval teljesen magával ragadott, majd elolvastam, hogy ez az első olyan regény, ahol mi olvasók döntünk arról, hogyan alakuljon a főszereplő sorsa és ez felkeltette az érdeklődésem. Azonban amennyire csábítónak tűnt annyira stabilan és határozottan mondom, hogy nem szeretnék ilyen regényt olvasni. Ugyanis én pont azért szeretem a könyveket, mert nem az én fantáziám, hanem az íróé. Maga a borító is azonban egy kellemes, nyugodt kikapcsolódásra hívja az olvasót.

„Csak a testünket szégyelljük, pedig a legtöbbnek az agyát vagy éppen a lelkét kellene.” - 56. oldal

Na, de hogy miről is szól? Főszereplőnk Fanni Magyarország egyik turistaközpontjában, Szentendrén él. Boldogan éli egyedül a barátai társaságában az életét, mígnem beköszön az életébe Dominik, a sármos vállalkozó, aki persze azonnal meg akarja kaparintani magának Fannit, amint meglátja a munkahelyén. Nem sokkal később egy baráti társaságnak

köszönhetően Fanni megismerkedik Olivérrel, a hedonista szépfiúval. De vajon tényleg igaz a mondás? Nem minden arany, ami fénylik? Anne L. Green nagyon jól érezte, hogy melyik az a pont, ahol választás elé kell állítania az olvasóját. Ám az, hogy jól döntesz-e csak a legvégén derül ki. Bevallom őszintén, tényleg izgalmas volt így olvasni a regényt. Emellett azonban a regény mélyebb mondanivalókat is hordoz magában. Olyanokat, mint például a múltbeli sebek, az újrakezdés vagy a bizalom kérdésköre. Örültem, hogy ezekre is nagy hangsúly lett fektetve egy ilyen vékony regényben. A legfontosabb szerintem – legalábbis engem ez fogott meg nagyon – a gyászfeldolgozás kérdése. Ugyanis a regényben van egy ezzel kapcsolatos gyönyörű jelenet. Szerintem ha azon az úton mész végig mint én, te is elolvashatod, melyikre gondolok.

„Ideig – óráig hibáztathatjuk a sorsot a minket ért szerencsétlenségek miatt, ám egy idő után muszáj talpra állni, és továbbmenni az úton.” - 279. oldal 

A könyv a szórakoztatás mellett, mint említettem olyan fontos témákra helyezi a hangsúlyt, mint a megbocsátás, a gyászfeldolgozás, az újrakezdés és a döntéseink súlya. Valamint egy nagyon fontos kérdésre keresi a választ: Mindig van visszaút? 

„A múlt döntésein már nem változtathatunk, ám a jövőnk még rejtegethet új lehetőségeket.” - 349. oldal 

A történetben a karakterábrázolás igen jelentőségteljes szereppel bír, hiszen a végén mi olvasók választjuk ki, ki mellett kössön ki Fanni. Fanni az elején egy picit gyávább női karakternek tűnt nekem, de aztán rájöttem, hogy nem olyan gyáva, mint látszik. Megállja a helyét a helyzetekben, amiket a sors elé rakott. A két férfi főszereplőnket ahogy megismerjük őket mindenki máshogy látja, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek mások a preferenciái. Azonban pont a

„Ha te magad sem hiszed, hogy győzhetsz, ergo eleve vesztesként indulsz, ne is számíts győzelemre!” - 249. oldal 

Mindenkinek ajánlom, aki egy könnyed kikapcsolódásra és izgalmas helyek felfedezésére vágyik (ha olvassátok a történetet, meg fogjátok benne találni a Fantázia Lángosozót. Mindenképpen menjetek el oda. No meg szerepel a regényben a Levendula fagyizó, azt se hagyjátok ki, ha már nyár van). Nálam kellemes és nyugodt érzéseket hagyott maga után a történet annak ellenére is, hogy nem éppen jól döntöttem. Te hogy döntenél?

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.