Lehull ​a Fátyol

Kiszakítottak a gyűjtők karámaiból, eladtak a vámpíroknak, majd az óceánon át az Alfa Birodalomba küldtek – nos, nem épp így terveztem eltölteni a hetemet.

Na jó, igazság szerint az első felét beterveztem. De arra számítottam, hogy a vérfarkasoknak adnak el, hogy meg tudjam menteni a barátomat, Jordant a halálnál is rosszabb sorstól. Ehelyett a vérszívóknál kötöttem ki. És hogy milyen itt? Eddig nem túl fényes. Fűzőbe tuszkoltak, és úgy átalakítottak, mintha a Bridgerton egyik szereplője lennék, mindezt azért, hogy részt vegyek a szüreti játékon. Kicsit olyan, mint A nagy Ő, csak a 19. században játszódik, ahol a férfiak mind vámpírok – megbololndítva egy kis Nyerd meg az életed hangulattal.

A célom – amellett, hogy a testemben lévő lyukak számát a jelenlegi normán belül tartom – több, mint a túlélés. El akarok menekülni erről a lehetetlen helyről, hogy megtaláljam a vérfarkasok területére vezető utat és hazavigyem Jordant.

Ehhez nem árt képben lenni a politikai intrikákkal.

Sok fegyverem nincs egy szuperéles hajtű, a megkérdőjelezhető bájom és az irracionális mennyiségű optimizmusom mellett, de teljes gőzzel készülnek a tervek, hogy kijutassam innen magamat és a barátomat.

Jobban mondva ez így volt egészen addig, míg a vámpírhadsereg tábornoka és gyönyörű szeme lángra nem lobbantott, mert azóta azon gondolkodom, hogy talán mégsem akarok én annyira elszökni.

Talán nem is lenne olyan rossz, ha szereznék pár pluszlyukat…

„Shannon Mayer New York Times bestsellerszerző Alfa-sorozatának első kötete csodálatos élfestett kiadással felejthetetlen kalandokat és őrjítően perzselő pillanatokat ígér.”

„Csordultig van akcióval, intrikával és természetfeletti rosszfiúkkal. Alig várom, a folytatást!” – Christine Gael, USA Today bestsellerszerző

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

 Mi volt ez a könyv? De komolyan. Az elejétől a végéig beszippantott és csak úgy faltam az oldalakat. Nagy világépítésre nyilván nem lehet számítani, mert egy 336 oldalas könyvről beszélünk. Ám ennek ellenére a spicy és a fantasy rajongók mind megtalálhatják benne a nekik tetsző dolgokat. Én is így voltam vele. Emlékszem egyik nap olvastam, majd így este ránéztem a lapokra, hogy nem ugrottam-e át pár oldalt. 

"A baj általában nem akkor jelentkezik, amikor a világ készen áll rá." - 281.oldal

 Nem igazán szeretem a vámpíros/vérfarkasos történeteket, de ez nagyon ott volt. Ténylegesen vitt magával a történet, na meg az se egy utolsó szempont, hogy végre nem egy nyafogós főszereplőt kaptunk. Bár miért is kaptunk volna, mikor Sienna saját maga akart ebbe a világba kerülni, hogy megmentse legjobb barátját, Jordant. Ám mint ahogy ismerjük ezeket, nem minden úgy alakul, ahogy tervezzük. Sienna se úgy tervezte a történéseket, hogy a vámpírok királynőjének udvarába kerül, mert megveszi őt a tábornok. A tábornok, aki nem kevés éjszakán át kísértette az álmait. Azt meg végképp nem, hogy beleszeret a tábornokba. De hogy ezek után mi történik...

 A könyv egy csomó váratlan fordulatot, izgalmas eseményt adott az olvasónak lapról lapra pörgetve. Én pedig csak kapkodtam a fejem. Alig várom, hogy februárban a kezembe vegyem a második részt és folytatódjon Sienna és Dominic történetét.

Boldogan élünk vagy boldogtalanul?

Ki az, aki a boldogságunkat irányítja? Olykor csupán néhány meghitt percre vágyunk, egy csepp magányra, máskor pávaként tetszelgünk, hogy valaki figyeljen ránk és el ne engedje a kezünket.

Nők ma és a múltban. Vajon mi változott? A megaláztatás, a megbecsülés, a szeretni vágyás, a lazaság, amivel elrejtjük félelmeinket, kishitűségünket? Kiszolgáltatottak vagyunk? Túl sok kompromisszumot kötünk a szerelemben? Félünk a megbélyegzéstől, a társadalmi elvárásoktól?

Az írónő novellái és versei sodró erővel és érzelemmel mutatják be a szerelem különböző aspektusait, némi iróniával megfűszerezve, az abszurd megfogalmazástól sem visszariadva. A hús-vér karakterek szinte kilépnek a lapok közül, hogy megmutassák magukat, vagy megmutassanak minket saját magunknak.

R. Kelényi Angelika sajnálatos módon 2023-ban eltávozott, így korábbi írásait most a család beleegyezésével publikáljuk.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Véleményem: 

 Mikor megláttam, hogy jön ez a könyv, könnybe lábadt a szemem. Vártam, de valahol mégsem. Azon a napon, mikor elveszítettük Angelikát, valahol az írásai által egy egészen más világot is elvesztettünk. Például Caroline Wood világát és életét, aminek a végét már soha nem tudjuk meg. 

"Megértettem, hogy akkor öregszik látványosan az ember, ha nincs mit várnia."

No, de a könyv: Kaptunk egy csodálatos könyvet, ami tele volt szebbnél szebb, de szomorúbbnál szomorúbb novellákkal és versekkel. A versekről néhol meg lehetett saccolni, hogy Angelika melyik időszakában írhatta azt az adott verset. 

