„Apám szerint az élet értelme maga a cél.
Ha nincs, akkor csak kihúzzuk valahogy a halálunkig.
Évezredek óta megállás nélkül kutatják a világ legnagyobb és
legelszántabb gondolkodói a sumeroktól az ókori görög filozófusokon át a
ma élő társadalomtudósokig az élet általános értelmét.
És nem találják.
Vannak persze elképzelések, felállított tézisek és teóriák,
magyarázatok, sőt rá is fogják erre-arra időnként, legtöbbször az emberi
reprodukciót vagy éppenséggel az ahhoz kapcsolódó érzelmeket – úgymint
szeretet, szerelem, vágy – meg is nevezve, de végül is ez mind-mind csak
igazolgatás.
Az élet valódi és általános értelmét ugyanis azért nem találta eddig senki, mert nem is létezik.
Ehelyett minden egyes ember életének saját értelme van. Olyan,
amilyet ő ad neki. Olyan, amilyet csak ő képes adni neki. És amelyet
mindenki másnak egyszerűen csak tudomásul kellene vennie.”
Apa csak egy van. Aki megtartja a családját, támogatja a gyermekeit,
és példát mutat nekik. Aki rájuk hagyja mindenét, megosztja velük a
tudását, hogy boldoguljanak az életben. Ilyen volt Náray Tamás édesapja
is, akinek a szerző ebben a kötetben állít emléket.
A Náray család története a viharos 20. századi magyar történelmet
tükrözi, miközben a könyv lapjain egy olyan ember képe rajzolódik ki,
akinek az életét a megalkuvás helyett az egyenesség, a tisztesség, az
igazmondás és a felelősségvállalás határozta meg. Manapság már
ritkaságszámba megy az őt jellemző belső tartás. A gyakran szatirikus
hangnem ellenére azonban Náray Tamás nem a vélt vagy valós
igaztalanságokon rágódik, hanem jó szándékkal, az (ön)irónia eszközével
szembesíti az olvasót a világ – és a saját – hibáival, hogy ezzel is a
változásra buzdítson. Hiszen mindig van remény egy jobb életre.
Köszönöm az Újpesti Piac újságos standjának
az olvasási élményt
Az előző részt az Anyám szerintet ugyan nem olvastam (még), de ezek után azt is elolvasom. Nem mondom, hogy folytatom - mert a megjelenés napján már egyszer elkezdtem az előző kötetet -, mert abból a kötetből már semmire nem emlékszem (nagyon az elején tartottam).
Náray Tamás a köteten keresztül végigvezet minket az életén az apja életén és az apja családfáján keresztül. Ez nem szimplán egy könyv, amiben a Művész az édesapjának állít méltó emléket. Ez útmutatás az embereknek. Minden embernek. Az életről megfogalmazott igazságok, remekül megmutatják, hogy már egyre nehezebb megfelelni bizonyos elvárásoknak, de vajon meg kell?
Nagyon izgalmas élményt nyújtott és nem bántam meg, hogy elolvastam és szerintem ez a kötet most bátorít arra, hogy az író többi könyvét is elolvassam. Nagyon izgalmas volt egészen a kicsi Náray Tamástól elindulni egészen odáig, ahol már a Művész Náray Tamás van.
Ez a könyv megmutatta azt nekem, hogy van más ember, aki hasonlóan gondolkodik, mint én. Nagy százalékban egyezett a véleményünk, bár ezt valahol gondoltam, de mégsem mertem volna a nyakamat tenni rá. Izgalmas volt a divattervező korszakáról olvasni, arról, hogy miket tanult az iskolában (még a felsorolást is a zöld szín árnyalatairól). Köszönöm a szerzőnek és a kiadónak is, hogy megosztották az olvasókkal a Művész úr élettörténetét. Igazán tanulságos volt. És megmutatja, hogy igenis van olyan Művész, aki nem száll el magától csak azért, mert híres lesz. Ilyenek is vannak.
Nektek is ajánlom, ha szeretitek a kicsit sem száraz életrajzi regényeket. Mert ez minden csak száraz nem. Sőt izgalmas. Nekem már csak elhihetitek. Nem nagyon szoktam életrajzi könyveket olvasni pont azért, mert sokszor száraz és olvashatatlan. Ám ezt megéri elolvasni.