"Sors. Így neveztem ezt a magas intelligenciát, amelyhez az emberi elme fel sem ér."

 Tényleg csodálatos kötetet kaptunk, a novellák habár mind negatív véggel érnek véget, de mind egyaránt érdekes. Illetve azt hiszem egy történet van, ami nem. Azonban az a baj, hogy erről a könyvről nem lehet spoiler mentesen írni. Csodálatos versek egy csodálatos írónő hagyatékaként. 

"Az ember társas lény, nem szeret egyedül élni, kivételt képeznek ez alól persze a remetetípusú magányos farkasok és a bolondok."

 Szóval egy a lényeg. Ha akarsz egy csodálatos könyvet a kezedben tartani, akkor vedd meg, olvasd el. Hidd el, nem bánod meg.

Amikor ​a szerelem a jégnél is keményebb és a pokolnál is forróbb.

Sally Dannison egy vérbeli újságíró, akinek a karrierje az első. Pökhendi főnöke se tántoríthatja el attól, hogy a legjobb legyen a szakmájában. Egy nap azonban olyan feladatot bíz rá, amelyhez semmi kedve nincs. Interjú egy arrogáns hokicsillaggal. Aki mellesleg szintén nem örül ennek a riportnak.

Josh Nickerson élsportoló, akinek egyetlen célja és hivatása, hogy újabb Stanley-kupához juttassa csapatát. A hokinak köszönhetően nők ezrei rajonganak érte, de a felkínálkozó lehetőségek közül csupán néhányuk ágyában hajszolja az élvezeteket. Komolysága és keménysége kikezdhetetlen, Sally azonban mégis talál rajta fogást.

Találkozásuk olyan sorsszerű robbanás, amely mindkettőjük lelkét felperzseli. Amikor útjaik újra és újra keresztezik egymást, arcpirító szenvedéllyel vesznek elégtételt egymástól, és ez további bonyodalmat okoz mindkettőjük számára.

Vajon melyikük ravaszabb játékos a saját maga pályáján?

P. C. Harris erotikus-romantikus regénye megannyi izgalmas és érzelmes pillanatot ígér. A két főszereplő izzó vággyal teli kapcsolata pedig a leghűvösebb szíveket is felolvasztja.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:  

 P. C. Harris új könyve ismételten lenyűgözött. Imádtam a fogalmazást, a humort, a történetet. Valamikor még beleolvastam Wattpadon, de volt egy olyan megérzésem, hogy ez a történet meg fog jelenni könyv formájában és nem olvastam tovább. 

 Amikor viszont ténylegesen a kezem közé vettem és újra nekiálltam, megint magával ragadott. P. C. Harris gyorsan olvasható, humoros nyelvezettel ír, nagyon várom a következő kötetét. Maga a történet ott kezdődik, hogy a főszereplő nő Sally egy újságíró, aki azt a feladatot kapja, hogy készítsen egy interjút a híres hokissal, Josh Nickersonnal. Ám ez nem megy épp olyan egyszerűen, mint ahogy azt Sally elképzelte. Ugyanis Josh nem hajlandó interjút adni. Sally pedig nem adja fel egykönnyen. Innen indul egy macska egér harc, amit élvezet volt olvasni.

"– A volt főnökömre emlékeztetsz.
– Na, ne mondd, szivi.
– Sok bennetek a közös. Mind a ketten feleslegesen vesztek egy dolgot. Levegőt." - 245. oldal

 Nagyon sokat nevettem ezen a történeten és aztán már csak azt vettem észre, hogy elfogytak a lapok. Miért volt ilyen vékony ez a könyv? Szerettem volna, ha még folytatódik, de sajnos nem így lett. Pedig nagyon szórakoztató volt tényleg. Imádom az írónő humorát, imádtam a főszereplők közti civakodást és az egyre jobban erősödő kémiát.

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.

Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.

Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.

Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?

Véleményem: 

 Kellett egy kis idő, mire rávettem magam ennek az értékelésnek a megírására. Nem azért, mert unalmas volt vagy nem tudtam, mit írjak. Szimplán azért, mert lelkileg egy nagyon megterhelő könyv volt. Fun fact, hogy a SOTE pszichoterápiás osztályán olvastam Dennis és Davis történetét. 

 Az elején szinte csak Dennisnek az életéről olvashatunk, nagyon szépen beleviszi az olvasót
abba, hogy ki is ő és mi ez pontosan. Néhol sírtam is, de szerintem a könyvem oldalainak jelölése nagyon sokat árulkodik arról, mennyire magával ragadott a könyv. Néhol voltak idegesítő karakterek (például Nat, akitől sokszor a falra tudtam volna mászni), de ez hozzátartozik egy jó könyvhöz, nem igaz?

"…Valaki olyannal akarok lenni, akit érdekel, hogy mi van velem."

 Dennis és Davis története nem mindennapi és bevallom őszintén pont ezért tartottam ettől a könyvtől. Mert a transzneműség egy rohadt nehéz téma. Amikor az intim jeleneteket írta le az írónő szinte a körmömet rágtam. Ez a könyv volt az, amit nem normális olvasóként olvastam végig, hanem egy olyanként, aki ebben benne van.

 Aztán ott van még Dennis családi háttere, ahol szintén fogtam a fejemet és összetettem a két kezem, hogy az én családom nem jutott idáig. Na meg Davis múltja, a folyamatos rémálmai (amibe bepillantást nyerhettünk a vége felé, nem kívánom vissza azokat a sorokat).

 Ez a könyv tényleg a szívemhez nőtt és nehéz volt elengedni. Hiszen magyarul nagyon kevés az ezzel foglalkozó regény (ami jól meg is van írva).